Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
1979. június 10., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Átmetszés Ta A Tiszából veszik a vizet a járóutak locsolásához Rövidebb lesz a Tisza A taktabáii kanyarban, a Tisza partján most nagy munka folyik. Izzik a levegő, száll a por. A folyó finom hordalékanyaga annyira megnehezíti a munkát, hogy a járóutakat locsolni kell. mert egyébként a gépek nem bírnak elindulni. Táborhely ez olajfoltokkal, kivágott fák koszorúra emlékeztető, elsárgult szárazságával, eldobott üres cigarettáscsomagokkal, konzervdobozokkal, sok-sok emberi lábnyommal, lánctalpas járművek, földet szaggató sebeivel súlyos gépek széles kerekű gumiköpenyeinek gyötrelmeivel. Szöveg: Oravcc János Nagy teljesítményű földnyesők Kcp: Uitzö József Morzsák a svédasztalról Most még' száraz lábbal, bokáig érő homokban lábalunk ott, ahol a folyó űj nyomvonala lesz. Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság az idén, május közepén kezdett hozzá a Tisza egy olyan széles szögű kanyarénak az átmetszéséhez, amely mind ez ideig igen sok gondot okozott hajózási és árvízvédelmi szempontból. A taktabáji kanyar szinte állandóan változik, mozgásban van. a tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a jövőben még tovább szűkülhetne. Éppen ezért szükséges ennek a kanyarnak az átmetszése. Az ÉVIZIG folyószabályozási csoportvezetője, Felber- mann Tamás elmondotta, hogy a folyó jelenlegi 511.8 és 513,8 folyamkilométerek közötti szakaszán 425 méter hosszúságban végzik el az átmetszést. A folyó ezáltal 1200 méterrel lesz rövidebb, az új meder szélessége pedig 150 méter. Az ÉVIZIG földmunkagép-üzemének 7 földnyesőgépe, kél dózere, négy Pul-típusú, nagy teljesítményű, gumikerekes földnyeső- gépe. két erőgépe, egy lakókocsija, egy műhelykocsija és egy terepjáró autóbusza, valamint egy locsolókocsija és egy áramfejlesztésre szolgáló agregátora ..táborozik’’ a Tiszának ezen a partszakaszán. Ha figyelembe vesszük, hogy Vass István és Hudák István munkavezetőkkel együtt a teljes létszám csak 37 fő, ebből következtetni lehet arra, hogy a munkát a lehetőségekhez mérten, maximálisan gépesítették. Ahogy ők mondják, hétfő déltől, péntek délig egyfolytában dolgoznak a gépek. Az emberek váltják egymást, tizenkét óránként. A földmun- kakép-kezelök egyébként Ti- szadadán, a községben a vízügyi igazgatóság állal bérelt magánlakásokban laknak. Az ÉVIZIG felszerelte és berendezte ezeket az átmeneti munkásszállásokat televíziókészülékekkel. rádiókkal, hűtőszekrényekkel és olajkályhákkal. Az ételről, az étkezésről — ahogy ők mondják —. a kajáról, mindenki úgy gondoskodik, ahogy tud, vagy ahogy akar. Általában kalákában főznek, összeállnak többen és konzervételt melegítenek, főznek, esznek. És hát természetesen ott van a szalonnasütés nagy lehetősége. Ami a városi embernek egzotikum, mármint a szalonnasütés, nekik mindennapos kötelesség és életszükséglet ... A több mint hároméves munkát fakitermelés és bizo. nyos jellegű, úgynevezett le- járóutak építése előzte meg. Késleltette a munka megkezdését az év eleji árvíz. De ma már teljes erővel, teljes üzemmel dolgoznak, és minden lehetőség megvan arra, hogy az eredetileg tervezett költségszinten belül és határidőben megvalósítsák ezt a nagy feladatot. Valamikor Vásárhelyi Pál ..tudósuram'’ almondta végig a Tiszának a szabályozását. Nem rajta múlott, hogy ez a munka ..örökül” ránkmaradt. De nekünk kell elvégezni. Az átmetszés összesen 633 ezer köbméter föld megmozgatásával jár együtt, amelyből 374 ezer köbmétert szá- i-azföldről termelnek ki. De jövőre úszókotrók jönnek, hogy vízről is segítsék ezt a munkát. A tervek szerint partbiztosításra, vezetőmű vek, valamint mederelzáró gátak építésére Összesen 38 ezer 700 köbméter követ használnak fel, építenek be, amelyet az ÉVIZIG tokaji kőbányájából termelnek ki és szállítanak ide. A Tisz TI. számú kirakóhajó már ott is van, ott horgonyoz a közelben, hogy amikor megérkeznek a kővel rakott uszályok, akkor időben rendelkezési-e álljon. És mi lesz a sorsa az elhagyott medernek? Megmarad holtágnak. Nem is zárják le teljesen gáttal az élővíztől, hogy legyen frissítő utánpótlása. ott marad egy nagy sziget, aho] lehetőség nyílik arra. hogy az ember a városokból kiszabadulva, egészségesebben. jóizűbben. szabadabban töltse el a szabad idejét: horgásszon, fürödjön, napozzon, csónakázzon. Kapkodó gyertyalángok fénye esik a fehér abroszokkal lóidig terített, virágoktól díszes svédasztalra, a karéjban sorakozó hideg sültekre, az aszpikba ágyazott, szépen rendezett sonka tekercssorok- ra. sajt- és pástétomhegyek- re. színre is, ízre is más sa- látás tálakra. Köztük tojás,- debreceni karaj, hideg töltött dagadó, kaszinótojás, körözött, vaj, lej, forró tea, párásán hideg joghurt: Fantáziával lehelne még tovább bővíteni a sort és a látottak alapján elmondhatjuk, hogy a svédasztal készítői nincsenek híján a teremtő fantáziának. ‘ De hál mi is az a svédasztal? Próbáljuk meg magyarra fordítani, hátha úgy többet mond! A mesék nyelvén ez a terülj asztalkám, amelyen minden, van. mi szemnek, szájnak ingere. Tejjel, mézzel folyó Kánaán ez -az igazi ínyenceknek, a bőség oázisa az éhes emberszámára. Készítőjének, a hideg- konyhai szakácsnak pedig hallatlan sok előkészület, fáradságos munka. Az asztal készítéséhez jó ízlés, nagy szakmai gyakorlat és „költői’’ adottság is kell, hogy a színek, aromák, illatok harmóniája már az első pillanatban magával ragadja a vendéget. A bőség asztala ez, ahonnan mindenki annyit vesz, amennyit kíván. ii (svédasztal Palotaszállórnodra. nevezhetnénk így is. A napi készülődés, a szokásos ételék főzése, sülésej mellett ez a konyhának ma még majdnem erőn felüli vállalkozása. Az üdülővendégek számára viszont még sokadszor is igazi meglepetés. A szakácsok ezért vállalkoznak rá. hogy olykor egy- egy búcsúeslen meggyújtják a hosszú asztalokon a gyertyákat és vacsorára várják az üdülőket. Ezekért a pillanatokért igazán megéri. Mint Lourdes pszichés gyógyulljai a botot, úgy felejtik el gyomor- és epepanaszaikat a látványtól megéhezők. Mert a svédasztal valóban pompás, rabul ejti a legbesettebb arcú. madárétvágyú embert is. Ha már kezünkben a tányér, nem időzünk sokáig egy helyben, sót, mint a mada. 'rak. csipegetünk, kóstolgatunk egyet-egyet itt is, ott is. Mert. ha már megtudtuk; hogy jobb a kaszinótojás, mint bárhol másutt, a körözött pikáns ízeiről sem mondhatunk le. A svédasztalról előbb fogy cl a vacsora, mint az esténként megtérített asztalokról, ahová a pincér viszi ki az ételt. Ha a teliéi- abroszokon már nem is marad semmi, „morzsák” igy is hullanak el. Az üdülés tempójához igazodó komótos vacsorázásokkal szemben a svédasztal körül mindenki siet. Enni. A háromszáztizenegy vendég közül másnap reggelre a 15— 17 gyomor- és epebeteg helyett huszonötén, harmincán panaszkodnak. Pedig a hideg- konyhai készítmények ismerten nem terhelik meg a gyomrot. Kimért vacsoraadagként persze nem is terhelnék meg. Amíg az egyre fogyatkozó asztal díszei kopnak, egyidős néni megállás nélkül forgatja a ceruzáját, rajzol, jegyzetel, kérdez. A svédasztal— halalán kicsiben is — otthon felbukkan majd vendéggyönyörködtető színeivel, izeivel az egyik dunántúli kisvárosban. Kíváncsian gyanakvó, éltes öregül- húzódik a néni mögé, és jóllehet, nem lát a füzetbe. másképpen fogja a tányért, ritkábban harap: az irkálgatást láthatóan iclegesí- töon értelmetlennek tartja ... Korszerű ez az étkezési forma, terjedőben van a világon mindenütt, mert a vendég várakozás nélkül szedhet magának, nem kell várni a pincért és előre lehet fizetni. A kalkuláció olyan átlagos étvágyat vesz alapul, amelyik mellett megtérülnek a költségek. A Palotaszállóban az üdülök ellátási költségéből állítják ki a böségasztalt es nem is könnyen. De kiállítják. Arany az andezit között li -í E> i L iil'ia furróságban terpeszkedő. HdllIhllUI isten hala mögötti vidék ez messze a büdroghulászi temető végétől, ahol a táj arcát iparvágányok szarkalábjai szelik át. Csak a környező hegyek mulatlak az irányt, a hegyoldalak gépektől mart világosabb sebhelyei.1 A kőbányák esőmosta andeziltalai mutatják;, régen helyei követelt itt magának az ember, ahonnan úthoz, házhoz követ vitt magának. Toronyiránt. Bodroghalász házain túl a Bodrog víztükre csillog a lombok mögött. A port a bányában nem takarította el, csak megkötötte a fut ózápor. Nem mozdulnak a gépek. az előre bejelenteti áramszünet ideje alatt csak karbantartási munkákat végeznek reggeltől estig. Az utolsó év, amit itt tölt Nagyidéi István és ebben az esztendőben minden hónap, minden hét rövidebb, mint korábban bármikor. Ha ez lejár, nincs tovább, csak a nyugdíjas élet. Most jó lenne lógni az időt, többel dolgozni mint máskor, még elérni valamit. Az andezittömbök egy életen ál nehéz, makacs elleniéinek bizonyultak, és ezt a szakmát nagyon kell szeretni ghhoz, hogy tél évszázad múltán is örömét lelje benne az ember. Olcsó munkaerőt keresett Erdőbényén a Hubertus Kőbánya és Útépítő Részvénytársaság, amikor Nagyidai István gyerekfejjel „hegyezönek” jelentkezett. Kocka- 1 követ „sarkosítollak” reggelől estig az útépítésekhez. — A megyét járva, útkorszerűsítéseknél elszorul a szivem, ha látom, hogy megint eltemeti az aszfalt a mi kézzel faragott kockaköveinket. A kövágóskodás már a ranglétra következő fokát jelentette: ott már tudni kellett hogyan törik, reped, vagy pattan az andezit a szerszám alatt. — Nem tartott sokáig, amíg rájöttem, hogy az andezit olyan az éles szerszám alatt, mint az üveg a gyémántvágó sikoltó karcolása alatt. Ügy tört, nyílt, ahogy akartam. A háború után a kőhegyezőböl kővágóvá lett bányász már üzemvezető. Kemény, magukat nem kímélő emberek közössegében csak a munka adhat rangot, tekintélyt. — Hu most utólag mérleget vonnék, hál elmondhatnám, könnyebb volt bánni az andezittel . ANagyidai István életének mindennapjait kőbányákban töltötte, 12—14 órát a huszonnégyből. Tartóztatnák most a hatvanadik évének betöltése előtt, de nem maiad. Harminc éve él egyetlen vesével, aztán a kővel, az élettel, s az életért való birkózásban túl sok gyomorsavra tett szert. — Olyan fáradság is van, amit nem lehet kipihenni, sem a Balatonnál, sem Opa- liában, csak magunkban csöndesen. Nem munka nélkül, mert az az élet végét jelentené. Maradt egy kis szőlőm otthon Erdőbényén. ott foglalatoskodom majd. amíg az erőm engedi. Nem a borért, mert nincs borivó a családban. A szőlő levét már mustként eladom. Ha most a két élelem közül az egyikkel szakítanom kell. a szép termést hozó nyarak ígéreteire várok majd tavasztól ős«.ig. A szigorúság és a becsület Nagyidai István kemény munkához szokott alkatából lakad. A nehéz élet nyomait letörölhetet- lenül viseli és megelégedetten. — Gondolja csak meg. hogy azok a légi kőbányászok, akik életük felén át bun- kó/ással nyúltak a kőhöz, dühödten birkóztak vele. hogyan fogadták a korszerű gépeket. Amikor a szállítószalagok felszerelése után felszaggattuk, felszedtük a csillesor sínéit, néhányan azt hitték, eljött a világ vége. A kenyerüket féltették, nem tudfák. mi lesz velük, ha mindent elvégez helyettük a gép? A bunkózáshoz szokott durva kezek mégis megszokták a gépek másizű tapintását, a könnyebbet. Ünnepségen adták át az- idei tavaszon Nagyidai Istvánnak a Munka Érdemrend aranv fokozata kitüntetést, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban. Az andezittel való küzdelemért, az emberi kímélő gépesítésért, a közéleti munkásságáért. amit tanácsokban, végrehajtó bizottságban végzett, a bányákban eltöltött életéért. — A magamfajta nem cipel semmit sem fölöslegesen, kínokat, sérelmeket, nosztalgiákat. csak azt. amit muszáj. Annyi verset. regényt lapoztam át kevéske szabad időmben, és most azokra is sort keríthetek. amelyek még várnak. Ezt a Petőfiről iefet az asztal fö'ött. mindenüvé magammal vittem a munkahelyeimre. Most hazakerül. A I liünÍKÍAuí követően, amikor ha- MlUllfeiPSI Mtél., a fövórosból, baráti kézszorítások közben megkérdezték: — Nem gondoltad neve. hogy ebben a bodroghalászi szürke andezitben csillogó arany is terem? Nagy József Ehető szépségek
