Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-15 / 138. szám

1979. június 15., péntek

£S Z A K - MAGYARORSZÁG 3

(Folytatás a 2. oldalról)

Az idei terv még nem mentes a korábbi gyakorlat következményeitől. A vállalatok zöménél 1978-ban is a termelés mennyiségi növelését tartották fő programnak, ezért a készletek á tervezettnél magasabbak, és a nem rubel relációjú import növekedési üteme is magasabb az előírtnál. Gyakran előfordul az, hogy ami az egyik helyen tartósan raktáron van, miközben a vállalati költségeket terheli, az másutt keresett hiánycikk. Ezért a kölcsönös segítőkészség jegyében olyan helyzetet kell teremteni az irányító szervek és a vállalatok kapcsolataiban, hogy a fölösleges készletek minél előbb eljussanak felhasználójukhoz.

Célunk az. hogy íz ipari termelésben erőteljes szelekció valósuljon meg — hangsúlyozta ezután, és így folytatta: —- A követelményeknek megfelelő, a feladatokat jól és időben megoldó vállalatok termelésének növekedése továbbra is legyen dinamikus, s a gazdaságirányítás ehhez biztosítsa a feltételeket. Mindez akkor érhető el, ha az irányító szervek és a vállalatok között célratörő kapcsolat alakul ki, olyan kapcsolat, amelyben a népgazdasági érdek képviselete a perdöntő. Jó lenne, ha az egymással kapcsolatban álló gazdasági egységek a másikban az általuk is támogatandó partnert látnák. Szükséges, hogy társadalmunk is megértse:a követelményeknek megfelelően dolgozó vállalatok kiemelésével tovább fokozzuk az alkotó kedvet. Szűnjön meg az a gyakorlat, hogy a rosszul működő vállalatokat sokszor a jól működőéit terhére részesítjük különleges támogatásban.

Az olyan vállalatokat, amelyeknek tevékenysége nem gazdaságos és amelyek racionalizálás útján sem tehetők jövedelmezővé, nem szabad állami támogatásban részesíteni. Módot kell találni részleges, vagy teljes felszámolásukra úgy, hogy termelő berendezéseiket másutt, vagy a régi telephelyen, de új feladatok megoldására használják fel. Ilyen esetekben humánusan, gyorsan és szervezetten kell biztosítani az érintett dolgozók további foglalkoztatását.

Sarlós István a tartós pénzügyi nehézségek közé került vállalatok kapcsán nyomatékosan aláhúzta:

— Az állami gazdaságirányító szervek az eddiginél határozottabban vessenek gátat a felelőtlen gazdálkodásnak, a mások rovására történő költekezésnek, szigorúan, személy szerint is vonják felelősségre azokat, akik a népgazdaságot károsító hibákat elkövetik. Ezután -megállapította :

— A gazdasági tevékenységben legfontosabb a meglevő erőforrások kihasználásának növelése, a már megkezdett beruházások gyors befejezése és hasznosítása. Csak ezután kerülhet sor új, és jól előkészített fejlesztések megkezdésére. Állami erőforrásokat általában csak az. energetikai és egyes, különösen fontos alapanyagipari fejlesztések megvalósítására lehet számításba venni, itt is gondosan ügyelve a hatékonyság k ö ve tel mén y e i ne k szigorú érvényesítésére.

A vállalatok és szövetkezetek gazdálkodásának feltételrendszere nem lazulhat, sőt, árra kell törekednünk, hogy még jobban képviselje a népgazdasági és a társadalmi érdekeket. Ezt fogja szolgálni a termelői árak és más gazdasági szabályozók 1980. évi változtatása, tervezési, döntési, irányítási módszereink további javítása is.

A reálisabb termelői és fogyasztói árak kialakítása,, vagyis annak elérése, hogy árrendszerünk jobban tükrözze a világpiaci árarányokat — még előttünk álló,

megoldatlan feladat. Ezen belül a fogyasztói árakat — úgy mint eddig is — életszínvonal-politikai céljainkkal összhangban alakítjuk.

A külkereskedelem fontos teendője a kapcsolatok elmélyítése, a kölcsönösen előnyös együttműködés szellemében, az egyensúlyi követélményeknek megfelelően. De legyen feladata annak vizsgálata és elemzése is, hogy az importigények melyik relációból elégíthetők ki a népgazdaság szempontjából a legelőnyösebben. Ez csupán külkereskedelmi feladatnak tűnik, de korántsem az. A külkereskedelmi tevékenység már a termelési célok meghatározásánál kezdődik. Ezért a jó külkereskedelem a tervezés, a fejlesztés, a termelés és a kereskedelmi tevékenység összhangjának eredménye.

Sarlós István emlékeztetett az 1978-as költségvetésről szóló beszámoló egyik megái, lapítására, amely szerint: „A gazdaságpolitikai gyakorlat során és az irányítás eszközeivel is az eddiginél következetesebben kell igazodni a feltételek változásaihoz.”

— Ügy értelmezem ezt — fejtegette a továbbiakban —, hogy bár a gazdálkodás szabályozói hosszabb távlatokra szólnak, de ha a feltételek változnak, módosítani kell ezeket. A szabályozásnak év közben is rövid idő alatt követnie kell a változásokat, mert enélkül rosszul orientáljuk termelési és elosztási rendünket — ez pedig veszteségeket okozhat. A rugalmasság, a gyorsaság és az élethez való igazodás legyen az irányítás és a gazdaság- politika ismérve.

A felszólaló ezután rámutatott: a minőség elemzése és a javításához szükséges intézkedések megtétele, alkotóeleme a termékszerkezet javításának. Eddigi eredményeinkből azonban az is kitűnik, hogy még csekély a haladás, gyártmányaink tömegében sok még az alig, a kevéssé gazdaságos termék — mondotta, majd hangsúlyozta: cselekvésre, jobb

munkára ösztönző funkciója miatt — fejlődésünk alapvető vonása és fontos feltétele az érdekeltségi rendszer megfelelő érvényesülése.

A termelés minőségi követelményei is arra ösztönöznek, hogy minél jobb a munka, annál magasabb legyen a bér. S ha valaki azt kérdi: hol a bérek felső határa, azt válaszolom: ott, ahol a jól elvégzendő munka felső határa van.

A társadalmi termelés minden szektorában joggal kifogásolták: a nagy értékű gépek és berendezések alacsony fokú kihasználtságát, az építkezéshez biztonsági tartalékként kiszállított,

majd felhasználatlanul hátrahagyott anyagok tömegét. Súlyosan sérti a takarékos gazdálkodás elvét a beruházások elhúzódása, a minőségileg kifogásolható munka, és az a hanyagság, amely a kellő és kötelező gondoskodás elmulasztásával hagy pusztulni nagy értékű gépeket, anyagokat, épületeket.

Évek óta. sok szó esik a munkaerőhiányról. Az erről szóló nyilatkozatok és beszámolók már-már tragikusnak tüntetik fel a helyzetet.

Valójában azonban nincs abszolút munkaerőhiány. A hiba a „felhasználásban” és az elosztásban van. Még mindig létezik nálunk kapun belüli munkanélküliség és az is, hogy — egyes vállalatok bérpolitikai és más okok miatt — munkaerőt tartalékolnak a maguk számára.

1979-ben sok közigazgatási egység területén kezdtek hozzá a munkaerő átcsoportosításához. Ez örvendetes jelenség. A szándékot üdvözölni kell.

Amikor arról van swó,

hogy kik játszanak jelentős szerepet a tervek valóra váltásában. akkor elsősorban a munkások és parasztok felelősségteljes munkájára szoktak hivatkozni. Őket általában elismeréssel emlege— Az 1978. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentésből kitűnően az elmúlt évben államunk rendkívül jelentős összeget fordított a lakosság társadalombiztosítási ellátására. A társadalombiztosítási kiadások növekedési ütemét alapvetően két tényező határozza meg. Egyrészt a lakosság demográfiai összetétele, másrészt az ellátottságot meghatározó jogszabályok összessége — kezdte felszólalását Farkas Pál.

’ Ezután arról beszélt, hogy a nyugdíjban, járadékban részesülők száma évről évre növekszik. A létszám emelkedése mellett jelentős eszközöket igényel a nyugellátások reálértékének biztosítása, a rendszeres nyugdíjemelések végrehajtása is. A másik tényezőt a társadalombiztosításról szóló 1975. évi második törvény és ennek végrehajtási rendeletéi ölelik fel. Képviselőnk ezzel kapcsolatosan elmondotta: az egységes társadalombiztosítási törvény gyakorlatilag országunk valamennyi állampolgárára kiterjesztette a szociális ellátás biztonságát, e célokra költségvetésünk is nagy összegeket fordított. A jelentős társadalompolitikai intézkedések a múlt évben erre a célra fordított több mint 50 milliárd forint mellett: van társadalmunknak egy olyan, számszerűleg egyre csökkenő rétege, amely e juttatási körből, szorosabban a nyugdíj jogszerző lehetőségeiből kimaradt. illetve csak korlátozott mértékben részesült.

— Azokra a termelőszövetkezeti tagtársainkra gondolok — folytatta felszólalását —, akik az 1950-es évek elején elsősorban földszere tétből

megmaradtak a földnél, a paraszti gazdálkodásnál, vállaltak minden kockázatot és terhet, sőt, a termelőszövetkezeti mozgalom indulásakor elsőként léptek az akkor még különböző egyes, kettes, vagy hármas típusú termelőszövetkezeti csoportokba. A termelőszövetkezeti csoporttagok mellett igen jelentős, sokszor indokolatlanul eltúlzott terheket vállaltak az akkori egyéni gazdák is. A tszcs tagjai is vállalták a növekvő beszo-lgáItalási, adózási tej-hetik — ennek ellenére keveset ismerünk név szerint a legjobbakból. Pedig indokolatlan. hogy a névtelenségbe burkoljuk őket. Arra lenne szükség, hogy az adott szakmát választó fiatal a legjobb bányászokat, növénytermesztőket, esztergályosokat, építőket lássa maga előtt példaképként. Ez vonzóvá teheti a szakmát, és jelzi az emberi értékek magas fokú megbecsülését.

A termelésben sok múlik azon is. hogy milyenek az egyes vállalatok különböző szintű vezetői. Nagy többségük azt nyújtja, amit elvárnak tőle — szocialista szakemberként dolgozik és él. Az ő munkájukról is többet és főként szebbet kell mondani a megszokottnál. Növeljük biztonságérzetüket a döntéseknél, és támogassuk kezdeményezőkészségüket. Az ő munkájuknak, politikai és szakmai felkészültségüknek meghatározó a szerepe a jó munkahelyi lég'kör kialakításában. A jó légkör, a dolgozók szocialista szellemiségű kapcsolata egymáshoz, anyagi erővé válik a világos célokért folyó munka során. Ez valamennyiünk közös érdeke. ezért kell 1979-ben és a további évek során is az eddigieknél okosabban, szervezettebben, fegyelmezettebben dolgoznunk.

Az 1978. évi költségvetés elszámolásáról szóló törvény- javaslatot a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében elfogadom.

két, az akkor is felesleges zaklatásokat a mezőgazdasági, kisparaszti élet létbizonytalanságát. Vállalták a nehéz éveket, és vállalták az újrakezdést is, hiszen ezekből az emberekből szerveződött a magyar mezőgazdasági n>oz- galom törzsgárdája.

Sérelmes, hogy éppen ezek az emberek esnek el attól a lehetőségtől, hogy legnehezebb éveikben végzett munkájukat a nyugdíjnál figyelembe vegyék, az egységes társadalombiztosítási törvény sem ad lehetőséget rá, hogy ennek az időszaknak egyéni vagy egyes termelőszövetkezeti csoporti munkavégzését utólag elismerjék. Ez annál érthetetlenebb, mivel a jogszabály sok esetben lehetővé teszi a nyugdíjevek utólagos elismertetését és a járulék utólagos megfizetését. Lehetőséget teremtettünk nyugdíjévek szerzésére a társadalom szinte minden rétegében. A legváltozatosabb egzisztenciák részére biztosítottuk a társadalmi ellátást, így sem politikai. sem társadalmi magyarázatot nem iátok rá, hogy azokban az időkben a nehéznél is nehezebb körülmények között élő embereket miért zárjuk ki, illetve lehetőségüket miért korlátozzuk.

Számításaink szerint országosan néhány tízezer emberről van szó, akik körülbelül 1918—32 évek között születtek, tehát ma is aktív dolgozók, akik annak idején végigdolgozlak, munkálkodtak a tsz-mozgalom hőskorát. Ügy gondolom, Tisztelt Országgyű. lés, hogy e kérdés rendezéséhez bízvást kérhetem az illetékes minisztériumok, főhatóságok segítségét.

*

Több képviselő felszólalása után a nyári ülésszak első munkanapja véget ért. Az országgyűlés pénteken 10 órakor az 1978. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vitájával folytatja munkáját.

Abban egyetértünk, hogy ebből ' a kátyúból nehéz a kilábalás. Bobaly Gábor, az abaújvári Aranykalász Tsz főagronómusa:

— Így utólag kimondhatom, csodában reménykedtünk. Vártuk a jó évet, a biztos, nagy termést hozót, s jöttek helyette árhullámok, fagyok. Évről, évre önszanálást hajtottunk végre. Bevontuk az év végi mérlegbe, hogy ne legyen veszteség a következő évi amortizációs alapot. Ezért fejleszteni nem tudtunk, de végül összecsa. nott a fejünk fölött az ár. Az a 3,2 millió forintos alap és mérleghiány egy felhalmozódott, számunkra hatalmas összeg, amelyet visszafizetni majd nehezen tudunk. Ez az eredménye annak, hogy áltattuk magunkat.

Tömör magyarázata ez a mérleghiánynak. Tömör, szépítés nélküli tükrözése a még egyszer nem csinálnánk hangulatnak. Hozzá is kell tenni: nem ők az egyedüliek, akik ilyen cipőben járnak. Akik saját fejlesztésük kárára egyenlítik ki a mérleg hiányát. Érdemes volna megvizsgálni, hogy ez az önszanálás egyáltalán segítő és nem buktató módszer-e? Mert inkább az utóbbiról vannak tapasztalatok, arról, hogy ezek a gazdaságok nem tudnak talpraállni. De térjünk vissza a tárgyra. A fő- agronómus:

— Nehéz ilyen helyzetben véleményt alkotni. Határozott, pontos tervet készíteni, amely lépcsőfokról, lépcsőfokra átalakítja a termelést gazdaságossá. Ilyen terv nem létezhet, hiszen az időjárás előszeretettel húzza keresztül számolgatásainkat. Idén sem tett másképp.

Az árhullámok elmaradtak, de a fagy ismét kitett magáért. Az ötszáz hektár őszi búzából százötvenet fordított talajba a tárcsa levele. A megmaradtak pedig olyan kárt szenvedtek, hogy a tervezett termésátlag alatt maradnak. Nem akarom tovább a károk felsorolásával untatni az olvasót, hiszen idén jóformán másról sem adhattunk számot, s inkább azokkal az intézkedésekkel érdemes foglalkozni, amit a szövetkezet vezetősége menet közben hozott.

— A növénytermesztéstől nem remélhetünk sokat. A kukorica az utóbbi három évben nem érett be, az északi adottságok nem ennek a kultúrának valók. Hogy akkor miért foglalkozunk vele? Mert olcsóbb megtermelni, mint megvenni. Már csak azért is, mert nincs pénzünk vásá idusra. Kényszerpály ú n mozgunk, aminek meghatározója a tőkeszegénység. Ezért a takarmány termesztést helyeztük előtérbe, vagyis magát.az állattenyésztést.

A kérdésre: az éghajlat alól kivonva a termelést, több eredményt lehel-e felmutatni, a válasz nem egyértelmű :

— A takarmányterinesztést befolyásolja az időjárás. Döntően, de nálunk nem annyira. Elég alacsony termelési szinten állunk. Ha

csak emberi, tenyésztői problémákat oldunk meg, már akkor is változik a helyzet. Idén már 50 százalékkal fejünk több tejet a tehenektől, s lényegesen több gyapjút nyírtunk, mint tavaly. Mind. két ágazatban új szakembert foglalkoztattunk.

A tehenészeiben az állami ösztönző rendszert igyekeznek kihasználni. A tejprémiumot, amelyet az állomány" növeléséért, a tejtermelés fokozásáért. kaphatnak. Mivel a szövetkezet 800 szarvasmarhája közül csak százhúszat lejnek, erre minden remény megvan. Épületgondjaik nincsenek. viszonylag gyorsan fejleszthető a létszám. Elég későn, de megértették, hogy a tehenészet jóval gazdaságosabb, mint a szabadtartá. sos húsmarha, vagy az abrakigényes hizlalás. Már csak azért is, mert közel 300 hektáron nagy tervnőképessé- gű, intenzív gyepet telepítettek. A főagronómus:

— Megragadunk minden lehetőséget. A COMPACT vállalatnak keményítőt, eny- vet csomagolunk. A melléküzemágunkban negyven asz- szony dolgozik. Pár százezer forint jövedelmet ez a kis üzem is hoz, nem beszélve arról, hogy ennyi embernek tudtunk adni kenyeret.

Nemrég vizsgálták felül az időarányos terveket. Ha az aszály, vagy a kora őszi fagy döntően nem szól közbe, akkor a tervezett 600 ezer forintnyi nyereség biztosítható. De ez a szám, mármint ez a jövedelemarány figyelmeztet:

— öt egyenlő részben ke>l a szanálási hitelt vissza fizetnünk. És ezzel lényegében ott tartunk, ahol elkezdtük, fejlesztésre, még eredményes termelés esetén is alig jitt valami.

Késő bánat? Hogy miért nem keresnek valami jól fizető melléküzemágat? Nos, azért, mert nincs több munkaerő. Talán ezért látja sötéten a jövőt a főagronómus:

— Azt talán el fogjuk tudni érni, hogy pár évig még megússzuk a ráfizetést. De utána mi lesz? A hanyatlás jelei már megvannak. Alig vannak fiatal szakembereink, ök is főleg vezetők, és gépészeti szakmunkások. A tagság kiöregszik. Mi már 20 százalékkal nagyobb bért fizetünk egy traktorosnak; mint a környező szövetkezetek. Mégsem maradnak nálunk. Itt kint, a határ mentén, a „periférián” senki nem leli jövőjét. Még az iskolát is elvitték innen, s ahonnan az ifjúság elmegy, a7. a falu halálra van ítélve. Mert nem jönnek vissza. A meglátott kényelmet senki nem áldozza fel.

Hozzátette: úgy kell majd, kiszállítani ide a munkaerőt. De jósolgatás helyett, ■ jobb azon vitatkozni, hogy ennek az elvándorlásnak nem az-e az oka, hogy gyenge a szövetkezet? És. ha sikerül talpraállni. ez a kedvezőtlen folyamat is megszűnik? Ezekre a kérdésekre is csak a jövő válaszolhat.

— kármán —

A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat érckitermelésének 15 százalékát külszíni fejtéssel nyeri. Legnagyobb külszíni bányáját, az iliarkú- tit közel 6 éve nyitották meg. A jó minőségű ércet adó iharkú- ti bányából az idén közel negyedmillió tonna bauxit kitermelését tervezik. A bányászok és a szállítómunkások május végére az éves terv <5 százalékát már teljesítették. A képen: 250 lóerős teherautókkal szállítják el a külszíni fejtésről az ércet.

Farkas Pál borsói lóprisoli felszólalása

^ íj ^ ^ ^ r" |^”jj^ ^

Hozatok oyereséslereniöE