Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-14 / 137. szám

T979. június 14., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 P O S T Á M IC B Ó HAJMERESZTŐ PRODUKCIÓ?!... Szakközépiskolánk 111. a., osztályának Borsod menyé­ben (is) telt kirándulása bő­velkedett szép élményekben. A mezőkövesdi Matyó Ház megtekintése után meglepett bennünket a miskolci Her­man Oltó Muzeum nagy szak­értelemmel. gonddal összeál­lított leletanyaga, majd az avasi kilátóról gyönyörköd­tünk Miskolc szép panorá­májában. Éjszakai szállás- igényünket a tapolcai Éden kemping minden tekintetben kielégítette. A másnap délelőttöt Agg­teleken töltöttük, ahol egy középtúrán vettünk részt. Szép élményeinket Simánál József nagyszerű énekelőadá­sa tetőzte be a barlanghang- verseny-teremben... A bar­langból kifejé jövel diákja­ink arról beszélgettek: hány olyan ember van ebben az országban, aki külföldet már bejárta, de saját hazája e szépségeit még nem kereste fel. A kellemesen és hasznosan töltött óráknak akadt egy mindannyiunkat megdöbben­tő eseménye — momentuma — is: az aggteleki cseppkő- barlang előtti téren, június 1-én, délelőtt !) óra 35 pere­kor. A bisztró teraszán ül­tünk, sokan, általános isko­lás gyerekek is, amikor hir­telen egy személyautó tűnt fel. Bömbölő hanggal berob­bant a terasz elé. Hárman szálltak ki belőle. Betértek a , bisztróba, ma id pár perc múl­va ismét a kocsiban voltak. A motor felbögölt, hátsó ke­rekein megfordulva, szinte felágaskodva az olt beszélge­tő két fiú felé ugrott. A pil­lanat, még egy tört része ele­gendő lelt volna — ha a két nyurga gyerek el nem ugrik, —, hogy veszélybe kerülje­nek. Az ijesztgetés túl jól sikerüli! Percek múlva, hasonló tempóban újra megjeleni a piros színű: UK 09—10-es rendszámú. Polski FIAT. Ve­zetője egyenesen a bisztró pulija felé tartott, s úgy tett, mini aki elmerül a számolás­ban. A kaposvári Tanítókép­ző Főiskola gyakorló tanárá­nak kérdésére: — miért szó­rakozott tanítványaival, még csak nem is válaszolt. (Sokan felháborodtak magatartásu- ko n.) ... Reméljük, ha levelünk megjelenik az Eszak-Magyar- országban, dz illető az elma­radt választ megadja majd a megyei közlekedésrendészet, a rendőrség embereinek, akik bizonyosan „kellően” értéke­lik és honoráljálJ* majd pro­dukciójukat — különös te­kintettel a gyermekévre... Bükki József tanár (A Komárom megyei Dol­gozók Lapja munkatársa le­veléből.) NEVE VAN - UTCA NINCS • Többen szeretnénk választ kapni a II. kerületi Tanács építésügyi osztályától arra a kérdésre: mikor nyitják mar meg hivatalosan azt az ut­cát, amely megnyitásának időpontjával oly régóta hi­tegetnek bennünket. Sok kisgyermekes család szeretne családi házat építe­ni, de a hivatalos „nyitás” nélkül ez lehetetlen. Mi há­rom éve vettük a lelket épí­tés céljára, s ' a kerületi ta­nács akkor azt ígérte: már ősszel, megnyílik az utca, amelynek' neve is van: Fehér József utca. Csak a valóság­ban nincs út. . . .Később, 1977 végén a tanácstól már pecséttel ellátott papírt is kaptunk, hogy vágyunk végre teljesül. Nem lett így. Az a kérdésünk, most már: hová, kihez forduljunk, hogy épít­hessünk a megvásárolt tel­ken?! ... Bián Istvánná Miskolc, Téglás! u. 7. *518 JÓLESETT A MEGHÍVÁS VITATKOZÁS HELYETT .. Nagyon kedves élményben volt részük az emödi nyug- dijasklub tagjainak. Ar emö­di termelőszövetkezet elnöke, Kása Bertalan meghívta a klub tagjait a léesz tejüze­mébe. hogy megismerhessél: az idős emberek a szakszerű állatgondozást és a lej tisz­ta, steril kezelését. Mivel az üzem távolabb van a falutól, mikrobuszt küldtek' értünk. Az üzemben nagy szeretet­tel fogadott Német Ferenc f öál lati fny észt ö agrármérnök és Tcrdik György telepvezető mérnök. Megfelelő fertőtlení­tés után körülvezettek ben­tiünket az üzemben. Meg­mutattál: a fejögépeket. a lej-hűlőházat, a gépsorokat. S a végén finom tejuzsonnát kaptunk. Büszkék is vagyunk az emödi termelőszövetkezetre, amely országos viszonylatban is jól gazdálkodik. S ez az érdem a hozzáértő vezetőic és téesztagok érdeme. Köszö­net a termelőszövetkezet ve­zetőségének, elnökének, hogy így is gondolnak ránk., öre­gekre. Szalai L.-nc Ernőd PRUGY ÖRÜLT AZ ÜNNEPSÉGEKNEK Felejthetetlen élményben volt része Prügy község la­kosságának. amikor itt tar­tották meg az 50. ünnepi könyvhét szerencsi járási megnyitóját. A művelődési házban mintegy két és lét száz könyvet szerető idős és fiatal gyűlt össze. Már a kora délelőtti órák­ban ünnepi, '•mozgalmas volt az utca. A könyvsátor körül sokan tolongtak. S csak fo­kozta az ünnepi hangulatot, hogy közeledik falunk nagy szülöttének, Móricz Zsig- moud születésének századik évfordulója. Sokan vették is, — megvették — Móricz Zsig- mond könyveit. Kár, hogy az Életem regényéből nem volt egyetlen példány sem. Az ünnepségen Alföldi La­jos tanácselnök köszöntötte a vendégeket, közöttük a Miskolci Nemzeti Színház művészeit: Dariday Róbertét, Péva Ibolyát és a szomszéd község dalosait : a Taktasza. dai Pávakor tagjait. Az ün­nepségen szavalatok, dalok szórakoztatták a résztvevő­ket. Prügyön, az emlékezetes ünnepség után tovább folyta­tódnak az előkészületek a Móricz-cenlenárium további színvonalas rendezvényeire. Mártonffy Béla tanító Prügy Mindenki lakik valahol... Jómagam Miskolc majdan egyik legszebb, de még ki­alakulatlan részén, az Ava­son lakom. Mondom, jó. hogy az ember lakik valahol és ezért egy ideig nem szól. ha hónapokig sárban kell gázolni, ha nagyon hosszú ideig veszélyes üzemnek szá­mit' ahol él. hisz a beruhá­zók „jó” munkáját dicsérve mellette robognak cl az épí­tőanyagot szállító gépkocsik. Ejthetne szót az ember az avasi építkezés egyéb hibái­ról. a parkosítás hiányossá­gairól. az épületek zsúfolt elhelyezéséről, de alapvetően jó szándékúnak tekint az avasi lakó minden előrelé­pést. sokszor tálán még a helyben topogásról is elhiszi, hogy azért előre haladnak a dolgok. Azután hirtelen, ki­csordul a pohár. Felhív a lakó egy beruhá­zót, a Miskolci Beruházási Vállalat illetékesét és szeré­nyen csupán annyit kér: le­gyen szives, nézzen utána, hogy itt és itt miért nem pla- nirozzák már az udvart (amikor például körötte már mindenütt készen van), hi­szen igy a főbejáraton a ka­putelefonnal. csak hulladék- halmon, törmelékhégyen le­het áthaladni. Az illetékes elismeri az említett érvek helyességét, ígéri: megnézi a helyszínt és intézkedik. Ügy tűnik, meg­egyeztünk. Ám másnap, ami­kor újra érdeklődöm: ideges, sőt érthetetlenül dühös a hang­ja. Ellentmondásokba keve­redik a főbejárat helyét ille­tőleg. végül kijelenti: az ud­vart (ahol a főbejárat van) csak akkor csináltatják meg 1980-nál korábban, ha kivite­lezői szereznek hozzá!... Különben is neki nincs ideje vitatkozni (?) — itt már szin­te kiabál — írjam meg. hagy­jak neki békén..., s mint aki jól végezte dolgát, rám „vágja” a telefont. Ezúton szeretném megkér­dezni a Miskolci városi Ta­nács illetékeseitől, hogy. ha a beruházónak — szegénynek — nincs ideje (nem vitatkoz­ni!!), csupán megoldani a problémát, ki más vállalko­zik erre. Es mikor, ha már több mint fel éve hiába vár­nak a lakók? b. m. Miskolc, Avas-dél fi hernáfícécei 1 határüan Védekezés a burgonyabogát ellen a hernádcécei határban. A háztájiban kézi permetező­vel szórják ki a permetlevet. Fotó: Laczó J. Egy kiállítás — legyen az bármilyen jellegű — feltét­len gondolatokat ébreszt. Gondolatolvasásra nehéz len­ne vállalkozni, egyben azon­ban biztosak lehetünk: aki megnézte a miskolci 114 számú Eötvös József Ipari Szakmunkásképző Intézet ki­állítását. egyetlen dologra mindenképp felfigyelt. Arra, hogy ez az, iskola milyen nagy becsben tartja minden emlékét, milyen tiszteletre méltó gondossággal gyűjti éleiének dokumentumait. Kihaltnak tetszik ezen a délutánon a Gagarin utcai épület, pedig izgalmasak a történések. Az imént fejező­dött be az osztályozó érte­kezlet, odaíönn pedig nagy próbatételre, a szakmunkás­vizsgára készülnek a fiuk. Még néhány nap és 296 fia­tal szakmunkás vesz búcsút az épülettől és az itt eltöl­tött három esztendőtől, ök az intézet 25. tanévének vég­zősei. Mi minden történhetett itt negyedszázad alatt? Vajon mennyi öröm és kudarc ér­te a tantestületet, a tanuló­kat? Németh Károly gazda­sági igazgatóhelyettes, az in­tézet első Eötvös-dijasa a 25 évből 23-at töltött itt, te­hát apró-cseprő örömökről és apró-cseprö botrányokról is tud. Például arról, amikor a miniszter elveszítette a pi­páját és emiatt apró bonyo­dalom támadt az intézeti ün­nepségen. Németh Károly fényképezőgépének lencséje sokat látott már a két évti­zed alatt, erről a jubileumi kiállítás tanúskodik. A gazdag anyag egy egész tornatermet tölt meg. A lá­togatót páratlan tabló fogad­ja: a névadó életrajzi doku­mentumai! dr. Halász László nevelőtanár gyűjtötte, akinek úgymond hobbija az Eötvös- kutalás. Az Eötvös-labló két oldalán az egykori ipari is­kolások téli és nyári egyen­ruhája látható. A mai ta­nulók ezt látva fellélegez­nek: mennyivel praktikusabb a farmer! És mennyivel praktikusabb, korszerűbb a mai épület, mint az a régi az Egyetemvárosban, vagy az a másik az Andor utcá­ban. És mennyivel többet ta­nulhatnak ma három év alatt a korszerű szaktantermekben, a legkorszerűbb audiovizuális készülékek, írásvetítők, jó tankönyvek segítségével mint hajdanán, amikor mindössze egy év volt a tanulóképzés és csupán télen kellett járni az iskolába! Táblák, grafikonok. Az in­tézetnek 19G9-ben volt a leg­több tanulója, akkor 1239-en jártak ide. A demográfiai hullám, a megye építőipará­nak igénye és a szakmák ak­kori divatja működött közre. — Ma miiven az érdeklő­dés? — A mi iskolánk a megye építőipari tanulóképzésének a bázisa. A most befejeződő tanévben 861 tanulónk volt. A ma divatos szakmákra, a víz. és gázvezeték-szerelésre, a szobafestésre, a fűtésszere­lésre most is sok a jelentke­ző, ám nem tudjuk kielégí­teni az ipar igényeit a kő­műves, az ács. a vasbeton- szerelői szakmákban. Két éve érezzük ezekben a szak­mákban az érdektelenséget és sajnos, a most jelentkezők sincsenek elegen. Üjabb táblák. 1954-ben az egy tanulóra jutó éves költ­ség 8200 forint volt, az el­A sör arra való, hogy meg­igyák. Az üres üveg pedig arra, hogy visszavigyék oda, ahol az italt vásároltuk. Ál­talában mindenki így gon­dolkodik, e szerint cselek­szik. Kivétel persze akad és esetenként nem is akármi­lyen. Erről — sajnos — sok példát kénytelen idézni dr. Sass Tibor, a diósgyőri vá­rosközpontban működő Vár­alja Lakásfenntartó Szö­vetkezet elnöke. Olyan esete­ket mond el. amelyek az első pillanatban szinte hihetetlen­nek tűnnek, de igazak. Egyi- ke-másika egészen friss ke­letű. más esetek régebbiek, a tanulság viszont mindenkor­ra egyértelmű. — Az Árpád utca 71. szám alatt történt. Az egyik eme­leti ablakból tíz üveg sör re­pült ki az ablakon a járdá- ra — ládástól. Könnyen em­berhalált okozhatott volna — mondja az elnök. Baleset szerencsére nem történt, de megengedhető-c. hogy ilyen eset előforduljon? Engedhető-e, tiogy bárki ré­szegen, vagy józanul, virtus­ból, vagy fogadásból, bármi­I akók és lakások féle indíték okán mások éle. tél, testi épségét veszélyez­tesse?! Ugyanebben az utcá­ban a 74. szám alatt az egyik lakásból paplant, fazekat és töltött káposztát dobáltak a járdára. A Kuruc utca 59. szám alatti valamelyik eme­leti lakásból pedig záptojás repült ki az ablakon, át. Az ilyen emberek, ezek a lakótársak semmibe veszik, gátlástalanul felrúgják a szo­cialista együttélés szabályait, megsértik mások jogát arra. hogy nyugodtan éljenek ab­ban a környezetben, ahová a lakásuk, az otthonuk köti őket. Az ilyen magatartásé emberek durván megsértik a közösség érdekeit, akadályoz­zák a jó lakóhelyi közérzet kialakítását. Egy bérházban mindenki egymásra van utal­va. lábból következik: min­denki kötelessége tisztelni mások jogait, még akkor is, ha ez egyeseknek nehezére esik. A törvény előírásainak megfelelően a szövetkezeti lakásokban is — a közgyűlés által elfogadott és jóváha­gyott — házirend van ér­vényben. Mégis előfordul, tiogy sokan egyre-másra megsértik a rendelkezéseket. S. ha a vezetőség emiatt szót emel. még nekik áll fel­jebb. Tarthatatlan helyzet például, tiogy bárki is a la­kás ablakából rázza ki a sző­nyeget. Még súlyosabb, a kö­zösség érdekeit is erősen sér­tő dolog, hogyha valamelyik lépcsőházban elromlik a lift, a szomszédos felvonót véve igénybe, a tetőn ál köz­lekedjenek a lakók. Amellett, tiogy ez balesetveszélyes, nem használ a tető anyagá­nak sem. Ilyen okok miatt gyűlik aztán a panasz, hogy beáznak a lakások. A javítás pedig több tízezer forintba kerül, amit a szövetkezet tagjainak kell viselnie. A társadalmi tulajdon vé­delme tokozott figyelmet igé­nyel a szövetkezet minden tagjától. Gyakori az ablak­törés. ami az esetek többsé­gében szándékos. Volt rá eset. hogy valaki éjszaka zár­va találva a lépcsöliáz ajta­ját. betörte az üveget, mert nem volt nála kapukulcs. Érthetetlen az is, hogy az Árpád utca 72. szám alatt miért szedik le rendszeresen a tetőkijárat zárját, vagy az Árpád utca 88. szám alatt a lift világítását szolgáló burát és berendezést... A szép környezetben épült diósgyőri városközpont egyik büszkesége a megyeszékhely­nek. Sajnos az ilyenfajta je­lenségek egyáltalán nem vál­nak a lakók és a szövetkezet dicséretére. Természetesen a vezetőség is csak akkor ve­heti elejét a rendellenessé­geknek. ha ebben számíthat a tagság messzemenő támo­gatására. múlt tanévben 14 ezer 300 forint. A költségnövekedés — a magasabb árszínvonal mellett — a korszerűsödő oktatási eszközökből adódik, és abból, hogy ma lényege­sen kevesebb az osztályok létszáma, tehát kevesebben használják az intézet ingósá­gait és ingatlanait. Haladunk a tárlók között. Elolvassuk az építőipari szakmunkások dolgozatát a Jó estét nyár. jo estét szere­lemről. megnézzük a műsza­ki rajzokat, a munkareme- kekel. amelyek a családi há­zak fűtéséről, a házak alap­rajzáról készültek ... Mögöt­te jórészt Németh Károly fotós hobbijából fakadóan az újuló Miskolc épületei. — Nézze, micsoda változás. Ezeknek a mai fiúknak, töb­bet. sokkal többet kell ám tudniuk, másként nem érvé­nyesülnének. És a bizonyítványok. Haj­dan iparitanulói munkaköny­vét. ma bizonyítványt érde­melnek a végzősök. Aztán az iskolai élet rep­rezentatív oldala. Az intézet arany koszorús énekkarának trófeái, a szakma kiváló ta­nulója címért rendezett ver­senyek eredményei, a városi érdekekért szervezett társa­dalmi munkákon elért sike­rek dokumentumai, a sport- vetélkedők díjai. A Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságának Vörös vándorzászlaja, amelyet az idei tavaszon kapott a K1SZ- szervezet. Aztán egy kis nosztalgia. Megvan itt minden fénykép, minden tabló, minden osztály karszalagja, emblémája, bal­lagási tarisznya, tehát ezrek személyes emléke. Itt van­nak az egykori és mai diá­kok legtehetségesebbjeinek emlékei: a rajzok, a fotók — a szakköri munkák. — Nagy élmény lenne ezt látni a régieknek ... — Jártak itt a régiek kö­zül is. Elábrándoztak az em­lékek fölött, rácsodálkoztak az újakra, kicsit megirigyel­ték a maiakat, a jövendőket. Üjabb építkezésbe fogunk, hat újabb tantermet épí­tünk ... Be is írták élmé­nyeiket. véleményüket a ven­dégkönyvbe. ami tulajdon­képpen nem is vendégkönyv, hiszen a tanulóinknak mun­kát adó vállalatok, a szülők, és a régi tanulók véleményét tükrözi ... — Elmúlt az ünnepségsoro­zat. Most mi következik? — A szakmunkásvizsgák és a felkészülés. Minden tanév­ben többet szeretnénk adni a tanulóinknak. Szaktudásban és emberi értékekben egya­ránt. Aztán leporoljuk és becsomagoljuk a tárgyakat. Mély ládákba süllyesztjük, belecsomagoljuk ezt a cikket is. amit a jubileumi kiállítás­ról ír az újság. A következő jubileumon már tz is doku­mentum lesz... Lcvay Györgyi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents