Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-22 / 144. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1979. június 22., péntek Nem először és nem egye­dül meditálok azon, hogy minél inkább előrehaladunk szabad életünkben. minél több lehetőségünk nyílik kö­rülményeink javítására, sza­badságunk bővítésére, a kul­túra befogadására, annál több korlátot szabunk éle­tünknek oly módon, hogy egy sor dolgot, amelyet a ma­gunk szolgálatára szerzünk meg, olykor igen keserves áldozatokkal, rabtartónkká változtatunk. Ezek az eszkö­zök, tárgyak, tulajdonok az­tán hovatovább olyan korlá­tokat szabnak szabad éle­tünkben, amelyeket ugyan, önmagunk teremtettünk, de egyre inkább szorítanak. Az egyik és talán legálta­lánosabb ilyen ' életmódot korlátozó valami, a televízió. 'Alig van család, amelyiknek az otthonából hiányozna. Ez jói mert a televízió a napra­kész informáltság, a világ és a közvetlenebb környezet eseményeivel való lépéstar­tás egyik leghatékonyabb eszköze, az ismeretszerzés kitűnő forrása, jó válogatás­sal kitűnő szórakoztató, íz. lésfejlesztő, egészében a kul­turált élet szinte már nélkü­lözhetetlen velejárója. Hu­szonkét évvel a hazai tele­víziózás kezdete után és jó másfél évtizeddel a televízió tömegessé válását követően, még mindig viszonylag ke­vés az olyan ember és csa­lád, aki, illetve amely meg tud szabadulni a televízió hatalmától. Hiszen a televí­zió megszabja nekünk, mi­kor mehetünk el otthonról, beleszól életünk megszokott rendjébe. Moziba nem akkor megyünk, amikor kedvünk van és a műsorplakát jó fil­met ígé:', hanem amikor a televízió szünnapot tart, vagy viszonylag gyengébb a mű- , sorígéret. Ilyenkor megyünk baráti látogatásra is, hiszen a baráti családnál ugyancsak be van kapcsolva a készü­lék, de nem azért, hogy vendégeket, fogadjanak, be­szélgessenek, hanem négy a műsort nézzék. És ugyan­csak így vagyunk mi is a hozzánk érkezővel, sót ez a villogó készülék még a csa­ládtagok közötti érintkezést is befolyásolja, meri hiába van fontos megbeszélnivaló, ha Onedinék újabb kaland­ja, vagy Derrick legfrissebb nyomozása pereg a képer­nyőn. Ilyenkor nincs idő ar­ra sem, hogy a gyerek lec­kéjébe belenézzünk, s álmos­sággal küszködve ébren ma­radunk, amig csak az éjsza­kai film véget nem ér, néha még akkor is kapcsolgatjuk a készüléket, hátha a másik csatornán, vagy a szlovákiai adón akad valami néznivaló. Nem kevésbé szól bele az tanács ezernyi utasításának részben eleget tenni.) A nyaralótulajdonos, aki a kö­zelben lakik és dolgozik, es­tefelé hullaíáradtan tér haza munkából, nem pihenhet le, mert akkor minek a nya­raló. Ha nincs kocsija, zsú­folt, gőzfürdőszerü busszal, vagy gyalog közelíti meg, leg­többször a kettő kombiná­ciójával, hogy végül az ál­landó otthonhoz képest ké­nyelmetlen nyaralóban le- roggyék pihenni. És másnap reggel ahelyett, hogy ottho­nából besétálna munkahe­lyére. ismét kapaszkodhat a zsúfolt buszra, mert hiszen az éjszakát is illik a nya­ralóban tölteni, ha már meg­vette, felépítette, ha már megvan, s különösen azért, mert minden szomszéd így csinálja — ugyancsak — a szomszédok kedvéért. Hát még a telek, a kert, ami vagy csak ügy magá­ban van, vagy a nyaralóhoz tartozik! Aszfalton termelt, ásót, kapát sosem látott vá­rosi emberek nem azért tüs­ténkednek elsősorban kertje­ikben. mert megszívlelték a mozgásra, fizikai munkára serkentő orvosi tanácsokat, hanem mert a kiskertműve­lés egy kicsit divat is nap­jainkban, ezt csinálja' a szomszéd, sőt a munkahelyi felettes ’ is, és így, kapálga- tás közben nagyon sok min­denről el lehet beszélgetni, miközben egy pillanatra sem feledkezünk meg a jól be- íüggönyözött, csendes, hű­vös, városi otthonról, ahol ugyancsak kipihenhetné ma­gát a hét végén a fáradt ember, s esetleg még a zöld­ség és a gyümölcs beszerzé­se is biztonságosabbnak tű­nik a piacról, mint saját barkácsolásból. De mert a te- lék és a kert divat, és meg­szereztük magunknak, s mert a kistermelők termelvényei- nek népgazdaságot segítő funkcióját önmagunk életé­ben olykor kicsit túl is „ideológizáljuk”, hát hagy*, juk, hogy tulajdonunk kor­látot szabjon cselekvéseink­nek, befolyásolja életünket. Életünk korlátái közé so­rolható a kutya is. A kutya, ha a miénk, a kutya, ha a másé. A kutya, amit akkor kell levinni sétára, amikor pihenni volna kedvünk; a kutya, amelyik akkor ugat, amikor ,a szomszédnak vég­re sikerült elaludnia; a ku­tya, amelyet dicsérve barát­ság köthető más kutyabará­tokkal, köztük esetleg befo­lyásosabb emberekkel is; a kutya, amelj'nek tartása és állandó jelenléte elválaszt régi barátoktól, akik nem szeretik a kutyát, vagy leg­alábbis nem kívánják életü­ket még egy látogatás idő­életünkbe és korlátozza azt az autó. Már ahol van. Ez egyre több család. Autós család autós családdal jár kirándulni. A szabadságot akkorra kell ütemezni,, ami­korra a szerviz, vagy a ma­szek mester hosszabb útra elő tudja készíteni a kocsit. Bevásárolni oda megy az autós, ahol a legkedvezőb­ben tud kocsijával parkolni, s kirándulni is altkor megy, amikor az autózásra a leg­alkalmasabb az idő. nem pe­dig akkor, amikor testi és szellemi fáradtsága a kirán­dulást szükségessé tenné. És ha a családnak nincs is au­tója. testvéreit. gyerekeit, unokáit akkor láthatja ven­dégül, amikor azok egy na­gyobb kirándulás közben, útvonalukról kissé letérve felkeresik őket, s közös ro­konlátogatóba is csak akkor mennek el. amikor az az au­tós családtagok programjába belefér, nem pedig amikor ők szeretnének. Beleszól hát az autó is az életbe. Az au- tónélküliekébe is. A nyaraló meg különösen beleszól az életbe. Nemcsak azért, mert meg kellett kop­lalni az árát és ak OTP-nél tartamára sem állati élet­módtól és környezettől befő. lyásoltatni. Igen sok, életünket korlá­tozó tényezőt lehetne még sorolni. Hosszú lista állna össze abból, mi mindent ve­szünk, szerzünk, teremtünk magunknak, részijén csak di­vatból. sokszor elsősorban státusszimbólumként, más­részt, mert ténylegesen szük­ségünk van rá, de elsődle­gesen azzal a céllal, hogy minket szolgáljon. A gyakor­latban elég hamar kitűnik, hogy mindezek ugyan szol­gálnak minket, de előbb- utóbb rabszolgájukká lesz­nek. Lélektelen tárgyak, bir­tokok. állatok erősebbek az emberi akaraterőnél, korlá­tot szabnak életünk szabad vitelében. Elgondolkoztató, meddig mehet ez így. hová vihet, hol kellene már éle­tünk korlátái növekedésének is korlátot szabni, és minden értéket úgy a magunk java. ra hasznosítani, hogy ne for­dulhasson a szereposztás, ne válhasson a megnövekedett szabad idővel és jobb élet- körülményekkel rendelkező ember saját tulajdonának ki­szolgáltatottjává. életünk végéig betáblazó- dunk vele. hanem mert aki­nek nyaralója a lakhelye kö­zelében van. rendszeresen meg kell. hogy ott jelenjék. (Ha távol is van tőle. mond­juk a Balatonnál, oda is le kell menni az árokpart fü­vét lekaszálni, a vihartól rongált tót-öí megigazítani, a Ha most n*indezzel tréfál­koznék. azzal a fordulattal zárnám gondolatmenetemet, hogy a/, én töprengéseimnek is korlátot szab a szombat este, be kell fejeznem az írást, mert vár a tévéműsor. De én a lentieket nem tré­fának szántam. Benedek Miklós MU - G­7­Lenkey Zoltán rajza Wrocíawi fifcrmekkms niepkta A nemzetközi gyermekév alkalmából baráti országok gyermekkórusait hívta meg magyarországi vendégszerep­lésre a Magyar Rádió. En­nek pereiében érkezett me­gyénkbe a Wrocíawi Rádió Gyermekkara, s -mutatkozott be tegnap este fél 7 órai kezdettel a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ szín­háztermében a miskolci kö­zönségnek. A hangversenyen a Faze­kas utcai Általános Iskola kórusa is fellépett; a közös műsor Kodály Békedalának összkari bemutatásával ért véget. A wrocíawi gyermekkar tagjai a tegnapi műsort meg­előzően Miskolccal ismer­kedtek, ma pedig Aggtelek­re látogatnak el. ahol szin­tén bemutatják műsorukat. Teljes szezon a szezon után Miskolci zenei nyár Visszagondolva az elmúlt Gyermekeink — fotókon Kiállítás a Rónaiban nyarakra — talán még soha sem volt ennyire gazdag ze­nei programokban, mint az idei. Hetenként követik egy­mást. sót, nem egyszer egy héten két alkalommal is, a színvonalas hangversenyek. Beelhoven-szimfóniák — a IX. kivételével — hétről hét­re a Muzsikáló udvarban Mura Péter vezényletével, kéthetenként orgonahang­versenyek a Goliégium Mu- sicum keretében — c közben Várkoncerlek címen zenei csemegék, parádés művekkel és előadókkal. Köztük olyan remekművel, mint Handel Messiása (június 25-én). S mindezeken felül az Agria Játékszín három vendégelő­adása. A vári koncertek (és erről senki sem Lehet, legkevésbé a sok áldozatot hozó rende­ző szervek, a Művelődési és Propaganda Iroda és az Or­szágos Filharmónia miskolci kirendeltsége) sok-sok meg­lepetéssel szolgálnak. Lehet már a délutáni óráktól kém­lelni az eget. milyen esélye­ket vagy esőket tartogat. Na, dehát ez nemcsak miskolci jelenség. Talán egyszer kita­lálunk valami, „színíélét”, hogy az eső ne csurogjon a nyakunkba és akkor megol­dódik a nyári szórakozási lehetőség is. A szezon tehát — a sze­zon után is — teljes! Sőt! Teljesebb, mint télen. E moz­galmas nyár eseményei nem bérletes hangversenyek. Csak- .hogy .. . Miskolcon is, és má­sutt is a közönség érdeklődő része megszokta a bérletet. Szerencsére a törzsközönség bővül, de a bérleten kívüli hangverseny-látogató szándék még nem nyert polgárjogot. Pedig, mint kitetszik — len­ne mit hallgatni. Csupán két tényező szükséges még hoz­zá: idő és pénz. De Miskolc az ország lélekszámban a második legnagyobb városa, így talán ..jut is — marad is” mindenhova látogató. Még valami, ami az em­ber eszébe jut a programot böngészve. Talán az eddigi­ekből valamelyest kitűnt, hogy ezek a műsorok magas színvonalúak. A komoly ze­nét kedvelők . (egyébként a világon sem széles) táborára építenek. De ebben a város­ban. csak a magas művésze­tet kedvelők élnek? Van egy másik véglet. A beat utca­sarkokat betöltő, a normá­list több decibellel meghala­dó erőssége, amit tőleg az ifjúság hallgat. Vajon köz­beeső réteg nincs? Vagy nem gondolunk rájuk? De ne le­gyek' egész pontatlan. A vár. koncertek július 2-i hang­versenye színvonalas, igé­nyes műsort ígér, amelytől talán vidám is lehet az em­ber. A hangverseny, amelyhez végre elérve, e krónika szól, ebbe a „jut is, marad is” ka­tegóriába esett. Szépen de­rülő nyári vasárnap estén egy gyönyörű Brahms-esl a Vasas Művelődési Házban. Fischer Icán vezényletével, a Miskolci Szimfonikus Zene­kar szereplésével. Hallgatók, körülbelül a zenekar létszá­mával egyenlően. Műsoron Brahms: Haydn-variációk és az I. szimfónia. Az utóbbi Brahms-művet nemrégiben a lipcsei Gewandhaus zeneka­ra adta elő a téli bérlet sze­zonzáró hangversenyén, most ezzel nyitjuk a nyarat. (A remekművek elbírják a több­szöri meghallgatást. Sőt, áz előadók, karmesterek össze­hasonlítását is.) Fischer Iván az újabb ma­gyar karmestergárda egyik legtehetségesebb tagja. Fiatal kora ellenére (de van a ze­nében kor?) nemzetközi kan meslervserseny-sikerekkel a háta mögötl. Egyre szélesedő európai hírnévvel. Izig-vérig teljes muzikalitással, ésszel és szívvel, szín. és formaér­zékkel. Az egész est folya­mán éppen az volt a lenyű­göző, hogyan igyekezett a zene lángját magában és a zenészekben kicsiholni. A művekhez és önmagához mél­tó mércét elérni. '(Mert ugyan, kit lelkesít egy ma­roknyi közönség?) A Brahms-variációk bár szépen, de inkább rutinosan követték egymást. Azért eb­ben -a Haydn-témára készült variációsorozatban is voltak nagyon szép megoldásúak. Különösen az 5-től kezdődő­di. Az I. szimfóniában tel­jesedett ki, milyen nagysze­rű értője Brahmsnak Fischer Iván. Zenekarunk az ő ve­zénylésével olyan teljesít­ményt nyújtott, amelyet a legjobbjai között tarthat szá­mon. Legszebbek az I. és IV. tételek voltak, A IV. tétel mesteri felépítésében a záró­rész különösen magával ra­gadó volt. Valamivel halvá­nyabb volt a (2.) középső té­tel, de ezérl nemcsak Fischer és a zenekar tehet, hanem a terem hangzási viszonyai. A gyér közönség a nagyon szép teljesítményt hálásan fogadta. A zenekarnak Fi­scher Iván vendégszereplése, minden bizonnyal nagy ze­nei nyereség volt. V. Zalán Irén A megyei Rónai Sándor Művelődési Központ színhá­zi előcsarnokában c hét vé­géig látható a Gyermekeink címmel meghirdetett megyei fotópályázat legjobb alkotá­sainak a kiállítása. Ez év elején — a nemzet­közi. gyermekév alkalmából — hirdette meg a pályázatot az SZMT kulturális osztálya és a megyei művelődési köz­pont. A szakszervezeti és üzemi fotókörök, valamint az egyéni pályázók feladata az volt, hogy a fotóművészet eszközeivel mutassák be a gyermekek megváltozott éle­tét, a róluk való gondosko­dást, az irántuk megnyilvá­nuló szeretetek A felhívásra 54 pályázó 78 alkotással jelentkezett. A bí­ráló bizottság három díjat adott ki: Kurucz Péter (Bo­lond 1.—2.) első; Juhász Mik­lós (Játék 1—4.) második; Kurucz János (Utolsó kör) pedig harmadik díjat nyert. A beérkezett anyagból a ki­állításra húsz pályázó negy­venkilenc fotóját, illetve képsorát válogatták ki a ren­dezők. Van-e, lehet-e hálásabb témája a fotósnak, mint a gyermek maga; mozdulatai, tétova léptei, őszintén meg­nyilvánuló érzései... S né­zünk-e mi, felnőttek nagyobb érdeklődéssel, gyönyörűség­gel képeket — mint azokat, melyek a gyermekekről be­szélnek. A helyzetek — amelyek­ben a gyermekeket a kiállí­tott képeken látjuk — ez­úttal is változatosak. Talán elég itt utalni erre néhány cím felsorolásával: Éneklő kislány. Testvérek, Fürdőzés, Ismerkedés. Együtt rajzo­lunk, Reggelizés, Első lépés... Látjuk a kiállítás képein a boldog anyát az apró ember­kével; látjuk a feladat fölé hajló gyermeki töprengést; a játékot és a játék közvetle- nebb-legközelebbi „partne­rét”: a kisfiút és a kislányt. Egységesen-egészében de­monstrálja ez a kiállítás is, hogy békében és biztonság­ban élnek gyermekeink eb­ben az országban, ebben a megyében. Ilyenformán tel­jesítettnek mondhatjuk a pá. iyázalban vállalt feladatot. (t. n. ,j.) Az idén újabb játékot indítunk a MARKA üdítő italok fogyasztóinak A MARKA üdítők kupakjánál! műanyag betétjén el­rejtettük a MARKA szc eg.y-egv betűiéi Az összegyűj­tött betűkből összeállítón MARKA szóért sorsiegyet kap. ak! az öt kupakot beviszi vagy ajánlott levélber beküldi a már jó) ismert címre: MÁRKA KUPAK-KÖZPONT Budapest VI.. Hegedű u. D 1061. Telefon: 416-988. Nyitva: hétfőn 13-tól 17 óráig, szerdán 10-töl 18 óráig, pénteken 13-tól 17 óráig. Főnyeremények: Lada személygépkocsi. társasutazás az olimpiára és még sok értékes nyeremény. Sorsolás- 1980 február 16-án. Életünk korlátái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents