Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-03 / 153. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 7979. július 3., kedd A veszprémi képernyő előtt A középiskolást kímélni kell? / í i I i I i : • o Ünnepi reflektorfény nélkül Azok az olvasóink, akik szombaton este végignézték a veszprémi Dimitrov Művelődési Központból közvetített adást, ti IX. veszprémi tévétalallzozó záróünnepségéi, már ismerik, mely filmek, illetve alkotók nyerték a különböző dijakat — azok listáját vasárnapi lapunkban is elolvashatták —. s ta­núi lehettek egy — bár rövid, de fényes ünnepi aktusnak. Zárszavában Szinetár Miklós, a Magyar Televízió elnökhe­lyettese többször is hangsúlyozta, hogy „most ünnepelünk’’. Igaz, hozzátette: „kicsit ünnepelünk”, jelezve, hogy a záró. ünnepség után, a találkozó ünnepi napjai múltával a dol­gos és új feladatokat hozó hétköznapok jönnek. Nos, Veszp­rémben kihunytak az ünnepi reflektorok, azóta már a té- vétalálkozóf'köszöntő zászlódíszt is bevonták, a résztvevő 21 nemzet lobogója is eltűnt a művelődési ház homlokzatáról, érdemes hát kicsit higgadtabban visszatekinteni az elmúlt hét Veszprémben észlelt televíziós eseményeire. (Szokásos heti lévéjegyzetünket ezzel kell helyettesítenünk, hiszep a napi műsorok helyett ezzel foglalkoztunk). Az elmúlt héten több híradásban igyekeztünk a veszprémi eseményeket a televízió iránt érdeklődő olvasóhoz közelí­teni. Most, amikor már az egész hetet magunk mögött tud­juk, ismerjük a két zsűri döntését, valamint a nagyzsüri nyilvános adásban meghirdetett állásfoglalását, néhány kér­déssel kell kezdenünk a számvetést. Huszonkét versenymű szerepelt a találkozó programjában. Azonkívül tucatnál több ősbemutató. Ezt kiegészítette még a külföldi tévéfesztiválok díjnyertes filmjeinek bemutatója, valamint a hazai fiatal alkotók stúdiójának több produkciója. Mivel valamennyi bemutatott mű meg­különböztetett figyelmet érdemelt, nehéz volt a. választás. A műsorok ugyanis igen erősen átfedték egymást. Itt két egymásnak ellentmondó kérdés kínálkozik. Az egyik: vajon a huszonkét film képviselheti-e a televízió dramatikus mű­veinek egyévi egészét, még akkor is, ha tudjuk, hogy szi­gorú előválogatás után kerültek a művek a versenymezőny­be, és hogy most a szórakoztató jellegű művek helyét az opera kategória foglalta el, majd jövőre jelentkeznek is­mét egyéb műfajok. A másik kérdés pedig:- vajon jó-e az ennyire túlzsúfolt bemutatósorozat, nem ti ti -e agyon az egyik élmény a másikat? Ennek egyik alkérdése, vajon az ösbe- mutatók falun, illetve munkahelyi közösségekben tartásának rendszere, amely a korábbi, kezdeti években igen sikeres volt, nem szorul-e bizonyos korrekcióra? Nem egy kihelye­zett vetítésen ugyanis csaknem kizárólag televíziósok és kri­tikusok vettek részt, és így utána vagy egyáltalán nem volt a közönséggel gondolatcsere, vagy csak formális. Az is meg­fontolandó, hogy — ismerve az egész társadalmunkban je­lentkező szórakozás iránti igényt, a humor szomjazásál — ki tehet-c az eleve szórakoztató szándékú müveket rekesz- teái egy fesztivál programjából, s azt kizárólag komor hang­vételű művekből összeállítani. Aki az idén hiányolta a ko-, mikuanot. a humort, annak nem kielégítő magyarázat, hogy •majd jövőre lesz az is. Jellemző, hogy a nagyzsüri állásfog­lalásaiban is jelentkezett a komikum hiányának eléggé mar­káns észrevételezése. A zsűri, a kritikusok zsűrije, valamint a társadalmi zsűri állásfoglalása valójában igen helyes értéktükröt produkált. Hiszen a nagydíjakkal és egyéb díjakkal kitüntetett művek valóban a bemutatott -filmek közül a meglehetősen nehéz- választással legjobbaknak bizonyullak voltak. Az egyéni tel­jesítményeket honoráló különdíjakat sem vitathatjuk. Azon­ban, mint minden válogatás útján összeállt mezőny esetében, itt is azon kell töprengenünk, vajon az itt látott huszonkét mű alapján lehet-e teljes érvényű Íté­letet mondani az 1978. január elseje és 1979. március 31-e között született tévédrámák és tévéoperák összességéről. Aligha. Pedig a záróünnepségen elhangzott állásfoglalás mintha az egészről szólt volna, nemcsak a látott művekről. Igaz, ez mindenféle ilyen ítélkezésnél visszatérő veszélyes­ség. A veszprémi tévétalálkozó értékeléséhez természetesen még sok egyéb hozzá tartozik. Az ősbemutatók hasznossága akkor is, ha a közönséggel való találkozás itt-ott fiaskót val­lott, a szakmai tanácskozáson milyensége, az egész egyhetes együttlét hangulata, összképe, amely majdani alkotásoknál kellene, hogy gyümölcsözzék, stb. Mindezekről a későbbiek­ben még szólunk. Benedek Miklós A Matyóföldi Áruház szerdai slágere Kemping lakó- és túrasátrak, kempingszékek, aszta­lok, ágyak, gumimatracok. 11119. július 4-én, 20%-os árengedménnyel. ÁFÉSZ Mezőkövesd Azonnali belépéssel alkalmazunk MÉRLEGKÉPES KÖNYVELŐI VIZSGÁVAL RENDELKEZŐ KONTÍROZÓ KÖNYVELŐT Fizetés megállapodás szerint Jelentkezés: Miskolci Háziipari Szövetkezet Miskolc, Széchenyi út 19. (munkaügyi osztály) A diák munkája a tanulás, de... GYAKORLÓ SZÜLŐI mi­voltunkból is bizonyíthatjuk; már az óvodában sem mú­lik el szülői értekezlet úgy, hogy ne hangzanának el ilyen, s ehhez hasonló kérő, tanácsadó mondatok: „ked­ves szülők, adjanak rendsze­resen feladató! otthon a gye­rekeknek”, „beszélgessenek el velük arról, hpgy mi a munkájuk a munkahelyü­kön’'. A szülök általában igyekeznek eleget tenni az elvárásoknak. De ahogy te_ ük-múlik az idő, ahogy az óvodából az általános isko­lába, az általános iskolából pedig középiskolába csepere­dik a gyerek, egyre gyak­rabban már mentegetőzni kényszerül a szülő (ha ne­talán valaki megjegyzést tesz, miért nem a csemetéje cipeli a bevásárlókosarai). „O, annyi tanulnivalója van, olyan fáradtan jón haza az iskolából, hogy nincs szivem még otthon is terhelni...” Nos. való igaz, a diák el­sőrendű munkája a tanulás, s a tanuláshoz való viszo­nya is sok mindemül árul­kodik, a munkára nevelés komplexitása szenved csor­bát akkor (sok minden más mellett), ha a középiskolás felmentést kap az alól, ami már az óvodással szemben is elvárás. Nem véletlen tehát, hogy a megyei oktatási és ifjúságpolitikai bizottság, Bujdos János elnökletével megtartott ülésén a tanulók munkára nevelésének borso­di tapasztalatait összegezve, többek között a Hazafias Népfront pedagógiai bizott­ságához is ajánlást fogal­maztak meg: a szülői mun. Szeged, a napfény városa ismét hívja és várja az or­szág népét, sőt a határain­kon túl élő érdeklődőket, is. A szegedi ünnepi hetek jú­liusban és augusztusban sok­színű, gazdag programmal várják az érkezőket. A város nyári programjai­nak kiemelkedő sorozata — mint minden évben — a Dóm téren tartandó szegedi szabadtéri játékok sora. Eb­ben az évben e sort Verdi A végzet hatalma című ope­rájával nyitják július 21-én. Ezt az előadást — amely egyébként olasz nyelven fo­lyik — még két alkalommal tekinthetik meg az érdeklő­dők: július 27-én és 29-én. Az előadás rendezője Miicó András, karmestere Pál Ta­más, szereplői hazai és kül­földi énekesek. A folklór kedvelőinek örömére július 22-én és 24-én mutatják be Rossa László és Stoller An­tal Vásár című táncjátékát Novak. Ferenc rendezésében. Ez a műsor a nemzetközi szakszervezeti néptáncfe szil­vái gálaestje is egyben, a táncosokon kívül ismert szí­nészek is fellépnek benne, egyik szerzője — Stoller An­tal — pedig miskolci, az Avas Táncegyüttes vezetője. Négy alkalommal — július 28-án, augusztus 4-én, 5-én és 11-én látható Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátéka Vámos László ren­dezésében. Pál Tamás ve­zényletével, a címszerepben Kovács József fel. Kiemelke­dő drámai élményt ígér au­gusztus 10-én. 12-én és 14-én Szophoklész Antigoné című drámájának bemutatása Szi­netár Miklós rendezésében, Szabó Sándor, Hámori Ildi­kó, Hegedűs D. Géza, Bes­senyei Ferenc, Jani Ildikó, Lukács Sándor, Gellep Kor­nél, Kovács János, Martin Márta és Vajda László köz­reműködésével. Végül a ba- letUtedvelök őrömére *»~ kaközösségi elnököknek dol­gozzanak ki olyan tovább­képzési formát, amelyen a mindennapi munkára neve­lésről eshet szó. A munkára nevelés hatás, fokát persze nemcsak a csa­lád ronthatja le, bizony-bi­zony a szakmai gyakorlato­kon. a nyári munkavállalá­sokon sem mindig azt talál­ja a fiatal, amiről fennköl- len szóltak neki az iskolá­ban. A közhasznú mezőgaz­dasági munkák sem mindig zökkenőmentesek: néha a munkáltató feledkezik meg a munkafeltételek biztosításá­ról (ilyen tapasztalatokat szereztek a borkombinát­ban. a Bodrogközi Állami Gazdaságban, sőt a Nagy­miskolci Állami Gazdaság­ban is), máskor a diákok munkája hagy sok kivetni­valót maga után. Nem vol­tak például megelégedve a lül-es és a miskolci gépipari szakközépiskola fiataljaival. AZT HISZEM, a munkára nevelést senki sem úgy kép­zeli el. hogy akár az élet­ben, akár az iskolában kije­lentjük (némi túlzással): na, most pedig munkára neve­lünk. A tanítás-tanulás egész folyamatában’ kel) érvénye­sülnie a munkára nevelés­nek, kezdve azon, hogy ke­zükbe adjuk a különböző manipuláltató eszközöket (ezen a téren jelentős a fej­lődés), folytatva a tanulói aktivitással és a rendszeres tanulásra szoktatással, s vé­gül — de nem befejezne — a különböző tényleges mun­kavégzéssel. a pályára irá­nyítással. S ez utóbbiaknál érdemes ismételten az okta­gusztus 18-án. 19-én és 20-án Alekszandr Rajcsev A szép­ség forrása című háromíel- vonásos balettje zárja a sza­badtéri játékok sorozatát. Ezen a Szófiai Állami Aka­démiai Opera- és Balett- színház vendégjátékát lát­hatjuk Bogdan Kovácsén ko­reográfiájával és rendezésé­ben. Mihail Angelov vezény­letével. Igen gazdag a kiállítási program. A Móra Ferenc Mú­zeum állandó tárlatain kívül megnyílik a 20. szegedi nyá­ri tárlat, tizenkét különböző képzőművészeti kiállítás, a 100 éves Móra Ferenc című bemutató. A hangversenyek sorában Gergely Ferenc, Má­té János és Francesco Finotti orgonaestjei hallhatók a Dómban; az egyéb koncer­tek között hallható a Moszk­vai Fúvósötös vendégjátéka is. A 7. nemzetközi szakszer­vezeti néptáncfesztivál júli­us 14-én kezdődik és azon kilenc külföldi, valamint öt hazai — köztük a miskolci Avas — szakszervezeti nép- táncegyüttes vesz részt; a fesztivál keretében több', al­kalommal rendeznek nem­zeti napokat, s népművészeti vásárt is tartanak. Július 27- től 30-ig tart a szegedi if jú­sági napok igen ígéretes, változatos programja. Eze­ken kívül kilenc tudományos konferencia, illetve nyári egyetemi sorozat, valamint tizenöt rangos sportverseny teszi teljesebbé a szegedi ünnepi hetek idei program­ját. A Dóm téren csak július 21-én hangzik fel majd a szignál, hirdetve: Szeged hí­res város.... de a hívogató már nem korai: a napfény városa várja vendégeit. (bm) tási és ifjúságpolitikai bi­zottság néhány megállapítá­sát idéznünk. A tényleges eredmények elismerése mel­lett (a fizikai munka becsü­lete nő a fiatalok körében, a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet irányításával hatéko­nyabbá vált az iskolai pá­lyaválasztási felelősök mun­kája, az iskolák nevelési ter­vében rámutatnak a tanulás és a munka összefüggéseire, közhasznú társadalmi mun­kákat szerveznek az őszi me­zőgazdasági munkáktól a nyári építőtáborokig, a fiata­lok részt vesznek saját kör­nyezetük, iskolájuk szépíté­sében, sportudvarok, játszó­terek kialakításában, üzem- látogatásokon. tanulmányi kirándulásokon ismerkednek a különböző termelési folya­matokkal és szakmákkal) a gondokról sem lehet hallgat­ni. Főleg a szakmunkáskép­zésben tapasztalható egyfaj­ta egészségtelen munka- megosztás az iskola és az üzem, a tanár és a szakok­tató között a szellemi és a fizikai munka megfelelő ér­tékelésében. Noha az üze­mekben ténylegesen javult a tanulók munkáltatása. az üzemi KlSZ-bizottságok még mindig nem viselik eléggé gondját a szakmunkásta­nulóknak. A jövőben pedig ezt a gondoskodást a szak­középiskolásokra is célszerű lenne kiterjeszteni. Kívána­lomként is megfogalmazta a bizottság az őszi mezőgazda­sági munkák jobb szervezé­sét és ellenőrzését (e célból maguk elé is ellenőrzés-kö­vetelményt fogalmaztak), az. építőtáborok „kihasználását”. Ha a múlt alkalommal hi­ányérzetet hagyott a várkon- cerlek vasas művelődési házi hallgatói létszáma, a hétfői hangversenyen örülhettünk a „teljesen telt ház” oratóri­um előadásának. A szép nyá­ri estén 6—700 emoernek szerzett gyönyörűséget a Miskolci Bartók Kórus, a Miskolci Szimfonikus Zene­kar, ezen kívül a neves szó­listák: Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Fülöp Attila és Ber. celly István. Vezényelt: Re­ményi János. A város kultu­rális éleiében betöltött sze­repen kívül nagyon figye­lemre méltó, mit jelentenek ezek a várkoncertek a diós­győri városközpont komoly­zene-kedvelőinek a heiy kö­zelsége miatt. Händel Messi­ás című oratóriuma már el­hangzott a színházban, a me­gye városai közül Kazinc­barcikán és az egészen kö­zeli jövőben előadják Győ­rött. íme: ha valakinek ké­telye támadna Miskolc zenei életével kapcsolatban, meg­győző bizonyítékok sora jel­zi — mint a múltban —, most is a zene viszi az or­szágba és azon kívül, Mis­kolc kulturális jó hírét: még­pedig a közösségi művészet, az énekkarok és a zenekar közvetítésével. Händel előadott oratóriu­ma — a 32-ből ez a grandió­zus —, mint a többi társa, gazdagon alkalmazza a ha­talmas kórusoszlopokat, egy­másra halmozott kontra. punktikus hangtömegeket, a szólók és kórusok architek­túráját. A händeli zene mo­numentalitásából ered. hogy szabadtéri előadáson is kitű­nően érvényesül. A helyzet­hez alkalmazkodva. Reményi János kiváló zenei érzékkel „lerövidítette” 2 órás idő­tartamra (hiányérzet okozá­sa nélkül!) és „csak” 14 óriá­si kórustablót adtak elő. Többet a hely és a körülmé­nyek nem bírlak volna el. Az előadottakból is kitűnt a mű minden értéke. E nagy oratórium címe el­lenére sem elsörenden val­lásos mű, alapeszméje az el­nyomatás és a felszabadulás. Ez utóbbi talán fu-rcsán is hathat, hiszen megyénk fia­taljai közül jóval többen mennek általában építőtábo­rokba, mint amennyire az eredeti keretek között lehe­tőség van. Ez igaz, mint ahogy az is. hogy akadnak iskolák, ahol az építőtábo­rok szervezésére nem fordí­tanak elég gondot. S meg valamit, az igen aktív bi­zottsági ülés hozzászólásai­ból : önkéntes adatszolgálta­tás alapján fel szeretnék mérni, hányán vállaltak nyá­ri munkát, hol és milyen ta­pasztalatokat szereztek a fia­talok? A MUNKÁRA NEVELÉS körét persze nem lehel csak az említettekkel bezárni, s főleg nem lehet csak az Is­kolára hárítani. Igaz, a diák elsősorban a tanuláson ke­resztül jut el a munkához, de az iskolában elhangzó munkadicséretek” igencsak sokat veszítenek értékükből és hitelességükből, ha az al­kalmi munkavállaló vagy gyakorlatát töltő diák mást tapasztal a munkahelyek emberi közösségében, vagy ha odahaza soha. vagy csak ritkán hall a jól elvégzett munka öröméről. Ez ulób. bit persze nem tudjuk konk­rétan számon kérni; az min­denesetre elgondolkoztató kell, hogy legyen (s a közel­múltban egy, több száz gye­reket érintő felmérés során magam is tapasztaltam!), nem fehér holló az a gye­rek, akinek fogalma sincs arról, hol, s mit. dolgoznak szülei! Csutora* Annamária Szinte mindegy, hogy a hóé maga örülhet a győzelem­nek vagy meg kell halni né­péért, meri a nép „örökké él”. Ezért az ujjongó Halle­lujah, vagy a hatalmas, bé­két hozó Ámen. Miután nem ez az alka­lom volt az első előadás, egy teljesen biztos, kidolgozott, fegyelmezett, a gazdag díszí­téseket és szép előadást hall­hattunk, a magas hangokat (és a fárasztó állást) a kó­rus — hiszen ők a mű osz­lopai —, hősiesen bírta, A meleg fogadtatást és az elis­merést a világhírű Hallelu­jah ismétlése eléggé példáz­za. A zenekar intenzív han­gon. árnyaltan, biztosan, ki­fejezően szólt. Reményi Já­nost az országban és határa­inkon ’most már kívül is, mint kiváló énekkari diri­genst ismerik, aki mindin­kább bebizonyítja a zene­karral való művészi bánni tudást is. A szólisták sok­szor nagyon nehéz szerepük­nek megfeleltek. Helyenként a szoprán szövegkiejlését nem éreztük tisztán, egyéb­ként érvényes ez az igény a kórus egy-egy részletmegol­dására is. Lehet, hogy csak egy kósza fuvallat az oka, amely azonnal más hangzá­si viszonyokat teremt, de ha így volna, akkor is érdemes rá felfigyelni. Bercelly Ist­ván szintén nem könnyű szó­lóiban olykor kicsit nehézkes volt. Nem a karmester hibája, hogy a kórus férfikari része erősítésre szorulna. De hol vannak olyan áldozatos lel­kek. akiknek vágya a kórus­éneklés lenne — ilyen fo­kon? (Bármennyire hihetet­len. vannak, de azok nem miskolciak .. .) A Bartók Kó­rus gondja tehát, mint egy­re nyilvánvalóbb, nem egy kórus belügve. hanem Mis­kolc város kulturális életé­nek méltó képviselője, hoz­zá tartozik a „hivatalos” kul­turális eredményekhez és re­méljük. megítélése is esze­rint „tarlatik számon”. X. Zalán Irén | 150 tagú énekkar és zenekar a fáiban Vezényelt Reményi János Szegedi hívogató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents