Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-09 / 133. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1979, június 9., szombat A demokráciát próbálni is kell Gyerekek az iskola élén A vonal végén bizonyára nagyon meglepődött valaki, amikor a miskolci. 22-es szá­mú Általános Iskola igazga­tónőjének. Bonus Rókusné- nak a hangja helyett, egy gyerekhang szólalt meg a te­lefonban. — Novak Nóra diákigaz- gato. önkormányzati nap van. Tessék ... A telefonban a ,iang nyu­godtan csengett, legfeljebb az iskola egynapos vezérkara tudta, mert látta: a nyolca­dikos kislány' igencsak meg- illetödotlen nyúlt a csörgő készülékhez. Bcnyó Emese igazgatóhe- ly’ettes, Bottka Krisztina csa­patvezető és Banka József felügy'elő tanár (valamennyien diákok) Novák Nórával az élen, ünnepélyes fogadalmat tettek: az önkormányzati na­pon az iskola rendtartására ügyelnek, a fegy'elmet betart­ják, és betartatják; az okta­tómunkát segítik. Az ötven­öt diáktanár — ezen a na­pon ugyanis gyerekek tar­tották az órákat — bárme­lyike számíthatott látoga­tókra. Játék? Az is. De a gyere­kek közül valamelyik azt mondta: elsősorban felelős­ség. Tanáraiktól, igazgató­juktól bizalmat kaptak, egy napra rájuk bízták az isko­lát. Ezzel a bizalommal nem élhetnek vissza! S most a másik oldalról próbálják ki, milyen az, amikor a gyerek- közösség érdekében dönteni kell. — A munkafegyelemmel nagyon meg vagyunk eléged­ve — hangzott a diákigazga­tó napértékelője. Azt tapasz­taltuk, hogy minden diákla- nár lelkiismeretesen készült fel és a gyerekek is igyekez­tek nekik segíteni. ... A magatartással sem volt sem­mi komolyabb probléma. De azt tapasztaltuk, hogy az órák előtti sorakozásnál az osztálytermek előtt nem min­denki tartotta be pontosan a házirendet. A váratlan látogatónak legfeljebb az tűnhetett fel, hogy úttörő-egyenruhában voltak ezen a hétköznapon az iskolások, hogy a tanári­ból a gyerekek hozták ki a naplókat, s ha bekukkantott volna a termekbe, láthatta volna, hogy a tanárok a diá­kok között ülnek a padban. Gyerekek és tanárok sze­rint az iskola úttörőcsapatá­ban demokratikus légkör uralkodik. Az önkormányzati nap gondolatát is az év eleji csapattanácsgyűlésen vetet­ték fel a gyerekek. (A jövő­ben rendszeresen meg akar­ják tartani.) Hosszas, sokol­dalú véleménycsere után ala­kult ki a nap programja. S ha akadt, aki lazítónapnak gondolta volna, az csalódott: minden órának megvolt a maga feladata. A diáktaná­rok röpdolgozatot írattak, ki­kérdezték az anyagot, újat magyaráztak, s jutalmaztak, értékelték a munkát, A kü­lönbség csali az, hogy a fel­adott házi feladatot a követ­kező órára ők maguk is el- készí ti k. — Miért' döntöttek a nap mellett? — kérdeztem az igazgatónőt. Bónus Rókusnét. A válasz így hangzott: — Bíztunk abban, hogy a gyerekek magukénak érzik az iskolát, az iskola rendjét. Lehetőséget adtunk nekik, hogy ezt be is bizonyítsák. Maguk döntöttek a formá­ról. maguk választották a vezetőket, a tanárokat. Öt­venöt diáktanár, s még sok gyerek kapott feladatot. Ügy is mondhatnám, bizonyítási lehetőséget arra. hogy tud és akar tenni a közösségért... És ez sem csekélység! Cs. A. Csónakózók Miskolc-Tapolcán Könyves hírek - sorokban Befejeződött az ünnepi könyvhét, bontják a sátrakat. Ozdon. a Kun Béla Művelő­dési Házban, a gyermek- könyvtárban azonban majd csak június 12-én, délután hirdetik ki a Gyermekhősök az irodalomban című rejl- vényvetélkedö eredményeit. Az ünnepi könyvhétre nyílt kiállítások közül néhányat még megtekinthetnek az ér­deklődők. Június 10-ig lát­hatják Lenjnvárbsbun, a mű­velődési központban az Ol­vasmányélmények című gyer- mekrajz-kiállítást. s a TVK irodaházában az Írók ex lib­risen című tárlatót. 11 ii szem Ez a címe Gyarmathy Lí­via új játékfilmjének, mely­nek a héten volt ősbemuta­tója a Diósgyőri Vasas Mű­velődési Központban. A be­mutatón — és az ezt követő ankélon részt vett a film rendezője és Meszléry Judit, a női főszereplő. Gyarmathy Lívia alkotói pályafutásáról Benedek Miklós, lapunk íő- munkatársa beszélt a megje­lenteknek, akik a „Szandi- manditól” mostanáig követ­hették Gyarmathy Lívia ren­dezői törekvéseit. A másfél évtizeddel ezelőtt indult ren­dező korunk jellegzetes el­lentmondásaira hívja fel a figyelmet valamennyi alko­tásában. A modern techni­kai körülmények között élő ember — hangsúlyozza a ren­dező több munkájában is — társadalmi tudata csak las­san változik. Hősei az értel­mes cselekvés lehetőségét keresik. Lényegében erről szól a Minden szerdán című film is. amelynek főhőse egy zilált családi körülmények között élő fiatalember, aki kezdetben pótcselekvésekbe, sőt (érzelmi bosszúból) a bű­nözésbe menekül. Találkozá­sa egy tiszta öregemberrel azonban gondolkodásra kész­teti. Gyermekeknek • Harminc Vidróczki-epizód Nem szerepel, a könyvheti kiadványok jegyzékében, mégis éppen az ünnepi idő­szakban jelent meg a Vid- róczki a nevem! című ifjúsá­gi könyv. • a Móra Ferenc Könyvkiadó Delfin könyvek sorozatában. Hogy a könyv nyomdai átfutásának nehézsé­gei tették-e, vagy mi egyéb oka van, nem tudni, tény, hogy a könyvhét folyamán jelent meg és a legifjabb ol­vasók bizonyára érdeklődés, sei fogadják. A szerző, Balogh Béni nem ismeretlen már az Észak. Magyarország olvasói előtt sem, hiszen készülő könyvei­ből korábban közöltünk rész­leteket. többször adtunk hírt a megyében végzett gyűjtő­munkájáról, a megye gyer­mekolvasóival tartott talál­kozóiról. De egyébként is Ba­logh Béni a megyénk szü­lötte, itt járt iskolába is, igen sok szállal kötődik a Sajó mentéhez. Vidróczki régóta foglalkoztatja, a Bán- völgyében. a Bükk nyugati vidékén époen ‘ Vidróczki- emlékek után kutatott nem is oly'an régén, és a most megjelent könyve, a Vidrócz­ki a nevem! is -nagyrészt azokat a Vidróczki-története­ket tartalmazza, amelyek eh­hez a nyugati Bükk-vidékhez kapcsolódnak. A Vidróczki a nevem! va­lójában nem kerek történet, nem ifjúsági regény, hanem harminc kis epizód Vidrócz­ki Márton életéből, a hozzá kapcsolódó népmondákból, fi történetitek egymásutánja tulajdonképpen egy kerek Vidróczki-történelet ad. mert a legelsőben még a szabad­ságharc idején ismerjük meg a —érmék Vidróczkit, aki, hogy a huszárokat elkísérje Egerbe, még az őrizetére bí­zott nyájat is otthagyja; a következő történetben már ennek a kisbojtárnak a fele­lősségre vonását olvashatjuk, aztán a katonai bevonulását, később szembeszegülését a császári fegyelemmel, majd a komáromi várbörtön beli rab­ságát. ahonnan megszökve, a törvényen kívüliek éleiét választotta Innen kezdve az­tán a makiári marhaszaba- dítástól egészen haláláig kí­sérhetjük nyomon Vidróczki kalandjait. Ezek a Vidróczki-lörténet- kék nem egyformán értéke­sek. van, amelyik egészen rövid, van közöttük hosszabb, vannak ismertebbek, kevéssé ismertek és megírásukat te­kintve is, hullámzó a szín­vonaluk. Annyi bizonyos, mindegyik kis történet önál­ló, kerek, az ifjú olvasók számara is izgalmas. Mint afféle mondahős, Vidróczki is emberfeletti tulajdonsá­gokkal rendelkezik, mégha a szerző nagyon is egyszerű em­berként jeleníti meg, de ahogyan minden helyzetből kivágja magát, ahogy mindig gyözedelmeskedjk, az már több mint emberi. A szegény­embert gyámolító, csak a gaz­dagokat megvámoló és csúf­fá tevő betyár ismert alakja lép elénk ebből a Vidróczki- könyvből is, amely bizonyára kedves olvasmánya lesz an­nak a fiatal korosztálynak, amelynek szerzője és kiadó, ja szánta. (hm) A Kis-Velence és a miskolci béka Irodalmi és zenei esték Sárospatakon A sárospataki Rákóczi Mú­zeum és Művelődési Ház há­rom műsorból álló sorozattal adózik a magyar irodalom és zene legjobb alkotóinak. Jú­nius 14-én Sellei Zoltán Jó kedvem csucsorodik című műsorára kerül sor, míg jú­nius 18-án opera gálaest lesz Vámos Ágnes, Palócz László. Bérezel István, Tur- pinszky Béla, Fehérvári Már­ta és Katona Ágnes közre­működésével. A műsoron kuruc dalok, virágénekek, Bartók és Kodály népdal- feldolgozások szerepelnek, Az est Liszt XI1. Magyar rap­szódiájával zárul. Június 21- én lesz Sárospatakon Tolnai Klári előadóestje, 27-én pe­dig Bánl'fy György színmű­vész „Anyád nyelvét bízták rám a századok’’ című mű­sorát hallgathatják meg az érdeklődők. Szerencsi képeslapok „Kedves Iza néni! A szá- . inunkra küldött két nyulat megkaptuk...” Az idézett sornak nincs különösebb je­lentősége, legfeljebb az teszi számunkra érdekessé, hogy a közlemény (hegyeslollal és antracén tintával) 1899-ben született. Nyilván a főváros­ban élő fiatalember szerette a nyúlhúst, s ezt jól tudta vidéken élő nagynénje. En­nél sokkal hosszabb szöveg nem is fért a korabeli képes­lapokra, hiszen az együk ol­dal a címzésnek tartatott fenn; csak a kép nlellé (a másik oldalra) fért néhány sor. A képeslap, melyről be­szélünk, egy abból a 800 da­rabból, amelyet most állítot­tak ki Szerencsen, a Zempléni Múzeumban. Ismeretes, hogy az intéz­mény nem kevesebb, mint (iOU ezer képeslap fölött ren­delkezik; a kezdetektől egé­szen mostanáig nyomon kö­vethetjük a képeslapok törté­netét. ami rendkívül érdekes és tanulságos kultúrtörténeti kalandozás. Néhány év óta immár megszoktuk, hogy eb­ből az irdatlan mennyiségű laptömegből időről időre ki­állít a múzeum — tematikus bemutató keretében — né­hány százat. Ezúttal a ma­gyar városokat, falvakat, a képzőművészet dokumentu­mait, a színháztörténet, a történelem, a közlekedés, va­lamint a növény-és állatvilág lapjait láthatjuk. ür. Pctercsák Tivadarral, a múzeum igazgatójával még a péntek délutáni megnyitó elölt jártuk végig a sokszínű tárlatot. Megtudom, hogy ná­lunk a millenniumra készül­tek nagyobb tömegben az el­ső képes levelezőlapok (Eu­rópa más országaitól alig két évtizeddel maradtunk el a képeslapok bevezetésében). A mostani kiállításnak leg­főbb érdekessége, hogy nem­csak a történeti anyag — te­hát a régi lapok — kerültek falra, hanem a legújabbak is. így például a közlekedési so­rozatban nemcsak a század- forduló léggömbjeit, hidrop- lánjait és mozdonyait lát­hatjuk, hanem napjaink leg­korszerűbb repülőgépeit is. Természetesen, ugyanez vo­natkozik. a többi tárgykörre is. így van összehasonlítási alapunk, ami számos tanul­sággal jár. Á különböző vá- rosábrázolásokat nézve, pél­dául kiderül, hogy az elmúlt évtizedek alatt hogyan változ­tak patinás városaink; miként váltották fel az utcákon az egykori közlekedési eszközö­ket (konflis, lóvonlatású vasúti kocsik, régi villamosok stb.) a modern járművek. De egy­szersmind kiderül az is, hogy napjainkban korántsem igényesebbek a városábrázo- lások, mint régebben. Ez egyébként általában vonat­kozik mostani levelezőlapja­ink művészi színvonalára. Ki­csit keserűen nézi az ember (állatábrázolás) az édeskés cicakompozíciókat, a giccsbe- hajló szarvas-rajzokat és így tovább. Mindez persze csak afféle közbevetett megállapítás, en­nél sokkal érdekesebb, hogy koronként miként tükrözik a levelezőlapok hazánk poli­tikai, gazdasági, társadalmi helyzetét. A millennium nagy hazafias felbuzdulása után (hazánk e korban lejjel-méz- zel folyó Kánaánnak ábrá- zoltatik) úgy tűnik, az egyik legjövedelmezőbb iparággá lett a képeslapkészítés. A kü­lönböző cégek egymással ver­senyezve „dobják piacra” a faháncs alapanyagú, a gobe­lin szövésű, a hímzéses díszí­tésű lapokat, sőt. találunk textilkollázs-technikájú képet is, s voltak gyártók, akik élő- virágot applikáltak a levelező­lapokra. Ebben a sorozatban a legújabb készítmény a szé­kesfehérváriak alumínium ké­pe. Nagyon érdekesek az úgynevezett óriás lapok, me­lyek harmincszor huszonhá­rom centiméteres nagyság­ban készültek, s rendszerint városábrázolásra vállalkoz­tak. Természetesen jó néhány miskolci lapot is látunk a ki­állításon. A század elején megörökítették a miskolci csizmadiákat, a kocsonyában pislogó békát és láthatjuk a korabeli városképek»* is. Ezek közül legérdekesebb a Szin- va-parli házakat mulató fénykép, mely fölött ez a fel­irat. díszeleg: „Miskolc —Kiá- Velence” —. Sokan fényképez­ték. metszették a Rákóczi- kilátót és a Széchenyi utcát is. Fontos a kiállítás ipartör­téneti szempontból is: a pe­reces'!,! a diósgyőri, az ózdi és a rudabányai üzemeket lát­hatjuk. Megállapítható, hogy a ké- peslapkészítök rendkívül gyorsan reagáltak a külön­böző eseményekre. Látunk lapokat a miskolci árvízről, a szegedi katasztrófáról, a hajdúszoboszlói hőforrás ki­töréséről és megtekinthetjük az edelényi rablógyilkosság színhelyét. Ezek azonban in­kább csak kuriózumok. Szá­munkra’ sokkal izgalmasab­bak az első világháború, a polgári forradalom és a Ta­nácsköztársaság idején szüle­tett lapok. Mindent összevetve, azt hi­szem, sok mindent tanulha­tunk képeslapkészitö előde­inktől. Kívánatos volna, hogy a mai képeslapok is tükröz­zék napjaink jelentős esemé­nyeit. -Szívesen látnánk több néprajzi és művészeti ihle- tettségű lapot (nem éppen rossz példa az egri Boross cég kilencszázas években ké­szült népművészeti sorozata), szebb és művészibb színvo­nalú városképeket. Es na­gyon hiányoznak a színész- portrék. (Ezekből Blahánétól egészen Lalinovitsig irigylés­re méltó gyűjteménye van a múzeumnak.) S elvárnánk természeti tájaink, valamint növény- és állatvilágunk1 ér­tőbb, művészibb ábrázolását. A kiállítást pénteken dél­után 3 órakor Éles Gábor, az MSZMP Szerencsi járási Bi­zottságának titkára nyitotta meg. Az igényes válogatás egész nyár folyamán megte­kinthető.’ (gyarmati) Felhívás! Felhívjuk Kazincbarcika város lakosságának figyel­mét, hogy vállalatunk 1979. június 9—19 között a vá_ ros parkjaiban és a kiserdő területén vegyszeres per­metezést végez. A permetezést a lombrágó hernyók és egyéb kártevők tömeges elszaporodása indokolja. A vegyszerezés kiterjed a díszfákra, díszcserjékre és pa rk rózsákra. A permetezést Bi 98 EC dimetoát tartalmú, szerves, foszforsa vészieres növényvédő szerrel végezzük.- szer közepesben mérgező, ezért kérjük, hogy a kö­zölt időpontban lehetőleg ne tartózkodjanak a fák, cserjék és rózsák közvetlen közelében. VÁROSGAZDÁLKODÁSI VALLALAT KAZTNCBARCTKA

Next

/
Thumbnails
Contents