Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-15 / 138. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1979. június 15., péntek i Reményt keltő : lendülettel / a Miskolci Galériái Vaskos füzetet töl lenének meg azok a cikkek, amelyeket három év óta a Miskolci Galéria rendbehozatala érdekében írtunk. Ismeretes, hogy 1976. áprilisában a Miskolci Galéria kiállítótermének mennyezete beszakadt, az épület kiállítótermi funkciója megszűnt. a terem azóta csak rongálódott. Legutoljára ez év április elején adhattunk számot a hároméves késéssel elkezdődő tatarozási. felújítási munkákról. Ügy volt. hogy április első napjaiban kezdődik a munka. Sajnos, újabb eltolódás jelentkezett — anyagbeszerzési nehézségek miatt. Ne kutassuk mar visszamenőlegesen. mi volt a hiba, inkaob regisztráljuk a kedvezőbb tényt: május eleje óta lendületesen folyik a munka a Déryné utca 5. szám alaui Galéria épületén, bár -íz utca felől ennek kevés nyoma látható jelenleg. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói — Tóth István építésvezető irányításával — alaposan nekilátták. Mint képünk is mutatja, már leszedték a rongált tetőzetet és mennyezetet a nagy kiállítóteremben, a kora nyári nap az épen maradt gerendák rácsozatán süt be. A BÁÉV dolgozói elvégzik a födém, és a telő teljes cseréjét, a további belső munkákat, szerelést. parkettázást, egyebeket pedig kisiparosok fogják elvégezni, akikkel a beruházó már meg is kötötte a szerződést. Az építők jelenleg a belső, a korábbi zenekari terem tetőszerkezetének és födémjének bontásán dolgoznak. Az udvaron már ott a sok gerenda az új födémhez, ott a felvonó, az ácsoké most a szó. „Felülvilágított’' kióllítóterem. Itt kell december 2-án a grafikai biennálénak megnyílni. A Miskolci Galéria udvara, ahol most építőanyagok várnak sorsukra, de valamikor hangulatos képzőművészeti rendezvényeket szeretnének itt szervezni. (Fotó: Gaál Zsolt) Mint Dusza Éva. a Miskolci Galéria igazgatója tájékoztatott. az építőmunkások igen nagy apparátussal vonultak át erre a munkahelyre, s az áprilisi késést úgy kívánják behozni, hogy újraütemezték munkájukat, és a kései kezdés miatt nem lehet lemaradás a befejezési határidőnél. Nem is lehet, hiszen a jubileumi, a X. miskolci országos grafikai biennále megrendezése most első- sóiban az építőkön múlik. Reményt keltő lendülettel folyik most a Galéria tatarozása, felújítása. Jó, hogy annyi füstölgő cikk után most erről adhatunk már hírt. Csak, valahogy el ne kiabáljuk ... (font) Bemelegítés. Róják a köröket a teremben. A rendező mondja a fiúknak, nyugodtan vegyék csak le a trikót magukról. Halkabban hozzáteszi: egyébként úgyis leveszik majd. Tíz perc sem telik bele: így lesz... így kezdődött a miskolci Vörösmarty Művelődési Ház Etűd színpadjának a próbája. így kezdődik máskor is, azt mondják. Nézem, figyelem ezeket az olykor már ak- robatikusnak v ondható „tornamutatványokat” — s azon gondolkodom, kell-e ez; ez kell-e egy amatőr művészeti csoportnak, ■ mely a szóval kimondott gondolat közvetítésére vállalkozott? Néhány óra múltán kiderül, a bemelegítés szinte minden mozzanata „ott van. benne van” a színpadi játékban, az előadásban. Meg hát, természetesen, a beszéd is hozzátartozott a „bemelegítéshez”. A rendező vezényszavai ezúttal is pattoglak. meg az intelem is: „ne szégyelljetek beszélni . ★ Csaknem két éve dolgozik együtt ez a csapat — öle mondják ezt így magukról —, huszonhaton vannak, mind fiatalok, ,s huszonegyen á vasútnál dolgoznak a legkülönbözőbb beosztásokban; mozdonyvezetőtől adminisztratív dolgozóig. Hetente kétszer, együtt, közösen, a színpadi játékban találkoznak. Mindaz, amit létrehoztak nem marad meg elzárt-sa- játjuknak. Az elmúlt évben például nyolcvankét alkalommal álltak közönség elé, s azt mondják, az idén ,,jó idényük” van eddig, már az eltelt hónapok alatt bejárták a megye jó részét, Hernád- németitől Fancsalig. Most jóval hosszabb útra indulnak. Erről beszélt a próba előtt Lang László, a csoport vezetője és rendezője: — Nagy megtiszteltetés éri bennünket, június 21-től ugyanis egy héten át az NDK-ban mutatkozhatunk be, az ott élő és dolgozó magyar fiatalok előtt. A meghívás* alapján négy városban — Drezda, Lipcse, Karl- Marx-Stadt és Freiberg — lépünk fel. Hogy miért esett ránk a választás? Egy srác, aki kint dolgozik, a mi művelődési házunk ifjúsági klubjának volt a tagja, s ő A könyvterjesztőnek is van könyvtára — Mióta könyvterjesztő? A kérdés kissé szokványos, . talán suta is.\ dehát egy beszélgetést mindig el kell kezdeni valahol (s a kezdés a legnehezebb!), s egy üzemi könyvterjesztő esetében kézenfekvő „mankónak” tűnik rögtön így a közepébe belevágni. — 1961 óta. Akikor kerültem be a Borsod megyei Állami Építőipari .Vállalat központjába tűzrendészet! előadónak. __ — Mindjárt megmagyarázom. Néhány hónapja voltam itt. amikor a műszaki osztály vezetője megbízott, szervezzem meg a műszaki könyvtárat. Közben kezembe került a Kardos—Valkó Építőipari kézikönyv. Persze megvettem a könyvtárnak, de közben néhányan mondták, jó lenne nekik is. A könyv meglehetősen drága volt, részletfizetéssel könnyebben ment. .. Így kezdődött. Csermely Ambrus azután más megbízatást is kapott: újítások, találmányok ügyét bízták rá, iparjogvédelmi előadó lelt, s közben más vette át a műszáki könyvtárat. más a tűzvédelmi ügyeket. A könyvterjesztés azonban maradt.' Kezdetben talán inkább csak szívességként, alkalomszerűen, később már talán .szenvedéllyel is művelt elfoglaltságként. (Amivel persze nem akarjuk azt mondani, hogy fizetség nélkül.) Tény. h ogy a csaknem húsz esztendő alatt — a szigorúan megőrzött „hitelkönyvek” bizonysága szerint — közel kétmillió forint értékű könyvet vásároltak tőle a BÁÉV-esek. Darabszámra sem csekélységet, hiszen ötvenforintos átlagárral számítva is, legalább negyvenezer darabot kellett kézbefognia, helyreraknia, odaadnia, számláznia. Azt pedig, hogy hány embernek szereztek örömöt ezek a könyvek, lehetetlen vállalkozás lenne kideríteni. Hiszen a törzs- és az alkalmi vásárlók nemcsak maguknak, ajándékba is viszik . . . — Kik vesznek könyveket? — Az adminisztrátor ugyanúgy, mint a mérnök. Én nem tapasztaltam, hogy csak ezek, vagy csak azok. Sokan. Itt, nálunk 150—180 rendszeres könyvvásárló van. És hát mindig vannak olyanok, akik alkalomszerűen, egy-egy könyvért, vagy egy_ egy alkalomra vesznek. — De hát aki rendszeresen vásárol, miért nem megy a könyvesboltba? Ott mégiscsak nagyobb a választék. — Aki rendszeresen vásárol, az tájékozódik Is. Az új kiadványok ismertetőjét leteszem az irodákban, az emeleti kis vitrinbe kiállítom az újdonságokat. Azt nézik, választanak, kérnek. S munkaidő alatt nem lenne köny- nyű kiszaladni a könyvesboltokba. így egyszerűbb, kézenfekvőbb... S amióta könyves vagyok, úgy tapasztaltam mindig („pedig a központi boltban hetente kétszer is megfordulok”), hogy sohasem az ott dolgozókon múlott, azt a könyvet kaptam-e, amit kértem. Ők megszerezték nekem, s én oda tudtam adni annak, akinek szükségé volt rá. — Milyen könyveket keresnek ? — A legtöbben szépirodalmat, de keletje van a szak- irodalomnak is. A krimikre itt nem nagy az igény. (Nem is tartok szívesen!), legfeljebb. ha egy-két százalékát teszik ki a forgalomnak. — A könyvterjesztő hol vásárol ? — Az attól függ. A rádiózás mellett olvasni szerelek a legjobban. Hobbim a grafológia. Az ilyen könyveket ott veszem meg, ahol egyáltalán kapok. S, ha hozzájutok, akkor ezt könyves ismeretségeimnek is köszönhetem. De szépirodalmat, szak- irodalmat magam is sokszor veszek részletre — magamtól. Tisztességes könyvtáram van. — Emlékszik még az első könyvére? — Arany János balladái. 1931-ben vettem: — Az utolsónak vásárolt - ra ? — A gyermekeimnek a Képes Történelem és a Képes Földrajz sorozat, magamnak a I-Iól évszázad magyar versei. ★ Csermely Ambrus nemrégiben, az ünnepi könyvhét alkalmából, üzemi könyvterjesztői munkájának elismeréseként emlékplakettet kapott a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületétől. S e vázlatos portré mellé még odakívánkozik a ..miért csinálja?” kérdésre adott válasza: „Nézze, én szeretek tisztességgel eleget tenni mindig annak, amit elvállaltam. S ez nemcsak a hivatali munkámra vonatkozik.” Csutorái* Annamária Vasutas fiatalok színvallása Áz Etűd az NDK-ba készül „ajánlott be” minket... Het- venperces komplett műsorral megyünk, ennek két „tarló- oszlopa” a Variációk című mozgásjáték és Schwa,ida György Palamédesz című komédiája. Mindemellett egyperces mozgásjátékokat iy viszünk, pihentetőként, szó- rakoztalásként. ★ A próbáknak must természetesen minden mozzanata arra irányul, hogy a lehetséges legjobb formába hozza a csoport tagjait az izgalommal várt utazás’g. Pontosabban a csoport tizenkét tagja dolgozd; most különösen keményen, a meghívás ugyanis ezt a létszámot határozta meg. Kérdezem „gyanakvón”: vajon, akik nem utazhatna«, nem sertódút- tek-e. nem okozoll-e törést ez a szükségszérű „osztódás”. Bizonygatják, hogy nem, .mert megértették az ilthon- maradók, hogy mindenki nem mehet. Ha nem hinném: akkor elég csak szétnéznem ezen a próbán: hisz’ most is itt vannak együtt; s még' mentegetőznek is; néhányan müszakváltások, műszakbeosztások miatt nem jöhettek . . . Próba után, pontosabban a próba utolsó harmadában — mintegy lazításként — körbeülünk egy kis beszélgetésre. Az érdekelne, mit jelent nekik ez az általuk létrehozott közösség, a játék; mi hozza őket ide hetente kétszer munka utárí — kemény és fegyelmezett munkára? — A társaság... — mintha ezt is vezényszóra mondanák, szinte egy ütl-egy szer. re szólalnak meg. A társaság — nekik ismeretséget jelent egymással; nem felszíneset, de mélyén, tartalmasat, lényeget kutatót. Barátokat; jelent számukra ez a társaság, akikkel itt találkozni lehet: barátokat, akikért drukkolni lehet, akiknek segíteni lehel: akikkel kiegészíthetik egymást és teljesebbé tehetik önmagukat. Közhelyek, nagy szavak, frázisok ... — mondhatja, aki „modern”, aki tudja már ezeket az efféle együttléte- ket. — Ránk is mondták már — munkahelyen, munkatársak is —■ hogy mire jó ez a bohóckodás, mi értelme annak. amit csinálunk? Én erre mindig csak kérdéssel tudok válaszolni; azt kérdezem. hogy ők. akik csak beszélnek. ők mit lesznek? Mit adnak a munkán, a kötelező munkán túl egymásnak, a közösségnek? Mi — ezt nem csak én érzem így —. mi azért adunk valamit arra a sokat emlegetett „szép. kerek asztalra” ... — ezt mondta a beszélgetés közben valaki az Etűd tagjai közül... ★ Nincs most itt hely, hogy a csoport művészeti munkájáról, löi'eirvéseiről szóljunk. Majd lesz alkalom még erre is. Mert az, néhány .órás együltlél után is. kiderült; erős csapat ez, jó közösség — tele cselekedni vágyó fiatallal. Jó utat, sikert nekik. (ténag.v) Július 6 — 8: Színház a várban Igazi színházi csemegének ígérkezik az a három nap (július 6—8), amikor az Ag- ria Játékszín a diósgyőri várban, illetve Miskolcon vendégeskedik. A diósgyőri vár 'sajátos, romantikus környezetben levő színpadán is bemulatják, mindhárom este 20 órai kezdettel, Madách Imre: Férfi és nő című darabját, Juhász Jácint, Inke László, Pécsi Ildikó, Voith Ági, Liskai Zsuzsa, Dózsa László és Bánffy György szereplésével. Július (l-an* és 7-én, délután 6 órai kezdettel a diósgyőri református templomban ugyancsak színházi élményben lehet részük az érdeklődőknek. Bánffy György eőadásában élvezhetik Bethlen—Nemeskürthy: Noé galambja című mono- drámáját. Gyermekeknek és felnőtteknek • kínálnak jó szórakozást július 8-án. délelőtt 10 órakor a várban, az Agria matinén, amelynek bevételét a gyermekév nem. zelközi alapjára fizetik be. Az Agria Játékszín diósgyőri előadásaira a Miskolci Nemzeti Színházban, az Országos Filhamónia miskolci kirendeltségén és a várpénztárnál válthatók jegyek. Orgonaépítő A' Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat orgonamühelyében egy, már 200 évvel ezelőtt is ismeri mechanikus rendszerű orgona fejlesztett változatát készítették el. A hangszeri a Srabolcs-Szatmár megyei Ajak községben állítják majd fel. A képen: páll István or- gonaépitö ellenőrzi az orgona különböző darabjait.
