Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-03 / 78. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 T979. április 3., kedd A képernyő előtt Szerda, péntek, vasárnap SZERDÁN este hetven percig vártuk, mikor bukkan fel tíz igazi Tersánszky Józsi Jenő, vagy mikor csillan fel vala­mi a szerző nagyon is sajátos jegyeiből. Bűnügy, lélekelem­zéssel — hirdette a címe a Kurucz Gyula adaptálása nyo­mán, Nemere László rendezésében készült tévéjátékot. Jól­lehet bűnüggyel mostanában bőven el vagyunk látva a kép­ernyőn, Tersánszky neve ígéret volt. Igaz, ez a müve — a rádióűjság ajánló szövege szerint is — meglehetősen isme­retlen, sem lexikonban, sem irodalomtörténeti munkákban, sem monográfiában nem esik róla szó, s maga Tersánszky is kísérletnek szánta az olcsó érdekfeszítés, a. happy endes ro­mantika és az elmélyítő analízis összeegyeztetésére, mégis érdekelt, hiszen nem ritkán látunk kísérleti műveket a kép­ernyőn, s itt mégiscsak Tersánszkyt vártuk. Hát, Tersánszky. ra nehéz lelt volna ráismerni ebből a játékból, s ha elége­detlenségről szólhatunk, akkor elsősorban abból fakad, hogy ez a Tersánszky-clvárásunk maradt kielégítetlen. Ha meg­próbálnánk Tersánszkyt kikapcsolni a játékból, ha nem min­denáron valami eltéveszthetetlent kívántunk volna tőle, úgy azt mondhatnánk, hogy olyan szórakoztató játékot láttunk, amely hetven percig úgy tartott fogva, hogy érdemi bosszan- kodás nélkül ültünk a képernyő előtt, ha különösebben em­lékezetes élményt nem is kaptunk, nem volt rosszabb, mint a szórakoztató szándékú, hasonló tévéprodukciók átlaga. De ki lehet-e kapcsolni Tersánszkyt abból a játékból, amit az ő nevével fémjeleznek? Aligha. Se a nézőnek, se az alkotóknak. Ünnepi tanácskozás Ünnepi tanácskozást tar­tottak tegnap Miskolcon, a Borsod megyei Idegenforgal­mi Hivatal dolgozói. A ta­lálkozó rövid műsorral kez­dődött, amelyben nagy év­fordulónkról, április 4-ről emlékeztek meg. Ezt köve­tően tíz aktíva kapta meg a kiváló pártmunkáéi't járó ki­tüntetést. A tanácskozás második fe­lében Ács Sándor, az Ide­genforgalmi Hivatal vezetője számolt be az l!)7í)-ban vég­zett munkáról. Az elmúlt esztendő fő feladatai között szerepelt többek között: a megye idegenforgalmának szervezettebbé tétele, a szál­lás- és férőhelyek jobb ki­használása, továbbá az új szervezeti és működési sza­bályzat elkészítése és az el­lenőrzés színvonalának javí­tása. Ehhez csatlakozik még a személyzeti és az oktatási munka színvonalának eme­lése és a dolgozók munka- védelmi, egészségügyi, szo­ciális és kulturális ellátott­ságának javítása. Az egyéves program rész­letes ismertetése után több mint hetven dolgozót része­sítettek jutalomban. Négyen kapták meg a cégnél eltöl­tött évek utón járó törzs- gárdajelvényt és hetvenen pedig pénzjutalmat1 kaptak. Hétfőn délután nyílt meg Miskolcon Asszonyi Tamás és Jávor Piroska tárlata * PÉNTEKEN késő este a második műsorban pergett az El­lentétek, a Pünkösti Árpád írásai nyomán született tévé- dokumenlum-játékíilm üömölky János rendezésében. Két eve már, hogy igen nagy visszhangot keltett Dömölkynek egy másik, hasonló építkezésű filmje, a Miért? Ajánló soraiban Pünkösti is hivatkozik e korábbi műre és a néző, meg a kri­tikus — a nézők egj'ike — sem vonhatja ki magát a Miért? hatása alól. Mint akkor egy üzemen belül, úgy most — meg­hökkentően azonos módszerrel — egy mezőgazdasági terme­lőszövetkezeten, illetve annak vezetésén belüli ellentétek, feszültségek elevenedtek meg előttünk rövidre fogott jelene­tekben. jelenettöredékekben, játék, és dokumentumfilmes eszközökkel elemezve két erős vezető egyéniség ellentéteinek természetrajzát, az ebből fakadó mérgező munkahelyi at­moszférát. Feszült, hiteles dráma vázolódott fel előttünk, mai eJetünk jellegzetes alakjai, magatartási formái viliództak, de olykor zavart a szereplők magánéleti nevének használata, s nem biztos,, hogy a dráma túlzott széttördelése, az egészen rövid jelenetekre bontás, az azok váltásakor jelentkező sötét kockák sora egyértelműen hasznos volt. Az Ellentétek egyéb­ként ismétlésben április 13-án ismét képernyőre kerül; aki most elmulasztotta, akkor nézze meg. Említett hibái ellenére ajánlhatjuk. * VASÁRNAP késő este — ugyancsak jó későre eldugva a betevő krimi mögé — különös figyelmet érdemlő, mai témá­jú tévéfilmet láthattunk. A Munkácsi Miklós írásaiból ké­szült Végkiárusitást András Ferenc alkalmazta televízióra és rendezte feszülten izgalmas, mélységesen hiteles filmdrámá­vá. A Végkiárusítás egy olyan társadalmi réteget állít ref­lektorfénybe, amelyről általában pejoratív hangsúllyal szok­tunk szólni; létüket tudomásul vesszük, sőt napjainkban még elengedhetetlennek tartjuk, olykor irreálisan magas kerese­tükről hallunk és beszélünk; egy kalap alá vesszük a piacozó őstermelőt az üzérrel és a „menő” kereskedővel, nem teszünk sokszor különbséget a vásározók között. Róluk, a vidéki vá­sárokra járó mozgó kiskereskedőkről, közülük is elsősorban a hozzáértő, ügyes kereskedőkről, meg a köröttük lebzselő nyerészkedőkről, nem ritkán parazita elemekről esik szó a kitűnő légkört teremtő filmben. Rózái, az értő üzletasszony körül ott topog a csak keresni akaró másik, aki restelli is foglalkozását, ott van a kitartott szerelmi partner, aki követ­kezetesen meglopja, és ott a sok-sok, a társadalom perifériáján élő, s igen jól élő, a törvény tornácán táncoló kétes egzisz­tencia. Kitűnő képet kapunk-erről a világról, egy még fenn­álló, de szükségszerűen elhaló életforma képviselőiről. Em­beri arcok, jellegzetes magatartások, vidéki mindennapjaink szerencselovagjainak jó rajza adnak olyan érzékletes képet, amelyben benne van András Ferenc állásfoglalása is, akár­csak két éve a Veri az ördög a feleségét című filmjében: úgy mutat fel egy mai magatartásformát, mint napjaink fennálló és tagadhatatlan jelenségét, ugyanakkor megmutatja ennek tarthatatlanságát, kiúttalanságát is. A film végén az autós ka­rambol erre igen markánsan utal. A film főszerepében Mar­git ta-y Ági formálja meg Rózáit olyan drámai hitellel, hogy ebbe az asszonyalakba e társadalmi kategória tragikomédiá­ját képes sűríteni. ' Benedek Miklós I Asszonyi Tamás szobrász­művész Miskolcon régi isme­rősünk. Noha nem városunk­ban él, munkájával sok szá­lon kötődik hozzánk. Ezelőtt kilenc évvel, 1970-ben ő ké­szítette az akkori XI. miskol­ci filmfesztivál plakettjét, majd ezt követően sok más plakettet alkotott miskolci rendelésre, számos igen ran­gos rendezvényünket tette emlékezetesebbé ilyen jellegű közreműködésével. Most a miskolci Művészeti és Propa­ganda Iroda Mini Galériájá­ban mulatja be munkáit Já­vor Piroska festőművésszel közösen. Harmincöt plakett és öt egyéb kisplasztikái alkotás — míves posztamensekre rakott bronzvirágok — ad kevés ízelítőt Asszonyi Tamás mun­kásságából a látogatónak. A plakettek sorában látható Picasso-sorozata, az Átválto­zások, a Háború és a Tükrö­ződések című sorozat, több darabja, valamint számos egyedi mű, többségben em­lékplakett, díj. A tárlati anyag igazolja az AsSzonyiróí korábban megfogalmazott vé­leményt: munkáinak csiszolt, mívesen mintázott felületei mindig sűrű gondolati tartal­mat fogalmaznak meg, moz­gást és ritmust rögzítene!:, arasznyi méretekben is nem mindennapi megfigyeléseket foglalnak össze. Jávor Piroska nyolc rajzot és kilenc zománcképei mu­tat be e kamaratárlaton. A tusrajzok — Kontrasztotc I— ÍV., Viszonylatok I—II., Csend, Elszakadás —, a kü­lönböző tónusú kockás-pepita és fehér felületek kontraszt­jaival gondolkoztatnak el, zománcképei közül négy improvizáció, egyfajta moz­gásfolyamat részekre bontá­sa, további öt pedig a fém, a zománc és a textil kombiná­ciója segítségével idéz meg organikus motívumokat. A tárlatot tegnap délután öt órakor Telemann a-moll szonátájának 1—II. tétele — Sereg János, Bunyák János, Timkó Gábor és Bianki Iván megszólaltásában — vezette be, majd Flach Antal, a Mű­vészeti és Propaganda Iroda igazgatója ajánlotta az érdek­lődők figyelmébe a május 5- ig nyitva tartó kiállítást. (bm) Ar. Országos Takarékpénztár hétfőn Erden tartotta a nycrc- inényhctctkünyvek 1679. első ne­gyedévi, sorrendben 111. sorsolá­sát. A húzáson a március 29-ig váltott és a sorsolás napján for­galomban levő nyereménybetét­könyvek vettek részt. Mindazok a betétkönyvek, amelyek sorszá­mának utolsó három számjegye (számvégződese) megegyezik az alább felsorolt számokkal, 1979. első negyedévi átlagbetétjüknck a számok mellett feltüntetett százalékát nyerték. Sxám végződé* Wyerc mény- százalék 50 #39 5(1 135 100 IRC 25 ,271 50 288 25 291 25 315 25 332 25 385 25 371 50 12(1 íort 439 25 459 25 513 25 842 25 881 25 755 50 814 250 899 25 A nyereményösszeget a betét­könyvet kiállító OTP-fiók, pos­tahivatal, vagy takarékszövetke­zet április 18-tól fizeti ki. Az áprilisi Napjaink Forradalmi márciusok után, árulások és túlerők által térd­re kényszerített vágyak után; április hozta meg végleg sza­badságunkat. Béke van e ha­zában. De rettentik, szerte a vi­lágban, új zsarnokok a békét. S erről, ha az ember szabad­ságának születésére emléke­zik, nem feledkezhet meg. Erre figyelmeztet a Napjaink áprilisi számában Papp La­jos Csatatér: halott játéksze­rek című publicisztikai írásá­ban: „... kitalálnak az em­bert fortélyosan-csöndesen el­pusztító gázokat, mérgeket, besorozzák a mikroorganiz­musokat — és a sátáni úgy terjed, burjánzik tovább, mint a iák. Perspektíva? Hogy el­pusztulhat kétmilliárd em- ^ber...” Az ember nem arra szüle­tett...— idézhetnénk ide most Hemingwayt is; de a szabad­ság, az életigeniés, a jövő-re­mény nem legbizonyosabb szimbóluma-e mindmáig a gyermek; a születő élet va- teásielenléie? Igen — vála­szol maga a Napjaink is, ép­pen azzai, hogy az említett és idézett írás nyomában ott sorakoznak a nemzetközi gyermekév tiszteletére közre­adott összeállítás irodalmi „válaszai”: Károlyi Amy, Csoóri Sándor, Tamkó Sirató Károly, Raffai Sarolta, Kiss Benedek. Ószabó István, Ga­lambos László, Kerék Imre, Fecske Csaba, Székely De­zső, Iluh István és Zalán Ti­bor versei; Felhőszálló Ten- gerecki címmel Aczél Géza elemzése Tamkó Sirató Ká­roly gyermekverseiről; s rész­let Kiss Gyula Térdszéli Ka­tica című mesejátékóból. Mindezzel — amikor hitünk szerint a jövőre irányozta te­kintetünket a lap — úgy vél­jük, méltó választ ad arra a kérdésre is, kell-é, s hogyan kell egy irodalmi és műve­lődési orgánumnak történel­mi évfordulóinkról megemlé­kezni ... Folytatódik a Napjaink áp­rilisi számában a Móricz-év- forduló jegyében közölt pub­likációk sora, ezúttal Laczkó András tollából olvashatunk tanulmányt az író és Rippl- Rónai kapcsolatáról. Ebben az évben emlékezünk Móra Fe­renc születésének századik évfordulójára is: a lapban most Ide egyszerűen hazajö­vök címmel Móra Ferenc miskolci kapcsolatait idézi fel — levelei tükrében — Viga Gyula. Szerkesztőségi cikkben kö­szönti a Napjaink Gulyás Mi­hály írót, ötvenedik születés­napján; bemutatja a me­gyénkben élő Gaál János fa­faragót; s a szokáshoz híven ezúttal is több, az irodalmi élet kérdéseit felvillantó írást találunk a lapban. Az érdek­lődők ezeket bizonyára felfe­dezik majd az áprilisi szám­ban, e helyütt inkább egy szociográfiai írásra hívjuk fel a figyelmet, melynek elolva­sását mindenkinek jó szívvel ajánlhatjuk: Földvári Tamás és Zsillé Zoltán Egy hivatá­sos munkás című írásából, magyarázkodás és kommentár nélkül — ízelítőnek szánjuk az alábbi sorokat: „Egymásra nézünk a barátommal: meg­áll az ész, hát miért mente­getőzik ez az ember? Nem mások beszélnek most róluk, akiknek az a dolga, hogy szebbnek lássák ezt az igény­telen, naptalan életet, elha­lasztott, elszalasztott, végig­gürcölt nyarakkal. Ö maga színezi át az életüket, bizony­gatja, hogy az megüti a mér­téket, hogy legalábbis nem átlag alatti” ... <C *. j.) teli a kivi ás érdemes művész Éledet (Folytatás az 1. oldalról) A Minisztertanács a szo­cialista kultúra fejlesztése terén szerzett kimagasló ér­demei elismeréséül, hazánk felszabadulásának 34. évfor­dulója alkalmából A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KIVÁRÓ MŰVÉSZE kitüntető címet adományozta Adóin Ollónak, a Madách Színház Kossuth-díjas igaz­gató főrendezőjének, a Ma- j gyár Népköztársaság érde­mes i művészének; Gulyás Györgynek, a Debreceni Ko­dály Kórus Liszt Ferenc-di- jas igazgató-vezetőkarna­gyának, a Magyar Népköz- társaság érdemes művészé­nek; Lehel Györgynek, a Ma­gyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara Kos- sulh-díjas karmesterének, a Magyar Népköztársaság ér­demes művészének; Szemes Marinak, a József Attila Színház Jászai Mari-díjas színművészének, a Magyar Népköztársaság érdemes művészének; Varga Imre Kossuth-díjas szobrászmű­vésznek, a Magyar Népköz- társaság érdemes művészé­nek. A MAGYAR NÉPKÖZTÄRSASÄG ÉRDEMES MŰVÉSZE kitüntető címet adományozta Bedécs Sándor Munkácsy Mihály- és Ybl Miklós-dijas belsőépítésznek; Bozó Lász­lónak, a Magyar Rádió Já­szai Mari-díjas főrendezőjé­nek; Csákányi Lászlónak, a Vidám Színpad Jászai Mari­díjas színművészének; Gre­gor Józsefnek, a Magyar Ál­lami Operaház és a Szegedi Nemzeti Színház Juhász Gyula- és Liszt Ferenc-dí- jas operaénekesének; Gyön- gyössy Imrénél:, . a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-dijas filmrendezőjének: Hildebrand Istvánnak, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-dijas operatőré­nek; Horváth Józsefnek, a Nemzeti Színház Farkas-, Ralkó- és Jászai Mari-díjas színművészének; Illés Gyula Munkácsy Mihály-dí.jas szob­rászművésznek: Kállay. Ilo­nának, a József Attila Szín­ház Jászai Mari-díjas szín­művészének, Kántor Andor Munkácsy Mihály-díjas fes­tőművésznek; Kende Máriá­nak, a Magyar Televízió Ba­lázs Béla-dijas rendezőjé­nek; Kertész Gyulának, a debreceni Csokonai Színház Erkel Ferenc-díjas rendező­jének; Kun Vilmosnak, a kaposvári Csiky Gergelye Színház színművészének; Lelkes Ágnesnek, a Madách Színház színművészének; Madarassy Walter Munká­csy Mihály-díjas szobrász- művésznek; Menyhárt Jaco.ue- linének, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas szólótáncosának; Orosz Já­nos Munkácsy Mihály-díjas festőművésznek; Pap Jenő Balázs Béla-dijas fotómű­vésznek; Pásztor Jánosnak, a Nemzeti Színház Farkas-, Ratkó-díjas színművészének; Sarlai Imrének, a debreceni Csokonai Színház nyugdíjas színművészének; Sándor Pál­nak, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-dijas filmrendezőjének; Sulca Sá n - dórnak, a Fővárosi Operett- színház Jászai Mari-díjas színművészének; Sütő Irén­nek, a Thália Színház szín­művészének; Tusa Erzsébet Liszt Ferenc-díjas zongora- művésznek; tír. Vasady Ba­logh 'Lajosnak, a Postás Szimfonikus Zenekar zene­igazgatójának; Zelenák Crcs- cencia Munkácsy Mihály-di- jas alkalmazott grafikusmű­vésznek. Irodalmi és művészeti díjak Hazánk felszabadulásának 34. évfordulója alkalmából a kulturális miniszter irodal­mi és művészeti díjakat ado­mányozott a kulturális és művészeti élet számos kép­viselőjének. A kitüntetések ünnepélyes átadásánál — hétfőn a fészek Klubban — jelen volt Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KB titkára, és Pozsgai Imre kulturális miniszter. JÖZSEF ATTILA-DÍJ Garai Gábor költő, Jékely Zoltán költő, műfordító, Kántor Zsuzsa író, Kiss Be­nedek költő, Koczkás Sándor kritikus, irodalomtörténész, Nemeskürty István esztéta, történész, .Rózsa Endre köl­tő, Tatai/ Sándor író. ERKEL FERENC-DÍJ Breuer János zenetörténész, Bozay Attila zeneszerző, dr. Bősze László zenetörténész, a Zeneműkiadó Vállalat ze­nei-irodalmi vezetője, Fodor Antal, a Magyar Állami Operaház balettmestere, Tóth Sándor, a Pécsi Nem­zeti Színház balettigazgató­ja. MUNKÁCSY MIHÁLY-DÍJ Bálványos Huba grafikusmű­vész, Benedek György festő­művész, Geszler Mária ke­ramikusművész, Mihály Gá­bor szobrászművész, Nádas László ipari formatervező, Nagy Sándor szobrászmű­vész, Pölöskci József ötvös­művész, Schey Ferencné ru­hatervező, Schmal Károly alk. grafikusművész, Szöllö- sy Enikő' szobrászművész, Tóth Tibor belsőépítész. BALÁZS BÉLA-DÍJ Andor Tamás operatőr, Baj- tor' István színművész, Hal­los Szilvia (Lestár Jánosné) szinkronszínész, Karsai Lu­cia dramaturg, Nagygyörgy Sándor fotóművész, Ráday Mihály operatőr, dr. Ilólh Miklósáé Révész Mária szink­rondramaturg, Rózsa János rendező, Szántó Erika tv- dramaturg, Ticfbrunner László operatőri-rendező, Tóth István fotóművész. LISZT FERENC-DÍJ Fábián Márta cimbalommű­vész, Sebestyény Katalin ma­gántáncos, Takács Klára ma­gánénekes, Vargha Róbert magánénekes. JÁSZAI MARI-DM Bánd Anna színész-rendező, Benkő Péter színművész, Dé­nes Piroska színművész, Fa­ragó Vera színművész, Fel­földi Anikó színművész, Gáspár János rendező, Ho- resnyi László színművész, Horváth László színművész, Koós Olga színművész, Kő- váry Katalin rendező, Raj­hona Adóm színművész, Szombatiig Gyula színmű­vész, Valló Péter rendező, ifj, Zsilák György artista. Rózsa Ferenc-dijasok Hétfőn a Parlamentben, Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke ki­tüntetéseket adott át az új­ságíróknak. Az ünnepi ese­ményen jelen volt Győri Im­re, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető­je és Fodor László, a Köz­ponti Bizottság osztályvezető­helyettese. Rózsa Ferenc-díjat kapott Csatár Imre, a Magyar Nem­zet olvasószerkesztője, Éliás Béla, a Magyar Távirati Iro­da pekingi tudósítója, Fábián Ferenc külpolitikai publicis­ta, a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetsége főtitkár- helyettese, Gárdos Miklós, a Magyarország főszerkesztő- helyettese, Gerencsér Miklós, a Népszabadság főmunkatár­sa, a Magyar Rádió mezőgaz­dasági rovatának munkatár­sai megosztva: Bán Béla ol­vasószerkesztő, Berta Béla rovatvezető-helyettes. Búzás Andor munkatárs, Kispisla. István főmunkatárs, Perjés Klára munkatárs, Simon Fe­renc rovatvezető, Vass Ottó munkatárs.

Next

/
Thumbnails
Contents