Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-21 / 92. szám

1979, április 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Hatvan éve történt fl filiéris A Magyar Tanácsköztársa­ság egyik legégetőbb gazda­sági és politikai feladata ta­gadhatatlanul az agrárkérdés rendezése volt. A tanácsha- valom vezetői, a kommunis- számára nyilvánvaló volt, így a népesség legnagyobb tömegét kitevő paraszt sze­li ’'tység helyzetének rendezé­se a forradalom alapvető ádése, de a megoldás mód- • a nézve nem tudták a vi- myoknak megfelelő dön­tést kialakítani. Márpedig Lenin éppen erre hívta t'el n omatékosan a magyar kom- n "listák figyelmét. A Forradalmi Kormányzó­tanácsban vita folyt a föld­kérdés megoldása körül, de abban mind a kommunisták, mind pedig a volt szociál­demokraták megegyeztek, hogy elvetették a polgári de­mokratikus kormányzat által meghirdetett földreformot, mint idejétmúlt megoldást. A magyar vezetők is abból a nézetből indultak ki, mely az Internacionáléban elterjedt, miszerint a paraszti földtu­lajdon azonos a kapitalista tulajdonnal. A földek nacio- nalizálása, a szövetkezeti forma átmenet nélküli felve­tése nem kedvezett a pa­raszttömegek megnyerésének. Szeder Ferenc, ki a direk­tóriumban a mezőgazdasági népességet képviselte, már­cius 25-én megyei értekezle­ten jelentette be a nagybir­tokok szocializálását és szö­vetkezetek létrehozását. Az agrárrendelet a korábbi bi­zonytalanságokat megszün­tette, s a megye nagybirto­kainak kisajátítása nagy iramban megindult. A föld szocializálása azt je­lentette. hogy a 100 kh-n fe­lüli birtokokat sajátították ki. Borsod megyében Ulti ilyen birtok volt. összesen 177 ezer kh' területtel. Ez a művelés alatt álló földterületek 40 szá­zalékát jelentette. Jelentősé­ge. ha figyelembe vesszük az öt holdnái kisebb gazdaságok számát (10 204. földterületük: 66 299 kh), azonnal nyilván­való. Borsod megyében a föld­kérdés rendezését félbeszakí­totta a csehszlovák interven­ció. Ezt követően kezdhetlek csak hozzá megoldásához. Borsod megye szocializált gazdaságai 24 inlézöséghez tartoztak. Az alábbiak sze­rint : a miskolci 24 birtok, 18 772 kh. a mezőkövesdi 88 birtok 42 362 kh. a mezöcsáli 104 birtok, 44 632 kh, az edelényi 50 birtok. 37 036 kh, a sajó- szentpéteri 28 birtok, 22 807 kh, az ózdi 24 birtok, 12 636 kh. A szocializálás a földbirtok kereteit érintetlenül hagyta. Csupán házhelyeket, parcel­lákat osztottak ki a megyé­ben. A megye területén mintegy 3 ezer parcella ki­osztásáról tudunk. 1919 tavasza és nyara kü­lönösen nehéz volt Borsod megyében. A termelőtevé­kenységet nemcsak a változó politikai helyzet, zavarta, ha­nem a legértékesebb idol el- vetie a csehszlovák interven­ció. Mindez nehezítette a borsodi viszonyokat, a töme­gek ellátását. I>r. Lchoczky Alfréd r A legújabb lengyel gyártmányú mezőgazdasági repülőgép Már szerelik az ÉMÁSZ szakemberei Mezöcsát és Ge­le j között azt a lávvezeték- mintasz.nkaszl, amelyet a December 4. Drótművekben alkotott meg egy műszaki kollektíva. A gyár egyéb­ként ezzel az új termékkel, az úgynevezett KORAL sod­rott kábellel pályázik a nem­sokára megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásár nagydijá­ra. A termék — melynek üzemszerű gyártását is meg­oldották —, máris igen nagy érdeklődést keltell országha­táron innen és túl egyaránt. A kedvező műszaki jellem­zők ezt indokolják is. hiszen korrózióállóbb. mint. az ed­dig alkalmazott vezetékek, kisebb az. ellenállása, kisebb keresztmetszetű, ugyanakkor nagyobb terhelést bír el. Ez utóbbi tulajdonsága lehetővé leszi, hogy a tartóoszlopokat távolabbra • helyezzék el egy­mástól. Az új eljárással készült és a réginél sokkal többet tudó KORAL-kábel gyártását úgy oldották meg a gyárban, hogy ára jóval kisebb lesz a hasonló külföldi gyártmá­nyokénál. ugyanakkor többet tud azoknál. Nem utolsó szempont az sem. hogy az előállításánál fölöslegessé vált az importból beszerzett horgany felhasználása is. Ilyen kedvező tulajdonságok­kal bizonyára eséllyel pályáz­hat a December 4. Drótmű­vek a Budapesti Nemzetközi Vásár nagydíjáért. A különféle rendeltetésű repülőgépek óriási családjá­nak kissé mostohán kezeit „robotos” tagja a mezőgazda- sági repülőgép. A repülőgép­pel végzett munkákat két alapműveletre lehet vissza­vezetni: a szemcsés, illetve porszerű anyagok szórására, valamint a folyadékszórásra vagy permetezésre. A repü­lőgépnek. mint mezőgazdasá­gi munkaeszköznek, tó elő­nye a gyorsasága, termelé­kenysége és gazdaságossága. Működése a talajtól függet­len. tehát ún. taposási kárt nem okoz. Viz felett, erdős és mocsaras területeken szin­te pótolhatatlan. A szélesebb nyilvánosság elölt alig ismert, hogy mi­lyen nehéz a mezőgazdasági pilóta munkája. Más jármű­vel ellentétben a repülésben a lassú mozgás a legveszélye­sebb. A mezőgazdasági gépek­kel csak 65—100 kilométeres óránkénti sebességgel lehet repülni, és ami a veszélyt növeli, a repülési magasság legtöbbször csak 1,5—4 mé­ter. Pontosan tartania kell a vezetőnek az előírt kijelölt irányt, figyelnie kell a zava­ró légáramlatokra, a felbuk­kanó akadályokra, fákra, gé- meskutakra. elektromos táv­vezetékekre. távírópóznákra stb. Természetesen egyidejű­leg állandóan ellenőrizni kell a motor működését, a tüzelő- és kenőanyag fogyá­sát, a leszórt szemcse, illetve folyadéktartály ürülését. A szóróberendezést pontosan a kijelölt területsávban kell bekapcsolnia, de a talaj tel­jes beterítésénél a szél ha­tását is már lehetőleg előre számításba kell vennie. Rossz talajú. szükségki futópályá­kon, mezőcsikokon kell rövid gyors fel- és leszállásokat végeznie, napjában sokszor ismétlődően. A jó mezőgaz­dasági pilóta ért a mezőgaz­dasághoz, sőt néhány társtu­dományban. pl. a rovartan­ban is van némi jártassága. A mezőgazdasági repülőgé­peknél olyan műszaki megol­dásokat alkalmaznak, ame­lyek lehetővé ieszik a rövid fel- és leszállási úthosszát az alkalmi, rossz talajú kifutó­pályán. Fontos követelmény, hogy a gép sárkánya, és fő­leg a futóműve jól ellenáll­jon a napközben sokszor is­métlődő fel- és leszállások­ból eredő igénybevételnek, ugyanakkor a szerkezeti ré­szek könnyen ellenőrizhetők és javíthatók legyenek. A gép hajtóművének különösen munkabírónak és ellenálló­nak kell lennie, hiszen a ta­laj feletti repüléseknél a le­vegő a szokottnál erősebben szennyezett, a naponta sok­szor végzett felszállás során ugyanakkor a motorból min­dig a maximális startteljesü- rnényt kell kivenni. A per­medét, illetve szemcsés anya­got magába foglaló tartályt a pilótaüléslől elkülönítik, sót újabban a tartály konténer­rendszerű. lehat leszálláskor gyorsan cserélhető. A íatiáiiyi kosárfonók Ellenőrzés repülőgépről Repülőgépek, helikopterek, különleges nagy távolságba látó távcsövek, fényképező­gépek állnak a rendőri szer­vek rendelkezésére, a köz­utak biztonságának megőrzé­sére, a forgalom ellenőrzésé­re. Ezekkel a technikai esz­közökkel ismerkedtek meg az újságírók minap a Ferihegyi repülőtéren, amikor azokat bemutatták. Az ellenőrzések során u bemutatott techni­kai eszközöket már alkal­mazzák, a szabálytalankodók figyelmeztetésére, a balesel- veszélyes magatartást tanúsí­tóknak a forgalomból való gyors kiemelésére. Ű.j eljárás alkalmazásával újítják fel a megkopott, el­használódott. nagy értékű gépalkatrészeket a Lenin Ko­hászati Művekben. A válla­latnál pár éve kezdték meg a felújítás fémszórásos mód­szerének kísérleteit. Az eljá­rás abból áll, hogy a megko­pott felületre speciális szóró­pisztollyal az eredeti anyag­gal azonos összetételű fém­port szórnak. Hideg eljárás­sal 300—400 fokon, meleg eljá­rással 800 fok fölötti hőmér­sékleten viszik fel a megko­pott alkatrészekre a fémporl, amely megszilárdulása után az eredetivel azonos minősé­gű felületet ad. A diósgyőri nagyüzemben az eljárás alkalmazása előtt évente 300 millió forint érté­kű pótalkatrészt használtak fel a javításokhoz. A fémszó­rásos módszer bevezetésével ennek jelentős hányadát meg­takaríthatják, mert egy-egy 80 000 forint értékű import­henger fémszórásos felújítá­sa csupán 8000—10 000 fo­rintba kerül. Péternek csak annyit ketlell mon­dani — Nagyapó! Üljünk fel a szekérre! — Üljünk — mondta nagyapó, és már fent is voltak azon a szekéren, amit Péter még az elmúlt nyáron fe­dezett fel a nagypapa régi csűrjenek egyik zugában. Tehát igazi volt a szekér. Csak két lovacska kellett volna a rúd mellé, de hát azokat már könnyű volt oda­képzelni, akiknek nevet is adtak; az egyiket Viharnak hívták, a másik meg Villám névre hallgatott. Az ostor megint csak igazi volt. Pattintani is lehetett vele, de csak azt. Nem ám a lovat ütni! Mert azok így is elragadják a szekeret. Meg az­tán, akik a terhet, az igái húzzák, nemhogy ostort, de a legjobb abra­kot kell, hogy kapják. Péter azért egy-egy pattintás után rájuk kiáltott: Vihar! Villám! Es mint a szélvész, repült a szekér. No de hova? Merre? Azt bizony mindig Szekeres nagy­apó mondta meg, mert tulajdonkép­pen ezzel kezdődött a mese. — Menjünk a Bodrogon túlra — mondta az öreg —, mert haza kell hozni a szénát, amit lekaszáltunk, és takarosán boglyába gyűjtöttünk. — Gyí-ha, Villám! Gyí-te, Vihar! — rikkantott Péter, s ahogy átrobog- tak a falun, s elérték a folyót, a lo­vak egyenesen a gázlót keresték. It,l (érdig sem ért a víz, kitűnő hely az átkelésre. Legalább megdagad a sze­kérkerék, s a lovak patájának sem árt egy kis lábmosás. — Fürödjünk meg mi is! — mond. la Péter, de az öreg ingatta a fejé1: — Nincs most, idő a lubickolásra, De mire ezt kimondta nagyapó. már a túlsó parton, a réteken szá­Szekeres guldotl a szekér, és hipp-hopp. már ott is voltak takarosán boglyába ra­kott széna mellett. Péter adogatott, nagyapó meg rak­ta a szekeret, s amikor készen vol­tak, a rudallókötéllel le is kötözték a rakományt. Aztán vissza. Teherrel már csak lépésben men­tek a lovait, s amikor a folyóhoz ér­tek. hirtelen úgy megálltak, mintha legyökerezett volna a lábuk. — No, itt már baj van! — mondta nagyapó, s vakarni kezdte a füle tö. vét, mintha onnan akarna kikaparni valami okosságot. — Mi baj van? — kérdezte Péter. — Hál nem látod? — mutatott a folyóra az öreg. — Amíg odajártunk, emelkedett a vizszint. Szegilong fe­lelt valami dinnyés ember biztosan belepisiit a Bodrogba. No. ezen már nevetni ts lehetett volna, de erre most nem volt idő. mert nagyapó vette kezébe a gyep­iül, és még az ostort is, s elkiáltotta magát1: — Gyí-ha. Vihar! Gyí-te, Villám! A két ló nekifeszült a hámnak, s gázolni kezdtek ót a vízen. — Meg ne álljatok! — kioltott nagyapó —. mert abból nagyon nagy baj lehel. Ugyanis a folyó medre ho­mokos. Elég egy percnyi leállás, hogy h rakott szekér süllyedni kezdjen, s akkor vége: nemhogy a kei. ló, de hal bivaly se húz ki innen. — Gyí-ha! Gyí-ha! — pattogott az ostor, de hiába. A lovaknak hasig ért nagyapó 3 víz. Habuckáinak. feszítik a há­mot, de a szénával rakott szekér csak leáll a folyó közepén. — A teringettét! — mond egy kaeskaringósat nagyapó, de már csú­szik is le a billenő szénásszekér te­tejéről, bele a vízbe, a lovak mellé. Aztán elő az éles zsebkést, s már vagdalja is az istrángot, a nyaklót, hogy a nagy bajból legalább a lova­kat mentse. Végül Péter unokáját is a nyakába kapja, s úgy érnek a túl­só partra, mint a kiöntött ürgék. — A lovak kiúsztak, nagyapa? — kérdi riadtan Péter. — Ki, azok — mondja most már megnyugodva nagyapó. — De a szekér! Mi lett a szekér­rel, nagypapa? — esik ki egy pilla­natra a meséből a kisunoka, s az öreg kérges tenyerével csap a lőcsre: — Jhol-e. Hiszen rajta ülünk, nem? — Ültöm — bólogat Péter. Egy pillanatra’ elrévedezik, majd azt mondja: — Kihúzattuk traktorral? — Hol volt még akkor a traktor, amikor ez a szekér leült a folyó kö­zepén azon a nyáron — mosolyog az öreg, s kisunokája megkérdezi: — Hát ez igaz mese volt? — Hogy igaz-e? — lépett le öregember a szekérről, majd leemel­te' unokáját is, és a korhadozó sze­kérderékra nézeti: — 1 me, a jel — mutatott egy rozsdásodó drótra. — Feleiig volt a vízben. Ezt a drótot ak­kor tekertem rá, amikor kihúztuk ökelmét ,.. Dávid József Az aprócska helyiségben egymáson tornyosulnak a szebbnél szebb kosarak, szé­kek és asztalok. Ügyes asz- szonykezek munkálják a ké­szülő termékeket itt, Tisza- ladányban, a kosárfonóknál. Központjuk Szerencsen van. E részleg mindössze három helyiségből és a hántolóból te­vődik össze. Alig húszán dol­goznak benne, persze, sokan háznál végzik el ugyanezt a munkát. Tiszaladányban a kosárfo­násnak már hagyománya van. Beszélnek is erről gyak­ran a szakmabeliek. Ügy mondják, azaz mondták ré­gen, „aki a kosárfonáshoz ért, már nem hal éhen. Többre megy, mintha bárhol dolgoz­na.” Némi túlzással van is ebben a mondásban valami igazság. Adottak a lehetősé­gek, az alapanyag — itt a Tisza partján — és nem utol­sósorban helyben vannak az ügyes oktatók, tanítómeste­rek családon belül is. A ko­sárfonó részleg vezetője Sza­bó Imréné. Közel fiz éve dol­gozik itt, büszkén mondja: — Az eltelt tíz esztendő alatt egyszer sem jött visz- sza munkadarab hozzánk. Nem volt reklamáció, elége­dettek termékeinkkel. Az itt készült kosarak, virágtartók, kerti garnitúrák egy része a nazai kereskedelemben talál gazdára, a többi külföldön. Különösen kedveltek ezek a fedeles kosarak — mutat egy nagy halom lakkozásra vá­ró kosár tömegre.. — Erre azért is büszkék vagyunk, mert tudomásom szerint az országban hasonló terméke­ket előállító szövetkezetek Közül egyedül mi készítjük ezeket a kosarakat. Hogy milyen a munkahelyi légkör, arról felesleges fag- gatózni. hiszen a látottak ön­magukért beszéltek. Idősek és fiatalok egyaránt vannak itt. összeköti őket a munka­folyamat azonossága, a te­hetség, a kézügyesség, a múlt. szép és öröklött hagyománya. Ennek a hagyománynak egyik őrzője Szabó Imre bácsi is. Vele egy másik helyiségben találkoztunk. Itt készülnek az asztalokhoz, a székekhez a szegők, díszítőelemek. Társa nasonló korú. Gyakran emlé­keznek. Emlékeznek a múltra, amikor a ladánvi emberek egész nyáron dol­gozlak a grófnak, hogy levághassák a nádat. Ha vesszőjük volt, akkor már nem voltak szegények. Éjjel- nappa! dolgoztak. Szezonjel­legű munka volt ez, befog­ták az egész családot. Szep­temberben meg tavasszal az­tán elindultak a nánási vá­sárra. Változtak az idők, változtak a munkakörülmé­nyek. Most a vesszőzést és a hántolást gépek végzik, a ne­hezebb munkát a férfiak, a könnyebb, díszítő fonást meg az asszonyok. Szerződés alap­ján dolgoznak, de mindig van tartalékuk. A sokszor emlegetett „bolgár kosár” el­jut országhatáron túlra is. Sok háziasszonynak szolgál bevásárló, vagy épperi apró motyók elhelyezésére szolgá­ló táskaként. Viszi a hírt többfeié a szorgalmas, ügyes ladányi emberekről. Monos Mártn Uj vízlépcsők A vízellátást, a vízi erő hasznosítását, az ár- és bel­vízvédelmet komplexen szol­gáló létesítmények, vízlép­csők, főcsatornák építésének távlatairól tárgyaltak az Or­szágos Vízügyi Hivatalban. A Dunán az európai víziútháló­zat. valamint a hazai vízgaz­dálkodás és energiaellátás fejlesztése érdekében az. 1990­es évekig Csehszlovákiával közös beruházással megépít­jük a gabcsikovo—nagyma­rosi vízlépcsőrendszert. Ez követik majd az adonyi és fajszi vízlépcsők. A Tisz völgyében csak újabb tárc zók, vízlépcsők és vízpótl müvek építésével oldható im az ipar és a lakosság víz igényeinek kielégítése. Felúis íémszórásos modszorrel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents