Észak-Magyarország, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-03 / 101. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4

1979. május 3., csütörtök

J

í

í

i

Nézőtéri meditáció

Filmek kritikája nélkül

Egy kocka A csodatevő palatábla című szovjet mesefiimből

Jóllehet, a tavaszias idő, a mozikban már kényelmetlen kimelegedés még várat magára, a műsorok félreismerhetetlenül jelzik a nyár közeledtét : szaporodnak a felújítások, a . művészi igényt csak igen csökkentett mértékben kielégítő, szórakoztató jellegű filmprodukciók lepik el a vásznat, s biztosítják a mozik bevételi tervének első félévi egyensúlyát. Most hirtelenjében egymásba ér a Fehér telefonok, a Kaszkadőrök, meg a Piedone Afrikában sorozatvetítése, sőt a Fehér telefonokat már újrajátszásra tűzték műsorra, s e héten ismét hosszú sorok állnak majd a mozik előtt, mert felújítják az 1972-ben már bemutatott, és azóta is sokszor műsorra tűzött Macken- na aranya című amerikai westernhistóriát, a főszerepminálnak. Hát, ennyit a felújításokról, meg a nyári kezdetről.

E héten három új film szerepel az országos bemutatási programban, meg a már említett felújítás, a Mackenna aranya. Az új filmek közül csak A csodatevő palatábla című szovjet mese- film érkezett meg előzetes bemutatásra. Egy képet közlünk belőle ízelítőül, de a Bolondos Ivanuska mesebeli kalandjainak részletes elbeszélése ' alighanem szükségtelen. Nagyezsda Koseverova mesefilmjét bizonyára szívesen fogadják a mesekedvelő gyermekek, meg az őket moziba kísérő nagyszülők.

A további két filmről sem tudunk érdemben szólni, mert — a háromnapos ünnep okozta szállítási kiesés, vagy más ok miatt? — nem érkeztek meg előzetes bemutatásra, így csak annyit mondhatunk el, hogy A friss széIfi-ért

Göncruszkán

A göncruSzkai művelődési ház zenetermét Bartók Béláról nevezik el. Az ün.nepi névadót május 5-én, szombaton délután 3 órai kezdettel rendezik meg. és azon ifj. Bartók Béla tart megemlékezést édesaojáról. Az avatóünnepség művészi műsorában miskolci művészek működitek közre. ,s ugyanekkor rendezik meg a környékbeli általános iskolák vetélkedőjét is.

Május 4-én, 15-én és 22-én tartják Miskolcon a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet miskolci tagozata végzős hallgatóinak diplomahangversenyeit.

Május 4-én, pénteken délután 3 órakor a fúvóshang- versenyen hatan, 15-én a zongora- és cimbalomhangversenyen négyen, május 22- én a.vonóshangversenyen hatan adnak számot háromévi munkájukról, „diplomaéretl- ségükről”.

MM üiúzeum

Borászati múzeumot hoztak létre a Balatonboglári Állami Gazdaság szőlőskis- laki oktatási központjában. Egy festői környezetben álló kastély pincéjében rendezték be. A kiállított borászati eszközöket, szerszámokat az ország különböző vidékein gyűjtötték és vásárolták. A látványos kis múzeumot hétvégeken — szombaton és vasárnap — tekinthetik meg az érdeklődők.

El nem feledhető!...

A lillafüredi Palotaszálló megújult, megszépült. A szerény emléktábla azonban — amely hirdeti: itt irta 1933-ban József Attila az Ödát. a magyar poézis egyik legszebb szerelmes verséi — maradt a régi, megkopott, megviselt. Az írás rajta alig olvasható már.

1979. április 11-én. a költő születésnapján. a költészet napján friss koszorú került a tábla alá. Egy szocialista brigád jóvoltából. S Miskolcon ennek a brigádnak az önzetlen és szép gesztusa volt az egyetlen, amely tudomásul vette a magyar líra ünnepét.

Emléktáblák, ünnepek, koszorúk . ..

1933 júniusában a Magyar Írók Gazda- sági Egyesülete Lillafüreden tartotta kongresszusát; ezen részt vett az akkor már elismert költő is. Néhány — talán mindössze három — napot töltött vendégként a Palotaszállóban. A pár napos tartózkodás élménye. egy véletlen találkozás különös varázsa, egy hirtelen fellobbanó-kihunyó boldog bódulat s — mint Németh Andor írta meg emlékezésében — egy karcsú, barna, éjfekete szemű leány mosolya és tapintatos figyelme kellett az izgatottan, túláradó hévvel beszélő és gesztikuláló költőnek, hogy — amint a szobrász keze alatt egy tűnő gesztus márványba örökül — megszülessen a vers, XX. századi líránk páratlan remeke, a testi és a lelki vágy csodálatos és szétválaszthatatlan egybefonódósát, együvétartozását oly hitetően sugárzó Óda. A mű, amely valóban a „mindenséggel mérhető” csupán.

S vajon csak a mosoly, csak az éjfekete szemek kitüntető érdeklődése?

Több is; kellett bizonyára a ,.csillámló sziklafal”, ahonnét a lenti Hámorra látni, s ott üldögélve érezni „az ifjú nyár könnyű szellőjének vacsoramelegét”; a csend kellett, a boldog érzéseket és szép emlékeket sorakoztató belső béke csendje. S kellett a lent csobogó Szinva patak, ott a sziklafalnál a vízesés zuhogása-robaja, és aztán:

„...A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben.

Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megáiltál szememben.

Ized, miként a barlangban a csend, számban kihűlve leng; s a vizes poháron kezed, rajta a finom erezet, föl-folder eng."

Igaza van-e Németh Andornak, hogy a kedves nővel való találkozás csakugyan

alig volt több a vizes poharai tartó, áttetszőén finom női kézre való önfeledt, rá- csodálkozásnál. egy teljesületlenül-teljes, mer' a verset adta-vágyakozásriál? Vagy a költői rapszódia ötödik tételének zárójeles szakasza a boldog férfi szemérmes ujjon- gásával a megtörtént ölelést, a szerelem beteljesedését vallja meg?

.......(Milyen magas e hajnali ég!

S

eregek csillognak érceiben.

Bánija szemem a nagy fényesség.

FA vagyok veszve, azt hiszem.

Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem.)"

Nos. a válasz maradjon Lillafüred titka; a szikláké, a fenyőké, a vízesésé. 1933-ban írta ezt a verset József Attila, összesen 14 verset írt abban az esztendőben Nem sokat; de olyan nagyszerű műveket, mint A város peremén, a Téli éjszaka vagy az Elégia... S négy évv -1 később meghalt. Vonat elé vetette magát, az elé a vonat elé, amelynek halált hozó kerékzakatolása fel-feldübörgött már első, ifjúkori verseiben. A halál előérzete, amely végigkísérte költészetét, a semmi-ágán ülő s lezuhanni érő szív hangtalan vacogása mintha itt, az Ódá-ban is fölsejlenék:

„... El vagyok veszve, azt hiszem ...”

De akkor még megvan és megkötő erővel él-hat benne a rend hite és tudata, s a magáért és másokért való felelősség fegyelme. Ez emel föl, ez zeng sugárzó emberséggel és egyszerűséggel a vers végén ama másik, a kedveshez, a szerelemhez, az élethez induló vonat dallamában.

„Visz a vonal, megyek utánad,

Talán ma még meg is talállak, talán kihűl c lángoló arc, talán csendesen meg is szólalsz:

csobog a langyos viz, fürödj meg! íme, a kendő, törülközz meg!

Sül a hús, enyhítse étvágyad!

Ahol én fekszem, az az ágyad."

Az elmosódott szövegű emléktábla alatt mégis van egy friss koszorú. József. Attila géniuszának koszorúja, a költészet koszorúja.

Az el nem feledhető értékek elismerése.

Papi) Lajos

i

■

i

i

■

i

i

i

i

i

i

ben Gregory Peckkel. Erről ennyit. Ha az ember szétnéz a mozik előcsarnokaiban, ahol a közeli hetek várható műsoraira hívják fel a figyelmet a reklámfotók, megtudhatja, hogy lesz még néhány felújítás a közeljövőben, s nem kell félni, hogy azok között túltengenék majd az igényes müvek; sokkal inkább a művészileg értéktelenebb, de kasszasikerrel, illetve újabb kasszasikerrel kecsegtető készítmények doMindig lelkesítő, ha nemes szándék, nem kevés küzdelem és nagyon sok munka árán akár anyagi, akár szellemi új érték születik. Az Üj Miskolci Vonósnégyes bemutatkozása alkalmából ez történt. Egy művészi együttes, amelyről így hivatalosan nem tudtunk. bemutatta tudását és művészetét és ezzel folytatója lett egy szép miskolci hagyománynak. A bemutatkozás keretéül a Művészeti és Propaganda Iroda gondozásában magas színvonalon működő komoly zenei hanglemezklub szolgált, amelynek fáradhatatlan vezetője Bócz Sándor. Ennek „élő adása” volt e hangverseny.

A vonósnégyes tagjai: Kiss Ernő, N. Füzes Mária, Nagy László, N. Győry Nagy Ilona. A népes hallgatóság között ott volt a „szakma” (s ez önmagában is nagy eredmény, hogy egymás munkáját értékeljük, az iránt érdeklődünk), és ott volt a miskolci kamarazenei múlt élő hagyománya. Győ- ry Nagy Ilona édesapja, Győry Nagy .Lajos az 1919—

na bóditú illata című, Roland Ohme rendezte NDK film vígjátéki keretben szól egy „csodatevő” falusi párttitkár és az ügyei kivizsgálására küldött járási pártbizottsági munkatársnő esetéről; a másik film, az Andrej Kostenko rendezte lengyel Együtt és külön pedig egy fiatal egyetemista lány és egy divat- tervező súlyos drámával terhes kapcsolatát ábrázolja.

(bm)

20-as évek végéig a Rákos —Haydu vonósnégyes kiváló tagja volt, Névely József csellómüvész a 30-as, 40-es évek Gránát József vezette kvartettjeinek kiváló gordonkása, Szendy Lajos 1920-tól minden kamarazenei társulás oszlopa, mélyhegedűse, s most az Üj Miskolci Vonósnégyesben a jelen. Közreműködött Nemes Tamás csellómüvész.

A hangverseny ritka szép pillanatokkal ajándékozta meg hallgatóit, mert egész muzsikálásukból kiérződött, hogy -a magasabb szellemi régiókban való szárnyalásban keresik önmaguk kiteljesítését, életük értelmét. Alázat és áhítat vezeti mindnyájukat.

Pedig a kamarazene nem volt mindig ilyen „íennkölt” zenei műfaj, még a múlt században hivatásos és műkedvelők kedvtelésből űzték. Csak a hangversenyezés „nagyipara” tette ilyen ritka melegházi virággá, s tüntette fel olyan színben, mintha csak a kiválasztottak zenei csemegéje volna. Valóban, első hallásra nehéznek tűnOrmosbányán, a helyi általános iskola tanulói részére rendhagyó irodalmi órákat szervez a művelődési ház vezetősége. A fővárosi gyórmek- színház művészeinek vendég- szereplésével ifjúsági műsor keretében „szólaltatják” meg egy-egy ismert magyar regény cselekményét. A légiiét követni, de a benne rejlő emberi értékek nem a kiválasztottakhoz szólnak — mindenkihez, akinek szíve van.

Az Űj Miskolci Vonósnégyes tagjai e nemes „időtöltést'’ fárásztó napi zeneiskolai tanítás, zenekari muzsikálás után végzik, aligha vélt anyagi előnyöktől vezéreltetve. E bemutatkozást egyévi, alig kiszámítható sok-sok órai gyakorlás, próba, a művek kicsiszolása előzte meg, amíg előadhatták Haydn: D-dúr op. 64, Beethoven Op. 59. C-dúr (a Rasumovszky vonósnégyesekből való) és Schubert Vonósötös című alkotását (C- dúr). Három mű, három különböző stílus, alkotói mód, hangzásbeli igény. Az eltelt — még nem hosszú — idő alatt sikerrel alakítottak ki egységes hangszínt, azonos stílusfelfogást. Jó a technikai készségük, gondosan aprólékos a szólamok „össze- csiszolása”.

További művészi munkájukat segítheti: ha a zárótéutöbbi irodalmi órán Jókai Mór: A kőszívű ember fiai, és Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című regényéből játszották el a színészek a főbb jeleneteket. A hangulatos és igen haszinos órákon a gyerekek emellett a zeneirodalom remekeivel is megismerkednek.

telek előírt gyorsaságából nem engedve megszüntetik a „hajszoltság” érzését, a Bee- thoven-kvarlett következő előadásánál a bevezetést nem veszik adagióra. (Most túl lassú volt, s ez némi leszorítást eredményezett.) Mindezek a megjegyzések csak apróságok, az elért szép eredményhez viszonyítottan. Legszebbnek — s talán a mű is okozza — a Schubert- vonósötöst hallottam.

A kamarazene-társaságok gondja világszerte a személyi változás. Pedig egy együttes csak hosszú együttműködés után . érlelheti meg művészi munkája gyümölcseit. Kívánom, hogy az Üj Miskolci Vonósnégyes még soká együtt maradhasson — és amit még jobban kívánok — miután elég sok zenei intézmény van városunkban —, legyenek követőik, vagy ha úgy tetszik, igényes versenytársaik. Csak gyarapodni fog általuk városunk zenei élete. Az Üj Miskolci Vonósnégyessel mindenképpen gazdagabb lett.

V. Zalán Irén

Amikor legutoljára foglalkoztunk lapunkban az egykori mádi műemléki zsinagóga állapotaival, arról adhattunk hírt, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség saját szakképesítésű építőbrigádjaival hozzálátott a XVIII. századi barokk műemlék erősen romos épülete helyrehozatalához. Az építő- munkák az állagmegóvást, illetve a külső felújítást célozzák. Mint értesültünk róla, ez a külső felújítás napjainkban befejezéséhez közeledik, és jóllehet a nem kis munkát jelentő belső felújítás még hátra van, célszerű lenne mielőbb gondoskodni, illetve dönteni az épület hasznosításáról. A belső kiképzés, amely a felújítástól elválaszthatatlan, ugyanis nem kis mértékben függvénye a majduni hasznosításnak, s így ezért előbb kellene meghatározni, mi lesz majd a templomépületben, s ahhoz igazítani a renoválást, mintsem egy meghatározatlan kiképzéshez igazítani a fel- használást.

•Korábban volt olyan elképzelés, hogy ebben az épületben kellene valami egyháztörténeti gyűjteményt, vagy múzeumot berendezni, amely részben a hegyaljai szőlőtermelést, részben a nagyrészt kipusztított hegyaljai zsidóság életmódjának relikviáit mutatta volna be az utókornak, ez azonban ebben a formában aligha kivitelezhető.

Tavaly az állagmegóvó építési munkákról szólva, arról is hírt adtunk, hogy felmerült Módon a zsinagóga épülete aek könyvtári célokra történő hasznosítása, illetve annak terve. Ez a terv ma is él, és igen jónak mutatkozik, ugyanis az előtérben levő két kisterem sokféle célra hasznosítható, az épületen

"kívüli lépcső mellett az egyik kisteremből lépcső vezethető fel a karzatra, amely gyermekkönyvtár részére képezhető ki, üvegfallal elválasztva a szentélyrésztől, abban pedig, azaz a szentélyben, kitűnően megoldható egy körös kiképzésű ■ könyvtárterem. Az épület architektúrája lehetővé teszi ezt a sajátos kiképzést, amely szerint a fal mentén körben helyezkednének el a polcok, középen az egész épületet tartó négyes oszloprendszerhez kapcsolódva lenne a közönségszolgálat, olvasóhely,

egyéb. Természetesen ez a sajátos kiképzésű terem egyedi bútorzatot kívánna.

Köny v tárra m i n den képpén szükség van! Hogy a felújítás alatt álló épületből könyvtár legyen, ahhoz határozott állásfoglalás, döntés kellene. Meg persze, pénz. Ez a létesítmény több lehetne, mint könyvtár, a már említett egyik előtéri terem kis helytörténeti bemutató is lehetne, valamiféle kis hegyaljai gyűjtemény magvát képezhetné Egyben módot adna a mindennapos könyvtármunka és a múzeumi bemutató tevékenység egybekapcsolására.

A mádi egykori zsinagóga XVIII. századi barokk épülete a maga romos állapotában is legértékesebb műemlékeink egyike. Ha most csuk a külső felújítása történik meg, ha csak állagmegóvást végzünk és nem gondoskodunk hasznosításáról és vele együtt folyamatos' karbantartásáról. úgy további romlásnak tesszük ki. A külső felújítást a belső renoválásnak is a hasznosításnak kell követnie. Legyen benne könyvtár! És erre legyen mielőbb megfelelő döntési...

(bcnctlek)

Az Üj Miskolci Vonósnégyes bemutatkozása