Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
1979. április 1., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Baráti kapcsolatok Az egyre erősödő és szélesedő testvérmegyei, testvérüzemi kapcsolatok mellett a magyar—szovjet barátság ápolásának, továbbfejlesztésének éltető bázisai megyénkben is a Magyar— Szovjet Baráti Társaság kollektív tagcsoportjai. A több mint 5000 embert foglalkoztató Volán 3. számú Vállalat 1973-ban lépetl be kollektív tagként az MSZBT-be. A viszonylag rövid múltra visszatekintő tagcsoport munkájáról Nagy Miklós, ügyvezető elnökkel beszélgettünk: — A kezdet nehézségeinél sokat segítettéit az irányító pártszervek és a társtagcsoportok, s ma már egyre erőteljesebb és sokrétűbb munkáról adhatunk számot. Az indulásnál „jó lapra tettünk”, a szocialista brigádmozgalomra építettük az MSZBT-munkát. Nem csalódtunk, ma már nagyon sok MSZBT-brigádunk van. Olyan szocialista brigádnak lenni, amely vállalásaival és azok teljesítésével kiérdemli az MSZBT-brigád címet — rangot jelent a vállalatnál. A Volánnál nemcsak a szocialista brigádmozgalomnak — vagy talán éppen ezért is —, de a különböző vetélkedők rendezésének is nagy hagyományai vannak. Több jól sikerült vetélkedőre emlékszik az ügyvezető elnök: sikeres volt a „Ki tud többet a Szovjetunióról” című vetélkedőjük és , már készülődnek az MSZBT országos elnökségének a közelmúltban meghirdetett „Moszkva az olimpia éve” vetélkedőjére. Szeretnének sol: embert „megmozgatni”. Volt egy orosz nyelvtanfolyamuk is, de ez kevésbé sikerült: részben objektív nehézségek miatt, hiszen sokszor éppen azok nem tudtak részt venni, akiknek szervezték; a gépkocsivezetők, kamionosok — állandóan úton vannak. — Egy pár, évvel ezelőtt elvállaltuk egy hősi halált halt szovjet katonának a miskolci Kálvária-dombon levő sírjának gondozást — folytatta Nagy Miklós. — A • sírt és egy ottani szovjet emlékművet az utóbbi években már rendszeresen megkoszorúzzuk. Megkerestük a szovjet katona hozzátartozóit és mór több alkalom mai találkoztunk Ivan Csernov Kujbisevben élő szüleivel és testvéreivel. Rendszeresen találkoznak a Borsodba látogató szovjet csoportokkal, sok emlékezetes napot töltöttek már együtt, de kellemes emlékeik vannak a szovjeunióbeli utazásaikról is. Mikor 1976 ban megyénkben járt a Cserepoveci Kohászati Üze. zeniek táncegyüttese, meghívták őket a Volánhoz. A miskolci telep nagy sze. relőcsarnokában felállítot' színpadon fergeteges sikert arattak. Sok olvasója van a Szovjetunió és a Fáklya című folyóiratoknak, de a vállalati MSZBT-híradók nak is. Az MSZBT-tagcsoport albumát nézegetjük. Képekben, dokumentumokban ott van az eltelt öt év minden kisebb-nagyobb akciója, eredménye. A vállalat dolgozóinak utazásairól, vetélkedőkről, kirándulásokról, találkozókról és koszorúzásokról készült képek. — A Volánnál rangja van az MSZBT-munkának — mondta az elnök. — Kedvvel és azzal a hittel csináljuk, hogy minden kis akciónk hozzájárul a magyar és a szovjet nép barátságának elmélyítéséhez. Párttag vagyok, és pártmegbízatásként végzem az MSZBT-munkát, de minden kommunista számára megtisztelő feladat, hogy a két nép közötti barátság erősítésén dolgozhat. A vállalat gazdasági és politikai vezetésétől a lehetőségeken belül minden segítséget meg kapunk. Az ügyvezető elnökségben a párt mellett képviselve vannak a tömegszervezetek és a pártonkí- vüliek is. Kollektív tagcsoport vagyunk, és minden eredményünket közös munkával értük eL Szeretnék felvenni a kapcsolatot egy vologdai. vagy akár más szovjet szállítási, vagy hasonló profilú vállalattal, de még ez ideig nem sikerült. Remélik, hogy előbb-utóbb erre is sor kerül. Petra József A korábban ébredt ^ fák, bokrok levéllel, barkával, sárga virágzattal köszöntik a tavaszt, és az ide érkezett, vagy -tévedt látogatót, idegent. Nem az első alkalommal történik meg, hogy az egyébként évek óta ebben a megyében szolgálatot teljesítő gépkocsivezetők bevallják a felfelé kanyargó szerpentinen: ezen az úton még sohasem jártak. Aztán, amikor felér az út a tetőre, és alattunk mélyen homorodik a Kecskekút- völgy, akkor sem ők, sem más nem állja meg szó nélkül: ilyen szép tájat keveset láttam. Most a sötét-feketét fel- öltött égbolt egyébként is kiélezi az ember ámulatérzetét. Ilyenkor valami félelmetes is van a máskor olyan, de olyan szelíd tájban. Itt, északon és fent a tavaszt, a néhány rügyező - bokron, fán kívül jobbára még csak az esőcseppek hőfoka jelzi. Langyos, akár a nyári záporé. De mert sok hullott belőle az elmúlt napokban, pont’ ez a tavaszi eső az, ami késlelteti a csöpp falu igazi barkabontását. Pozsgaiéknál, de máshol is a kotlósalja kiscsibét a tűzhely alatt még a konyha melege védelmezi, s a kiskertekben, a falu melletti dűlőkben még műveletlenül pihen a föld. Persze van, ami nyáron is ugyanígy marad, legfeljebb a fű ölt rajta más színű ruhát. — A tsz nem nagyon műveli, pedig még egyéni gazda koromban én, a tudatlan paraszt eredményesen termesztettem itt a csillagfürtöt, a szarvaske- repet, a lucernamagot Mindez PozsgUi Béni bácsinak, a nyugdíjas tsz- tagnak a kesergése. Hamu alatt felizzó parázs, mint ahogy az valamennyi tornakápolnai öregnek szava. Sőt, olykor-olykor lángra is lobban a parázs, amely a már-már éjszakára készülő. alvónak tűnő faluból üzenetet továbbít. — A minap a tsz kiküldött nekünk egy felszólítás1 hogv nyolc napon belül fizessük be a háztáji területek műveléséhez nyújtott szolgáltatás elmúlt évi ellenértékét. De hiszen nem kaptunk mi semmi szolgáltatást! Akkor miért fizessek én a feleségemmel együtt 700 forintot? Sajót Kopjafa-pór a tornakápolnai Poisgai Béni bácsi: - Ez a szép torn'ic«* narosztiiái is 'ít temetőből. áll üresen... I kakas is szállni készül? tenenes fogatom van. Minden munkát azzal és magam végzek. De ez semmi! Képzelje, még olyanoknak is küldtek felszólítást, akik tavaly már nem is laktak Tornakápolnán. Maga érti ezt? H . ők nem értik, én oda- csöppent, hogy érteném ? Egyáltalán érti ezt valaki? A falu dombon levő apró templomának (belül színesre, szép cifrázatúra festett famennyezetű, faberende- zésü) fatornyán a kakast rozsda marja, nem ragyog. Sőt fémtaréjából, tollazatából jócskán ellopott már az idő. Mintha csak az elmúlt években innen elröppent családok után, illetve a most elkészülőkkcl ez a kakas is szállni készülne. A templom melletti, egyébként néprajzilag is igen értékes (néhány műkő síremlékkel kissé megcsúfított) lcopjafás temetőben bizony jóval több a sírhant, mint ahány ház kéménye odalent füstöl. Pedig itt a füstölgő kémény az élet legbiztosabb jele. Bátyicó Avdráséktó l még szál’ a füst. De meddig? Az otthontartózkodó feleség mondja: — Edelény- ben vettünk házat, lehet hogy már idén novemberben elköltözünk. Edelény- ben lassan már több kápolnai lakik, mint itt. — Nem sajnál elmenni? Hiszen itt csodálatosan szép a táj, jó a levegő, nem is beszélve a nagy- nagy nyugalomról. — Aki egy évben kétszer jön ide, annak elhiszem, hogy szép. De, aki Kígyósoromban szénát gyűjt, az kevésbé tud ebben gyönyörködni. Egyébként Edelényből majd mi is visszajövünk néha „gyönyörködni”. Jó adag irónia van a mondandójában, s nyilván joggal; de végül mégsem tudja megtagadni önmagát. — Tudja, olyan szépen élni, mint itt, sehol sem lehet. Csak a nép volna több, meg a közlekedés jobb! Nem mennénk mi el innen. Dehogy7 mennénk ... A papa. a 83 éves Szőr Gyula, aki ebben a korban nehezen barátkozik az úi környezet gondolatával, ő mondja ki a tornakápolnai igazságot: — Nekünk, akik itt születtünk, itt ettük meg a kenyerünk javát, elég volt, amit ez a falu adott: az egészséges levegő, a jó víz. Az utánunk jövőknek mindez már kevés ... A Valóság ez évi első számában tanulmány jelent meg az elnéptelenedő falvak hasznosításáról. Ott az egyik, Vértes belsejében megbúvó faluról. Vértes- kozmáról a következőket olvastam: „1970-ben már csak huszonöt család élt itt. A házak java része elpusztult... Ilyen körülmények között fedezte fel a falut egy7 budapesti építész, aki az együk elhagyott parasztházat megvette és üdülővé alakította. Példája nyomán pár év alatt a haldokló kisközség viruló „üdülőfaluvá” alakult. Elhagyott, romos házat már egyet sem látni. Eredeti formájukban állították hely7re a régi épületeket.” A halvány reményemnél sajnos nagyobb a kételyem: Tornakápolna nem lesz ilyen szerencsés. Vagy7 mégis? Bárcsak ide is betévedne egy építész! Hajdú Imre Fotó: Laczó József ha nagyot hallanék vagy süsü lennél. Mit beszélsz? mondja anyu. ötszáz forint” Mire? És honnan vegyek én ötszáz forintot? Megálltam a vetkőzésben, s azt mondom: megláttam egy kekiruhát, vállpántja van, meg mindenféle színes csík és bigyó a melle- részén, mar! a szép, azt szeretném megvenni. Elment az eszed, mondja anyu. Van csinos munkaruhád, amit az üzem ad, meg van két nadrágod, az egyik farmer, amit úgy imádsz, és van kimenőruhád is, ha vendégségbe megyünk. Miért kellene neked egy olyan flancos ke- kiruha? Mert perpillanat nagy7on szeretnék egy olyan ruhát, mondom. Nekem pedig nincs ötszáz forintom, s ha volna, se adnék, mondja anyu. Adjál, na- gy'on kérlek, mondom. Le is vonhatod, például havi százforintos részletekben. Megelégszem havonta ötven forint költőpénzzel. Erre beleszól a kettőnk beszélgetésébe, s szerintem teljesen illetéktelenül, Öli bácsi. Egy tizenhét éves lány ne flancoljon kekiru- hával, mondja. Maga ehhez nem ért, mondom neki. A kekiruha nem flanc. Anyuhoz fordultam: könvörgök, anyukám, összetett kézzel, adjál ötszáz froncsit, megszakad a szívem egy keki- ruháért. Véletlenül észrevettem, hogy7 Öli bácsi, félig a hátam mögött, int anyunak, hogy ne adjon. Erre nagyon begurultam: mit avatkozik bele ez a pasas egy anya és a leánya vitájába? S mikor anyu ki is jelentette, hogy hagyjam abba a kunyerálást, mert esze ágában sincs nekem ötszáz forintot adni, közöltem vele: Jól van anyu. ha ilyen szívtelen vagy, akkor én most elmegyek, s meg- szerzem az ötszázat. Hogy hogyan, még nem tudom. Majd lefekszik valami tró- gerral, jegyezte meg Öli bácsi. Erre aztán igazán pipa lettem, s azt mondom neki: Maga a tróger, Öli bácsi. Itt alszik, tömi a pociját az anyu kajájával. Maga anyuból él. Azelőtt az ilyet, hallom, stricinek hívták. Anyu nekemron- tott, azt hittem, megüt. Nem féltem, mert frankón éreztem, hogy én most elmegyek, és megszerzem az Ötszáz forintot. Ne üss meg, anyám, mondom, én most elmegyek, és megszerzem az ötszáz forintot. És megveszem a kekiruhát. A ház előtt már sírtam, hogy így tönkrement az életem, s elvesztettem az anyámat. Egy ideig kódo- rogtam a sötétedő utcákon, gondoltam, fölkeresem Bandit, de aztán más jutott eszembe, s egyszercsak Krisztáék háza előtt találtam magam. Kriszta beengedett, nagyon jó barátnő ő. A szüleivel él, apja is, anyja is az üzemben dolgozik. Elmondtam, hogy miért hagytam ott az anyámat. Megengedték, hogy náluk szundíthassak éjszaka. Nem fog anyád aggódni? kérdezte Kriszta anyja. Nem. őneki van, aki vigasztalja Képes a rendőrséghez fordulni, mondta Kriszta anyja. Nem hiszem. Mással van ő éjszaka elfoglalva. Különben is, reggel bemegyek dolgozni, és akkor látja, hogy élek és nem vesztem el. Nagyon köszönöm, hogy meg tetszenek engedni, hogy itt aludjak. Bár így is boldogtalan vagyok, hogy nekem semmi se sikerül. Életem egyetlen nagy vágya lett volna ez a kekiruha, amilyet Kriszta is vett, és nem juthatok hozzá, mert anyu még kölcsön se akart adni nekem ötszáz forintot Pedig becsszavamra, részletekben megadtam volna. Reggel, mielőtt munkába mentem, Kriszta anyukája kezembe nyomott ötszáz forintot. Kislányom, én megértem, hogy mennyire fájhat a szíved. Ezt a pénzt majd részletekben visszaadod, ahogy mondtad. És akkor megveheted a kekiruhát. Megöleltem, megcsókoltam Kriszta anyukáját, és azt gondoltam: lám csak, ez egy idegen anyuka, és jobb mint az én anyám, aki nem értette meg egy fiatal lány szive vágyát. Krisztával együtt rohantam munkába, de amikor az áruházhoz értünk, azt mondtam neki: Te csak menj, de ne szólj senkinek, hogy találkoztál velem! Főként anyunak ne szólj. Én itt parkolok. Sajnos, az áruház ilyen korán még zárva volt, de elhatároztam, hogy addig nem megyek el innen, míg ki nem nyit. Tíz órakor nyitott, akkor spuri be, fölpróbáltam egy kekiruhát, a második úgy állt rajtam, mint a parancsolat, mikor a tükörbe néztem és megláttam magam, majdnem bőgni kezdtem a meghatottságtól. mert olyan karcsú voltam és olyan szép. Ha most látna a tévérendező, már nem is mondana semmit, csak vinne a karjában magával Pestre. Az új ruciban mentem be az üzemi konyhára. Anyu kisírt szemmel rohant elém. Hol jártál az éjszaka, te cafka? kiáltott rám. És ilyenkor kell munkába jönni? És mi van rajtad? Csak a második kérdésre válaszoltam. A kekiruha, amiről beszéltem, mondtam. Szóval megszerezted az ötszáz forintot, ahogy azt a makacs fejedbe vetted? Igen, megszereztem. És megmondanád, hogyan? Nem mondom meg. Lefeküdtél valakivel, mi? Igen, lefeküdtem. Anyu félelmetes pofont kevert le. Még a kezének a zsírszagát is éreztem. A hajam össze- kuszálódott, a szemem megtelt könnyel, s arra gondoltam: szegény anyu. úgy látszik, egész éjjel izgult értem, ha így föl van srófolva. Lehet, hogy még szeret? üääü6 A
