Észak-Magyarország, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-23 / 118. szám
1 197?. mé’jys 23., sa-sf'da tv» ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hazánk legnagyobb mélyművelésű szénbányavállalatánál, a Borsodi Szénbányáknál már több mint két évtizedes hagyománya van a szocialista brigádmozgalom- nak. A szénbányászatban az országban elsőként, 1959. februárjában Királdon Kris- ton Pál József és nyolc társa alakított kommunista brigádot. Nanjainkbart már el- keojsclhetetlen a termelés, az elővájás, a szállítás, a karbantartás a brigádok munkája nélkül, de ugyanez vonatkozik az egyéb munkaterületekre is. — Az idén ,az elmúlt évinél többen, 577 brigád 8491 tagja kötött éves szerződést — 'mondja Tóth Pál, a vállalat versenytitkára. —Vagyis minden, második, dolgozónk részese a mozgalomnak. Elsősorban a minőségi fejlődés a célunk, de szeretnénk elérni, hogy a jövő évben a vállalati létszám 60 százaléka dolgozzon szocialista brigádban. A szocialista munkaverseny legfőbb .feladata, hogy elősegítse a népgazdasági feladatok, ezen belül a vállalati tervek teljesítését. A h.'O.'sodi és ' az ózdi szénme- détice kollektívái magas szinten megfelelnek e követelménynek, s . országosan is élenjárnak a termelésben. Áldozatos munkájuknak köszönhetően, a vállalatnak reális esélye van arra is, hogy elnyerje a Miniszter- tanács és a SZOT Vörös Vandorzászlaját. — A Borsodi Szénbányáknak az idén — folytatja Tóth Pál — 5 millió 185 ezer tonna szenet kell adnia a népgazdaságnak. Április végéig az üzemek csaknem 78 ezer tonnával termeltek több szenet az előirányzottnál. A jövő- termelési sikerének megalapozására az aknáknál 70 kilométer vágatot kell kihajtani, s a brigádok időarányosan ezt a feladatot is túlszárnyalták. Az első negyedévre programozott, mintegy 15,5 kilométerrel szemben 16,5 kilométer bánya folyosót készítettek el az el óvá jók. A Magyar Szénbányászati Tröszt munka versenyében, az első negyedév alapján, ismét kiváló akna szinten termelt Lyukóbónya. s a legjobb ter- ' melőegységék között talál-, juk a királdi és a feketevölgyi akna nevét is. A front-1 fejtési szocialista brigádok versenyében kettős borsodi siker született: az érdem a lyukóbányai Pataki Sándor és a feketevölgyi Kanalas Sándor brigádjáé. A lyukóbányai Krebán Bála csapata is az első helyen áll-az egyedi biztosítási!, gépi jöveszté- sü kategóriában, míg az al- berttelepi Bolló Ferenc brigádja a .harmadik. A gépi vágatbaj tők versenyében hat megyénkben bányászkollektívát rangsoroltak az ország első tíz legjobb elövájó brigádja közé. A BSZ-nél 1977. júliusában indították be a középtávú munkaversenyt. A kiírás értelmében az aknák az évi egymillió tonna, a frontfejtő brigádok a 100 ezer tonna, vagy annak többszöröse,'az elővá.ió csapatok az ezer méter, illetve annak többszöröse elérését tűzik ki célul. Az elmúlt esztendőben Lyukóbánya az országban elsőként- lépte át a bűvös határt, s termelt több mint egymillió tonna szenet. A feketevölgyi Kiss Mihály fronti brigádja tavaly 525 ezer fonna szenet küldött a felszínre. Az említett időszakban az Ormos VIT-es aknában Gulyás Ferenc elővájó csapata 1779 méter vágatot hajtott ki géppel. — A vállalat középtávú versenye az idén is folytatódik — íjiagyarázza Tóth Pál. — ' Brigádjainknak főleg a szén minőségét .kell javítaniuk. Az első negyedévben ugyanis a tervezettnél alacsonyabb volt a szén fűtő- értéke, ami összességében 12 millió forint árbevételveszteséget okozott a vállalatnak. A Borsodi Szénbányáknál 1978. január elsejétől érvényben lévő versenyszabályzat az eddiginél is magasabbra emelte a mércét. Még inkább előtérbe'került a technológiai és a munkafegyelem javítása, a biztonságosabb munkavégzés. az anyaggal, és az energiával való takarékosság, a munkaidő teljesebb kihasználása. Ez utóbbi nagyon lér.j’eges tennivaló, s a vállalatnál az ötödik ötéves terv végére 85 percre szándékozzák lecsökkenteni a dolgozók műszakonként! veszteségidejét. Ehhez természetesen előrébb kell lépni a munkaszervezésben. Eddig a brigádok termelőmunkájáról szóltunk, de a szénbányáknál szívós következetességgel dolgoznak azon, hogy a közösségek az eddiginél többet tegyenek a hármas jelszó ' teljesítéséért. A fejlődés, a korszerűsödő technika megkövetelj a tanulást, a képzettség fokozását. Bronz fokozatot csak az á kollektíva kaphat, amelynek negyven éven aluli tag iái rendelkeznek a nyolc általános iskolai végzettséggel, vagy megkezdték a hiányzó osztályok pótlását. Az gzüst brigádéremért a bányászoknak az állami, a politikai, a szakmai képzésben is részt kell venniük. Ezután is szükség van a brigádok újításaira, az önként vállalt társadalmi munkájukra. — A szocialista brigádmozgalom további fejlesztése elképzelhetetlen , az egységes. reális értékeléstől — mondja beszélgetésünk végén Tóth Pál. — Ebből következik, hogy a nem gazdásági vállalásokat is azonosnak tekintjük a gazdasági felajánlások értékével. A tárgyilagos értékelést elősegítő üzemi kezdeményezéseket igyekszünk elterjészteni. Ormosbányán például kategóriák szerint határozzák meg a brigádokkal szemben támasztott követelményeket, s havonta rendszeresen érté- t kelik a munkájukat. Az így élővé váló értékelés előnye, hogy a megváltozott körülmények között dolgozó, illetve a vállalásait valamilyen ok miatt teljesíteni nem tudó brigádokon is tudunk segíteni. A vállalati mu nka verseny - nyel foglalkozó szakemberek szívesen elmennek tanulni az ország távolabbi részébe, más üzemekbe is. Csepelen ,,lestek eV’ egy okos kezdeményezést, aminek a bevezetését föntolják a vállalat vezetői, s amitől sokat remélnek. Ennek lényege, hogy a közvetlen termelésirányítók, valamint az ..aknák felsőbb vezetői, úgynevezett jutalomjegyet kapnak, s ezeket egyéneknek és kollektíváknak adhatják jutalmul, természetesen a szakszervezet1 egyetértésével. Ezáltal még inkább ösztönözhetik majd a bányászokat, a bányászbrigádokat a hármas jelszó szellemében való munkálkodásra. Kolaj László ! fen jé a kétféle szemléiét A minap az egyik üzem karbantartó , műhelyének vezetőjével beszélgettem. Többek közölt szóba került, hogy bújok vannak a társadalmi tulajdon védelme körül. Mint a művezető elmondta: néhányan már odáig' mentek, hogy kávédarálót csinálnak maguknak, és vörösrézből, házi pálinkafőzőket gyártottak. Ezekről elítélően nyilatkozott az üzemvezető. — Az ilyen emberek sokat ártanak. Miattuk kell hozni a sok szigorú intézkedést — mondta a művezető, de aztán igy. fordította a szót: — Az viszont természetes. ha itt valamelyik munkásnak egy darab lemezre van szüksége, nem megyünk a sarki cukrászhoz, vagy a maszekhoz. Megcsináljuk itt. és kész. Elvégre egy darab lemez nem a világ. Sajnos, nemcsak a szóban forgó művezető vélekedik így a közvagyonról. Elítélik a nagyobb lopásokat, de szemet hunynak az apróságokon. A közelmúltban olvashattuk az egyik budapesti ügyész nyilatkozatában. hogy a felügyelete alá tartozó kerület egyik gyárában 800 forintos lopásért fegyelmi eljárást indítottak, s kénytelen-kelletlen folytatták le az eljárást, mondván. hogy kis ügy, lopnak ennél többet is. Nem jó ez a kétféle szemlélet. Az ilyen engedékenység. a helyi vehetők gyakori jószívűsége az egy darab lemeztől a vörösréz pálinkafőzőhöz vezet. Törvényeink szeri pt senki sem dézsmálhatja a társadalmi tulajdont. Mi történne mondjuk, ha az angyalföldi,' hajógyárban,' ahol több ezer ember dolgozik, mindenki mindennap- hazavinne egy darab lemezt. Alighanem gyorsan kiürülne a raktár, s aztán törhetnék a fejüket, hogy miből építsenek hajót. Azért is káros az engedékenység, mert biztatást, bátorságot ad az enyves- kezűeknek, a harácsoló tolvajoknak, akik a lemezek példáján felbuzdulva, kilopnák, a gyárból a fontosabb értékeket, alkatrészeket, műszereket is. A művezetőnek arra kelj szoktatnia a munkatársakat. hogy mint sajátjukat őrizzék a közvagyónt, s ’akinek lemezre van szüksége a hi\y, körüli munkához, vegye meg az üzletben. Teszem azt, valahogy úgy, mint a borotvapengét ... Világos, hogy az üzemi és intézményi tárgyalásoknak is ilyen irányban kell befolyásolniok a helyi közvéleményt. Ha valahol, akkor az üzemi fegyelmi tárgyalások fórumain .szemléltetően lehet tudatosítani, hogy minden, kár, amely egy-egy özemben, műhelyben keletkezik — következzék az lopásból vagy hanyagságból — most már közvetlenül is érinti a-/, ott dolgozok zsebét. Mért mi volt korább.an? A társadalmi tulajdon veszteségeit rendszerint az állam,, az egész ország fizette meg. Most más a helyzet: akár közvetlenül a. gyárat terheli, a gazdasági eredményeit rontja és csökken a nyereség, a kifizethető részesedés. S a gyár alatt érteni kell az igazgatót is. a művezetőt is, meg a segédmunkást is. Az ő nyereségük bánja, függetlenül a személyi felelősségtől. Szántó volt, ma nádnevelő. Májusi határsiemie a cigándi tsi-ben. Cigánd, Egyesült Tsz: Fotó: 5zobados Györgjr r r Ezernyi a tenniva'ó \ Ha saját szememmel nem látom, minden benne, igy viszont szemtanúként „kénytelen Most, utólag lapozgatva a jegyzetfüzetemet, feltűnnek benne az aláhúzott sorok. Spontán emberi vélemény- nyilvánítások, mindenféle közgazdasági mértéktartást, elemzést nélkülözők (vagy csak úgy tűnik?), de nekem mégis szemléletesebb képet festenek a-z erre való tájról, gazdálkodásról, mint a statisztika, a könyvelés megannyi összefüggő mutatója. Íme, néhány. ... — Szántótok viszonylag magas aranykorona-értéke miatt (16,1) nem számítunk kedvezőtlen adottságúnak. De hiába vannak a jó földek, ha évről évre a viz az úr ... — A legjobb területeink a szemünk láttára mocsarasodnak el... — A dankasirály, a fekete gólva lakója lett e vidéknek ... — Nehéz megtartani a szakvezetőket. A legfőbb ok, hogy termelési biztonság hiányában aiig van sikerélményük.' Az évről évre jelentkező eredménytelenség miatt sokan továbbállnak ... — Jelenleg szükségünk lenne tizenhat felső- és huszonhat középfokú végzettségű szakemberre. Ekkor lenne optimális a szakember- ellátottságunk. Készlet a Cigándi nagyközségi Pártbizottság jelentéséből: „A helyi termelő- szövetkezeiben a 'talaj állapotromlása növekvő tendenciát mutat. A vegetációs időszak rövid, a csapadék eloszlása szeszélyes, évről évre nagyobb mérvű a belvíz- állapot. Optimális táblamé- reteket a mélyedésekkel tarkított mezőgazdasági területeken. szinte lehetetlen kialakítani.” Adatok.- tényként... A cigándi Egyeséit Termelőszövetkezet 1977-ben és 197!)- ban veszteséggel zárta az esztendőt. Öl és fél millióval 77-ben, két és fél millióval tavaly. Számok, magyarázatként Az Állami Biztosító által elismert kár évről évre növekszik a cigándi tsz-ben. 1975- ben „még csak” 408 ezer forint volt e kár összege. 76- ban viszont már másfél milliónál tartottak, s akkor talán azt gondolták, több nemigen jöhet. De jött! Sőt. sokszorosa! 1977-ben 6.7 millió. 1978-ban pedig .11,7 millió kai» írható a természet rovására. (Hasonlításként még egy adat: a tavalyi 11,7 milliós kárból a biztosítónak csupán 3.5 milliót állt módjában megtéríteni.) bizonnyal kételkedem vagyok elhinni. Az idei esztendő az előzőeknél egy mákszemmel sem biztatóbb. Az 1255 hektár búzából a belvíz miatt 717 hektár károsodott, s ebből 500 hektár totálisan. Május 16-ig a 3353 hektár össz- szán tóterületből körülbelül 1100 hektárt még nem tudtak bevetni. A tavaszi vetésterv teljesítése 54 százalékosan állt. - » Otí-jártamkor a 27 éves Várnái Józseffel, a termelőszövetkezet új elnökével (fél éve az) bebarangoltuk a cigándi határt. S amíg szomorúan' konstatáltuk az egyre inkább kialakuló „vadvízországot”, az elnök megjegyezte : — Idén eddig 12 millió ter- me 1 és i é r i é k - v es z teseg ge 1 számolunk. A talajt előkészítő és a kukoricát, napraforgót vető,, a paradicsomot palán tázó' gépeket már messziről láttuk. Pontosabban az utánuk fel- szld ló port. S ott a helyszínen kőkemény magágyat szemlélhettünk, s nem csoda, hogy rekordtermést nem jósoltunk az oda került növényeknek. — Egy hete, még ezeket a földeket nem tudtuk művelni, most meg már eső kéne rájuk ... Es alig odább, száz méterrel, viz, sár állta útját a terepjárónknak. —- Ilyen most a cigándi ha- v tár. Egyik helyen betonke- mény a föld. máshol viszont nádat növeszt a víz. Nyilván, ezek után akad olyan olvasó, aki felteszi magában a. kérdést, mit lehet itt tenni? Az optimális, igaz- horribilis összegeket felemésztő megoldás, a teljes melioráció, a vízvédelem lenne. Jól látja Váradi József: — De nem külön-kíilön, tsz-enként megcsinálni. Az egész Bodrogközben egvidő- ben megvalósítva érné csak el igazi célját. Tett az elnök egy, e tájra nagyon jellemző megállapítást: — Ha nálunk — de az egész Bodrogközre értendő — megszűnne a belvízprobléma, akkor itt bármely növényt gazdaságosan lehetne termeszteni ... És addig? Ügymond önerőből mit tehet a gazdaság, mit tehetnek a cigándiak? — Azt vallom, azt mondom a tagságnak is: az ember a maga oldaláról tegyen meg mindent, hogy a problémákat emberi oldalra ne lehessen visszavezetni. A termelésben pedig? Töreked. nünk kell az eddiginél racionálisabb vetésszerkezet: kialakítására , 4 A Bodrogközt, s ezen belül a cigándi határt valamikor a megye zöldséges kertjének tartották. A kertészkedés persze ma is dívik. Ez évben például 210 hektáron. Ebből 100 hektár paradicsom, 80 hektár a konzervborsó és 30 hektár a vegyeszöldség. Mellettük igen fontos növény itt a konyhakömény. Tavaly 140 hektárról 9,7 mázsá^ átlagtermést takarítottak be, s ez árbevételben többet hozott a tsz pénztárába, mint az, 1200 hektár búza. A kömény kétéves növény, mivel azonban borsóval együtt vetik, így a föld már az első esztendőben is termel értékét. A részben önerőből járható másik út a gyepgazdálkodás kiszélesítése, s az erre épülő szarvasmarha-, juhtenyésztés további fejlesztése. Már 1976-ban elkészült a tsz gyepfejlesztési terve, amiben 556 hektár ösgyep felújítását célozták meg. Sajnos, ebből csak 200 hektárt tudtak ez. ideig felújítani. S mivel ez is belvíznek kitett terület, csak 150 hektár hasznosítható belőle. A takarni a nybá z.is szí n vona 1 a - nak javítását nyilván ezért is célozza az a közgyűlési határozat, amely így fogalmaz: ...... az intenzív; gyep termésének jó minőségű betakarítására és veszteségmentes tárolására különös gondol keli fordítani.” P ersze, ez az, a táj. ahol papírra vetni javaslatokat sokkal, de sokkal könnyebb, mint azt a gyakorlatban valóra váltani. Nem csoda tehát, hogy a gondok, nehézségek közepette, járható utat keresve, ezernyi tennivalója — és sokszor bizony nem sikerélménnyel járó tennivalója — van a cigándi szakvezetőknek. Sajnos, a víz szeszélye. s ereje miatt az e vidéki gazdálkodásra, a konkrét tennivalókra, a napi cselekvésre biz.tos. eredményes receptet adni képtelenség. Következésképp ezért írom le most azt. hogy bár ezekben a napokban a cigándi határra is tüzesen süt le „a nyári nap sugara”, s felhőtlen az ég, magának a gazdaságnak az egén napsugár nem ragyog. S bármennyire is nehezünkre esik. nem hallgathatjuk .el. kénytelenek vagyunk kimondani: amíg e tájon a víz lesz az úr. a nap igazából nem is fog ragyogni. Hajfiit Imre
