Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-19 / 167. szám

t979. jiifflws 19^ Gs-irt'ört’ök ÉSZAK* MA&. A8Q8SSÄ& 3 nőek, mindenekelőtt a műtrá­Alberttelepi látogatás z olyan munkastílushoz és munkamódszerekhez ragaszkodni, amelyek felett eljárt az idő. - zsákut­cát jelent. Szerencsére ez a fajta magatartás Borsodban is mindinkább háttérbe szo­rul, helyet adva az újszerű kezdeményezéseknek, a he­lyes irányú törekvéseknek, az olyan igények és követelmé­nyek érvényre juttatásának, amit a párt Központi Bizott­ságának legutóbbi üléséről kiadott közlemény különösen hangsúlyoz. E dokumentum­ban olvasható, hogy „... ér­tékelve a gazdasági munka eredményeit, a kialakulóban levő kedvező tendenciákat... még jobban figyelembe kell venni a gazdálkodás változó feltételeit”. Ennek a feladat­nak, a sikeres előrehaladás­nak a jegyében — mint azt a KB ülése megállapította — „a gazdálkodás hatékonysá­gának növelése, valamint a termékszerkezet megfelelő irányú és gyorsabb módosítá­sa érdekében arra is szükség van, hogy tovább folytassuk a világpiaci viszonyokat és népgazdaságunk valóságos helyzetét jobban kifejező', re­álisabb termelői és fogyasztói árak kialakítását”. E komp­lex és nagy horderejű felada­tokról szólva, feltétlenül ér­demes elmondani, hogy Bor­sod megye vegyiparában igen figyelemreméltó lépések és intézkedések történtek ennek érdekében. A Tiszai Vegyi­kombinátban nagy körülte­kintéssel kimunkálták — összhangban az, V. ötéves terv, célkitűzéseivel —r annak a programját: mit akarnajc ten­ni a termékszerkezet korsze­rű átalakítására. Tény; hogy jelenlegi öléves tervünk ed­dig eltelt időszakában a mennyiségi növekedés mel­lett jelentősen bővítették a műanyagok és festéktermé­kek választékát azzal, hogy korszerű gyáVi hiányolt1 'ter­melését kezdték meg. Ter­mészetesen e feladat végre­hajtásának nélkülözhetetlen feltételei vannak. Ezek kö­zött is fontos helyen szere­pelnek azok a szervezési ten­nivalók, amelyeknek érdeké­ben nem késlekedtek meg­tenni a szükséges lépéseket. Így például a nagyjavítások tervezésénél számítógépes hálódiagramot alkalmuzhak, amelynek az előnye a haté­konyabb munka. Folyamato­san végzik minden munka­helyen az optimális létszám meghatározását, amelynek eredményei máris szembetű­gyagyárban, a műanyaggyár­ban és az anyagmozgatás te­rületén. Kedvezőek az ered­mények az ügyvitelszervezés­ben/is. Ilyen és hasonló In­tézkedések teszik lehetővé, hogy a vállalatnál a korsze­rű követelményeknek megfe­lelően tudnak, és így akar­nak a jövőben is dolgozni, ami természetesen a jövedel­mek alakulásánál is kedvező­en érezteti hatását. Nemcsak a TVK-ban, de a Borsodi Vegyikombinátban és Sajóbábonyban is az a jel­lemző a munkára, hogy a vegyipar híréhez és- hagyo­mányaihoz méltóan növeke­dett a magasabb feldolgo­zottsága. jobb műszaki para­méterekké! rendelkező, ex­portképes termékek aránya. Ezt a színvonalat elérni, megtartani és a jövőben is tovább fokozni mindig első­rendű igény és kötelesség volt és az is marad e vállalatok­nál. Minden intézkedésnél nagy körültekintéssel, és nagy felelősségtudattal - döntenek. Ezt tették a BVK-ban is, ahol az új.pvc-gyár üzembehelye­zésével leállították a tatai karbidgyőrat, amely a barci- kai vállalat: üzeme volt. A karbid gyártása helyett át­tértek az etilén alapanyagú vinilklorid gyártására, s mindemellett a pvc-ajtók szerelését is más vállalatnak adták át. E nagyüzemben el­készítették azoknak a termé­kednek, termékféleségeknek a listáját is, amelyeknek a gyártása szármánkra és a nép­gazdaság számára sem te­kinthető gazdaságosnak. 5 A termékstruktúra korszerűsíté­sének érdekében a BVK-ban három osztályba sorolták gyártmányaikat. E szerint meghatározták, melyek a ver­senyképes, melyek a verseny- képessé tehető és gazdaság­talan vagy leállítandó termé­kek köre. Ä termékszerkezet kor- • szerűsítése —, ahogy arra a Központi Bizott­ság említett határozata fel­hívja a figyelmet — a világ- színvonalnak megfelelő ter­mékek gyártását segíti elő. Erről elfeledkezni egy pilla­natra sem lehet, hiszen ha a vegyipar — vagy bármely más üzem — állni akarja a ver­senyt, csak világszínvonalon gyártott termékekkel' jelen­hetnek meg a piacon. Ehhez a vegyiparban messzemenően igyekeznek megteremteni a feltételeket is. A világgazdaság hírei Több mint megháromszo­rozódott az év első öt hó­napjában Nagy-Britannia ke­reskedelmi deficitje a Szov­jetunióval szemben. A pasz- szívum a most közzétett hi­vatalos brit statisztikai ada­tok szerint 144,7 millió font sterling volt (323 millió dol­lár), szemben az 1970 ha­sonló időszakában jelzett 40.9 millió font sterlinggel. A kél. ország közti kereskedelmi forgalom az említett időszak­ban 9 százalékkal bővült, de ezen belül a Szovjetunió­ba irányuló brit szállítások 10 százalékkal, visszaestek. A britek május végéig 28 szá­zalékkal több szovjet árut vásároltak, mint a megelőző év hasonló időszakában. A két ország közötti kereske­delem tavaly egymilliárd 111 millió font sterlinget ért el. Nagy-Britannia tavaly a Szovjetunió hetedik legna­gyobb fejlett tőkés kereske­delmi partnere volt. Az USA-beli Brookhaven National Laboratory kutató­intézet bejelentette, hogy folyékony halmazállapotú vegyipari melléktermékek és tüzelőolaj keverékéből állan­dó energiahordozót fejlesz­tett ki. Az új tüzelőanyaggal az előző két év során hosszú kisérletsorozatot hajtottak végre és ebben az időszak­ban egymillió dolláros megta­karítást értek el a tüzelő­anyag-felhasználásban. Az al­ternatív folyékony tüzelő­anyag az intézet szerint ke­vésbé szennyezi a környezetet, mint a hagyományos tüzelő­anyagok, és gazdaságosan al­kalmazható minden olajtüze­lésű berendezésben. Alkal­mazásához elsősorban a vegy­iparban fűznek nagy remé­nyeket, mivel ott óriási mennyiségben keletkeznek olyan folyékony mellékter­mékek — elsősorban szeny- nvezett oldószerek —, ame­lyek regenerálása nem gaz­daságos, megsemmisítésük pedig veszélyes és szennyezi a környezetet. * Brasilia legjelentősebb ke­reskedelmi partnere az USA. Az amerikai magánbefekte­tések értéke meghaladja az 5 milliárd dollárt, és az amerikai bankoknak 12 mil­liárd dolláros kintlevősége van az országban, körülbelül annyi, mint az összes többi fejlődő államban. Az ország új elnöke azonban igyekszik más partnereket is keresni. A brazil kormány érdeklő­dése elsősorban a Közös Piac felé fordult, de Kínával is jó kapcsolatok megteremté­sén fáradozik. — Mielőtt bemegyünk, le­mossuk a csizmánkat — tré­fálkozik kísérőnk, Máriái András mérnök, miközben átgázolunk egy Jókora víz­tócsán. — Erre a frontra vé­tek lenne a sarat bevinni. Megyénk egyik legkisebb szénbányájában, az alberlte- lepiben járunk, másfélszáz méter mélyen m a föld gyom­rában. A 14-es számú kél- szárnyú tömegtermelő mun­kahelyre igyekszünk. Út­közben eszembe jutnak F.ii- ás József körletvezető sza­vai, miszerint az akna idei terv túlteljesítése túlnyomó- részt a fronti bányászok ál­dozatos munkájának ' kö­szönhető. — Az első fél évet 108.3 százalékkal zártuk — mond­ta az irodában a műszaki szakember. — Több mint tízezer tonnával szárnyaltuk 'túl a mennyiségi tervet. Je­lenleg naponta kilencszáz tonna szenet küldünk a fel­színre. Azért csak ennyit, mert még dolgozunk a föld alatti szállítópályák felújítá­sán. ^Ahogyan mondani szok­ták: nagy fába vágták fej­széjüket az alberttelepi bá­nyászok. A jövő esztendő elején számukra eddig még ismeretlen bányaberende­zést, pajzsot szándékoznak üzembe helyezni, aminek vé­delmében a mostaninál lé­nyegesen nagyobb termelést tudnak majd elérni. A szál­lítópályák megerősítése a program részét képezi. A tá­volabbi jövőben pedig to­vább növeli eredményét a bánya, tudniillik hozzácsa­tolják a rudolfteiepi terme­lőegységet. Alaposan megizzadunk, mi­re megérkezünk a frontra. Az egyik legsúlyosabb gond ebben az aknában, hogy messze vannak a fejtési me­zők. A bányászok munka­idejéből másfél órát rabol el a ki- és beszállás, ami tete­mes kiesés. A szellőztetés is rosszabb már három-négy kilométerre a függőleges ak­nától, s meleg, fülledt a le­vegő. — Jo szerencsét! — üdvö­zöljük a front jobb szárnyán dolgozó, Jókai Mór nevét vi­selő szocialista brigád tag­jait, s ők hasonlóan vissza­köszönnek. Ezen a szerda délelőttön huszonkelten van­nak beosztva a 103 méter széles homlokra, vájárok, se­gédvájárok, csillések, iparo­sok. — Mérnök elvtárs. nincs egy cigarettája? — kérdezi Szob« Ivívó« raVa ki. s a társak jóízűen nevetnek az évödésen. Cigaretta természetesen nincs, hiszen július elsejé­től köztudottan bevezették a dohányzási tilalmat a bor­sodi szénbányákban. A ti­lalom megszegőire komoly büntetés várna. Eddig még nem volt szükség a fegyel­mezésre. Az egyik lelemé­nyes bányász meséli a téma kapcsán: — Az első' napokban szin­te szenvedtem a nikotinéh- ségtöl. Ma már elviselhetőbb ez az érzés, de a megszokott dohányzás változatlanul hi­ányzik. Amikor leszállók a mélybe, az akna szájánál mindig eldugok egy cigaret­tát, s műszak végén, ahogy kilépek a kasból, azonnal rágyújtok. A dobozzal per­sze változatlanul elszívom, akárcsak azelőtt. Acéltámok között bujkál­va haladunk végig a fron­ton. A maróhenger által si­mára mart szénfal tompa I feketén csillog karbidlámpá­í ink fényében. — Jó a bányánk — nyug­i tázza elégedetten Korrics Ist­[ van —, öröm benne dolgoz­i ni. Átlagosan, naponta 1,4 i métert hasítunk le a szén­!‘ pasztából. A rekordunk i egyébként meghaladja a két ] métert, ha jól emiékszem, j áprilisban értük el. Ügy ért­i /se, ennyi volt a napi átlag! i — Es a pénzük? i— A nyolcezret általában 1 meghaladja. A rekordhónap­j ban 11 ezer 906 forint volt i a fizetésem. Mondtam is az i asszonynak, jól nézze meg [ a borítékot, mert ennyi pénzt | még soha nem kerestem. • Meg talán már nem is io­i gok, hiszen 48 éves vagyok. i i Nincs baj a termeléssel, i az emberek nyugodtak, elé­j gedettek. Így van ez már ré­J ges-régen a szénbányászat­J ban. S az is igaz, hogy egy­i szer jól, másszor rosszul ala­! kulnak, a dolgok a szén vi­| lágában, ahol az ember még [ mindig túlságosan ki van i téve az objektív nehézsé­i geknek. i — Az elmúlt év októberé­J ben indítottuk a fejtést, s i hetekig minden ment a ma­” ©a rendjén. Aztán ömleni kezdett a tótéból a víz, el­ültek a sárban az acéltá­mok, s gumiruhában dolgoz­tunk. Négy hónapig szinte pokol volt idelent az éle­tünk. Az úgynevezett kiállófül- kében Molnár Endre vájár idézi vissza a nehéz időket. Az aknász, Szilvási Gábor rávágja: — A tervet viszont akkor is hoztátok. Mindössze egyet­len hónapban kellett bizto­sított bért fizetni a csapat­nak. A brigád mindig is híres volt a kitartásáról, az ered­ményeiről. A bányászok leg­többje régi, kipróbált szak­ember. Különben az arany fokozat önmagáért beszél! — Hat évvel ezelőtt he­lyeztek át bennünket a be­zárásra ítélt szuhakállói ak­náról — mondja el Sápi András, aki negyedszázada jegyezte el magát a mester­séggel, s megkapta már a jubileumi pénzt is. — A helybeliek befogadtak ben­nünket, s ma már fájna a szívem, ha máshová kellene mennem. Csendesen hallgatja be­szélgetésünket a brigád kor­elnöke, Szabó István. Róla köztudott, hogy hamarosan elbúcsúzik majd a brigád­tól. — Ha kifut a front, el­megyek nyugdíjba. A har­•minchárom év alatt kissé elfáradtam. A cimborákat azért csak meglátogatom utá­na is. Ez az élet rendje: vannak, akik mennek, vannak, akik maradnak. A munkatársak­nak, Németh József nek, Pász­tor Lászlónak, a brigádvezető Leskó Bálának, a szakveze­tő Kalmár Jánosnak, Mala Miklósnak, Nagy Jenőnek és a többieknek a jövőben is sok-sok tonna szenet kell a kaparóba rakniuk, sok-sok acéltámot, acélsüveget, mág­lyabiztosítást. ahogyan ők nevezik: kalitkát kell be­építeniük. Ha elfogy ászén, "átköltöznek egy másik pasz­tába, új frontot indítanak. S újból reménykednek ... Kolaj László Fotó: Kozma István J „nefe” ágazatot választották i i Azt nem lehet mondani, hogy ke- i vés támogatásban részesült a nemes­> bikki Nógrádi Sándor Termelőszö­[ vetkezet, amikor végül is elhatároz­i ta, hogy teljesen felújítja 'sertéstp­[ lepét. A 15 millió forintos ráfordí­■ tásból hétmillió forintot magára [ vállalt az állam. Így a szövetkezet ■ hitelből és önerőből nyolcmillió fo­1 rintot áldozott a korszerűsítésre! i ■ Nemreg adtak at rendeltetésének ! - a telepét. Kétéves, elhúzódó mu^ka i után, amely bizony befolyásolja a 1 termelést. Idén már 6 ezer sertést ! kellett volna innen leadni. Jelenleg i a helyzet ügy néz ki, hogy, csak há­] rom év múlva tudják erre a szint ­i re emelni a termelést. ! — Még így is megéri — mondta i erre Balogh János, az elnök. — [ Jobb lett .volna, ha a felújítás ide­i jében készül el, de az ágazat már [ idén is tud nyereséget hozni, n szá­■ mi fásaink szerint 1,2 millió forintot. Csak szakember tudja, hogy mi i az az itt alkalmazott ISV-technoló­[ gia, vagy miért jobban hizlalhatok i az itt tartott Hungahyb-sertések. 1 Kívülálló más kérdést tesz fel: 1 mennyivel gazdaságosabb ez a be­| ruházás, miért került ennyibe, s • egyáltalán, mi rajta a haszon? ■ — Ha évente a hatezer hízót ki 1 tudjuk innen bocsátani, akkor két­■ millió forint körül alakul majd a • nyereség. Maga a termelés csak ! másfélszeresére nő (az eredetihez ké­• pest),- s a dolgozói létszám sem vál­! ■'•dk. / Aljkor hol a hatékonyság? — kér­deztem, félbeszakítva az -elnököt. Hiszen 18 milliót áldozni azért, hogy kétezerrel több sertés kerül­jön innen ki, túl nagy összegnek tűnik! Hiszen a régi. hagyományos módszerekkel is lehet eredménye­sen termelni, nem kell ragaszkodni mindenáron az újhoz. — Csak a hagyományoshoz már nem lehet embert kapni. Manapság már senki nem akar trágyázni, túl­zott fizikai munkát végezni. Ha csak erről az oldalról vizsgáljuk a kérdést, már akkor is azt kell mon­danom, nem volt más választásunk. — Ezek szerint van másik oldal is? — Hogyne. Mert az előző szem­pont inkább arra ösztönözne ben­nünket, hogy hagyjunk fel a ter­meléssel. És éppen a hatékonyság döntött a mérlegelésben, mert a te­lep létesítése mellett szólt. Akár­milyen drága, a gépesítése teljesen megoldott, az állategészségügy köny- nyen ellenőrizhető. Másrészt, csak ilyen korszerű módszerrel tudjuk csökkenteni a hizlalás! időt, ami pedig nekünk a jövedelmet jelenti. Jó árat, 32 forint 50 fillért ka­punk egy kiló húsért. Az előállítá­sa viszont 2!) forint 8(1 fillérbe ke­rül. 1-la a hizlalás! időt csökkent­jük, akkor 3 százalék körül csök­kennek a költségek is. Ez pedig ön­magában, évente 200 ezer forintot jelent. A sertéságazatról a szakemberek tudják, hogy közgazdaságilag, pénz­ügyileg elég feszített ágazat. Ez any- nyit jelent, hogy az egyik legrosz- szabb nyereségteremtő ágazat. Vagy­is a rá kidolgozott technológiát pon­tosan be kell tartani. Mert: csak ak­kor érhető el az a nyereség, amely más termelési területen, viszonylag könnyebben, kevesebb odafigyelés­sel is elérhető. Nemesbilfken a leg­korszerűbb, tartási technológiával, jól hizlalható sértéshibriddel dol­goznak. Amire egy példa: a dolgo­zói létszámot azért nem lehetett csökkenteni, mert a gondozók he­lyett, akiknek munkájára már nem volt szükség, szakképzett szerelőket:, karbantartókat kellett felvenni. Vé­gül még egy kérdés: miért pont ezt a „nehéz” ágazatot választották? — Mert, ha jövedelmező lesz (és miért ne lenne az?), akkor állandó, folyamatos jövedelmet biztosít. Es a mi szeszélyes éghajlati adottsága­ink között, amikor a növényter- mes'ziés — mint az idén is, nagy károkat szenved —, ez a biztos pénz bizony jól jön. — ki —

Next

/
Thumbnails
Contents