Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
1979, április 4„ srcrda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Jelentés az Avas-délről © A tervező véleménye (Közbevetés) Nem titok, hogy az elmúlt év őszén az avasi teleplakók nagy port keverő módszerrel hívták föl magukra a városi tanács figyelmét. Azóta jelentős változások történtek. Tavaly ősszel került egy újabb' ZÖLDÉRT-bolt a Bokányi Dezső utcába — ezt nagyon hiányolták az aláírásgyűjtők — s ezekben a napokban, hetekben a Miskolci Közlekedési Vállalat újabb jármüvek beállításával, újabb vonalak kialakításával próbál enyhíteni a zsúfoltságon. A morgolódás azonban nem szűnt meg. Sokan úgy érzik és azt gondolják, hogy az ország második városa nem lehet büszke erre a lakótelepre. Ezért legtöbben a tervezőket hibáztatják. Mit mondanak ők? (Némi történelem) A hitelesebb, kielégítőbb tájékozódás érdekében Morvát Istvánnal, az ÉSZAK- TERV igazgatóhelyettesével, 'az avasi lakótelep egyik tervezőjével rövid „történelmi áttekintéssel” kezdtük a beszélgetést. Már az ötvenes években kialakult az elképzelés, mely szerint ezen a viszonylag kihasználatlan és nagy területen lakótelepet fognak építeni. Tanulmány- tervek, tervek és álmok születtek egy hatalmas, koncentrált építkezésről, de korántsem olyanról, mint a mostani. A tervek születtek, elfogadták őket, majd elavultak. Csak egyet említünk: volt olyan is, amelyben tízemeletes blokkházakat terveztek, s közéjük építészeti hangsúlyként harmincemeletes középületek, lakóházak kerültek volna. Tíz éve azonban megyénkben is elkészült az első házgyár — amely, ha szebbé nem is telte az épületeket, de meggyorsította, forradalmasította az építkezést. Később születtek az ismert rendeletek a magasházakról, tűzvédelmi és tervezői szempontokról, amelyeknek eredményeként kialakult az elképzelés, hogy az öt, illetve tizenegy lakószintes házak a leggazdaságosabbak. A tervező tehát csak ezekkel dolgozhatott, töprenghetett és vívódhatott, szárnyaló álmait pedig ellehette másnap éjszakára. (Kétezer és a tízszerese) Lakás, lakás és megint- csak lakás. Erre van és lesz szükség. Amiért ilyen ez a lakótelep, legnagyobb mértékben a szükség okolható. Csupán egyetlen adat ennek érzékeltetésére: Miskolcon jelenleg húszezer jogos lakásigénylőt tartanak szómon. A pénzügyi feltételek és az építőipar jelenlegi kapacitása azt engedélyezi, hogy a szükséges mennyiségnek évente — s ez is rendkívül nagy eredmény — egytizede építhető fel a megyeszékhelyen. Az ütemességhez, folyamatossághoz pedig az emberek és gépek különösen nagyfokú koncentrálása szükséges. A tervezővállalat igazgató- helyettesével szót ejtettünk egy másik, jellegzetesen avasi „betegségről”, a talajviszonyokról is. Jó másfél, két éve rémhír terjedt el a városban: rövidesen leállítják az építkezést, mert — a hétköznapi kifejezéssel élve — „csúszik a domb”. A rémhijr szokásának megfelelően, nem bizonyult igaznak, ám némi valóságalapja viszont volt. A felázott, agyagos talajon kisebb területek egymással ellentétes irányban megcsúsztak. A Földtani Kutató Vállalat többszörös felmérése és elemzése szerint a jelenlegi talaj alkalmas a nagy megterhelés elviselésére, ennek ellenére a még nagyobb biztonság miatt több helyütt kisebb támfalakat, vízelvezető csatornákat építenek. (Türelem) A tervező türelemre int. Ügy találja, hogy a jelenlegi, nehezen elviselhető állapot pusztán átmeneti, idővel a dolgok helyükre kerülnek, lesz — ha nem is elegendő — zöldterület, megépülnek az utak, amelyek négy ponton csatlakoznak majd a város vérkeringésébe. A telepiek könnyen elérhetik a kilátó mellett levő, s már megépült sportpályákat is. A munkások, gépek hadserege ezekben a hetekben a kilátó felé indult támadásba, a frontvonal az északkeleti irányba tolódott át. A második ütemben — bár teljesen csak a jövő év végére készül el — rövidesen megkezdődhet a konszolidáció, a nyugodtabb élet. A tervezők most már azon törik a fejüket, hogy az utolsó simításoknál miként' lehetne az egyetem és a He- jőcsaba felőli oldalon szebb városképet kialakítani. Jelenleg már minden remény megvan arra, hogy engedélyt kapnak két- és háromszintes lakóházuk tervezésére, megépítésére. A második ütemben ennek megfelelően még egy úgynevezett Avas-keleti, 800 lakásos tömböt és az egyetemi oldalon egy 200 lakásos min- talakótelepet hoznak létre. Az épületek szintmagassága követi a domb emelkedését. így tehát nemcsak a belső terek milliméternyi kihasználásában lépünk előre, hanem a városkép sem vallja kárát a szükségnek. Udvardy József A régi ózdi főutca, a „gyújtó", 1934-ben.. . ,.s ugyanez ma, a várossá nyilvánítás után 30 évvel özd harminc éve város Kenyerét vasból és acélból formázzák A kohászat és a város, Ózd fejlődése a gyáralapítás óta eltéphetetlen szálakkal kötődött, s kötődik ma is egymáshoz. Az üzem és a település szive egy ritmusra dobban. Ha öröm van a gyárban, örül a gyárat ölelő település, ha baj van odabent, küszködnek a házak is. De — s ezen az ünnepen ne szégyelljük újra kimondanni — az igazi történelem, s a születés, harminc évvel ezelőtt kezdődött meg. amikor várossá nyilvánították az akkor 6130 lakást számláló nagyközséget. Az eltelt harminc év alatt többet fejlődött, gyarapodott, mint az azt megelőző hét évszázad során. Az „örökség” viszont inkább csak bajt okozott. — Csak a lelkesedés, az akarat, az elszántság volt meg — mondja Tóth Istvánná, áki 14 évig dolgozott a városi tanács különböző vezetői posztjain. Ózd és az alig egy évtizede hozzácsatolt Sajóvárkony és Bolyok teljesen falusias, kolóniás képet mutatott. Nem voltak nagyobb házak, szinte teljesen hiányoztak a közművek. A boltok, a gyár környékén lévő kis, sötét lyukak, amelyeket a „Rima” kezelt, éppen csuk a legszükségesebb életfenntartási igényeket elégítették ki. Sokan vitatták is a várossá nyilvánítás szükségességét. Ma viszont, a harminc év távlatából már tudjuk, ez a dátum: 1949. január 1., olyan fordulatot, olyan változást hozott, amire mindannyian büszkék lehetünk. Városnézés Alkalmi kilátóból pásztázzuk a várost. Házgyári magasépület tetején álldogálunk, s nézzük az utcák, terek. óvodák, iskolák élénk, mozgalmas hétköznapját, látjuk a Centrum Áruházat, a járási hivatal épületét, a Kun Béla Művelődési Házat, a Béke-telepet, ahol azelőtt Bolyok földbe bújó vályogházai álltak . .. — A harminc év legnagyobb eredményének az évfordulón azt tartom — mondja Tóth Ferenc, a városi tanács elnökhelyettese, hogy ezekre a napokra sikerült egy egységes, új várost, egy új város arcával kialakítani. Nemrégiben „bekebeleztünk” jó néhány kisebb települést a környékünkön, s így már összesen ötvenezer lakost számlál a megye második városa. Ózd. Ma már hétezer, lakótelepi összkomfortos lakas van a Hazánk felszabadulásána'k 34. és Ózd várossá nyilvánításának 30. évfordulója alkalmából tegnap délután, a Liszt Ferenc Művelődési Központban a városi pártbizottság és a városi tanács együttes kibővített ünnepi ülést tartott. Az ünnepi ülésen Vajda István, a városi. pártbizottság első titkárának megnyitója után dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke mondott ünnepi beszédet. Varga Dezső, a városi tanács elnöke a város fejlődésében, ellátásában végzett kiemelkedő munka elismeréseként díszpolgári címeket adományozott, valamint a ,,Városért” című kitüntetéseket nyújtott át. Az ülés előtt koszorúkat helyeztek el Ózdon, a Szovjet Hősök sírjánál és a Felszabadulás téren. (Az ünnepi ülésről következő számunkban részletesen beszámolunk.) városban — ez a szám talán híven reprezentálja a fejlődés ütemét. A városfejlesztésben, a tervezésben három fő irányt követünk. Legfontosabbnak tartjuk a lakásépítést, majd rögtön ezt követően a gyermekintézmények átadását és a kereskedelmi hálózat fejlesztését. Ebben a tervidőszakban több mint másfél ezer lakást építettünk meg, s ezt szeretnénk ugyanilyen mértékben folytatni a VI.. ötéves tervben is. Jelenleg 1100 óvodai férőhelyünk van, de még ebben az évben további 275-öt szeretnénk átadni. Ózdon azelőtt szinte nem volt orvosi ellátás. Ma 12 körzeti, 7 gyermekkörzeti orvos vigyázza a városlakók egészségét, s van egy valóban korszerű, több, mint 400 ágyas kórházunk és rendelőintézetünk, ahol a gyógyítás minden feltételét megteremtettük. Ebben az évben átadtunk már egy 1300 négyzetméteres ÁBC-boltot, s átadás előtt áll 1000 négyzetméternyi kereskedelmi egység. Hosszú távú elképzeléseinkben pedig 4200 négyzetméter bolthálózat felépítését tervezzük. A városfejlesztés távlati elképzeléseiben is. további dinamikus fejlődéssel számolunk. Folytatódik a Vörös Hadsereg útja, valamint a Béke-telep építése. A ruhagyár irányában, a Március 15-e út folytatásaként, új lakótelep épül. A Béke-telep végül is egy húszezer lakosú városrésszé fejlődik. 1980 után a József Attila út mellett, a Bakatető oldalán, házgyári elemekből 1000 összkomfortos lakás épül meg. A másik oldalon, a 48-as úton 500—600, többszintes társas- és kertes családi ház váltja fel a 100 évesnél is öregebb épületeket. Változik a város, változnak. igényesebbek lettek az emberek is. A tanácselnök- helyettes véleménye szerint arra lehelnek a legbüszkébbek, hogy ma már maguk, az ózdiak is sokat tesznek a településért. Kiszámolták, minden lakos — az aprajával, idősebbjével együtt — ötszáz forintnyi társadalmi munkát végez évente. Az ózdi „Velence” Tóth Istvánnéval lakásán, az úgynevezett „Velence” vá rosrészben beszélgettünk. Miért is hívják így ezt a területet? A kétszintes, jellegzetes szecessziós stílusú 47 épület a település legmélyebben fekvő területén van — írja a jubileumra készített „Fejezetek Ózd történelméből” című kiadvány. Ez az oka, hogy a tavaszi, jeges áradások idején nemegyszer elöntötte a víz. így történt 1925- ben is, az építése befejezése előtt. A gyárvezetőség Bethlen István-telepnek akarta elnevezni, amikor azonban a „nagyirodából” kiszivárgott ennek a híre, a munkások ellenérzéssel fogadták. A Hangony áradása miatt tek- nőkön, tutajokon közelítették meg a házakat. Mondták: „Olyan ez, mint Velencében". Elnevezték hát Velencének, s rajta is maradt ez a név. Meg kell még említeni, hogy a telep építési terveit a Tanácsköztársaság ideje alatt készítették el. A mai ózdi munkás méltó elődeihez. Most nincs szükség erőt demonstráló felvonulásokra. A kohók, martinkemencék, hengerdék világában azonban 197.9-ben is mindennap bizonyítani kell. Aki kíváncsi eredményeikre, megnézheti az új rúd-drót- hengerművet, a folyamatos acélöntőművet, az oxigéngyárat, hogy csak a legjelentősebb nagyberuházásokat említsük. S a fiatalok is követik a szülők példáját. •Éppen a napokban számoltunk be arról, hogy az ÓKÜ 2100 ifjúkommunistája olyan eredménnyel teljesítette gazdasági és politikai vállalásait, hogy harmadszor is elnyerte a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. « Ma már nemcsak a férfiak Amint már említettük, a kohászat és a város fejlődése töretlen egységet alkot. Ózdon azonban ma már nemcsak az ÓKÜ létezik. — A vasgyár nehéz, poros munkáját nem volt minden- nő képes elvégezni — mondja Tóth Istvánná. — Akkoriban (1960 előtt) egy- egy fogadónapomon 30—40 asszony, lány jött el hozzám munkát kérni. Én úgy éreztem, feltétlenül eljött az idő, hogy a nőknek is teremtsünk valamilyen munkaalkalmat, támogatást azonban alig- alig kaptam. Végül az ötödik tervegyeztető tárgyaláson az „asztalra csaptam”. Jöjjenek ki, és nézzék meg, hol rosz- szabb a helyzet, nálunk, vagy Salgótarjánban — ugyanis velük rivalizáltunk az új gyárért. A miniszterhelyettes végül is nekem adott igazat. Mi lett ennek az igazságnak a következménye? Az 1961-es indulásnál a kezdő létszám 140 fő volt. Azóta — 20 millió forintos beruházással bővítve —. több. mint 1000 nődoigozól foglalkoztatnak. A termelési érték évenként 100—120 millió forint között alakul. S mi az, amit a volt tanácstitkár, s most, nyugdíjasán is aktív tanácstag hiányol a városból ? — Nagyon régi vágyunk, úgy is mondhatnám, sérelmünk — válaszol Tóth Istvánná, hogy Ózdon nincsen strand. Bár sok mindent tettünk már. de a közműhálózatot még tovább kell fejleszteni, és még mindig van olyan általános iskola, ahol rossz körülmények között tanulnak a gyerekek. Tovább kell munkálkodnunk az egységes városkép kialakításán, mert hiszen aki hozzánk jön, csak azt láthatja, ami van, a múltat nemigen kutatja, képzeli el. Ez az eltelt harminc ev olyan, mint amikor egy futó nagy lendülettel megindul, és az élre tör. Bennünket ez a lendület egyre tovább és messzebbre visz. (Udvardy)
