Észak-Magyarország, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-05 / 103. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4

1979. május 5., szombat

Hétköznapi lehetőség

Az induló hangjaira az iskola diákjai behozták a zászlók;-'. Az ünnepélyes — ne szégyenkezzünk miatta: felemelő pillanat — egyszerre állította fel a székekről a szerencsi Bocskai István Gimnázium aulájában a vendégeket és az iskola tanulóit. ..

(Nem. a naptár nem mutatott semmilyen pirosbetűs ünnepet: nem volt évforduló, nem volt avatás, nem volt bevellen megszokott ünnep- re-alka'om ezen a napon. Tehát mi volt mégis? Részlet Négyessy István igazgató leveléből :

..Ürömmel tájékoztatom, hogy a “Ki tud többet a Szovjetunióról?« című középiskolai vetélkedő 1979. április 17—18-án megtartott országos tv-döntőjében iskolánk csapata első helyezést ért el.’’)

... most meg már negyedikes lányok orosz népdalokat énekelnek, igen, ünnep ez. egy egész iskola ünnepe a leghétköznapibb napon. A kis dobogóra most a Lapkiadó Vállalat képviselője lép fel. ezeket halljuk: „Amikor megérkeztünk ebbe az iskolába, azonnal megéreztük: nem véletlen ez az országos siker; az iskola egész légköre éreztette velünk, hogy itt nagyon komoly nevelő munka folyik. Így. elsősorban a kollektíváé a siker, amit a négy diáklány a vetélkedő megnyerésével elért.” És most már zúg a taps. a Lapkiadó Vállalat nevében átadják a díjakat...

(Levélrészlet: „A csapat tagjai egyéni jutalomként Szocsiba szóló, 12 napos nyári üdülési lehetőséget nyertek. Az iskola kollektív jutalomként egy színes televíziót, valamint Balatonberényben, a Gorkij üdülőtelepen felállított 3 szobás faházat nyert ötéves használatra.”)

... az iskola KlSZ-titkárá- nak hangszálait mintha váltakozó ái'am telítené: „... büszke, boldog gyülekezésre jöttünk össze ... annyi ünnep után ... most ünnepelni jöttünk azokat, akik kivívták ezt a szép sikert...”

(A négy. 3. A osztályos

lány: Visóczky Klára, Klaba Valéria, Nagy Klara és Kiss Erzsébet arcát színek vallatják: tekintetük tükrén váltóáramú érzések iehelete . .. Ok voltak a legjobbak az ország 7(18 középfokú tanintézetének 30 250 diákja köt zül . . .).

.......Mi. szülök, végig nagy

figyelemmel kísértük versenyzéseteket és büszkék vagyunk rátok, hogy iskolátok hírnevét öregbítettétek.” — ezt. pedig már a szülői munkaközösség képviselőjétől halljuk; ünnep békés hullámzásában ringatóznak bennünk a szavak ...

(Első látásra úgy tetszik, a négy lány mellett ülő férfit is nyugalom tartja. De. figyelni kell csak jobban ... igen, benne nem a' mi nyugalmunk honol, benne váltóáramú érzések hullámai tolulnak egymásra ... íme, most már testét is mozdítják, mozdulatlanságát háborítják: a szülői munkaközösség elnöke nevén nevezi őt: „... és külön köszönjük Szabó Tibor tanár úrnak lelkes, segítő. felkészítő munkáját .. .”)

... együtt ünnepelünk a győztesekkel, a diáktársakkal, a tantestülettel: az üdvözlések, köszöntések rövidek, lényegre fogottak. Vissza tudnánk mondani őket. Most is, míg az orosz táncokat nézzük, gondolatunk magnószalagja itt forgatja újra a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettesének, Kövér Á rpádnak a mondatait az oktatás, a nevelés lényegéről; nevelők és diákok kapcsolatáról; gondolatait két nép barátságáról, összefonódottsá- gáról; internacionalizmusról és mindennapi tettekről; a tudás, a szellem embert építő hatalmáról. így kezdje beszédét: „Engedjék meg nekem most ezt a megszólítást: Tisztelt ünneplő közönség ...”

(Volt egyszer négy lány ... együtt érkeztek a szerencsi Bocskai Gimnáziumba, elsősként, egy osztályba. Dehogyis voltak egyformák, egyfélék. Csak egyfelé haladni képesek. Két éve, a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő révén eggyé leltek. Miben is? A legl'ontosabban: hogy megismerni, felfedezni, luuni akartak. A legtöDbel tudni valamiről — ezt tűzték célul maguk elé. Egy ország láthatta az április 3ü-i televíziós műsorban: Győztek!... és sírtak ismét, mini tavaly, amikor „csak” harmadikok lehettek ...

Volt egyszer egy tanár . .. annakidején osztályfőnöke volt a négy lánynak. És pedagógusa a töbre törekvésnek. Azt mondja: a siker csuda jó érzés... Azt mondja: megérdemelt a lányok sikere. Igen intenzív tanulás kovácsolta ezt a sikert. Igaz, a lányok — a tavaszi szünetben például — a reggel nyolctól este nyolcig tartó közös munkában néha elfáradtak .. . Hogy ő? Hát igen, kicsit ő is. De mór megszokta ...)

... ünnepelünk Szerencsen, ill vannak a nagyközség és a jólás vezető képviselői, jöttek vendégek lelektöbbítő szavakat hallani, öröm tartós melegében feltöltődni: szavakra dalok felelnek, dalokra táncok; megbecsülni jöttünk ide valamit; valamit, amiről éppen az énekkar szól: „A mi iskolánk” ...

... ha közeli közünk nincs is hozzá: magunkénak érezzük diákok és tanárok örömét. Sikerét. így, ezzel az érzései emelkedünk fel újra a székekről: az induló hangjai, ra az iskola diákjai kiviszik a zászlókat...

(Levélrészlet: „... iskolánkban, kis ünnepség ... május 3-án ... 12 órakor ...”)

... nem, a naptár nem mutatott semmilyen pirosbetűs ünnepel: nem volt évforduló, nem volt avatás, nem volt bevetten megszokott ünnep- re-alkalom ezen a napon . ..

... de ünnep volt, mégis, igazi. Számomra legalábbis az. Mert részese lehettem: hogy egy gimnázium hogyan becsüli meg diákjait. Hogy" egy gimnázium hogyan becsüli meg saját eredményeit. Önmagát. ..

Köszönet ezért a hétköznapi lehetőségért.

Ténagy József

! Új niűvelödési miliőn í DomMn

! Új művelődési otthont adtak | ái rendeltetésének Dombóváron. A művelődési központ j otthona lesz a Kapos tánc-, i ének- és zenekari együtte;- i nek, képző- és díszítő művészeknek, a dunántúli amatör- J filmszemléknek, a város és • környéke színházi és zenei i életének. Képünkön: a könyv! tár.

I

Killás

Kazincbarcikán

Ötödik alkalommal rendezték meg Kazincbarcikán az országos munkás-képzőművészeti kiállítást, melyei Molnár Károly, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének titkára tegnap délután nyitott meg a városi kiállilóte- remben.

A kétévenként meghirdetett országos seregszemlére az idén 12 kör nevezett alkotótagjainak munkáival. A beküldött 433 alkotásból a zsűri 51 alkotó 115 művét fogadta el kiállításra, ez az anyag látható a kazincbarcikai városi kiállítóteremben tegnap délutántól május 30- >gA bíráló bizottság két kört részesített elismerésben színvonalas és gazdag anyagáért, örömünkre mindkettő megyénkből való: a sajóbábo- nyiak (vezetőjük Szerdahelyi Sándor) és a kazincbarcikaiak (vezetőjük Mezey István) kapták a két legjobb körnek adott díjat. A zsűri ezenkívül öt alkotót is elismerésben részesített.

A Herman Ottó Múzeum XVI. Évkönyvéből

Négy tudományágban tizenhat tanulmányt, illetve publikációt tartalmaz a miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyvének most megjelent XVI. kötete. A régészet, a történelem, a néprajz és a természettudomány kapott helyet a kötetben. Természetesen nincs mód egy újságcikkben valameny- nyi közlemény részletes bemutatására, nem is feladata ez egy napilapnak, néhány publikációra és magára az évkönyv egészére szeretnénk azonban az alábbiakban felhívni a figyelmet.

*

A kialakult hagyományoknak megfelelően a XVI. Évkönyvet is a régészeti írások vezetik be. A kötet élén Csókás János, Gádor Judit és Gyulai Ákos tollából Geofizikai módszerek az archeológiái kutatásban címmel olvashatunk nagyobb tanulmányt a Nehézipari Műszaki Egyelem geofizikai tanszéke és a múzeum régészeti osztálya közös kutatásairól, illetve a ’ geofizikai módszereknek a Sály-Latorban, illetve Abaújvárott a régészeti ásatásoknál történt hasznosításáról. 'Erről korábban lapunkban már riportban szóltunk és érdemes megemlíteni, hogy ebben a témakörben május 2- án Miskolcon országos tanácskozást is tartottak. Szorosan kapcsolódik ehhez Zá- dor Mihály tanulmánya, amely címének megfelelően. Föld alatti műemléki falmaradványok műszeres kutatásai témakörében ad közre tapasztalatokat. A dél-borsodi újabb rézkori temetők feltárásáról Hellebrandt

Magdolna és Patay Pál .ad

számot, az 1976-os múzeumi ásatásokat és leletmentéseket pedig Gádor Judit és Hellebrandt Magdolna ismerteti.

*

A történelmi témájú írások között találjuk azokat, amelyek a nem szakirányú érdeklődésű és nem tudományos igényű olvasók számára is leginkább érdekesek. Kiemelt figyelemmel szeretnénk megemlíteni Szabadfalvi József írását — Herman Ottó a miskolci képviselő —, amelyben a múzeum névadójának, a sokoldalú tudósnak közéleti tevékenységéről szól és az 1893-ban történt képviselővé választását, az 1894-es képviselői beszámolóját, és az ehhez kapcsolódó egész tevékenységét ismerteti. Az 1894. szeptember 30-i képviselői beszámoló teljes szövegének közreadása rendkívül plasztikusan érzékelteti Herman Ottó közéleti álláspontját, képviselői magatartását és az egész tanulmány sok új adalékkal szolgál Herman Ottó életművének jobb megismeréséhez. A másik különös figyelmet érdemlő cikk Lagzi István írása — Lengyel . menekültek tábori viszonyai Észak-Magyarorszá- gon —, amely az 1939-ben, a német támadáskor Magyarországra menekült lengyel katonák és polgári személyek elhelyezéséről, fogadtatásáról, a velük kapcsolatos hatósági állásfoglalásokról, valamint a lengyelek külföldre szökéséről — hogy antifasiszta hadkötelékben harcolhassanak a németek ellen — ad igen részletes beszámolót. Ebből kitűnik, hogy a németekkel szövetséges Magyarország lakossága milyen szívélyesen fogadta a lengyeleket, és hogy a hatóságoknak, elsősorban katonai közreműködéssel, milyen intézkedéseket kellett hoznia e rokonszenves fogadtatás korlátozására, sőt. egyes hatóságok humánus magatartása ellen is. A történelmi összeállításban található még Takács Béla tanulmánya, a habán edények észak-magyarországi református templomokban történő előfordulásáról, Dóka Klára A Bodrog szabályozása című tanulmánya, valamint Végvári Lajos munkája A perspektivikus képlátás ellentmondásai és a kettős kép címmel.

*

A néprajztudomány körébe eső munkák mindig kiemelt helyei foglalnak el a Herman Ottó Múzeum Évkönyvében. Most is hat néprajzi tanulmányt találunk, ezek élén Gunda Béla Egy magyar vadászadoma című írása olvasható, amely egyfajta vízi vadászati szokás nemzetközi jelentkezését, illetve annak több nemzetnél

való felbukkanását elemzi. Niedermüller Péter a Zempléni-hegység falvainak szokásrendszerében tapasztalt interetnikus kapcsolatokról ír, Dömötör Sándor pedig folytatja Geszten Józsi Borsodban című tanulmányát. E j második közlemény a betyárnak azokat a tetteit mutatja be, amelyekkel a népi hős mitikus magaslataira emelkedett. Dobrosi István és Fügedi Márta nagyszabású tanulmányából a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei kenderfeldolgozás rostelőkészítő munkafolyamatában tapasztalható etnikai határokról és nemzetiségi hatásokról kapunk adalékokat. A hegyközi erdei állattartásról Peler- csák Tivadar, az aggteleki karsztvid ék kecske ta rtásáról pedig Viga Gyula írt.

Természettudományi publikáció — Gyulai Péter: A Bükk hegység macrolepido- pitera faunájának ökoláu- nisztikai-állatföldrajzi vizsgálata, II. — zárja az évkönyvet.

4=

A Herman Ottó Múzeum XVI. Évkönyve, amelyet Bo- dó Sándor • közreműködésével Szabadfalvi József szerkesztett, a tudományos területen dolgozókon kívül számos publikációjával a nagyközönség érdeklődésére is joggal tarthat számot. Az érdeklődő olvasók figyelmébe ajánljuk.

(benedek)

Kisfilm Bükkaíjáról

Kivirult a matyó rózsa

A filmszínház, a mozivászon még sötét, amikor buliadás mélységgel, döbbenettel és* tisztasággal — mintha éjszakából ébredne — énekszó vádol. 1866-ról regél,* summásaratásról, Farkas Julcsáról, aki a kazalról beleesett a cséplőgépdobba, távol a Matyóíöldtől, Belegrádnál, valahol a Heinéd mellett. Aztán nemcsak a fül érzékel, a szem is lát. Fehéren-l’eketén vilióznak a képek, s a filmkockákon a hajdan volt matyók, bükk- aljaiak néznek szembe velünk. A kezekben, ráncokban, tekintetekben mindennél hitelesebben, beszédesebben, elevenedik meg a matyóíöldi summások cifra nyomorúsága, Szabó Zoltán „tardi helyzete”.

Hirtelen — akárcsak ébredéskor a rossz álom — eltűnik minden, s vált a kép. Színben és tartalomban. A csak ekkor megjelenő cím: Bükkalján kivirult a matyó rózsa, igazat beszél. Egyre több a virág a festői Mór völgyében, a romantikus Ti- sza-pa’rton, a mezőkövesdi, tardi, szentistváni térítőkön, párnákon, blúzokon. S a tájban, a táj hírességei között ott az ember, a summásős unokája, a kombájn vezetőfülkéjében, a Kismotor- és Gépgyár esztergája mellett, de ami lényeges, immár itthon, hazai földön lelve kenyérre.

A minap Mezőkövesden bemutatott 15 perces kisfilm — Kiss Károly író-rendező alkotása — térben, időben, tartalomban nagyon sokra vállalkozott. A subalyuki ősembertől a mai iskolaköpenyes diákokig, a Tisza-parl- tól a szirtre épült Ódorvá- rig, az egyre nevezetesebb bükkaljai borvidéken szüretelő tsz-tagoktól a hagyományőrző hímzőkig, , gyékényfonókig, a bogácsi nnl- emléktemplomtól, a cserépváraljai kaptárkövektől a modern járási művelődési központig igyekezett minden e vidékre jellemzőt a filmbe besűríteni. Ez a sűrítés szerencsére nem a képek, tartalmak halmazát adta.

A kisfilm — amit egyébként a közeljövőben a mezőkövesdi járás valamennyi településén levetítenek, s tervezik televíziós bemutatóját is — minden bizonynyal vitára, gondolatcserere készteti azokat, akik azt megnézik. Elsősorban azokat, akikről szól. az e vidéken élőket. S ha mást nem szolgálna ez a film, mint csak azt, hogy a mindennapi rohanás közben a felszínnél égy kissé mélyebben vizsgálják azt a közeget, amiben élnek, hogy rácsodálkoznak a történelemben és természeti formákban igen gazdag szülőföldjükre, akkor már érdemes volt megcsinálni. Mint a filmet már látó ' azonban úgy érzem, ennél többel kapunk.

Támad-e hiányérzet a kis- filmet végignéző mozilátogatóban? Minden bizonnyal. Ez azonban mennyiségi hiányérzet, s ennek a csupán 15 perc az oka. A bemutatót követő vitában — amelyen a film készítői is részt vettek — ez meg is fogalmazódott. Kimaradt ez is, kimaradt az is. De senki nem fogalmazta úgy: ehelyett azt kellett volna, ahelyett ezt Az a bizonyos „mennyiségi” hiányérzet pedig a film rövidsége mellett táplálkozik a műfaj sajátosságából is. Egy munkadarabot, egy búzatábla aratását be lehel fejezni, ezt a filmet viszont csak abbahagyni lehetett.

(hajdú)

A B.-A.-Z. MEGYEI ÁLLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VÁLLALAT MISKOLCI GYÁRÁBA

felveszünk

termelvsnyilvántartót (érettségivel),

egy- és kétműszakos beosztásba;

mérlegelőt (érettségivel) technológiai vonalba, többműszakns beosztásba:

mérleg javítót: autószerelőt:

autóvillamossági szerelőt:

hűtőgépszerelőt:

lakatost

Jelentkezés a vállalat központjában:

8-as autóbusz végállomásánál