Észak-Magyarország, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-13 / 110. szám
1979. május 13., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 nyára azért is, mert hazai „tudósítógárda” csak szerény mértékben állt rendelkezésére, néhány író, pap, tanár küldött neki olykor beszámolót vidéke eseményeiről, ellenben a világban történtekről a külföldi lapok bőségesen szolgáltak híranyaggal. Az egész lapot egyedül szerkesztette és írta. Magyarosan, közérthetően fogalmazott, nyelvében is „egyesíteni akarta az ország egész lakosságát, ezért a tiszamelléki, de a duna- mellékivel és erdélyivel elegyedett nyelvet óhajtotta használni.” Az első „levél” külpolitikai „rovatában” azt olvashatjuk, hogy a törökök az oroszokkal kibékülvén, a „fel-felzendült albániai adózóikat is letsendesítvén, békével laknak.” Aztán így folytatja: „De a tengeren és Amérikának éjszaki részén még tart a háborúság. Ennek pedig Európából azon Amérikának szélére szakadt Britanniái nép az oka.” Érdekes beszámolót olvashatunk ebben a számban Cook kapitány felfedező útjairól is, aki „most harmad ízben hajóz némely tudós emberekkel körös körül a földön. Harmadik esztendeje, hogy Angliából elment, már félteni is kezdették, hogy ne talántán valahol a tengerbe veszett légyen. Szerentsénkre mostanság azt a hírt hozák némely Dániai hajósok felőle, hogy China országnak egyik rév partján sze- rentsésen kikötött és hogy onnan nem sokára hazafelé vészi útjait...” Jellemző az akkori „telekommunikációra”, hogy mire a Magyar Hírmondóban ez a tudósítás megjelent, Cook kapitány a Hawaii-szigetek felfedezése után a bennszülöttekkel vívott harcban már régen elesett. A' külpolitikai rovat a későbbi számokban egyszer „A világnak mostani álla- potja” máskor „A külföldről holmi” címet viseli. Ezekben feltűnően sokat foglalkozik Rát Mátyás az angolokkal. Közli például a „Britanniái országgyűlésnek” azt a határozatát, hogy „az 1780-dik esztendőre a szárazon hadakozó sereg Amerikában 58 ezer emberekből állandó légyen, akiknek 24 ezere idegen nemzet. A napkeleti Indiában vitézkedik 10 ezeren légyenek, az Európai sereg pedig 123 ezerre szaporít- tassék ...” Ugyancsak angol vonatkozású a Gibraltár ostromáról szóló tudóSzülőfalujában, Nyomáron, nem járok sikerrel. Szathmáry Király Ádámról — mert róla van szó — ebben a kisközségben semmit nem tudok meg. Hajjaj, régen volt 1692. július 9-e, születésének napja! Talán majd Boldván! A különböző lexikonokban (Pallas, Révay) ugyanis az áll: meghalt Boldván, 1752. december 18-án. Sajnos, túlzott az optimizmusom .A református egyházközség iratai csak 1755-től vannak meg. A helybéliek ugyan megmutatnak egy kastélyt (ma a Szikszói Állami Gazdaságé), amely Szathmáry család tulajdona volt, de azt biztosan senki nem tudta megmondani, hogy a XVIII. század első felében — tehát Szathmáry Király Ádám idejében — állt-e már az épület. Sőt. Boldván azt sem állította biztosra senki, hogy a temetőben található (tavaly barbár emberek által feltört) Szathmáry-kriptában nyugszik-e a nevezetes személy. Már-már feladom a hely- történeti kutatást, amikor közbeszól a véletlen és telefonon jelentkezik az egyik leszármazott, dr. Put- noky Perencné született Szathmáry Király Zita. Kiderül, hogy a családdal kapcsolatos fontos iratok, információk a birtokában vannak. Mielőtt azonban ezekről szó esne, az olvasót nyilván érdekli, valójában na is Szathmáry Király Ádám irodalmi szerepe, érdeme. Részlet a háromkötetes Magyar Irodalmi Lexikonból: „II. Rákóczi Ferenc nemes apródja. A bujdosásban is híven követte urát, csak 1717-ben tért haza Magyar- országra. Igen megbízható, pontos naplót vezetett 1711- től 17-ig, mely főleg a fejedelem lengyel- és franciaországi napjairól szol...” Ez a napló ritka érde- kességű kordokumentum. A nemes apród tolla Rákóczinak és az udvari főembereknek nem annyira hivatalos tevékenységeit, mint inkább személyes dolgait írta le. A napló irodalmi érdekességét emelik az opera- és színházlátogatásokról, az udvari bálokról, mulatozásokról, hangversenyekről való megemlékezések. Tollvonásaiban lüktet az \ élmény frissessége, ahogy gondolatait keresetlenül és egyszerű szavakkal papírra veti. Városleírásai arról tanúskodnak, hogy megragadta figyelmét az udvari s helyenként a A képen Szathmáry Király Ádám egykori kasti 1 ya látbalá, Az azóta megsemmisült bold- vai kastély fényképére dr. Putnokyné Szathmáry Király Zitánál találtunk rá Irodalmi barangolások Á fejedelem a magas polgári kultúra, a fejlett városépítészet. Varsóban „a házak szép renddel és ékesen vannak építve”, Bydgoszcz városában „mindenütt téglából magas paloták... sok szép tornyos templomok benne”. Mindenféle teljességre törekvés nélkül, inkább érdekesség gyanánt néhány részlet a diariumból: „1712. november 9. Daczkánál szállottunk bé a hajóban négyen: a Felséges Fejedelem, Kisfaludi, Mikes urai- mékkal edgyütt; holott is egy helyben a szeleknek ellenkező volta miatt, egész hétig kellett mulatnunk. ...1713. február 12. Indultunk meg a Felséges Fejedelemmel Verszály nevű helyben a Felséges Király (XIV. Lajos — a szerkesztő megjegyzése) residentiá- jéban délután négy órakor, s érkeztünk bé hat órakor ... február 13. Reggel kilencz órakor ment Urunk a Várban a Felséges Ki- rálylyal való szembenlétel- re.” A napló sorsáról annyit: sokáig Boldván volt a Szathmáry családnál, majd Jankovich Miklós, a híres műgyűjtő lemásoltatta, s a másolat Jankovich gyűjteményével együtt az Országos Széchényi Könyvtárba került. A másolatból bő kivonatokat először Szalay László közölt 1864-ben, a II. Rákóczi Ferenc bujdo- sása című félbemaradt reges zta-gyűjteményében. Később 1866-ban Thaly Kálmán adta ki a Rákó- czi-Tár I. kötetében. Magáról Szathmáry Király Ádámról, életéről... (az adatok részben Sziny- nyei József: Magyar írók élete és munkái című könyvéből, részben dr. Put- nokiné Szathmáry Király Zita elmondásából származnak). Rákóczii ezredesének, Szathmáry Miklósnak, valamint Pongrácz Borbálának a gyermeke. Gondos neveltetésére különösen nagyatyja, Szathmáry Király János ügyel. Gyermekkorában Ádám nála lakik Királyiban, és a szomszédos tornallyai falusi iskolát látogatja. Később, 1703 januárjában, hogy a latin nyelvet elsajátítsa, nagyatyja a kassai kollégiumba íratja be. Atyja kérésére 1707—08 táján kerül a fejedelem udvarába apródnak. Mint már említettem, a szabadságharc bukása után híven követi urát az emigrációba, s 1717. január 30-ig vele van. Akkor hazajön, mivel szülei visz- szatérési engedélyt szereztek számára a bécsi udvarnál. Hátralevő éveiben boldvai birtokára vonul vissza, rendbehozza gazdaságait, s idős szüleit ápolja. 1724. április 23-án feleségül veszi Máriássy Krisztinát. Idehaza is születnek még írásai: hadműtani iratok és rajzok, emlékirat Rákóczi haláláról, a. fejedelem szokásáról, udvartartásáról, de ezek a kéziratok az 1830- as években elvesznek. Halála után Boldván. a már említett kriptába temetik. A leszármazottja szerint fehér márványko- porsóban (a tavalyi kriptafeltörést követő rendbehozatalnál meg is találták), borsodi földben alussza örök álmát a nagy fejedelem nemes apródja. Hajdú Imre sítás is: „A Spanyolok a Gibraltárt erősséget, melyet az Ánglusok a közép tenger partján Spanyol ország szélin mintegy 70 esztendőktől fogva bírnak, tsak mind víjják, de amint látszik, még eddig nem sokra mentek.” Azt is hozzáteszi tudósításához, hogy „a Spanyol vitézek között Magyar is vagyon. Ez Há- vor László Ür Ö Exellen- tziája, a Spanyol Király Hadainak Fó Vezér-Hadnagya.” A belpolitikai rovatnak különböző címeket ad, s mivel ebben az időben sem irodalmi, sem tudományos folyóiratunk még nem volt, foglalkozik Rát Mátyás a megjelent új könyvekkel, sőt bírálatot- is mond róluk, bátorításul mindig a legjobbakat. Szól „tudománybéli és természeti dolgokról”, s gyakran ad hírt az időjárásról. Az 1780. június 7-én megjelent 46. „levél” például sátoraljaújhelyi tudósítást közöl, s eszerint „Zemplén Vármegyében, Sátoraljaújhelyben Pünköst havának 21-dik napján (május 21-én) déli egy óra tájban hó esett, oly mértékben, hogy nem tsak a hegyeken fejéredett, de még a sík mezőt is megtarkásította, és 22-dik napjára virradóra oly fagy volt, hogy a tsékély nedves helyeken jeget is találtak.” Az erdélyi tudósítók levelei pedig „tele vágynak azon való panaszkodásokkal, hogy sem a marhának, sem a gabonának, sem a bornak semmi keleti nintsen, rend kívül való az oltsóság és pénz szüksége vagyon.” Minden bizonnyal fo- _ kozott érdeklődéssel 9 böngészgették az olvasók a Magyar Hírmondó „elegyes híreit” is. Ezek egyikének a végét Rát Mátyás így fejezi be: „Most ide több nem fér, tsak egy furcsa, de való történetnek vagyon még itt helye. Hunyad vármegyének Br... nevű falujában ez előtt néhány hetekkel falusi bírót tevének a paraszt lakosok, mely hivatalt viseli is egy ideig. Azonban a bírót jól megveri a maga felesége, mely- lyet megértvén a falusi lakosok, azon megegyezőnek, hogy mivel a feleségének engedte magát megveretni, nem bírónak való ember, s azonnal a bíróságból kivetették.” Hegyi József Bu Délutáni csúcsforgalom a Tiszáin. Vonatok jönnek- mennek, hömpölyög az emberáradat. Meleg van. A büfék előtt hosszú sor áll. Akinek még van ideje, beáll, kér egy pohár italt. Idősebb emberpár araszol előre, beszélgetnek. Hamar kiderül, hogy nem férj-feleség. de ismerik egymást, alighanem egy faluból valók. Az asszony egyszerűbb. de módosabb, a férfi gondosan, tisztán öltözött, de mitagadás kissé kopot- tabb. A férfi magázza az asz- szonyt. az meg tessékeli őt. Valahogy az az érzésem, mintha az asszony egy kicsit udvarolna, kerülgetné, ki tudja mi a célja, de puhatolódzik okosan, óvatosan. Semleges témákról beszélgetnek, ismerősökről, napi csip-csup dolgokról Lassan halad a sor. de már ők következnek. A férfi kér előbb, s egy narancslét tesznek elé. Nem üvegből töltik ki, csapolják. A férfi fizet, felemeli a poharat, majd visszateszi. — Kevés. Több jár. Ez nincs hárona deci. A kiszolgáló rá sem hederít, néz az asszonyra, hogy annak mi kell. A férfi azonban nem hagyja any- nyiban. — Ez kevés, mondtam már. Három decit fizettem, töltsön utána. — Meg volt az. csak már kiment belőle a buborék — szellemeskedik a kiszolgáló, egy fiatal lány. A férfi dühbe gurul, elvörösödik. — Ne szemtelenkedíen, hanem szolgálja ki tisztességesen az embert. Azt hi szi, lopom én a pénzt? Az asszony eddig némán figyelte a ielenetet. Most mélyet sóhajt. Lemondás van ebben a sóhajban, talán egy szép terv kudarcát sajnálja. Egy fukar vénein' bér áll most előtte. Olyan, aki talán még a falatot is sajnálná tőle. Nem, ebből semmi sem lesz — Nekem két deci bort adjon — mondja diadalmasan —. kis szódával, és rengeteg buborékkal! (szatmári) Meseillusrtráció Unkey Zoltán rajra Műterem Mezey István rajza
