Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-20 / 168. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG «4 1979. július 20„ péntek Számítástechnika és együttműködés A könyvtárközi munkamegosztás néhány kérdése A hazai könyvtárügy fejlő­déséről szólni szinte már közhelynek számít. Köztu­dott dolog, hogy Magyaror­szágon a felszabadulás előtt nem volt gazdag könyvtári rendszer, a lelszabadulust kö­vetően épültek ki a nagy tu­dományos könyvtári hálóza­tok, új egyetemek, tudomá­nyos intézetek jpttek létre, kutatóintézetek, egyéb tudo­mányos szervek létesültek. Az ötvenes évek elején országos hálózattá fejlődött a közmű­velődési könyvtárak rendsze­re, és ezekkel a fejlődési ál­lomásokkal párhuzamosan ki­épültek a könyvtári szolgál­tatások, Napjainkban min­denki, bárhol is lakjék Ma­gyarországon. hozzájuthat könyvhöz közkönyvtári se­gédlettel; megszülettek a könyvtári tájékoztatás szol­gálatai, fordító szolgálatai, és egyéb szakirányú igényeket kielégítő tevékenységei. Ezek mind olyan eredmények, amelyekről már kötetnyi irodalom szól. Igen kevés szó esik viszont arról, hogy az utóbbi évtizedben mintha valami megtorpanás jelent­kezne. Huszonöt éven át a mennyiségi gyakorlat volt a megszokott a könyvtári mun­kában, most már inkább a minőségre kellene áttérni. Talán szükségtelen részle­tezni könyvtárhálózat-építé­sünk eddigi eredményeit. .Sokkal inkább figyelmet ér­demel, mi az oka a megtor­panásnak, és mi lehet a to­vábblépés útja. A minőségi fejlődés egyik alapvetően gátló tényezője, hogy a könyvtári és infor­mációs rendszerünkben el­uralkodott és anakroniszti­kussá vált az autarchia. Azaz mindenki,' minden könyvtár mindent meg akar önállóan oldani, az egyes in­tézmények önellátásra ren­dezkedtek be, és nem mun­kamegosztásra és kooperáci­óra, és ez felületességhez ve­zet. Ez az egyik. A másik igen fontos gátló tényező, hogy a könyvtári és tájé­koztatási struktúra az álla­mi igazgatás rendszerét kö­veti, a tartalmi struktúra he­lyett az intézményi struktú­ra elsőbbsége érvényesül, és ennélfogva párhuzamosságok, fölös kiadások jelentkeznek. Sajnos, nem rendelkezünk al­kalmas és megfelelő hosszú távú információs koncepció­val. sőt középtávú könyvtá­ri információs terveink is la­zák. Ezeken kívül még van né­hány, a könyvtári rendsze­reken kívülálló ok is, amely a korszerű könyvtári infor­mációs szolgálat fejlődését nehezíti. Ilyen például, hogy még mindig nincs meghatá­rozó ereje a társadalmi és felhasználói kényszernek az információs kultúra fejlődé­seié; a fenntartók sok he­lyütt még nem fordítanak elegendő figyelmet az infor­mációs ügy egészére: vagy, hogy a számítástechnikai fel- készültség sem éri el a kí­vánt szintet. Megrekedés van tehát a fejlődésben, az eddigi irá­nyok kimerültek, időszerűt­lenné váltak. A gazdasági életben és a hozzá igazodó kulturális életben is a mi­nőség került előtérbe. A mi­nőség és a gyorsaság. Ehhez mind a kutatásban, mind a termelésben kiváló szakem­berek kellenek, de hogy azok munkája összehangol­tabb, eredményesebb legyen, feltétlenül jobb könyvtárközi munkamegosztás szükséges. A könyvtárak számára le­vonandó konzekvenciák kö­zölt alapvető, hogy az új technológiákkal. szakiroda­lommal igen gyorsan kell a kutatást és termelési ellátni. Az ismereteket folyamatosan meg kell újítani, ezért a könyvtáraknak igen gyorsan és igen pontosan kell szol­gálni ismeretanyagokkal mind a szakmunkás, mind az ér­telmiségi tömegeket. Ezt pe­dig a mai könytári felké­szültséggel nem lehet ellát­ni. Ezért az egész könyvtári információs szolgálat fejlődé­sének az útja kizárólag a számítástechnika hatéko­nyabb alkalmazása lehet. A megfelelő, értékes irodalmi anyagot csakis ezen az úton lehet rövid idő alatt, akár 15 percen belül is produkálni. Ezalatt az értendő, hogy a kutató a szükséges irodalmi anyagot számítógépen kérheti le a területileg illetékes könyvtártól, az a számító- gépes nyilvántartás segítsé­gével keresi azt elő, és adja meg a szükséges információ­kat a kutató által kért mó­don: irodalomjegyzék, iro­dalmi anyag tartalomismer­tetése, mélyebb, részletesebb ismertetés stb. ugyancsak számítógépes távközlés útján. Lehet, hogy mindez talán már nem is olyan távoli jö­vőnek a dolga. Igen sokakat érint a téma, hiszen közve­tett, vagy közvetlen kapcso­lata a könyvvel, a könyvtár­ral mindenkinek van. A gyors, és pontos adatszolgál­tatás elsősorban a műszaki és természettudományokban sürget, e területen már 8— 10 éves kutatások és kísér­letek is folynak. De ilyen információs rendszer kiépí­tésének második ütemében már a közművelődési könyv­tárak hálózatában is számol­ni kell. A számítógépes informáci­ós rendszer kiépítése igen költséges és nehéz feladat. Ezt nem lehet aularchiku- san megolodani, csak kollek­tivizálással, az érdekelt ter­melő és kutató szervek, va­lamint könyvtárak összefogá­sával, együttműködésével. A miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem Központi Könyvtárában már évek óta találkozunk az együttműkö­dési gyakorlat kísérleteivel, az információs rendszer gé­pesítésének gyakorlatával. El­képzelhető, hogy egy orszá­gos, számítógépes informá­ciós rendszer kiépítése ese­tén éppen a Nehézipari Mű­szaki Egyetem, illetve annak Központi Könyvtára lesz az egyik regionális központ és itt jön majd létre a borso­di ipar és kutatás közös szolgálata. A könyvtár mind a számítógépesítés, mind az együttműködés tekintetében 1970 óta folytat eredményes kutatásokat. kísérleteket. Ilyen például a METADEX országos kohászati számító- gépes rendszer, amely mág­nesszalagon tárolt kohászati irodalmi anyagok nyilván­tartásának, gyors szolgálta­tásának rendszere, továbbá a vegyipari vállalatokkal közös folyóirat-beszerzési rendszer, valamint a regionális bor­sodi műszaki fordító iroda. Ezeknek a rendszereknek a munkájáról. eredményeiről az elmúlt években több al­kalommal számot adtunk. De ennek a könyvtárnak az el­méleti kutatásai is, amelyek a címben említett könyvtár- közi munkamegosztásra vo­natkoznak, országosan figyel­met érdemelnek. Dr. Zsídai József, a könyvtár igazgató­ja a közelmúltban Hollan­diában, egy nemzetközi kon­ferencián ismertette a könyv­tár ilyen jellegű eredménye­it, illetve azt, hogy a Ne­hézipari Műszaki Egyelem könyvtárának milyen része van annak a rendszernek a kidolgozásában, ameiy a könyvtárközi munkamegosz­tást a számítástechnika al­kalmazására és az együtt­működésre kívánja építeni. Itt, az egyetem központi könyvtárában, a már kilenc­éves saját tapasztalatokra, valamint igen sok nemzet­közi tapasztalatra alapozva dolgozták ki a könyvtárközi együttműködés feltételéit — mondhatnánk: törvénysze­rűségeit —, amelynek egyik lényeges pontja az érdekek egybeesése, a kooperáció résztvevői számának viszony­lag zárt, alacsony volta, a kooperáció sokrétűsége, a közreműködők egyenrangú­sága, a társuló intézmények megbízható szolgáltató képes­sége stb. Erről a témáról is szó lesz a Magyar Könyvtá­rosok Egyesületének augusz­tus elején, Veszprémben tar­tandó XI. vándorgyűlésén, ahol a miskolci tapasztalato­kat dr. Zsidai József ismer­teti. Benedek Miklós A VII. nemzetköii szakszer­vezeti néptáncfcsztivált július 14. és július 24. között ren­dezik meg Szegeden. A ran. gos kultuiális eseményen részt vevő, öt hazai és kilenc külföldi együttes először a Tisza-parton adott ízelítőt műsorából. Sárospataki tapasztalatok Felvételi vizsgák után Dr. Károly István főigazgatót kérdeztük Befejeződlek az idei felvé­teli vizsgák. Diáknak, tanár­nak és a szülőknek egyaránt nagy esemény volt ez. A Sá­rospataki Comenius Tanító­képző Főiskolán, ahol csak­nem egy hétig vizsgáztatlak, már megtartották a felvételi bizottság ülését is. A felvé­teli vizsgák tapasztalatairól, az eredményekről kérdeztük dr. Károly Istvánt, az intéz­mény főigazgatóját. — Közismert, hogy évek óla túljelentkezés figyelhető meg a főiskolákon, egyete­meken. Hogyan alakult az idén a jelentkezés Sárospa­takon/ —■' Főiskolánkon az utóbbi öt évben a felvehetők két, két és félszerese adja be pá­lyázatát. Az intézmény főis­kolává válása óta ez az arány kissé - növekedett. Minőségi­leg is jobb lett a helyzet, ör­vendetes, hogy nőtt a közép­iskolában jó és jeles ered­ményt elérő pályázók száma. Növekedtek a pontszámok is, s ez a többi tanítóképző fő­iskolához viszonyítva is jó­nak mondható. A minőségi javulásnak örülni kell, hi­szen a jobb felkészültségű jelöltekből a képzés folyamán jobb tanítók, óvónők képez­hetők. A főiskolai státus óta a képzés tartalma is jelen­tősen gazdagodott. Az álta­lános képzés és a szakkollé­giumi rendszer jobban ki- , elégíti pályázóink érdeklődé­sét. A képzés sokrétűségét jelzi az is, hogy az idén a főiskola hatféle képzési for­mára vesz fel hallgatókat. Így nappali és levelező tago­zatra tanító- és óvónőjelöl­teket veszünk fel, és kiegé­szítő képzést kapnak nálunk (levelezőként) a tanári okle­véllel rendelkezők, meg az óvónői szakközépiskolát vég­zettek. — Mennyi hallgató nyert az idén felvételt? — Ürömmel mondhatom, hogy az Oktatási Miniszté­rium, figyelembe véve me­gyénk tanítói ellátottságát, a képesítés nélküliek számát, hozzájárult a nappali tago­zatos tanítói létszám 25 fős növeléséhez. A felvehetők létszámának emelését az is lehetővé telte, hogy szeptem­berben új gyakorlóiskolai épülettel gazdagodunk. Ezért, a felvételi bizottság nappali tagozatosnak tanítói szakon 125 jelentkezőt vett fel, óvó­női szakon pedig 25 elsőéves kezdheti meg tanulmányait A levelező tagozat tanítói szakán 54, a levelező tagozat óvónői szakán pedig 22 a fel­vetlek száma. A tanári diplo­mával rendelkezők közül né­gyen. a szakközépiskolások közül tizenöten nyerlek fel­vételt. Tehát főiskolánkon az 1979/80-as tanévben nappali és levelező tagozaton össze­sen 245 elsőéves hallgató kez­di meg tanulmányait. Ter­mészetesen a nappali tago­zaton tavaly felvett úgyne­vezett előfelvételis hallgatók is e létszámban szerepelnek. Elsőéveseinkről talán még annyit, hogy ennyi fiú hall­gatót még. egy évben sem fogadhattunk, mint, a/, idén. Létszámuk tizenkilenc. Jó lenne, ha ez a jövőben még tovább növekedne. — Milyen a felvetlek kö­zött a fizikai dolgozó, szülök gyermekeinek aránya? — A főiskola az elmúlt Növekvő igények, korlátozott lehetőségek Az edelényi ifjúsági és mű­velődési ház impozáns épü­letét 1977. július 2-án adták át és állították a közműve­lődés szolgálatába. Milyen tartalmi munka folyik az in­tézményben? A kérdésre ak­kor válaszolhatunk, ha át­tekintettük a területi adott­ságokat. A településhálózat szétszórt. Ide tartoznak Abod. Szend- rőlád, Balajt, Ládbesenyő és Damak társközségek. Nagy­üzem a területen nincs. A kisüzemekben dolgozók nagy százaléka a járás községei­ből jár be. Közművelődés szempontjából hátrányos helyzetűek, hiszen sokan az üzemi értekezleteken, tovább­képzéseken is nehezen vesz­nek részt! A területen kö­rülbelül négyezer fiatal él, akikből hat-hétszázan KISZ­alapszervezetekben tevékeny­kednek. A nők munkalehe­tősége nőtt, így a közműve­lődésbe is jobban bevonha­Kétéves az edelényi ifjúsági ház tök. A csökkentett munkaidő nem hozta meg a közműve­lődésbe való bekapcsolódás igényét! Edelényben az in­tézményesített közművelődési hálózat jó, azonban a mun­ka összhangja nem kielégí­tő! Megnőtt az iskolás korú­ak aránya, amit szintén fi­gyelembe kell venni a köz- művelődés szakembereinek. Az ifjúsági és művelődési ház átadása óla a követei- ményszint sokkal magasabb­ra emelkedett a kilűzöttnél. A nagyfokú tartalmi mun­kához azonban nincsenek biztosítva a személyi és tár­gyi feltételek. Az intézmény­ben hárman dolgoznak: az igazguló és két előadó. Va­lamennyien tanulnak! Más területeken, ilyen nagyköz­ségekben a művelődési in­tézmények kétszeres létszám­mal működnek. Nincs va­gyonvédelmi és biztonsági őr. Szükséf lenne portásra, technikusra és egy előadóra. Azt is kell mondanunk, hogy az ifjúsági házzal szem­ben levő gimnázium semmi­lyen tekintetben nem bázi­suk. Az intézmény szakkö­reinek munkájában mindösz- s/.e három gimnazista vesz részt! Az ifjúsági ház két éve működik. Ez az időszak a munka megalapozását, a jövő irányelveinek meghatározá­sát jelentei te. Az elmúlt évben kétszáz- húsz rendezvényt, bonyolí­tottak le, melyben nem sze­repelnek a kiscsoportok fog­lalkozásai. Kevés volt az is­meretterjesztő előadás. Eb­ben az évben, figyelembe vé­ve a munkásművelődést, az ismeretterjesztő előadások számát nyolcszorosára emel­ték, már az első fél évben. Nagyobb figyelmet fordítot­tak a társközségek művelő­désére, amelyekben már eb­ben az évben csaknem húsz ismeretterjesztő előadási, filmvetítést, színházi előadást tartottak. Az intézményben húsz szakkör, tanfolyam és önte­vékeny művészeti csoport nyújt szórakozási lehetőséget, melyekben négyszózhárinan töltik hasznosan szabad ide­jüket. A szakkörök nagy ré­sze közhasznú tevékenységet biztosít, például népi hímzés, fotózás, nyelvtanfolyamok, egyetemi előkészítők, örven­detes, hogy egyre több mun­kás, szocialista brigád kap­csolódik be a szakkörök mun­kájúba. Kétéves működésük alatt mindent elkövettek azért, hogy gyümölcsöző kapcsola­tot építsenek ki a környező üzemek, intézmények és tár­sadalmi szervek vezetőivel és dolgozóival. Mindenekelőtt fontosnak tartják a munkásművelő­dést. Száz szocialista brigád­nak küldtek műsorajánlatot, hogy kellően megalapozhas­sák kulturális vállalásaikat. Kulturális és sportversenye­ket rendeztek a kollektívák számára. Az edelényi nagyközségi és járási KISZ-bizottsággal kö­zösen oldották meg a KISZ- tit károk, propagandisták, kuli ú rf el el ősök fel kész í lését. 1978-ban nagyközségi színien ifjúsági klub koordinációs bi­zottság alakult, amely egyéni palronálással is segíti az if­júsági ház klubjának mun­káját. Nagy János években sokat lett a. fizikai dolgozó szülök gyermekeinek felvételi előkészítéséért. A felvételi vizsgatárgyakból elő­készítő tanfolyamokul szer­veztünk. Egész éven ól iro­dalmi-nyelvtani. történelmi, matematikai feladatlapokkal segítettük a felkészülést. Ma már elmondhatjuk, hogy jó munkát végeztünk, mert a felvetlek 70 százaléka (mind tanítói, mind óvónői szakon) fizikai dolgozó szülők gyér-' meke. — Hogyan összegezne a felvételi vizsgák tapasztala­tait? — Az idén az alsó pontha­tár 18 volt. A pályázók ál­talában jól megfeleltek. To­vábbra is problémát látunk a jelentkezők önálló feladat­megoldásaiban, történelmi tu­dásában. üsszefüggéslát ásóban. Jó az. hogy a középiskolások többsége tudatosan készül választott hivatására, ebben jelentős része van az iskolák pálya irányító tevékenységé­nek. Vannak olyanok is, akik kitartóan háromszor-négyszer felvételiznek, míg felvételt nyernek. Szeretnénk, ha a jö­vő tanévben például az óvó­női szakra jobb tanulmányi eredményt elérő pályázók kérnék felvételüket. — Hagyomány a főiskolán, hogy az elsőévesek előkészí­tő táborban vesznek részt. Milyen programot terveznek az idén. — A felvett hallgatók az értesítéssel együtt megkap­ják az előkészítő tábor prog­ramját is. — A főiskola KISZ-bJott- sága gazdag és sokrétű tevé­kenységgel várja elsőéves hu I Igatói nkat. Megismerked­nek- — többek között — a fő­iskola. a kollégium életével, a főiskolai KISZ-szervezet munkájával, szabad idejük­ben Sárospatak történelmi múltjával, jelenével ás neve­zetességeivel. ezen kívül fi­zikai munkát is végeznek e“v közeli termelőszövetkezetben. — Végezetül a felvételi ér­tesítések kiküldéséről, a fel­lebbezési lehetőségekről ér­deklődünk. — A napokban valamennyi felvett hallgató megkapja a főiskola értesítését. Lesznek olyanok is. akik fellebbezés­sel élhetnek az oktatási mi­niszterhez. A fellebbezéseket; az értesítés kézhezvételétől számítót) 8 napon belül a fő­iskola főigazgatójának kell megküldeni. — Az idei felvételi vizsga-' kai összességében értékelve • azt állapíthatom meg. hogy jó felkészültségű elsőéveseket vettünk fel A jövőben még Hatékonyabb pályairánvító munkával, a középiskolákkal való sokoldalúbb együtt mű­ködéssel szeretnénk a felvé­teli vizsgákat eredményeseb­bé tenni. Dr. Komárom,y Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents