Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1979. június 1:0-, vasárnap PEtÖF!,MÖRA EMLÉKHELYEK FELEGYHAZÁN Betyárok dutyija A Hattyú-ház Budapestről Szeged felé nagyjából az út kétharmadánál fekszik Kiskunfélegyháza. Az idegen csak papíron tudja megjegyezni a nevét, mert olyan hosszú, s a papírt mutogatja, mivel beletörne a nyelve a kiolvasásába. De mit kereshet ott az az idegen, a kiskunok városában? Talán a közeli híres pusztát, Bugacot, csárdájával, mutatóban tartott juhnyájával, széles szarvú gulyájával, ménesével vagy. sajátos /homoki erdejével, s benne itt-ott nehezen meghódítható, kopár buckáival? Mindezt érdemes felkeresni — de Kiskunfélegyházán is van látnivaló. EGY MÉSZÁROS EMLÉKTÁBLÁJA Ne feledjük el, hogy — bár így tanuljuk, s ezt fogadjad az irodalomtörténet: Kiskőrös Petőfi születési helye — a nemzet nagy költőjét Félegyháza is szülöttének vallja. Két épület is őrzi emlékét. Az egyik a róla elneve- ■ zett utcában, a 7. szám alatt állt és abban laktak Petro- vicsék; a helyére épült házon emléktábla hirdeti, hogy „Itt élte gyermekéveit Petőfi Sándor...” A másik épületnek annyival több a- köze a költőhöz, hogy eredeti: az egykori mészárszék és fogadó, amelyiket a költő apja, Petrovics István bérelt. Ezt j a klasszicista stílusú, földszintes, árkádos épületet a homlokzatát díszítő figura után Hattyú-háznak nevezik. Ott áll a hajdani vendégfogadó a város főterén, a főútvonal mellett. Ezen is emléktábla van — az egyetlen, amelyik egy mészárosnak állít emléket! „A Hattyú-házat Félegyháza városa 1819—20- ban vendéglő és mészárszék céljaira építtette. Petőfi Sándor atyja 1822-től, mint egyik bérlőtárs az 1824—1830. években pedig mint egyedüli árendátor bérelte az épületben elhelyezett két mészárszéket ...” ITT SZÜLETETT SZÁZ ÉVE MÓRA S ha éppen ez évben keressük fel a várost, ne felejtsük el meglátogatni azt a házat sem, aho] száz éve, 1879. július 19-én született a nagy író, Móra Ferenc. Ma az ő nevét viseli az utca, amelyben édesapja, Móra Márton szűcsmester Jászberényből Fél egy házára telepedve gyökeret vert a nádfedeles kis házban ... S egy másik utca is őrzi az emlékét: a Daru utca, ahol azután felnövekedett. A Daru utcai ház falán is tábla emlékeztet a város nagy fiára és díszpolgárára. A KISKUN KAPITÁNYSÁG Hanem ezúttal nem is e neves emlékhelyeket tűztük ki úticélul, hanem egy ódon, emeletes házat. Ott áll a copf stílusú épület a főút mellett, s ma a Kiskun Múzeum otthona. Építése összefügg Félegyháza városiasodásával, az pedig a kunság újratelepítésével. Mert igaz ugyan, hogy a kunokat részben még a tatárjárás előtt, s részben — azaz újra, vissza — utána is letelepítették az Árpád-házi királyok, az országban, de alföldi településeik a török hódoltság alatti országrészeken ugyancsak megritkultak később. így kellett Félegyházát is újratelepíteni a török kiűzése után. Erre a XVIII. század közepén került sor. Jászságiak jöttek a hívó szóra. S az újjáépült települést Mária Terézia nyilvánította várossá. A kunok és a jászok lakta területek kezdettől fogva bizonyos kiváltságokkal rendelkeztek, s nem a megyei köz- igazgatás alá tartóztak, hanem külön kerületet képeztek. A kiváltságok IV. Béla királytól erednek, aki a betelepülő kunokat védelmi szolgálataikért a székelyekéhez hasonlítható, szabad paraszti jogokkal ruházta fel. A területeik székekbe szerveződtek. I. Lipót király 1702-ben eladta területeiket a Német Lovagrendnek. Mária Terézia hozzájárulásával a jászkunok 1745-ben megválthatták magukat. vállalva egyebek közölt azt, hogy ezer lovas Katonát állítanak a királynő rendelkezésére. Ezután területük főkapitánya a nádor lett, s a terület három kapitány alatt három (jász, nagykun és kiskun) kerületre oszlott. A kiskun kerület kapitányi székhelye 1753-ban Kiskunhalasról Félegyházára került, abba a házba, ahol ma a múzeum van. Emeletes, mai formáját a század végén kapta az épület. BÜRTÖNMÜZEUM Innen igazgatták a Kiskunság 8 helységét és 34 pusztáját, s itt is bíráskodtak. Így itt kellett elzárni is azokat, akik vétettek a törvény ellen, illetve akik ' súlyos gyanúba kerültek. Ennek emlékét híven őrzi itt az épület egykor börtönnek használt részében az ország egyetlen börtönmúzeuma. Számos eredeti tárgy és kép mutatja be, milyen volt egykor a „dutyi”, a szégyen- pad, a kaloda, a deres, a büntetés eszközei, — egészen az akasztófáig —, s milyen volt a közbiztonság. Látjuk a rabok időtöltésből készült munkáit, türelemjátékait is. De a legmélyebb benyomást biztosan az teszi a látogatóra, hogy ezek mögött az alacsony, ódon vaspantos, régimódi zárás ajtók mögött őrizték a Kunság több fenegyerekét a múlt századi dél-alföldi betyárvilág több híres-hírhedt alakját!S amelyik még itt is legényke- dett, az bizony — letekinthetünk a helyiségbe — elég riasztó sötétzárka „süllyesztőjébe” került. N. F. Meleg van Mályi-tó. A hölgy a víz_ bői kiált ki, parton maradt társnőjének: „El ne veszítsd a slusszkulcsot, mert akkor gyaiog kell hazamennünk!” A nép tudomá, sut veszi, hogy a hölgynek slusszkulcsa létezik, a hozzá tartozó kocsival. De a tényt különösebben senki sem értékeli. A vízben levő hölgy gumicsónakba száll, többedmagával. Ismételten kiált társnőjének: „Negyvenezer líráért vet_ tűk Olaszba! (Mármint a felfújható csónakot.) A tengerparton hetvenezer líráért árulták, dé mi negyvenezerért vettük meg!” A nép ismét tudomásul vesz néháhy tényt. Egyrészt, hogy a hölgy Olaszban járt a tengerparton, másrészt pedig negyvenezer líráért vette meg a másutt hetvenezer lírás járművet. A nép tudomásul veszi, ha akarja, ha nem, de most sem reagál. Meleg van. Ügy harminc fok körül, elmarad hát — elég illetlenül — minden csodálat. De a hölgy nem hagyja any- nyifaan. .Messziről még kikiált: „Vasárnap is eljövünk!” Helyes. Akkor bizonyára többen hallják, hátha valaki elámul. * Miskolc, Győri kapui Szupered. Csattanás, csörömpölés, ijedt sikílas, majd csend és néhány halk megjegyzés. Barna bőrű gyerek a pénztártól távozván, üveg sörökkel jól megrakott, kosarát megbillenti, több üveg lezuhan, szétfröccsen, habzó sörrel, üvegcseréppel borítva a környéken tartózkodók lábait. A gyerek, ki felbillentette kosarát, nézi a pusztulást és káromkodik, dü_ hős mindenkire. Tántorogva, lökdösődve megy tovább, miként így érkezett a pénztárhoz is. Lassan ideje lenne az élelmiszerboltokban is kitenni a táblát: Ittas embert nem szolgálunk ki! * Bükk. Szépen rendbehozott pihenő vagy üdülő. Idősebb ember érkezik: — Elnézést kérek, ez a (ilyen-olyan) -üdülő? — Igen. — Nem láttak itt egy bográcsos embert? ... Azt mondta, hogy majd itt valahol főzi a bográcsost, de nem találom. — Nem, nem volt itt. Nem is láttuk a környéken. A személyzet egyik tagja mondja: általában be-be szoktak ide nézni, hogy bográcsba kérjenek valamit. Sót, krumplit, húst, vagy amit éppen otthon felejtettek. Állítólag valaki bográcsot kért, mert éppen azt felejtette otthon. De megint jönnek, kopogtatnak. — Nem főznek itt valahol bográcsost? — Hát... itt a közelben nem, hacsak arrább valahol ... — Tíz óráról volt szó, most meg már tizenkettő, kicsit elkéstem, de már ilyenkorra készen is kellene lenni a bográcsosnak ugye... — Így van. Idősebb férfiú ez is, kicsit töpreng, majd megkérdi: — Sör nincs véletlenül? — és merően nézi az asztalon levő bepárásodott sörösüveget, meg a poharakban levőt. — Van, hogyne! — És adnak is? — Természetesen! Az idősebb férfiú az órájára néz, meglörli izzadó homlokát: — Tulajdonképpen már meg is ehették azt a bog- rácsost! Meg a tűz körül amúgy is nagyon meleg van. Rosseb abba a bográcsosba! Hosseb. A Bükköt ugyan, - is mostanság dunántúliak is nagy kedvvel látogatják. Egészségükre! Príska Tibor Móra szülőháza felújítás alatt A Rátóti humorfesztivál 79 „Ki bírja faarccal?” —Akt tíz percig rezzenetlen arccal állja Kabos László komédiá- zását, 100 forintot nyerhet. Ludas-fórum! A Ludas Matyi közismert és népszerű humoristái a helyszínen, „kapásból” válaszolnak a közönség kérdéseire. Anlifol gyókúra: a 100 kilósok klubjába a helyszínen lehet jelentkezni. Verklisvetélkedő: az országban összegyűjtött régi verklik és gazdáik vívnak hangpárbajt. Beszélő papagájok részére is rendeznek versenyt, amire bárki elhozhatja kedvenc madarát. Dublőrök és kaszkadőrök is bemutatót tartanak. S ha valaki, még tudja csinálni a kaszkadőrök mutatványait, a színpadon ezt be is bizonyíthatja. Akinek „csak” otthoni „sérelmei” vannak, az Ádám- magazin „anyós-dühöngőjé- ben” vezetheti le. Laphalászaton is részt lehet venni: aki kipecázik a medencéből egy-egy, valamely résztvevő lapot jelképező fahalacskát, és válaszol az ahhoz tartozó kérdésre, — többek között lapelőfizetést nyer ... A Pest megyei Hírlap helyszíni kü- lönszámot ad ki. A búcsú színhelyéhez közel rendezik az első váci ku-V tyayásárt. Nem kutyakiállítást, hanem vidám kutyás eseményt: korcs kutyák szépségversenyét, „legszebb kutya — legszebb gazdája” vetélkedőt és hasonlókat. X rendezők remélik: a vidám programok közben a fóti állatmenhelyről hozott árva kutyusok sent maradnak szomorúak, gazdára találnak. Délután agárverseny, este csónakos fáklyás felvonulás várja Vác vendégeit e napon ... Tóth-Máthé Miklós: AHOGY hazafelé ballagott a bevásárlásból, megbotlott valamiben. Lehajolt, felemelte és csodálkozva látta, hogy egy lópatkó. — No ~ dünnyögte az öregember —, hát ez meg hogy került ide? Állt a patkóval a. kezében, és ezen gondolkozott. Közben nézte a szemközti építkezést, hogy hátha fölfedezne egy lovas szekerei. De ott csak óriás' daruk, markológépek, meg a különböző teherautók kavarták a port. — Sokáig volt el — fogadta otthon a menye —, már azt hittem, valami baj érte. — Engem? Mi baj érne? Legfeljebb elpatkolok, attól nagyobb esemény már úgyse történhet velem. Egy kicsit elnevetgélt ezen, és a patkóra gondolt., ami ott lapult a. zsebében. Aztán mindjárt azon tűnődött, hová dugja. A menye kínosan tisztán tartotta a „fakkot". ahogy ö magában a házgyári dobozlakást nevezte, tehát nagyon meg kellett választani a helyet. Végül úgy döntött, hogy otthagyja a zsebében. Az lesz a legjobb. Holnap majd egu kicsit kifényesíti. megtisztogatja. Reggel, ahogy felébredt, első mozdulatával a kabátjáért nyúlt, és a patkót kereste. Nem találta. Hiába kutatta, át aztán egyre gyorsuló szívdobogással, még a nadrágzsebeit is, nem járt eredménnyel. — Lányom — kérdezte később a menyétől —. alkalmasint nem került a kezedbe egy ... egy patkó? A menye először úgy telt, mintha nem. hallaná, aztán amikor az öreg már harmadszor szólongatta ezzel, kifakadt. — Nekem maga nem fog mindenféle szemetel felhurcolni a lakásba! Hogy képzeli?! Tán még a gyerekem szájába is adná! Nem otthon van már! Ili nincs fészer, ahová mindenféle rozsdás vacalcot lehel gyűjteni. — A kabátomban volt... — védekezett az Öregember — ki se lettem én azt... — Még nem! De biztosan ki akarta tenni. Ismerem az észjárását. Tiszta szerencse, hogy amikor tettem arrébb a kabátját, észrevettem,'valamitől nehéz. Nézem, ml az. hát az eszem megáll. Egy lópatkó! Csali tudnám, mi a fenének hozta fel a lakásba? AZ ÖREG nem felelt, legyintett. Pedig, de szereteti vcjj'.a még beszélni régi lovakról, patkolásról, övökké vele mozduló emlékeiről.. De hát kinek? Közhely már, hogy Magyarország a humor, a viccek egyik „szülőhazája”. De még ehhez képest is feltűnő, az az eseménysorozat, melyet június 11—17. közölt rendeznek Vácott és környékén: Vácrátóton. Veresegyházán, Ácsán. Politikai humorfesztivál címmel a magyar humor minden rendű és rangú művelője ad itt találkozót egymásnak és a közönségnek. Karikatúrakiállításról (Kaján Tibor) a parodis- tákig, Sándor Györgytől Hofi Gézáig, a Vidám Színpadtól a Radnóti Színpadig egy sor érdekes esemény várja már hétközben is a látogatókat a négy helyszínen, többek között háromnapos komoly konferenciát is rendeznek a politikai humorról, amelyet Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes nyit meg. De — mint a humoros történetekben általában — a végén csattan még csak az ostor: a humoríesztivált június 10—17-én, a kétnapos nagy váci fesztiválbúcsú zárja, amelyre az ország, minden részéből közel kétszázezer vendéget várnak a szervezők: a Magyar Rádió és Televízió, a Hírlapkiadó Vál- • lalat, a Lapkiadó Vállalat, és egy sor lap és közművelődési intézmény. A vásári vidámság, a harsány jókedv színtere lesz Vác e két napon. Hogy csak néhány érdekességet említsünk a programból: „Gieeskiállilás útvesztővel” — azaz: a kiállítási sátorban lévő 50—100 giccses tárgyból kell a jelentkező nézőknek egy perc alatt kiválasztani az egyetlen „igazi”, azaz valóban népi vagy iparművészeti tárgyat.
