Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1979. április 4., szerda Legfőbb partner: a Szovjetunió A háború nyomait még nem törölték el a béke első hónapjai. A gépektől megfosztott, lebombázott tetejű műhelyek, üzemek sebzetten várták az újjáépítőket — ám az elszántság, az akarat kevés volt. Az embernek, ahhoz hogy újrakezdhesse életét, szerszámokra, anyagokra, élelemre volt szüksége 1945-ben ... Több, vagy kevesebb pátosszal így kezdődik a valameny- nyiünknek szóló történet az akkori időkből. És így folytatódik: 1945. augusztusában Magyarország és a Szovjetunió árucsere-forgalmi megállapodást - köt, s ennek alapján megérkeznek a nélkülözhetetlen anyagok, szerszámok, élelmiszerek. Az első szerződést újabbak követik. Az idők folyamán Magyarország és a Szovjetunió baráti, az élet minden területét felölelő szövetségre lépett. S nem csupán az állami, politikai, gazdasági, ' kulturális területeken, hanem a tudomány, az egészségügy, a turizmus, a sport -r, s a magánemberek személyes kapcsolataiban. E kapcsolatrendszer korunkban szerteágazó, társadalmunkat szinte minden részében átszövő, minden területen fontos kötelék lett. A világpiaci hullámverés éveiben kiváltképpen kitűnik: a baráti együttműködés egyik meghatározó , területe a gazdaságé. Ma csakúgy, mint a történelmi emlékű első szerződéskötés idején. Ma a Szovjetunió 41 minisztériuma és országos hatáskörű szerve tart fenn szoros kapcsolatot 13 magyar minisztériummal és országos hatáskörű szervvel; ebben gyakorlatilag a népgazdaság minden ágazata érdekelt és érintett. Az együttműködést az 1964-ben létrehozott műszaki-tudományos és együttműködési kormány- bizottság irányítja. E bizottságnak van dolga bőven, hiszen a két ország közötti termelési, szakosítási. kereskedelmi munka évről évre dinamikusan bővül. Erre utal, hogy jelenlegi rubelelszámolású exportunknak jóval több mint 50 százaléka a Szovjetunióba irányul, s Magyarország gazdasági partnerei között legelső a Szovjetunió. Érdemes alaposabban is megvizsgálni e helyzet kialakulását, hiszen a tények puszta felsorolása is eligazító erejű. 1947-ben, a magyar—szov_ jet árucsere-forgalom értéke, 25 millió rubel volt — ez 1950-ig tízszeresére emelkedett. (1950-re behozatalunk 24,5 százalékát szovjet áruk képviselték, kivitelünknek 28,9 százaléka irányult a Szovjetunióba.) Erre az időszakra a magyar ipar megteremtése, az új gazdasági szerkezet kialakítása a jellemző — a Szovjetunióból szállított berendezések, gépek, nyersanyagok e nagyon nehéz feladat megoldását segítették — könnyítették’ számunkra. Kialakultak azok a termékcsoportok mindkét oldalon, amelyeknek szállítása, mind a Szovjetuniónak, mind hazánknak előnyös volt, s ma is előnyös. Mindez hozzájárult az új utat nyitó magyar gazdaság szerkezetének átformálásához, az erősáramú ipar, a híradás- technika, a műszeripar megalapozásához és gyorsított fejlesztéséhez. A korszerűsítés lendítőerejének bizonyult például a Szovjetunióból származó mind több szénhidrogén — elsősorban kőolaj. De ugyanígy az, hogy a könnyű- és vegyipari fej’esztésünk, gépiparunk, műszeriparunk termékei azonnal nagy felvevőpiacot találtak a Szovjetunióban: 1960. után a Szovjetunió részesedése Magyarország külkereskedelmi forgalmában meghaladta a 34 százalékot. Ilyen arányok már nem „fértek el” a hagyományos munkamegosztás keretei között. Aligha lehetett az együttműködés e szélesen terjedő folyamát a külkereskedelmi, árucsere-egyezmények körébe foglalni — a két gazdaság mindinkább a magasabb rendű integráció felé törekedett. Ebben a KGST-gya- korlatnak is megfelelő megoldásban —, külön súlyt kapott a hosszú távra szóló tervek egyeztetése, a tudatos, előre meghatározott gyártás- és gyártmányszakosítás, a kooperáció. Mindezeket kétoldalú, hosszú lejáratú kormányközi egyezményekbe foglaltuk. Rendszeressé váltak a magas szintű találkozások, eszmecserék a jobb összhang érdekében; a megállapodások sora született meg a magyar—szovjet integráció elmélyítése ügyében. Külön súlyt képvisel a nyersanyag-kitermelésre irányuló többoldalú egyezmény, ezekről magyar—szovjet megállapodások is intézkednek. Jellemzőjük a hosszú távra való gondoskodás: a villamosenergia-, a szénhid- ■ rogén-, a nyersanyagimportot szinte kivétel nélkül 1985— 1990-ig szabályozzák. A példák közismertek, rangjukhoz illően: a Barátság, a Testvériség, a Szövetség vezetékek működnek, s nagy jelentőségű a tavaly átadott 750 kV-os távvezeték-rendszer üzembe helyezése, amely a KGST-orszá- gok villamosenergia-ellátá- sának színvonalát, biztonságát növeli. Felsorolhatatlan, mivel oldalakat tenne ki, az ágazatok és vállalatok kereteiben működő valamennyi együttműködési megállapodás. De néhányra érdemes e helyütt is utalni. Nehézipar: az olefinkémiai egyezmény alapján Leninváros- ban felépült olefin-üzemben a magyar térin ékekért (etilén, propilén) poliszti- roílal, akrilnitrillel, etilén- glikollal „fizet” a szovjet partner. A magyar üzem technológiai — „köldökzsinórral” kapcsolódik kallusi testvérüzeméhez — eleve egymásra utaltak, s csak együtt létezhetnek. De a gyártásszakosítás alapján csupán a nehézipar területén a Szovjetunió 73, Magyarország 23 vegyi termék készítésére szakosodott. Olyan fontos termékekre, amelyeket egyáltalán nem, illetve nehezen és jóval drágábban lehetne csak beszerezni a viágpiacon. ösz- szes kőolaj-szükségletünknek 75 százalékát a Szovjetunió elégíti ki, 1980-ig. A 750 kV-os összeköttetést biztosító távvezetékről már szóltunk, e témakörben kell említeni, hogy Magyarország jelentős mennyiségű elektromos energiát importál a Szovjetunióból. Sőt: a villamosenergetikai bázisunk kiépítésében jelentős a szovjet részvétel. A Dunántúli Hőerőmű' 1500 MW_ os teljesítményű II. üteméhez a ^Szovjetunió szállítja a fő berendezéseket, csak- úgy. mint az 1760 MW tel-' jesítményre készülő Paksi Atomerőműhöz is. Ez utóbbi a VI. ötéves tervben kezd villamos energiát szolgáltatni. Kohó- és gépipar: Magyarország Szovjetunióba irányuló exportjából 50 százalékkal részesedik ez az ágazat; a magyar szállítások 65, a szovjet szállítások 45 százaléka szakosítás eredménye. A tárca terüle- _ tén több mint 45 kormány-, ’ illetve tárcaszintű egyezmény van érvényben. Mezőgazdaság és élelmiszeripar: 1976. március ,26- án fontos egyezmény született. Magyarország 1980-ig gabona, vágómarha és marhahús ellenében különféle nyersanyagokat kap kontingensen felül a Szovjetunióból. A tárca széleskörűen együttműködik partnerével az agrokémiai szolgálat, a növényegészségügy, a vetőmagtermeltetés, a szarvas- marha- és juhtenyésztés területén. A zöldség-gyümölcs szállítási egyezmény keretében 1990-ig friss és tartósított zöldség-gyümölcsféléket, bort szállítunk a Szovjetuniónak, létfontosságú termékekért cserébe. Könnyűipar: 1960 óta kétoldalú, részletes egyezmények rögzítik az ágazat ' kapcsolatait szovjet partnereivel. A magyar kivitel tekintélyes része — 13—14 százaléka — könnyűipari eredetű, ezért az együttműködésnek és tervkoordinációnak nagy a szerepe: szovjet szállítások fedezik cellulózigényünk felét, faforgács, fenyő-fűrészáru, papírszükségletünk kielégítését; a magyar textilipar szövő- és más gépek ezreit vásárolja legfőbb partnerétől, a Szovjetuniótól. Exportja évente átlagosan viszont 40 millió négyzetméter szövet, 80 millió rubel értékű konfekció-ruha, 50 millió rubel értékű kötöttáru, 12 millió pár cipő, 7 millió rubel értékű bútor. Milyen következtetéseket vonhatunk le mindebből? Nos, legelőször a legfontosabbat: a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatók uralkodó eleme a kölcsönösen előnyös integráció lett. Az olyan integráció, amely- mindkét félnek hosszú távon a biztonságot nyújtja a tervezés, a termelés és a fejlesztés-beruházás folyamataiban. Másodszor: mivel a kapcsolatok időhorizontja kitágult és hosszú távú egyeztetések rendszeresen garantálják a rugalmas Igazítás lehetőségét — mind hazánknak, mind a Szovjetuniónak módja van a munkamegosztást a lehető legkedvezőbb tartalommal megtölteni. Magyarország esetében ez döntő fontosságú, hiszen a termékszerkezet-átalakítás, a hatékonyságjavítás feladatait biztos támponthoz kötheti. Gondoljunk csak azokra a hosszú távú egyezményekre, amelyek a magyar gépipar súlypontját jelentő vállalatok konkrét lehetőségeit meghatározták, vagy az energetikai együttműködésre Érdemes leszögezni:) ma is nagyrészt az határozza meg termelési — tehát külkereskedelmi — lehetőségeinket, céljainkat, hogy a Szovjetuniónak mikor, milyen igénye van különféle feldolgozóipari es élelmiszeripari termékekre, illetve hogy fejlesztési elképzeléseinkhez milyen mennyiségű és jellegű anyagokra — energiahordozókra, illetve berendezésre van szükségünk. Azaz: a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatoknak 1945 óta mindig alapvető hatása volt a magyar gazdaságra, annak fejlődésére — s ez a tendencia a jövőben sem változik. Elég összehasonlítani a kezdő sorokban említett évi 25 millió rubeles magyar—szovjet forgalmat, valamint azt, hogy ennek értéke 1978-ban 4,3 milliárd rubelt tett ki, az 1978. december 21-én aiáírt árucsere-forgalmi jegyzőkönyv 4,8 milliárdos értéket rögzít — tehát a fejlődés dinamizmusa hűséges kísérő marad. (Exportunk 60 százaléka gép és berendezés, a fennmaradó 40 százalékon a könnyűipar, az élelmiszer- ipar, a nehézipar — gyógyszeripar —, osztozik. Importunk 75 százaléka energia, energiahordozó, a fennmaradó részt a gépek, berendezések és a nyersanya. gok képviselik.) A stabil, évekre megalapozott áruszerkezet azonban nem jelenthet megmerevedést. A világpiaci árrobbanás a hetvenes évek második felében a főbb áruszerkezeten belül változásokat hozott az arányokban . — nőtt az energiaimport és, az anyagjellegű termékek aránya szovjet szállításokban, míg a magyar exportban az agrártermékeké, fogyasztási cikkeké. Bár ezek a módosulások nem változtatták meg gazdasági kapcsolat- rendszerünk, munkamegosztásunk alapvonásait .—, de felszínre hozták azokat a feladatokat, új jelenségeket is, amelyeket az elkövetkező években meg kell oldani, válaszolni, hogy még teljesebben kiaknázhassuk a magyar—szovjet gazdasági munkamegosztás előnyeit. Történelmünk már bizonyította: gazdasági kapcsolataink, mélyen gyökerező barátságunk — a világpiaci változások közepette is — nem csupán állták a próbát, hanem magukban hordozták a szakadatlan fejlődés, megújulás lendítőerőit. Matkó István FŐBB TERMÉKEK BEHOZATALA A SZOVJETUNIÓBÓL Kőolaj (ezer r) Földgáz (millió rn3) Vasérc (ezer t) Alumínium (ezer t) A FŐBB TERMÉKEK .KIVITELE A SZOVJETUNIÓBA Gyapot (ezer t) Traktor (db) Tehergépkocsi (db) Személygépkocsi (db) S3 46 37 #0 V 6106-^L.4959 1-------5 948 4543 5060 39344 34 407" ’975 1976 1977 1975 1976 1977 1975 1976 1977 1975 1976 1977 Timföld (ezer t) Portáldaru (db) 81 (55 65 Autóbusz (db) nrrm Miss 6789 Gépjármű res/iermek (db) § 28897 2* 533 1975 1976 1977 1975 1976 1977 Gyógyszer (millió Ft) Női cipó (ezer par) 1975 1976 1977 Bor (ezer ht) 1975 1976 1977 Vágómarha (ezer t) 11643 HÍJ» JÚx'
