Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-16 / 139. szám

1979. jümu>$ 1*6., swomÍKrt tSZÁKMkGYMLCmZjkG 3 Befejezte munkáját ez országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) ha a megállapított előirány­zatoktól való eltéréshez elő. zetesen mindig jóváhagyást kellene kérni. A törvényja­vaslat most úgy rendelkezik, hogy az országgyűlés az éves költségvetésről szóló törvény­ben bizonyos előirányzatok­nak a felhasználását külön szabályozhatja. Ez azt jelen­ti, hogy ezektől a Miniszter, tanács csak az országgyűlés felhatalmazása alapján tér­het el. Ügy hisszük, hogy a törvényhozói és a kormány­zati felelősség megfelelő összehangolása és elhatárolá­sa érdekében csakugyan cél­szerű. ha országgyűlésünk, a népgazdaság mindenkori helyzetéből kiindulva való. ban él majd ezzel a jogával, hogy segítse vele a végrehaj­tó st. A másik hatásköri kérdés, egész lakosságunkat érinti. A törvényjavaslat — a régebbi hiányokat pótolva — ki­mondja, hogy az állam ma­gánszemélyeket, Magyaror­szágon jövedelemmel, va_ gyónnál bíró vagy itt gazda­sági tevékenységet folytató külföldieket, az állami fel­adatokhoz való arányos hoz­zájárulás' végett, adóknak és illetékeknek a fizetésére vagy egyéb befizetéseknek a teljesítésére kötelezhet. A tervezet nem foglalko­zik egyedileg és tételesen az adókötelezettséggel. Ez any_ nyit is jelent, hogy az ide­vágó eddigi szabályok válto­zatlanul érvényben marad­nak. Ázt ellenben előírja a javaslat, hogy a lakosság szé­les körét érintő űj adózási kötelezettséget megállapíta­ni. vagy meglevő kötelezett­ségeket, — akár azok mérté­ire, akár a kötelezettek köre tekintetében — számottevő­en kiterjeszteni csak az or­szággyűlésnek, illetőleg a Népköztársaság Elnöki Taná­csának a hatáskörében sza­bad. t Természetesen állami be­vételeink legnagyobb hánya­dát a jövőben is a vállalatok és a szövetkezetek fizetik be jövedelmeikből. Ez nem mondhat ellent annak, hogy — megfelelő szabályozással — a gazdálkodó szervezetek­nek' kellően érdekeltnek kell lenniük a termelés és a for­galom gazdaságos növelésé­ben. Ezért a törvénytervezet kimondja: a jövedelmek köz­pontosítandó hányadát úgy kell megállapítani, hogy ez egyfelől összhangban legyen gazdaságpolitikánknak és népgazdasági terveinknek a céljaival, másfelől azonban vegye figyelembe a vállalati gazdálkodó szervek megfele­lő gazdasági önállóságát. Mindez összhangban áll az 1968-ban bevezetett gazda, ságirányítási rendszer alap­elveivel, és tekintettel van a vállalati gazdálkodás föltéte­körben adhat kötelező elő­írást a helyi tanácsoknak, amely reá is kiterjed. En­nek kimondása támogatja a városok és községek költség­vetési gazdálkodását, s nö­veli érdekeltségüket a helyi erőforrások mozgósításában. Hogy az állami pénzügyek rendszere hatékonyan mű­ködjön, annak egyik fontos teltétele a megfelelő szám­vitel, A társadalmi tulajdon csakis akkor őrizhető meg, s a gazdálkodás eredményéről csakis akkor alkothatunk magunknak helyes képet, ha államilag szabályozott, egy­séges számvitelünk van. De a számvitelnek az is feladata, hogy a gazdasági vezetésnek — a vállalatoké nál, költségvetési szerveknél csakúgy, mint a központi irányító szervekben — szak­szerű, gyors és megbízható tájékoztatást adjon. Az állami pénzügyekről beterjesztett törvényjavaslat fontos állomás jogalkotá­sunkban — kezdte hozzászó­lását Timár Mátyás, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnöke, majd részletesen szólt a gaz­daság irányításában bank- rendszerünkre és központi bankunkra háruló fontos fel- ada tokról. A bankrendszernek — mondotta — nagy szerepe van a beruházások finanszí­rozásában. Az V. ötéves terv beruházási előirányzatának nem egészen 50 százalékát az úgynevezett állami beruhá­zások teszik ki. E körbe tar­toznak a kiemelt nagyberu­házások, amelyeket az Álla­mi Fejlesztési Bank finanszí­roz, a célcsoportos beruházá­sok (az összberu házások több mint 20 százaléka), melyek­nek finanszírozásában az Országos Takarékpénztár is részt vesz, továbbá az egyéb infrastrukturális és más ál­lami beruházások is. Az összes fejlesztések több mint fele úgynevezett válla­lati és szövetkezeti beruhá­zás. Míg az állami beruhá­zásokat közvetlenül, vagy közvetve, zömmel az állami és tanácsi költségvetések fi­nanszírozzák, addig a válla­lati és szövetkezeti fejleszté­sek forrása a nyereségből képzett saját fejlesztési alap, a hitel- és az egyes felada­tokhoz kapcsolódó állanji tá­mogatás — ez utóbbi főleg a mezőgazdaság területén. Irá­nyítási rendszerünk érdekelt­té teszi vállalatainkat és szövetkezeteinket a gazdasá­gosabb termelés, a magasabb nyereség, nagyobb fejleszté­si alapok elérésében, s az ebben rejlő ösztönzőerő in­dokolttá teszi e beruházási kategória részarányának pers­pektivikus növekedését. leire. Az állami vállalatokról és a szövetkezetekről szóló tör­vények megszabják e gaz­dálkodó szervezeteknek a fő működésben kereteit, felada­tait és felelősségét. Ugyan­ezt szándékozik tenni a most tárgyalt törvényjavaslat a költségvetési szervek, és in­tézmények tekintetében. ;Egész társadalmunk szem­pontjából nagyon fontos, hogy ezek a szervek rendel­tetésüknek megfelelően, de egyúttal kellő takarékosság­gal működjenek, miközben persze életszínvonal-politikai céljaink egyik alapját is je­lentik azok , az egészségügyi, oktatási, kulturális és egyéb szolgáltatások. amelyekben épp ezek a szervek részesí­tik a lakosságot. A törvény­javaslat részletesen szabá­lyozza a központi és a taná­csú költségvetési szervek ala­pítását, átszervezését, meg­szüntetését és egész gazdál­kodását, időálló jogi alapot teremtve működésükhöz. A megyei tanácsok felada­tait segít meghatározni, de egyszersmind a helyi taná­csok viszonylagos önállósá­gát erősíti az a rendelkezés, amely szerint a fővárosi és a megyei tanács csak olyan Fontos szerepe van a vállala­ti és szövetkezeti fejlesztések finanszírozásában a bankhi­telnek; mostani ötéves ter­vünk mintegy 100—110 mil­liárd forintot irányoz elő be­ruházási hitelként. Ezen be­lül 45 milliárdot szánt a terv. olyan fejlesztési hitelekre, amelyek a minden piacon versenyképes áruk termelé­sének növelését segítik elő. Körülbelül 60 milliárd szol­gálja más struktúrajavító, munkaerő-, anyag- és ener­giamegtakarító és egyéb fej­lesztések hitelezését. Jelentő­sek itt azok a hitelek, ame­lyek különböző szocialista integrációs programok meg­valósítását szolgálják. Tapasztalataink azt .mu­latják, hogy azok a beruhá­zások, amelyek az említett 45 milliárdos hitelkeretből az előírásoknak megfelelő szi­gorú feltételek mellett való­sulnak meg, jelentősen növe­lik vállalataink exportképes­ségét. Ezért, időközben, a kö­vetelményeknek megfelelően a kormány bizonyos mérték­ben növelte e hitellehetősé­get. E keretekből az ipar, a folyó ötéves tervben előrelát­hatólag 60 százalékban, az élelmiszergazdaság 35 száza- résggsüi Fontos Idfe Fontos, hogy a gazdálko­dó szervezetek betartsák a számvitel formális rendjét, de legalább ennyire fontos, hogy a számvitelből szerez­hető adatokat hasznosítsák is gazdálkodásukban és az irányításban. Ezért is ügyel­nünk keli arra, hogy előírá­saink ne legyenek túlságo­san bonyolultak, s az ada­tok kezelésében különböztes­sük meg a lényegit a lé­nyegtelentől. Törvényjavaslatunk egy - szerűsíti is a pénzügyi sza­bályozást. Ennek köszönhet­jük, hogy négy törvényerejű rendelet, kilenc kormányren­delet. és ezek valamennyi végrehajtási utasítása hatá­lyon kívül helyezhető. A kormány egységes rendelet­tel szabályozza a törvény végrehajtását, és azon lesz, hogy a valóságban a gazdál­kodást jobbító folyamatok kerüljenek fölénybe. A tervezet szabályozásai a pénzügyi rendszer fejlődését nagyobb távlatban is lehe­tővé teszik. Ilyen értelem­ben a törvény például arra is módot és iránymutatást ad, hogy a pénzforgalmat a korszerű készpénzfizetési és -elszámolási módok elterjesz­tésével tökéletesítsük, ilyen formán könnyebbé tegyük a családok gazdálkodását. Befejezésül köszönetét mondok a kormány nevében mindazoknak a társadalmi szervezeteknek é.s szakembe­reknek, akik a törvényjavas­latot előkészítő vitákban al­kotó módon vettek részt, se­gítséget nyújtottak ahhoz, hogy e javaslatot most elő tudjuk terjeszteni. Hálásak vagyunk az országgyűlési bi­zottságoknak is véleményü­kért, javaslataikért, s kérem, hogy támogassanak majd a törvény társadalmi megis­mertetésében é.s végrehajtá­sában is. Igyekeztünk úgy kidolgoz­ni a tervezetet, hogy az se­gítse mai gazdasági felada­taink megoldását, de egyút­tal legyen időálló é.s — amennyire lehet — előremu­tató. A törvény akkor éri el célját, ha a gyakorlatban ér­vényesül a törvényhozók szándéka. Bízunk benne, hogy pénzügyi szervezeteinknél, a vállalatoknál é.s intézmé­nyeknél az ezzel foglalkozók teljesítményei e törvény nyo­mán megújulnak, s méltók lesznek szocialista társadal­mi ' rendszerünk korszerű kö­vetelményeihez. Kérem a Tisztelt Ország­gyűlést. hogy az állami pénz­ügyekről szóló törvény.javas­latot vitassa meg és fogad­ja el. Timár Mátyás parlamenti felszólalása Timor Mátyás, a Magyor Nemzeti Bank elnSke besz^ adatunk, hogy az egyéb, a gazdaság struktúráját javító hitelek is fokozódó mérték­ben járuljanak hozzá egyen, súlyunk erősítéséhez. Az adott gazdasági helyzet megköveteli, hogy a követke­ző években fokozzuk a kö­vetelményeket a hitellel fi­nanszírozott beruházások vo­natkozásában is. Fontos, hogy erőforrásainkat, a befejezésre koncentráljuk és korlátozzuk új beruházások megkezdését. Jelentős feladata van a Magyar Nemzeti Banknak a forgóeszközök hitelezésében. Vállalataink és szövetkezete­ink jelenleg összesen mint­egy 800 milliárd forint for­góeszköz felett rendelkeznek. Ezt a saját forgóalap körül­belül 40 százalékban, az egyéb források 40 százalék­ban, a' hitei mintegy 15—20 százalékban finanszírozza. A forgóeszköz-gazdálkodáson belül kiemelkedő jelentősége van a vállalati és szövetke­zeti készletek alakulásának. Míg az elmúlt években a készletnövekedés nagyjából megfelelő tendenciát muta­tott, az _ elmúlt esztendőben — különböző okok követ­keztében — a készletnöveke­dés igen magas, mintegy 10 százalék volt, ami erősen meghaladta a termelés és a forgalom bővülése által indo­kolt mértéket. Az elmúlt évi készletnöve­kedés mutatja, hogy a kü­lönböző anyagok, félkészter­mékek beszerzésénél az el­múlt évinél sokkal jobban kell felmérni a belföldi és külföldi piaci értékesítési le­hetőségeket. Kerülni kell a túlbiztosításból származó fe­lesleges importot, és jobban kell számolni a termelési struktúra változásaival. Emellett folyamatossá és biztonságosabbá kell tenni az áruutánpótlást, mert ebben rejlik a vállalati készlet­gazdálkodás legnagyobb tar­taléka. A hitelezés révén is jobban kell ösztönöznünk a készletgazdálkodás javításá­ra, a forgóeszközök csökken­tésére Mint ismeretes, részben a gazdálkodás hatékonyságá­nak lassú fejlődése, részben a világgazdaság elmúlt évek­ben bekövetkezett változásai miatt jó néhány vállalatunk nehéz helyzetbe jutott. Na. gyón fontos, hogy e vállala­tok — úgy, ahogy ezt a kor­mány határozatai előírják, a felügyeletet gyakorló minisz­tériumokkal és más érintett szervek bevonásával — mi­előbb kidolgozzák program­jukat struktúrájuk átalakítá­sára, hogy mielőbb kilábal­janak a gazdálkodási és fi­zetési nehézségeikből. A bank különös figyelemmel kíséri munkájukat, igyekszik az át­menet legsürgetőbb pénzügyi problémáihoz segítséget: nyúj­tani, a végső megoldást azon­ban működésük további pers­pektívájának kidolgozása és megvalósítása jelenti. A központi banknak fontos feladata a gazdálkodáshoz szükséges pénzmennyiség ki­bocsátása, a pénzforgalom lebonyolítása és ellenőrzése. Igyekezetünk az. hogy a kö­vetkező évek során a pénz- forgalomban a korszerű for­mákat kiszélesítsük, a lehet­séges mértékben bővítsük a készpénz nélküli fizetési for­galmat, könnyítsünk a kész­pénzforgalom közvetítésében nagy szerepet játszó posta munkáján, csökkentsük a la­kosság és a közületek közöt­ti nagyarányú készpénzmoz­gást. Tisztelt Országgyűlés! Hazánk külkereskedelmi forgalma viszonylag nagy és egyre növekszik. Exportunk értéke a végső felhasználás­ra kerülő termékmennyiség­hez viszonyítva 1978-ban 26 százalék volt. Az elmúlt év­ben össz-exportunk kereske­delmi árfolyamon számolva mintegy 250 milliárd forint, importunk pedig — különö­sen a nem rubelelszámolású viszonylatban — meghalad­ta exportunkat. A nagymér­tékű külkereskedelmi forga­lom jelentős rövid lejáratú pénzforgalmat von maga után. A tervszerű devizugazdál- kodás és kiterjedi külföldi bankkapcsolataink keretében közép- é.s hosszú, lejáratú hi- | teleket is felveszünk. Ezeket | elsősorban olyan befekteté­si sekre, beruházásokra fordit. | juk. amelyek a minden pia- ! con gazdaságosan értékesít­hető termelést szolgálják. Az elmúlt évek során rend­szeresen vettünk fel hitele­ket. a tőkés pénzpiacokon, ezeket kiegészítettük a KGST bankjaitól és legna­gyobb szocialista partnerünk­től. a Szovjetuniótól felvett hitelekkel. Népgazdaságunk ereje és fejlődése lehetővé teszi a továbbiakban is kül­földi hitelek felvételét, de természetesen a hiteligény­bevételnek vannak józan ha­tárai. Ezért van nagy jelen­tősége . exportunk fokozásá­nak, az import ésszerű kere­tek között tartásának, az egyensúly erősítésének. A pénzügyek fontos eleme az árfolyampolitika. Az utób­bi években aktív árfolyam­politikát folytattunk, hi­szen a tőkés valuták egymás közötti viszonyában jelentős változások következtek be és reálértékük is csökkent az infláció következtében. A reális hazai kalkuláció szük­ségessé teszi, hogy a bekö­vetkezett változásokat köves­sük. Nagyon fontos, hogy asz időszerű árfolyamok alapján ne adjunk több forintot, a devizabevételekért és ne fi­zessenek kevesebb forintot vállalataink az import devi­zákért, mint amennyi a piac értékítélete következtében jár. Természetesen bizonyos esetekben kiegészíthetik ezt pénzügyi áthidalások, ezek nagyságát azonban csökken­teni kell. Ha ettől eltérnénk, zavarnánk a gazdasági tisz­tánlátást, nem ösztönöznénk olyan struktúra kialakítására, amit a környezetünkben ta­pasztalható tények megkí­vánnak. Gazdálkodó szerve­inknek fokozódó figyelemmel kell kísérniük nemcsak a vi­lágpiac árváltozásait, de az árfolyamokban beálló válto­zásokat is, s üzletpolitikájuk­ban ezt egyre inkább figye­lembe kell venniök. Bankrendszerünk szoros kapcsolatban áll a KGST két bankjával, a moszkvai székhe­lyű Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bankkal és a Nemzetközi Beruházási Bankkal. Az előző, az azon­nali fizetések és rövid lejá­ratú hitelezés lebonyolítását végzi, míg az utóbbi a na­gyobb, elsősorban a hosszabb idő alatt megtérülő beruhá­zásokra — így legutóbb az orenburgi gázvezeték építésé­re — nyújtott rubelben és részben tőkés valutában is hosszú lejáratú hitelt. Termé­szetesen szoros az együttmű­ködésünk a szocialista orszá­gok központi és más bankja­ival is. Elsőrendű érdekünk, hogy a KGST pénzügyi rend­szerének továbbfejlesztésében megfelelő szerepet vállal­junk. A Magyar Nemzeti Bank a kölcsönös előnyök alapján kapcsolatban áll a tőkés és fejlődő országok központi, valamint sok száz kereske­delmi ■ es hitelbankjával, s egyes nemzetközi pénzügyi intézményekkel is. mint pél­dául a Baselben székelő Nemzetközi Fizetések Bank­jával. amelynek több évtize­de részvényesei vagyunk. A Magyar Nemzeti Bank rész­vényesé a Becsben székelő Központi Váltó- és Hitel­bank RT-nek, valamint a londoni Magyar Nemzetközi Bankmik is. A tőkés konjunktúra lassú üteme, a nyugati világ súlyos monetáris problémái, a kü­lönböző próbálkozások szi­lárdabb pénzügyi rendszer kialakítására szükségessé te­szik. hogy állandó figyelem­mel kísérjük a tőkés világ konjunkturális és pénzügyi helyzetének alakulását is. K ü 1 kérésit edel m ü nk nek több, mint 40 százaléka ezen or­szágokkal bonyolódik, nyers­anyagszükségletünk. gépszük­ségletünk nem jelentéktelen részét onnan szerezzük be. és jelentős szerepük van a ma­gyar export számos ágazatá­ban is. A pénzügyi törvényterve­zet a bankrenszer tevékenv- ségének törvényes kereteit erősíti. hozzájárul ahhoz, hogy a bankrendszerben levő lehetőségeket tovább fejlesz, szük. jobban felhasználjuk — zárta hozzászólását Timár Mátyás. Az állami pénzügyekről szóló törvényjavaslathoz többen hozzászóltak, maid ismét Faluvégi Lajost illette a szó. — Ügy érzem, hogy a pénz­ügyi törvény akkor éri majd el a célját, akkor tölti be feladatát, ha minél inkább hozzásegít az eredménye­sebb, fegyelmezettebb mun­kához, a hatékonyság növe­léséhez és az ország gazda­sági helyzetének javításához. Ezek nem rövid távú felada­tok. — Ennek a törvényjavas­latnak az előkészítésekor és most az országgyűlésen is idéztünk történelmi példákat, haladó hagyományokat. A Tanácsköztársaságét, és ko­rábbiakat. Engedjék meg, hogy végezetül felolvassak egy nagyon rövid idézetet, egy mottót, amely valamikor másfél száz éve születeti, és olyan munka bevezetőjéül szolgált, amelynek a címe: Pénzügyi terv, amely a köz­jót szolgálja. A mottó, amely nemcsak a pénzügyi tör­vénnyel, hanem előző té­mánkkal is összefüggésbe hozható, így hangzik: „Min­den üdvös űj vállalkozásnál halasztást óhajt a fél akarat, kifogást keres a nem aka­rat, gyanút hinteget a rossz akarat, de a teljes jó akarat fontol, kétkedik, hogy győ­ződjék, meggyőződve pedig munkára siet, mert minden­kor vesztésnek tekinti a jó­nak halasztását.” Ebben a szellemben szeretnénk hozzá­fogni ennek a törvénynek és minden olyan feladatnak a végrehajtásához, amelyről ezen az ülésen szó volt — mondotta befejezésül Falu­végi Lajos, majd arra kérte a képviselőket, hogy az elő­terjesztett módosításokkal — amelyekkel a kormány is egyetért — fogadja el a tör­vényjavaslatot. Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés előbb a terv- és költségvetési, va­lamim a jogi. igazgatási és igazságügyi bizottság együt­tes jelentésében foglalt mó­dosító javaslatokat, majd az állami pénzügyekről szóló törvényjavaslatot általános­ságban, s — a már megsza­vazott módosításokkal együtt — egészében elfogadta. Ezután interpellációk kö­vetkeztek. Az ezekre adott válaszok után az országgyű­lés nyári ülésszaka befejezi* munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents