Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 T979. április 4., szerda Filmíevél: i Kinek Wmm&i szíiaft a Hátai a törvénye? GALGŰCZI ERZSÉBET elbeszélései, regényei hü tükre korunk falusi életének. Talán helytelen is a jelző, a „falusi” megjelölés, hiszen mindazok az események, amelyekkel írásaiban találkozunk, csak játszódnak falusi környezetben, vagy a konkrét eset éppen ott fordult elő, többségükben azonban olyan társadalmi jelenségek, amelyek napról napra változó korunkra jellemzőek, falu vagy város megkülönböztetése nélkül is. Érdekes vonásuk, hogy igen sokszor, az esetek többségében negatívumokat tárnak fel, a fejlődés közben adódó ellentmondásokat, a szocializmus építése során fel-felbukkanó alkalmakkal, lehetőségekkel való visszaéléseket, az előrelépés kóros kinövéseit. Ilyen jelenség körül bonyolódik a Kinek. a törvénye? című elbeszélése is, amely jóllehet csaknem másfél évtizeddel korábbi ihletésű, most film- változatban teljesen frissnek, újnak érződik, mai valóságunkat tükrözi, hiszen mindazok a negatív jelenségek, amelyeket a hajdani elbeszélés megfogalmazott, a film megjelenítésében — sajnálatosan — ma is érvényesek, fellelhetők. A film a Magyar Televízió és a Dialóg Filmstúdió közös produkciójában, Ráday Mihály operatőri közreműködésével, Szönyi G. Sándor rendezésében készült. A történet több tekintetben módosult, befejezése is más lett. Mondandója azonban változatlan. És tegyük hozzá: változatlanul kemény, elgondolkoztató. Kinek a törvénye? — olvassuk a film címében. És máris gondolkodnunk kell. Hogy-hogy kinek a törvénye? ! Hát lehet Magyarországon más törvény, mint a Népköztársaság törvénye? A meg nem nevezett, filmbeli faluban, úgy látszik, lehet. Mert ott, mintha helyben lakna az államhatalom, az isten és minden hatalmasság egyetlen személyben, a helyi téeszelnök, a Iíossuth-díjas Máté Ferenc személyében. Máté Ferenc azok közé a téeszelnökök közé tartozik, akik valóban liösök voltak valaha. Akik a semmiből teremtették még a közös gazdaságot, a később igen jól prosperáló mezőgazdasági nagyüzemet, akik éjt nappallá téve küzdöttek érte, hogy ne csak megteremtődjék, hanem meg is szilárduljon a szocialista mezőgazdaság, majd a szövetkezet stabilizálódása után kezdtek kiskirályokká válni. Lassanként már semmit sem tetek a szövetkezetiekért, dolgozott helyettük más, végezte az irányítást más. ők csak reprezentáltak, régi kapcsolataikat ápolgatták, régi dicsőségükből, a légi és új barátságokból, és az ezekből fakadó rendszeres kitüntetésekből, jutalmakból, közmegbecsülésnek tűnő szereplésekből éltek, igencsak jól. Jellemző, hogy míg a szövetkezet huszonötéves jubileumi ünnepségén az egyik alapító idős paraszt 1500 forint jutalmat kapott, Mátét 100 000 forinttal jutalmazta a megyei tanács. Ez a Máté régen elszakadt a szövetkezeti tagságtól, a munkától, okkal gúnyolták vörösbáróként, régen megszűnt a tekintélye otthon, a saját szövetkezetében. Tekintélye viszont volt másfelé. Az országos fórumokon, megyei vezetésben levő barátok, az ezektől függő helyi funkcionáriusok, beleértve a rendőr-őrsparancs- nokot is, viszont tisztelték, mert részben a régi kapcsolat összefűzte őket, részben a régóta nagyhatalmú helyi kiskirálytól okkal lehetett tartani. EBBE A FALUBA csöppent a pályakezdő, gyakorlatlan kisrendőr, aki nem tudta, és nem is akarta tudomásul venni a helyi sajátos törvényeket. Nemcsak a téeszelnökkel összefonódott húsüzemi vezető visszaéléseit leplezte le, hanem az elnök kisebb-nagyobb szabálysértéseit is, egyáltalán felderítette, milyen is a valóságos viszony az emberek és az elnök között. És itt került konfliktusba az elnökkel, sőt saját felsőbbségével is, mert nem akarta tudomásul venni a „kinek a törvénye?” kérdést, hiszen szerinte, ilyen kérdés nem létezhet. A rendőr és az elnök konfliktusát bonyolítja a filmben az elnök lánya és a rendőr között kibontakozó szerelmi kapcsolat, amely méginkább drámaivá teszi az összeütközést. , Szőnyi G. Sándor, aki korábbi tévéfilmjeiben már többször bizonyította, hogy nem fél a felszisszertést kiváltó kényes kérdések fiimi megfogalmazásától, most igy úgy ültette át a Galgóezi-no- vellát filmre, hogy nem egy falusi életképet kaptunk, nem is két ember konfliktusát, hanem annak a kérdésnek körüljárását, vajon a demokratizmus mai társadalmi kereteink között hogyan érvényesül, és hogy vindi- kálhat-e magának a Népköz- társaság törvényeitől eltérő rendet bármilyen rangos vezető is. Jóllehet, a válasznak egyértelműnek kellene lennie, a történet lezárása mégis azt sejteti, hogy a fiatal rendőrnek még sok ' nehézséggel kell megküzdenie, hiszen Mátét még mindig igen nagy erők övezik, pá- tyolgatják. Ráday Mihály operatőr. különösen az autós jelenetekben és a szerelmi képben brillírozott. A nagyszámú szereplő- gárdából feltétlenül kiemelést kíván Sinkovits Imre, a téeszelnök, Balkai Géza, a rendőr alakítója, valamint Töröcsik Mari, Szabó Gyula. Usztics Mátyás egy-egy kisebb szerepben. E film minden bizonnyal sok ellenérzést is fog kelteni, elsősorban a Mátéhoz hasonlóan gondolkodók kőiében. De mondandójának igazsága, filmes megfogalmazásának ereje és hatása vitathatatlan. Benedek Miklós Krouth Pálné vezérigazgató átvágja az avatást jelképező szalagot A Pamutfonóipari Vállalat Miskolci Gyárának párt-, szakszervezeti és KISZ-bi- zottsága, gazdasági vezetése április 4-e alkalmából kedden ünnepséget rendezett, melynek keretében átadták rendeltetésének a fonoda Március 8. nevet viselő leányszállóját, Az üzem szomszédságában levő hatemeletes, impozáns épület kultúrtermében sorra került ünnepségen Berencsy Miklós- né, a fonoda szakszervezeti bizottságának titkára köszöntötte a létesítmény átadására meghívott vendégeket, köztük dr. Bodnár Ferencet, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a Borsod megyei Pártbizottság első titkárát, Drótos Lászlót, az MSZMP Miskolci városi Bizottságának első titkárát, dr. Pusztai Bélát, a Borsod megyei Tanács általános elnökhelyettesét, Rózsa Kálmánt, a Miskolci városi Tanács elnökét. Kovács Zoltánt, a KISZ Miskolci városi Bizottságának titkárát, Krauth Pálnét, a Pamutfonóipari Vállalat vezérigazgatóját; a felügyeleti hatóságok, az ágazati és megyei szakszervezeti szervek, a létesítmény tervezését és építését végző kivitelező vállalatok képviselőit. Az szb- titkár külön köszöntötte Viktor Pavlovics Mesalkint, a szovjet testvérüzem, a Vo- logdai Lenkombinát igazgatóját, aki háromtagú delegáció élén a Miskolci Pamutfonó vendégeként tartózkodik Borsodban. Az szb-titkár üdvözlőszavai után Krauth Pálné, a Pamutfonóipari Vállalat vezérigazgatója méltatta az esemény jelentőségét. Szólott róla, hogy a vállalat gazdasági és politikai vezetése megkülönböztetett figyelmet szentel a dolgozók munka- és életkörülményeinek szüntelen javítására. Ennek bizonyítéka a most átadásra kerülő korszerű leányszálló is, amit március 8-án. a nemzetközi nőnapon vettek birtokukba a gyár nődolgozói. Az országban a miskolcin kívül Lőrincen és Újpesten épült hasonló létesítmény. A három szálló közel 100 millió forint költséggel készült el. ebből a miskolci leányszálló építése 38 millió forint ráfordítást igényelt. A vezérigazgató beszéde további részében megköszönte a Borsodi Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak és vezetőinek áldozatos munkáját, amely döntően hozzájárult a szálló határidőre — mintegy nyolc-ki- lenc hónap alatt — történő felépítéséhez. Ezután Krauth Pálné átadta rendeltetésének az új létesítményt Ugyancsak kedden, a kora délutáni órákban került sor a gyár Élüzem-ünnepsé- gére, amelyet a felszabadulás 34. évfordulójára emlékezve tartottak a Miskolci Pamutfonóban. Taizs Irén, az üzemi pártbizottság titkára köszöntötte a gyár dolgozóit és az elnökségben helyet foglalt vendégeket. Ezt követően dr. Szigetiig Tibor igazgató mondott ünnepi beszédet. Méltatta április 4. jelentőségét, majd a gyár elmúlt évi eredményes munkájáról számolt be. Egyebek között elmondta, hogy az 1978. évi termelési tervet csaknem 3 százalékkal teljesítette túl a gyár kollektívája. Mindez elsősorban annak köszönhető, hogy fokozták a termelőberendezések kihasználását, s tovább javult a gyárban a munka- és üzemszervezés. Ennek tulajdonítható az is, hogy a terme] éken ység a tervhez képest négy százalékkal növekedett 1978-ban. Az igazgató ezután arról beszélt, hogy a gyár eredményét méltóképpen elismeri a vállalatvezetés, amely a miskolci gyárat — 1978. évi munkája alapján — immár kilencedik alkalommal a megtisztelő Élüzem címmel tüntette ki. Az ünnepség második részében kitüntetéseket adtak át. Kiváló Dolgozó kitüntetésben ötvenketten részesültek; a gyár 76 szocialista címért versenyző brigádja közül 44 kollektívának a szocialista brigád cím különböző fokozatait adományozták. A III. műszak a múlt évben első helyezést ért el a műszakok közötti versenyben, s vállalásainak túlteljesítése eredményeképpen a Szocialista munka szakmánya címet érdemelte ki, immár harmadik alkalommal. A mechanikai osztály kollektívája Kiváló Osztály kitüntetést kapott. Kiváló Munkáért kitüntetésben ez alkalommal nyolc fonodái dolgozó részesült. I A Parancsnok nyugállományban Megvédeni hazát, házat... .. dicsekedd, hogy egyszerű munkás vagy! rázd meg az öklöd s mondd velem, a költővel, ki sorsod osztja, hogy nem hátrálunk meg sohasem!” (Földeák János- Dicselcedd, hogy munkás vagy!) Az, hogy a felcímban nagy kezdőbetűvel írtuk a parancsnok szót, az nem tévedés, nem hiba. Ez az egyszerű főnév ugyanis dr. Kállai László, a Munkásőrség Borsod megyei Parancsnoksága élén eltöltött közel két évtized alatt a tulajdonfőnév rangjára emelkedett. Nem mindennapi sors az övé és az övéié, beleértve nemzedékét és családját egyaránt. A már akkor az ország legnagyobb községében, Békésben született, 1927-ben. Édesapja a híres kosárfonó üzemben dolgozott, ha éppen akadt munkájuk, és igen szegényesen élt a héttagú család a faluszéli házban. Az első gyerekként született Kállai László az elemi iskola hat osztályát járta. ki. A hatodik osztály elvégzése után, tizenkét éves korában kifutó 1 ett egy könyvkereskedésben, de mellette tanulta a könyvkötészetet is. Negyven esztendővel ezelőtt kezdett el dolgozni és hivatalos munkaviszonya csak most szűnt meg. Ott, a könyvek között eszmélt rá az írott szó hatalmára, rögződött benne a könyvek becsülése, amelyeket nemcsak cipelt, kötött, hanem olvasott is. Tizennégy éves korában kőművestanuló lett. A község, Békés 1944. október 6-án szabadult fel, néhány hónap múlva pedig nemcsak emberként, hanem szakemberként ő maga is felszabadult. Édesapja az elsők között lépett a Magyar Kommunista Pártba, nem volt kétséges, hogy első fiának hol a helye. A fiatal szakmunkás a szakszervezetben és a MADISZ-ban kezdett politizálni, akkor tudatosult benne, hogy neki is megvan az ember sorsába való beleszólás joga. Mozgalmas élet kezdődött el ekkor az országban, Kállai László életében is. 1945 nyarától Budapest újjáépítésében vett részt és ott is aktívan politizált, hiszen a harc a munkáshatalom megteremtéséért folyt. Nagyon jól emlékszik azokra a tízórás mostoha munkanapokra, amelyeket gyenge koszton, barakkban lakva, Budán, az Alkotás utcai kórház újjáépítésénél legürcöltek, nem minden veszély nélkül, hiszen sok fel nem robbant lövedék között kellett dolgozniuk. — Akkoriban az járt az eszemben — emlékszik vissza —, hogy csak egyszer legyen kenyér a kirakatban, mert az már a jó világ jele. Nagyon megnyúzott bennünket, a munkásokat az infláció. Tudtuk, és ezért töretlen hittel dolgoztunk, hogy csak a munka lehet az infláció gátja, az új, a jó pénzünk, a forint arany-alapja, arany- fedezete. Meg is teremtettük. Közben megtörtént az építőipar államosítása is. A nehéz munka, a gyenge ellátás mellett Kállai Lászlónak volt ereje a dolgozók esti iskolájában elvégezni a hetedik és nyolcadik osztályt, később a szakérettségit is. A fővárosból, igen nehéz körülmények között, de minden hét végén hazajárt szülőfalujába. Így lett tagja 1948. január 1-én Békés községben a Magyar Kommunista Pártnak, így lépett édesapja lába nyomába.. A Magyar Gyárépítő Nemzeti Vállalat dolgozójaként 1948-ban már Petöfibányán építette a szénosztályozót, a. következő évben, 1949-ben Diósgyőrbe „vezényelték”, ahol a két nagyüzemben dolgoztak, építettek. Akkor még nem is sejtette, hogy az országnak ez a része lesz második szülőhazája, ahol életét leéli. Közben megnősült, családot alapított és szinte ezzel párhuzamosan és szimbolikusan, a miskolci lakóházépítésekhez került. Itt lett sztahanovista, később vállalatuk pártbizottsági titkára. Mikor a miskolci városi pártbizottság munkatársa lett, később pedig osztályvezetője, akkor is ragaszkodott eredeti szakmájához, hiszen kezdetben csak az építőiparral, de aztán általában a termelés politikai problémáival foglalkozott. A munka után ismét a tanulás évei következtek a pártfőiskolán. A két évfolyam elvégzése, után, 1954-ben lett az ózdi járási pártbizottság első titkára és maradt egészen 1958 januárjáig. Ez az időszak fájdalmas időszakokat is takar. elsősorban az 1956-os ellenforradalmi kísérlet kapcsán. Kállai László azonban mindvégig hűséggel helyén maradt. Az ellenforradalmi kísérlet meghiúsítása után részt vett a párt újjászervezésében, és mint a Munkásőrség alapító tagja, a párt fegyveres testületének szervezésében is. 1958 januárjában új munkaterületre szólította az élet. A Hazafias Népfront Borsod megyei titkára lett, egészen 1963. április 1-ig, amikor kinevezték a Munkásőrség Borsod megyei parancsnokává. A munka, a család mellett befejezte a pártfőiskolát, államvizsgát tett, később pedig az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem jogi karán folytatta tanulmányait, ahol 1969-ben szér- zétt doktorátusi címet. Az, hogy a Borsod megyei munkásőregy- ségek országosan is kiemelkedő eredményeket értek el, nem kis mértékben az ő érdeme. Dr. Kállai László azonban a kollektívára hivatkozik, amikor erről van szó, mindazokra, akikkel együtt kemény munkában, tanulásban, harckiképzésben érték el ezeket az eredményeket. — Csak a legnagyobb tisztelettel tudok szólni a munkásőrökről — mondja kissé meghatottam — Hiszen munkájuk, családjuk mellett vállalják ezt a nehéz és felelősségteljes feladatot. Eddigi életem során azt tanultam, hogy becsületesen, fegyelmezetten kell élni, szorgalmasan kell dolgozni az élet bármelyik területén. Ezt az egyszerű tanulságot próbáltam és próbálom továbbadni, hiszen én csak mint parancsnok kerültem nyugállományba, pártmunkásként, munkásőrként egyáltalán nem . . Pedig kímélnie kellene magát, hiszen súlyos műtéteken, betegségeken esett át. de nem tud pihenni. Pártmunkáját tovább végzi. Megfeszített munkásévtizedeit számos kitüntetés — közöttük a Munkaérdemrend ezüst fokozata, a Szocialista M unkáért Érdemérem arany fokozata, a Fel- szabadulási Jubileumi Emlékérem, a szolgálati kitüntetések egész sora. a csehszlovák Fegyverbarátságért, a Vörös Csillag Érdemrend — dicséri. Szolgálati nyugállományba helyezése alkalmából Papp Árpád, a Munkásőrség országos parancsnoka, a parancsnokság vezetői és személyi állománya nevében köszönetét fejezte ki dr. Kállai Lászlónak a hosszú időn keresztül végzett eredményes munkáért, amelyet kommunistaként, a párt megbízásából teljesített. Érdemei elismeréseként átnyújtotta dr.. Kállai Lászlónak, a Munkásőrség testületénél a dísztőrt. — Üj hazát és új házakat építettünk, új embereket formálunk, miközben mi1 is formálódunk — mondotta a Parancsnok. — Gazdagodik, erősödik szocialista rendünk. Elsőrendű kötelességünk a hazát és a házat megvédeni... Oravcc János Or. Kállai László
