Észak-Magyarország, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
awijws 27,, pmjjui ■ iu,*« sssaSw ESZAKrMACYARORSZAG 7 Zamenhof gyermekei (Esperi — remény; anto — tag, ember; esperanto — reménykedő.) — Ügy érzem, fölösleges az eszperantó kialakulásáról, eddigi történelméről beszélgetnünk. Fölösleges, egyrészt, ment Magyarország mindig is az erős esz- perantista nemzetek közé tartozott Másrészt pedig, kár lenne érdekes „sztorikkal” szaporítani az eszperantó-propagandát. — Nem tudom, mennyire lenne ez fölösleges? Az emberek többsége ma sem tud többet, mint hogy kitalált műnyelv, egy játék (eszperente), esetleg még Zamenhof is az eszükbejut: a megalkotó. És a „sztorik?” Karinthy Frigyes a 20-as, 30-as években a Magyar Eszperantó Szövetség elnöke volt. Ady Endre határtalan lelkesedéssel üdvözölte ezt a nyelvet. Példaként lehetne állítani Tolsztojt is, ki néhány óra alatt folyékonyan olvasott, s két hét múltával perfekt beszélt eszperantóul. A „sztorik” mindig érdekesebbek, mint az elméleti fejtegetések. Sajnos, ma is több az előítélet az eszperantóval szemben, mint a támogatás. A többség ellenszenvvel fogad mindent, ami ezzel a nyelvvel kapcsolatos. S nem hajlandók — merő lustaságból — szemléletük korlátjain változtatni —, tágítani a láthatárt. Zamenhof 90 esztendővel ezelőtt tette le az eszperantó nyelv alapjait, s jelen- .eg már mintegy 30 millióan beszélik. Eszperantista vagyok, „tehát” nem lehetek elégedett. Szeretném egyszer kimondani: „A föld egész lakossága beszéli az eszperantót!” Életem legszebb napja lenne... — Távol vagyunk még attól, hogy az eszperantó világnyelv legyen.... — Nézd: 90 év alatft az eszperantó fejlődésében már elérte a művészi közvetítés szintjét! Lefordították Ady verseit, Petőfi „János vitéziét, Madách „Ember tragédiá”-ját, Jókai „Kőszívű ember fiai”-t, Szath- mári Sándor „Kain és Ábel”-jét. S folytathatnám a sort... — Magyarország nehéz nyelvű, kis nemzet. Jó, ha kihasználja az eszperantó adta lehetőségeket! — Az előbb készakarva csak magyar fordításokat soroltam föl. De talán többet mond: világviszonylatban, az eszperantó könyvkiadásban Magyarország a második helyet foglalja el. (Kína vezet, bár — furcsa módon — nincs még szövetségük.) — S a gyakorlatban — gondolok elsősorban a turizmusra —, mit jelent ez a nyelv? — Európa-szerte minden Túrkeve nagyságú városkában van területi szövetség. S ez az utazó eszperantis- tának többet jelent, mint mondjuk az utazási irodák száraz ajánlatai. — Fanatikusan hiszel az eszperantóban. Létkérdésed? — Igen. Pontosabban létkérdésem a világnyelv. Egyenlőséget ad. Nemcsak nyelvi egyenlőséget. Jóval nehezebben lehetne szembeállítani különböző nemzeteket, ha jól értenék egyvalami: az eszperantó nem támadja az „„.oi, nanem segédeszköz akar lenni. Másodlagos. — Már csak egy kérdésem van: ki vagy? — Kolossá Tamás ötödéves gépészmérnök-hallgató és a Magyar Eszperantó Szövetség Ifjúsági Bizottságának propagandatitkára. (gulyás) Az elmúlt években a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége — a SZOT kulturális osztályával egyetértésben — művészetpolitikai nyílt vitákat kezdeményezett a művészetpolitika kérdéseiről, illetve a X. párt- kongresszus, a művészeti szakszervezetek yil. kongresszusa, és a későbbi XI. pártkongresszus idevonatkozó határozataiból adódó feladatokról. 1974-től 1977 végéig hét ilyen vitát tartottak a budapesti Fészek művészklubban a munkásábrázolás, az ízlés, a szocialista életmód, az alkotói szabadság, a művészeti érthetőség, a művészi érték, a szórakozás kérdéseiről. E vitákat a legismertebb szakemberek vezették, illetve ők voltak hozzászólói. Például j Fukász György, Hermann j István, Köpeczi Béla, An- csel Éva, Vitányi Iván, Tóth Dezső és mások. A viták anyagát most — Varga Imre szerkesztésében — kötetben adta közre a SZOT kulturális osztálya, jelezve az 1977-et követő viták későbbi közreadását, és kérve az olvasók újabb vitatémákra vonatkozó javaslatait A közös ismerősökről kezdtünk beszélgetni. — Mi van X.-szel? Festi még a csendéleteket? — Most csinálta meg az 1456.-at, a szakköri tagokkal mesternek szólíttatja magát, s járja a természetet. Ami teljesen fölösleges, mert harminc évvel ezelőtt kapott egy orgonacsokrot," s azóta mindig azt festi. Persze még mindig jobb, mintha önarcképet pingálna. Nevetünk. A festő mindig híres volt tekintélytépázó megjegyzéseiről, iróniájáról. A véleményét rendszerint az érintetteknek is megmondta, ezért sokan kerülték. Végül is ki szereti magáról hallani, hogy tehetségtelen, modoros, vagy akárcsak azt, hogy bedől a divatoknak. — Ugye azt mondtad Toncsi? Milyen név ez? — Antónia! Nem tehet róla szegény gyerek, hogy ilyen őrült szülei voltak, gondoltam, s elneveztem Toncsinak. — örült neki ? — A fene tudja, Toncsi semminek nem örült, vagy legalábbis nem mutatta. Tüskés, taszító volt. Mindenkit megszólt, lenézett, fumigált. Persze védekezett. Túl szép volt, túl kívánatos. Mindenki le akarta rohanni. — Hogy csapódott hozzád? — A szakkörben találkoztunk. Azt hiszem, tehetséges lett volna, de az első órák után kijelentette, hogy ő mást várt, hogy itt az egyéniségre senki sem kíváncsi, meg aztán ennyi hülye közt. Én persze elmondtam, hogy előbb meg kell tanulni a mesterséget. Meg a szokásos szöveget, a szorgalomról, alázatról. De láttam, hogy nem is figyel. Sőt gúnyosan mosolyog, hogy én ilyen buzgó mó- csing vagyok. Az anyád istenit — mondtam magamban —, láttam én már szno. bot, kékharisnyát, s úgyis éppen elég ember baromságait kell elviselnem. Szóval elküldtem a francba. Aztán néhány hónap múlva visszajött, s azt mondja: — Sajnálom tanár úr! — Jól van Toncsi, kis hülye vagy még. Viszont nem fáj a májad, mint nekem, biztos tudsz aludni is, úgyhogy még minden lehet belőled. Ebben maradtunk. — Már akkor is egyedül voltál? — Én öregem mindig egyedül voltam. A legnagyobb forgalomban is. Egyszer aztán azért is csináltam csendet magam körül. — A csendben Toncsi- val! Nem rossz ... — Tényleg nem volt rossz. Főleg azért, mert mindketten tudtunk hallgatni. Akár órákig is. Azt hiszem ilyenkor értettük meg leginkább egymást. Ha beszélni kezdtünk, azonnal belémmart, vagy fordítva . . . A festő itt kicsit megállt a beszédben, majd elnevette magát. — Tudod, hol csókolt meg először? A piacon. Este volt, gyér forgalom. Hosszan a nyakamba csimpaszkodott, s aztán azt mondta: nem, nem volt jó — másmilyennek képzeltelek. — Azt hittem lepofozom! De valahogy megbénított azzal a határtalan szemtelenségével. Láthatod ezt a rajzon is. Alig több, mint fénykép. Munka közben egyszerűen begörcsöltem. S láttad volna Toncsi arcán azt a kárörömet! — Szóval ez én volnék? — kérdezte gúnyosan. Persze, ahogy te látsz. Ez egy éltes kéjnő, de hát istenem, ez van benned. íme a kiveti, tett ideál. Csakhogy engem soha nem fogsz a valóságba ilyenné zülleszteni. — Akkor pofoztad meg? — Akkor... Azt hittem megölöm. Kiment, meg. mosta az arcát, aztán csak ennyit mondott: ilyen erővel és indulattal jobb művésznek kellene lenned. Többet nem beszéltünk az esetről. Közelebb megyek a rajzhoz, s felfedezem sarkában az évszámot. — De hát ennek már öt éve? — Annyi. A napok. _ ban kaptam egy la- W pót Toncsitól. Annak idején úgy felszívódott, hogy azt hittem már nem is él. De hát él, csak éppen egy másik kontinensen. Irdatlan távolság, ban. — Egy szerecsen király oldalán? — Majdnem eltaláltad. Csak most vettem elő a pálinkát. Tettünk borsot is bele. Gyarmati Béla • -Vtv«' <&.- ............-'í'-tétt ■ . Mo&wte»**« xatimomtmítwwx» Petőfi versei 30 szovjet nép nyelvén Nem kell különösképpen t bizonyítani, hogy a szovjet r kultúra termékeivel bárki, J bármikor találkozhat ha- 5 zánkban, eleg ha végig- í böngészi a moziműsort, I vagy megnézi a hanglemez- | és könyvesboltok kiraka- r. tát. Lényegében ugyanezt j; lehet elmondani a magyar I kulturális termékek szov- | jetunióbeli jelenlétéről is. I Aki figyelemmel kíséri a szovjet Kulturális eseményeket Magyarországon, sokszor tapasztalhatta: nagy ügyesség és szerencse szükséges ahhoz, hogy be- : jusson egy-egy nálunk sze- replö, valóban világhírű í szovjet színház, vagy mű- | vész vendégfeilépésére. I Emlékszem, néhány évvel ^-ezelőtt, amikor a moszkvai I Taganka Színház játszott j Budapesten, érvényes jegy- : gyei sem volt egyszerű f megközelíteni az előadás f színhelyét, a Fővárosi Ope- | rett Színházat. Az előcsar- : nokba vezető utat tömege- I sen elálltáik azok, akiknek ; jegyük ugyan nem volt. de I valamiféle véletlenben | bízva arra vártak, hogy mégiscsak bejutnak a Ham- let-előadásra. Végül' is igazuk lett, mert a jegyszedők ahány embert csak lehetett, jegy nélkül beengedtek. Kétségtelen, hogy a kiemelkedő rendezvények mindig sokszorta több érdeklődőt vonzanak, mint ahány számára a szinház- , vagy koncertteremben hely | van. ? A statisztikák azt bizo- ; nyitják, hogy a szovjet kulturális értékek közül leginkább az irodalom van jelen Magyarországon. A : felszabadulástól 1976 végéig hazánkban összesen jj 2237 orosz vagy szovjet mű- 1 vet adtak ki, ami azt je- i lenti, hogy az összes fordí- ! fásoknak több mint egyne- I] gyede a baráti ország szerzőinek munkája. A kultu- i! rális cseré persze nem egyirányú : évente mintegy 30 jj —40 magyar szépirodalmi mű jelenik meg a Szovjetunióban oroszul, vagy más jj szovjet népek nyelvén. Pe- f! tőfi műveit eddig ötven- jj szer adták ki, csaknem 30 jj nyelven, összesen másfél i: millió példányban, A második legjobban ? hozzáférhető szovjet kul- | turális termék a film. Ma- ' gyarországon évente átlag 30 szovjet filmművészeti i alkotást mutatnák be, míg a szovjet mozikban csaknem minden második ma- ; gyár filmet vetítik. 1 lg el- j met érdemel, hogy a magyar filmeket a Szovjetunióban többen nézik meg, j mint a világ valamennyi ; országában együttvéve, be- f: leértve a hazai közönséget j is. A magyar filmek átla- j gos nézőszáma ott 7 és 30 ' millió fő között van. Speciálisabb igényeket i elégítenek ki a színházik, az opera- és balett-társu'.a- : tok vendégjátékai, valamint a zeneművészek fellépései. A legkiválóbb szovjet és magyar művé- szék kölcsönösen sokszor szerepelnek egymás országában. Most csak néhány j nevet emelünk ki az idei magyar—szovjet kulturális ! együttműködési jegyző- § könyvből. Márciusban járt í Budapesten a moszkvai Nagyszínház balettegyüttese; hamarosan hazánkba | érkezik Obrazcov bábszin- ; háza és a moszkvai zenés jj gyermekszínház társulata. | A magyar vendégjátékok f: közül kiemelkedő ese- f mányiként említhető a Ma- jt dách Színház fellépése a szovjetunióbeli magyar : színházi napokon. Viszonzásul novemberben nálunk ; lesz szovjet színházi fesz- ; tivál. Az Állami Hangver- ‘ senyzenekar az idén ősszel j már sokadik alkalommal | utazik a Szovjetunióba. A magyar—szovjet; kul- j turális kapcsolatok alakítá- » sát az a kormányközi ve- ; gyesbizottság irányítja, j amelyet 12 évvel ezelőtt a szocialista országok között . úttörőként alapított a Szovjetunió és Magyarország. A bizottság munkája nemcsak azt segíti elő. hogy a szervezeti kapcsolatok sokasodjanak, hanem azt is, hogy bővüljön a tényleges együttműködés és megteremtődjenek a feltételei a valóban közös kulturális j tevékenységnek. A magyar—szovjet kulturális kapcsolatok állandó fejlődése természetes velejárója a két ország sokoldalú egvüttműködésének. A kulturális kaocsolatok is — legyenek azok a nagy- j szabású seregszemlék, vagy • különösebb. feltűnést nem keltő rendezvényeik — azt , szólgáliák. hogy a magvar és a szovíet néo mind jobban megismerkedjen egy- ; más életével, és ezen ke-' resztül a másik ország mindennapjaival. Udvarhelyi Szabok» J Gyermeknapon is „illetlen” Ma, a gyermeknapon — ha az időjárás közbe nem szól —, bizonyára tele lesz kiránduló gyerekekkel a Bükk, különösképpen a Csanyik vidéke, meg a megye és a város minden olyan szép helye, ahová csak kirándulni érdemes. Éppen ezért nem árt tudni, hogy mindig akadnak élelmest játszó felnőttek, akik a tömeges gyermekjáráson szeretnék megkeresni a magukét, például a felemelt kocsielőjegyzési költséget, amit novemberig be kell fi- jzetniük az OTP-hez. Az elmúlt napokban már sok iskolás csoport tett ki- >ebb-nagyobb kirándulást, űz egyik bükki elárusítóhelyen feltűnő udvariassággal, becsomagolva adták át a banánt a gyermekeknek és kísérőiknek, igaz a csomagban csupa rohadt gyümölcs volt, mondván, mit csináljon vele a boltos, , valakinek el kell adnia, másrészt meg az üdítő italok árához hozzászámították az üvegbetétet, de erről hallgattak, s mikor a gyermek visszaadta az üveu get, méla csend, üvegenként 2,50 forintos feketekereset. Ez viszont mindig „illet-' len”, de gyermeknapon különösen. Figyeljünk rá.’ Párbeszédek a ÉvészeipolÉó! Munkások a gyár előtt
