Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-11 / 84. szám

1979. április 11., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Kell idehaza, és exportálható Bokor babtól a zellermagig „Még nem használtunk ki minden lehetőséget” A növénytermesztésben me­gyénk mezőgazdasága — mind az átlagokat, mind a jövedelmezőséget tekintve — adottságai miatt nem jár, s nem is járhat az elsők kö­zött, Más a helyzet azonban a vetőmagvak, elsősorban a különböző aprómagok, kerti magok termelésében. Itt már a sokkal „előkelőbb” helyen levő megyék közé tartozunk. Általános vélemény me­gyénk mezőgazdasági nagy­üzemeiben, gazdászkörökben, hogy érdemes velőmagvukat, különböző aprómagokat ter­meszteni. Igaz, nagyobb oda­figyelést, gyakran több mun­karáfordítást kívánnak, s ter­mesztésük elég sok kocká­zattal jár, de azért a leg­több esetben „bejön”- az anyagi számítás is. Azt, hogy e téren nem ál­lunk rosszul, a Velömagter- meltető Vállalat miskolci termelési osztályának vezető­jétől, Kavalecz Barnától hal­lott számadatok is bizonyít­ják: — Borsod megye területén. ■— mondja — szerződési ter­vünket a különböző magíé- leségekre 115 százalék körül teljesítettük. Az idén a me­gye gazdaságaiban — a ka­lászos és kukorica - vetőm ug­rat nem számítva — mint­egy húszezer hektáron har­minc növény mintegy 250 fajtájú magvait, velőmagvait termesztik. A bokorbab-vetőmagtól a zellervetőmagig terjedő ,lis­ta” igen hosszú. A vetö- magtermeltető szakember — amikor sorolja őket —, mindegyikhez fűz valamilyen megjegyzést, A konyháké- > menynél példáiul, tavaly me­gyénk gazdaságai adták az ország szükségletének zömét. Vöröshere-vetőmag fogásban is az elsők közé tartozik a megye. Már jóval több, mint 250Ó hektár van „lekötve”, de jó lenne, ha ezt a lehető­séget még jobban kihasznál­nák a gazdaságok, mert nagy az exportlehetőség. És az a megjegyzés, hogy „még nem használunk ki minden lehetőséget”, nagyon sok magféleség termelésére vonatkoztatható. A jó termés, a nagyobb termésátlagok egyik elsőren­dű fontosságú előfeltétele a jó minőségű vetőmag. Nem szorul bizonyításra, hogy ide­haza mennyire keresettek a jó vetőmagvak. És. ha meg­felelő biztonsággal, az évek­kel előbb „beígért” tervet, azaz kínálatot betartva, és jó minőségben is tudunk ve­tőmagvakat. főleg apró- és kerti magvakat termelni, ak­kor az exportlehetőségek is jók. sőt a jelenleginél sok­kal nagyobbak is lehetnek. Vörösheréből például — ha évente garantálni tud­nánk a minőséget és meg­közelítően a mennyiséget is, akkor — a jelenleginél sok­kal többet lehetne exportál­ni. Márpedig jó néhány pél­da van már arra. hogy az odafigyelő, hozzáértő gazda­ságokban évről érve sikerül hektáronként 3 mázsa, má­zsánként 5000 forint körüli összeget érő magot fogni. A mezőgazdaságban szak­mai értékmérőnek, egy kissé „rangnak” számít, ha vala­melyik gazdaság jó vető­magtermelő. Örvendetes, hogy az utóbbi években a néhány búzavetőmagot, sör- árpa-vetőmagot, vöröshere- magot és burgonya-vetőgu­mót eredményesen, a legjob­bak szintjén termelő gazda­ságunk mellett, az apróma­gok, a konyhakerti vetőma­gok termesztésében is előbb­re léptünk. Különösen a be- kecsi Hegyalja Tsz bokor- báb-, uborkamag- és tökmag. fermesztésben elért eredmé­nyei számottevőek a hazai ellátás és az export szem­pontjából. De hasonlóan fej­lődik ez az „ágazat” a ricsei termelőszövetkezetben, s le­hetőség van erre más bod­rogközi és taktaközi nagy­üzemekben is. Most, amikor mezőgazdasá­gunk legfőbb feladata a jó hazai ellátás és a gazdasá­gos export, érdemes lenne megyénkben az eddiginél is jobban, okosabban hasznosí­tom a különböző ma gtér- mesztési lehetőségeket. ft», s.) A Diósgyőri Gépgyúrbon készült a képen látható gyorssodrógép, amely Drótmüvekben 0,38 milliméteres elemi szóiból 19-et sodor össze. a December 4 Műszaki tartalékok Szorgalmazni leli a gépesítést A műszaKi fejlesztés szük­ségessége a gazdaság egé­szére érvényes — hangsú­lyozták kedden Szolnokon a X. műszaki hetek ünnepélyes megnyitóján. A megyei ta­nács nagytermében megren­dezett tanácskozáson Pál Lé- nárd akadémikus, az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnöke tartott elő­adást a termelési struktúra korszerűsítése és a műszaki fejlesztés összefüggéseiről. Hangsúlyozta hogy napjaink és a VI. ötéves tervidőszak műszaki fejlesztésének egyik legfontosabb feladata a vi­lággazdaságban végbemenő változásokkal lépést tartó termelési szerkezet kialakí­tása. Szorgalmazni kell a gé­pesítést, az automatika szé­lesebb körű alkalmazását, jobban ki kell használni a szellemi tartalékainkat. A műszaki haladás nagy tarta­lékaként szólt a komplex rendszerek fejlesztéséről. A Szolnok megyei műszaki he­tek alatt az MTESZ szerveze­tei és csoportjai több mint száz előadást, szakmai ta­pasztalatcserét. kiállítást ren­deznek időszerű műszaki fej­lesztési kérdésekről. A tisztái leveliért Borsod megye nagyüzemei, a kohászati üzemek, erőmű­vek, vegyi gyárak nagy erő­feszítéseket tesznek a leve­gőszennyezés csökkentésére, megszüntetésére. Ózdon a por és a szénmonoxid, Ka­zincbarcikán és Leninváros- ban elsősorban szintén az ülepedő por, Miskolcon pe­dig az imént említett szeny- .nyeződés mellett, még a szénmonoxid-szennyezés okoz gondot. A környezetvédő beruhá­zásokat a legnagyobb lég­szennyező vállalatoknál már megkezdték, saját erőből, il­letve a Területi Levegőtisz­taság-védelmi Alap hatha­tós támogatásával. Az Ózdi Kohászati Üze­mek például nagy teljesítmé­nyű kohógáz-elégetö fáklyát létesít, amelynek kivitelezé­séhez ezekben a napokban kezdenék hozzá. A Miskolci Közúti Építő Vállalat nyék- ládházi aszfaltkeverő telepé­nek környezetszennyezését szünteti meg zsákos porszű­rő-berendezésekkel a közeli hetekben. Az Országos Erc- és Ásványbányák Mádi Üze­me őrlőinek portalanítására porszűrőket épít, a beruhá­zás tervezése már megtör­tént. A Borsodi Hőerőmű a kazánrekonstrukciókkal egy­idejűleg 55 darab elekfcrofil- tert épít be, az első egysé­gek átadása már meg is tör­tént. Jelentős környezetvédő beruházás van megvalósuló­ban a Tiszai Erőmű Válla­latnál is, amelynek elkészül­te után jelentősen csökken a leninvárosi ipari koncentrá­ció, illetve a város térsége levegőjének szennyezése. • • Ünnepség, kitüntetések Huszton Első negyedév az EPRl-nál A csúcsban hegyesedé, háromszög alakú kapa alig hallható reszelős- séggel harapdálja a vizet vesztett, szürkésre pirult,' fekete földet. A „falatok” egymásra omlanak, ap­rócska dombbá formálódnak, míg' mellettük tükörképként, mint kifor­dított kucsma, homorodva mélyül az üreg. A villa trágyába kap, tölti az üreget, melynek közepébe, mint me­revedő antenna, alanyvessző kerül. A kapa . később temet, de abból a földből, ami a trágya miatt kima­rad. hantot takar magára az alany- vessző legfelső két rügye. Mindezt szájtátva nézi a nap, megfeledkez­ve az április eleji hőmérséklet-il­lemről, s bizony, a ráncba nem .sze­dett milliárdnyi sugár igencsak to­lakodó. Nyár eleji meleget mutat a hőmérő érzékeny higanyszála, már ahol van ilyen, de itt a szőlőkarók erdejében nincs, ide nem is igen il­lene. Hogy mi illik ide? Gazda. Per­sze abból, hogy dolgozik a kapa, mozdul a villa, erre következtetni lehet. Ma niég ez másképpen nem­igen megy. A gazda nem fiatal, ezt első lá­tásra sem nehéz megállapítani, be­szélgetnünk sem kell hozzá. S hogy a gazda idős ember, egyre inkább megszokott ezeken a szőlőtermesztő vidékeken. Mint, ahogy az is, hogy egyedül, magányosan dolgozik, fia­tal társ nélkül. Annyit lát ilyet a falut járó, s szemét lehetőleg nyit­va tartó ember, hogy kénytelen így fogalmazni: megszokott látvány. Ezt a látványt konkrétan az aba- ú.jszántói Ma.rgilla-dülö egy darab­Szőlőből bor, borból kenyér ja adja. Egy hagyományosan mű­velt, karós szőlő '300 négyszögöle. — Varga József. A név után szavak, mondatok bő­vítik a szemmel csak hiányosan fel­fedezhető ismeretet. — Hatvankét éves vagyok, két esztendeje mentem nyugdíjba a MÁV-tól. Azóta a szabad időm majdcsaknem minden percét itt töl­töm a szőlőben ... A miértre talán mindenki mást mondana. Örököltem, művelem hát, hogy szó ne érje a ház elejét; csi­nálom, mert a borát is szeretem ... A miért csinálja? kérdés itt ezen a vidéken azért is jogos, mert a szem­mel körülpásztázott domboldalakon nem egy helyen csak a bokrokkal benőtt kőgarádok (támfalak) jelzik a hajdani virágzó szőlőkultúra léte­zését. Érti, mire gondolok. — Való igaz, nem könnyű mun­ka a szőlőgondozás, de én 62 évesen is úgy érzem, nem testsanyargatás. Biz’ isten, ha fiatalabb lennék, még telepítenék is hozzá! Nyugdíjasnak ennél jobb gyógyszert nem tudok. Napfény, mozgás, jó levegő. A ter­melt bort eladom a borkombinát­nak, magamnak csak kevéskét ha­gyok meg. Afféle fizetéskiegészités is ez. A szőlőből bor, a borból ke­nyér lesz. Jómagam nemigen fo­gyaszthatom, magas a vérnyomá­som, de nem is vagyok oda érte... Nem kevesen vannak ilyenek a szőlőt művelők között. A szőlőhegy miliője, a mindennapok tennivalói­nak változatossága kárpótolja, kielé­gíti őket. — Ma még pótlom a hiányzó tő­kéket, kétéves gyökeres alanyokat ültetek, holnap már karózom. hol­napután pedig gyomirtózom, és az­tán jöhet a kétágúzás. Program holnapra, egy hétre, egy hónapra, egy évre. A metszéstől a szüretig évről évre látszólag min­den ismétlődik. Azonban egyetlen metszés, permetezés, zöldoltás, haj- tásválogatás sem azonos az előző évivel. Ez a szép a szőlész munká­jában? Ez is. meg az is, hogy képes olyanná alakítani, nevelni az élő anyagot, amilyenné akarja. Hogy kinél, mi „termeli” az elégedettsé­get, nem tudom. Ez a munkához öl­tözött, fakókék svájcisapkás, gumi­csizmás, piros arcú öreg, földszínű pulóverében úgy tűnik, elégedett. Hogyne lenne az! Azt csinálhatja, amit szeret! A bizonyság ott van az utolsó kérdésre adott válaszban: — Meddig szeretné még a szőlőjét mű­velni? — Még' húsz évig! Ha sikertil, ak­kor nem lesz baj, akkor elégedett leszek... Ami ehhez legjobban szükséges, azt kívánjuk mi is nekik: sok erőt, jó egészséget! (hajdú) — Nagyon kedves meghí­vásban, eseményben volt ré­szem március 17-én — em­lékszik vissza dr. Lénáit Jó­zsef. a 3. sz. ÉPFU igazga­tója — Huszton, az ottani járási pártbizottság meghí­vására részt vehettem az orenburgi gázvezeték komp­resszorállomásának átadási ünnepségén. A járási titkár nagy elismeréssel beszélt az építők, s ezen belül azÉPFÜ dolgozóinak 3 és fél év alatt végzett munkájáról, akik a kompresszorállomás mellett több száz lakást, 200 szemé­lyes kórházat, kommunális épületeket alkottak. Nagyon jólestek nekem a köszönő szavak, s különösen az otta­ni kirendeltség dolgozóinak, főleg azoknak, akiket kitün­tetésben is részesítettek. Bármennyire is jelentős ez az esemény, csak egy moz­zanat a négy megye, bocsá­nat. a két ország területén munkálkodó egység életéből. A nagy tennivalók már a múlt év vége leié is nehéz felhőként nehezedtek a 3. sz. ÉPFU „életére”. Az igé­nyekkel, a megnövekedett feladatokkal számolva, ez évre a tavalyinál 10 száza­lékkal nagyobb termelési, gazdasági eredmények eléré­sét tűzték önmaguk elé cé­lul. Ennek elérését lefékez­te a zord, szokatlanul hideg január, majd a vízáradat. Ennek ellenére előszállítás­ban 21 ezer köbméter kavi­csot, a tavalyinál több „só­dert” juttattak el az építők­höz. Ez az előrelátás ered­ménye. Jó őre az árvíztől távolabb eső helyen, s az egység miskolci központja mellett, nagy mennyiségű kavicsot depóztak. készítet­tek elő, így a szállításnak nem volt különösebb akadá­lya. — Ez év első negyedévé­ben — összegzi az igazgató — sikerrel teljesítettük, né­mely vonatkozásban túltel­jesítettük tervünket. Külö­nösen szép eredményt, értünk el a két legfontosabb főfel­adatunkban. A múlt év első három hónapjához viszonyít­va 1500 tonnával több ce­mentet, s 100 lakásnak meg­felelő több házgyári elemet vittünk az építkezésekhez. Súlyban nagyjából annyit szállítottunk, mint tavaly, de hosszabb távolságra. így az árutonna/kilométer teljesít­ményünk 2 millióval növe­kedett. Az eredmény értékét nö­veli. hogy a nagyobb telje­sítményt a tavalyinál keve­sebb jármüvei, s emberrel érték el. Ez közijs munka gyümölcse. Ott kezdődik, hogy jobb minőségben vég­zik a gépek karbantartását, csökkentették a veszteség- időt, javították a szervezés, az irányítás színvonalát, s- igy négyezer órával növel­hették a fuvaridőt. A szállítók munkájába „beavatkozott” a világpiaci helyzet. az árnövekedés, amellyel a múlt évben, az ez évi tervek készítésekor, elfogadásakor még nem tud­tak számolni. Arról van szó, hogy az anyag- és energia­árak — benzin-, akkumulá- torköltségek növekedése — 19 millió forinttal terhelik meg az egységet. Ennek „el­hárítása”. kigazdálkodása ér­dekében külön intézkedési tervet dolgoztak ki. Esze­rint többek között mintegy 100 gépkocsira növelik a kél műszakban dolgozó gépek számát, s a normához viszo­nyítva, 2 százalék hajtó­anyagot akarnak megtakarí­tani. Az egység dolgozói, veze­tői az első negyedévi ered­ményekkel elégedettek, hi­szen a termelékenység nö­vekedésének kihatásaként teljesítették az előirányzatot, árbevételben 5 millió forint­tal értek el többet, mint a múlt év azonos időszakában. Ez kihat a bérekre is. hi­szen eddig 4.5 százalékkal növelték a bérszínvonalat. A tavalyinál 10 százalék­kal nagyobb eredmény eléré­se. az anyag- és energia­árak tetemes növekedésének kigazdálkodása fokozott fel­adatot ró. hatékonyabb mun­kát kíván minden dolgozó­tól és vezetőtől. A közösség tagjai határozottan bíznak benne, hogy közös erővel, összefogással, a kommunis­ták. a szocialista brigádok példamutatásával, élen járása nyomán, eredményesen való­síthatják meg az 1979. évi nagy célkitűzéseket. <csh) /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents