Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-20 / 91. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 T979. óprilis 20., péntek Ui múzeumi ismertető ) A Herman ló in hutaija masát Lukovszky, László rajza Válasz cikkünkre: A Lévay-könyv útja Egy könyv addig, amíg könyvesbolt személyes, bara A miskolci Herman Ottó Múzeum, amelynek sokirá­nyú tevékenységében nem lebecsülendő helyet foglal el a különböző kiadványok és kiadványsorozatok közre­adása, most egy olyan sok­színű füzettel gazdagította eddigi publikációinak .sorát, amely éppen a múzeum munkáját kívánja színesen, szakmai, .illetve tudomány- ági tagolódásban a látoga­tókhoz, a nagyközönséghez közelebb hozni. A füzet címoldalán az ősi múzeumi épület fényképe — előtte Meggyesi Ferenc Herman Otló-szobrával — és a Herman Ottó Múzeum címfelirat, minden kétséget kizáróan lájékoztat a kiad­vány céljáról: bemutatni a múzeum épületét és magát a múzeumot, mindazt, amit a több mint négyszáz esz­tendős épület magába foglal. Bodó Sándor, Dőbrossy Ist­ván, Gádor Judit, Helle­brandt Magdolna, Szabadfal­vi József és Végvári Lajos írta, Szabadfalvi. József szerkesztette — technikai szerkesztő Bodó Sándor — a könnyen áttekinthető, a lehetőség határain belül át­fogó képet kínáló ismerte­tőt, amelyet a szöveges anyagokon kívül 106 fotó tesz színesebbé, vizuálisan i jobban érzékelhetővé. Érdemes átböngészni a negyvennyolc oldalt. Első­ként — mintegy tisztelgés­ként — a névadó Hermán Ottót mutatják be. A szű­kös keretek természetesen nem tették lehetővé Her­man Ottó életútjának, mun­kásságának, polihiszlori és közéleti tevékenységének, Miskolchoz kapcsolódásának részletes bemutatását, a . rö­vid írás azonban a leglé­nyegesebb tudnivalókat ösz- szefogja, tömör, érzékletes képet nyújt, érdeklődést kelt. a bővebb megismerés iránt. Sorrendben ezt köve­tően a Papszer utca 1. szám alatti kiállítóépület történetét olvashatjuk. Is­meretes, hogy az épület az , említik adatok Mihály isko­lamestert. A füzet írása vé­gigkíséri az érdeklődőt az épület történetének legfon­tosabb pontjain, majd a kö­vetkező publikáció már a múlt század utolsó éveitől, az ősi épületben elhelyezett múzeum történetének leg­fontosabb mérföldjelzőit mutatja be szinte napjain^ kig. Az ezt követő írások tu­dományáganként mutatják be a múzeum gyűjteménye­it. Elsőként a régészeti gyűjteményről olvashatunk. Természetesen itt sincsen mód a régészeti gyűjtemény ötvenezernél több darabja bemutatására, de a legfon­tosabb gyűjteményi dara­bokról, azok előkerülési kö­rülményeiről átfogó tájékoz­tatást kapunk; rövid emlí­tést olvashatunk a numiz­matikai gyűjteményről is. A történeti gyűjtemény az öt­venes évek elején szervező­dött önálló múzeumi egy­séggé, jelenleg hat csoport­ban, a céh. és manufaktúra­történet, a plakát-, a tér­kép-, a brosúra- és újság-, a művelődéstörténeti, vala­mint a szocialista ipar-, me­zőgazdaság- és ktsz-törléne- li gyűjteménycsoportokban lelhető fel a megye történe­tének szinte megszámlálha­tatlan dokumentuma. Ezek­ről is átfogó tájékoztatást kínál a kiadvány. Hasonló jellegű a néprajzi gyűjte­mény, valamint -a képtár és képzőművészeti gyűjtemény anyagának bemutatása. Ember és munka, a címe a múzeum 1974. októberé­ben megnyitott állandó ki­állításának. Az új kiadvány szinte katalógus-részletezés­sel, de bőségesebb történeti magyarázatokkal kalauzolja végig az érdeklődőt az ál­landó kiállítás hót termén és két folyosóján. Végezetül bemutatja a füzet a múze­um hat kiadványsorozatát. A külföldi látogatók ked­véért ötnyelvű, tömör ösz- szefoglalás és képjegyzék teszi teljessé a Herman Ot­tó Múzeum című ismertetőt, amely igen jó segítőnek ígérkezik a múzeum és az érdeklődő közönség kapcso­latának további erősítéséhez. (hm) értő olvasójához el nem ér, holt — esetleg poros — tárgy, a gondolat az utat „lélektől lélekig” csak az olvasás útján járhatja be. A Miskolci Városi Könyv­tár kiadásában megjelenő irodalomtörténeti sorozat újabb köteteként jelent meg Miklós Róbert: Lévay József életútja című kismonográfia, melynek értő, meleg hangú ismertetését néhány nappal előbb olvashattuk e lap ha­sábjain. A könyvecske érté­keit jó szemmel, biztos íté­lettel elemző recenzió vége­zetül kis „fán torral” írja le azt a bürokratikusnak lát­szó formát,' mely a kis 9 Ft­ps füzet birtokbavételéhez szükséges. A „nem hivatásos könyv­kiadók” (jelen esetben a Miskolci Városi Könyvtár) sanyarú helyzetben vannak kiadványaik terjesztését ille­tően. pedig számos helyisme­reti, helytörténeti, de orszá­gos érdeklődésre is számot tartó kiadvány jelenik meg, egy-egy művelődési intéz­mény, múzeum, levéltár, könyvtár gondozásában. Ezek a kiadványok hivatalosan, rövid úton, nem jutnak el. a könyvesboltokba. A Kiadói Főigazgatóság az árba nem kalkulálja be a kereskedel­mi hasznpt, S ha mégis fel­lelhető egy-egy könyvesbolt­ban az ilyen mű, az pusztán az alkalmi kiadó és a helyi ti kapcsolatának köszönhető, s a könyvterjesztők művelt­ségét. megértését dicséri. A könyvtárak már régen érzik ennek a terjesztési módnak a hátrányait, ezért már évek óta a Hajdú-Bihar megyei Könyvtár vállalja a könyvtárak által megjelente­tett kiadványok regisztrálá­sát és az ország könyvtárai­nak tájékoztatását. Ily mó­don a könyvtári kiadványok eljuthatnak az ország, na­gyobb könyvtáraiba, ezen keresztül az ország olvasó- közönségéhez. Jogos a recenzens „finto­ra”, mert a fenti könyv 400 példányban jeflent meg, ösz- szes költsége 40 ezer forint volt, s a példányonként 100 Ft-ba kerülő,. de 9 Ft-os el­adási árral szerénykedő kis füzethez mégis kacskarin- gós úton lehet hozzájutná. A Lévay-könyv leendő ol­vasóit szeretnénk tájékoz­tatni, hogy most már ez az út jóval rövidebb és egye­nesebb, mert a könyv meg­vásárolható a Kazinczy Könyvesboltban, a 198-as számú (Széchenyi u. 2. sz.) Könyvesboltban és a Mis­kolci Városi Könyvtár vala­mennyi fiókkönyvtárában. Jó olvasást kíván minden érdeklődőnek: Hernádi Istvánná, a városi könyvtár igazgatója avasi müemlekegyüttes egyik kiváló objektuma, 1898-ig a nagy hírű, 1560- ban alapított scola otthona, az épület magva a XV. szá­zadból való, már 1453-ból Leninvárosi zenetanulók A Leninvárosi Állami Ze­neiskola, amely fennállása óta .lelkes ápolója Vándor Sándor, a miskolci szárma­zású kommunista zeneszerző és karnagy követésének, az április 21-én, szombaton dél­után 4 órai kezdettel a helyi Derkovits Gyula Mű­velődési Központban tartan­dó névadó ünnepségen fel­vess Vándor Sándor nevét. Az ünnepségen közreműkö­dik a Vándor-kórus, továb­bá a budapesti VIII. és XIX. kerületi Állami Zeneiskolák tanáraiból alakult kamara- zenekar, s természetesen az ünneplő iskola több művész­tanára és növendéke. Ünne­pi beszédet Sotkó Józsefné városi tanácselnök-helyettes mond, a Vándor-kórust Ké­vé*. iásálö ’eeaényk. ■ _ 1 Í^HM/ Értesítjük T. ügyfeleinket, hogy COOPTOUR1ST Utazási Irodánk a mai napon a Hunyadi út 2. alól átköltözött a Tanácsköztársaság városrészbe. Szolgaltatasaink a következők: Valuta vétel és «eladás, Bel- és külföldi társasutazások. Appartement szolgálat és üdültetés. Utazási ajanlatamk: Ungvar—Munkács 2 nap autóbusszal júliusban 1200 Ft 4- költőpénz. Leningrad—Pszkov—Moszkva T nap repülőgéppel júniusban 4630 Ft -j- költőpénz. Becsi utazas 3 nap autóbusszal szeptemberben kb. 2200 Ft + költőpénz + útlevél. Jugoszlávia—Bulgaria—Isztambul R nap szgk.- val szeptember 19—29. 5220 Ft 4- költőpénz + útlevél. Szíves érdeklődésével es megrendeléseivel ke resse fel irodánkat. Címünk: Arany János ti. 31 Tel.: 36-951. ;--------------------------------------------------------------------------------------------­! Ciki és társai I i ' Tekintélyes iró-nyelvé­i szünk szerint az argó „nyel- ! vünk egyetlen fejlődő és di- ] namikus sarja”. | Egy másik dolgozat sze. i ívint „az argó járványa nyel- j vünk legnagyobb veszedel- i me”. i Szeressem talán, ha a vil- | lamoson beszélgető diákok i minden tizedik szava a ciki, [ cikis, ciki van, cikizni? Na i nem, ezért a lusta, tohonya 1 beszédért, amely életére tör ] ezer más szavunknak, s ki- i szorítaná az összes szinoni- J mát, nem tudok lelkesedni! | Ámde hogyne ámuljak a i nyelv teremtő képzeletén, J mikor a fecsegést, a tarlal- i matian beszédet így nevezi 1 meg: sóder? Az unalmas , szöveg szavai máris mint i megannyi kavics- és ho_ j mokszemcse peregnek a sze- i mem előtt. Hogyne köszönt- [ sem lelkesen az argónak i ilyen zamatos, szemléletes, J leleményes szülötteit, mint i a dinnye (buta), burkol (fal- | ja az ételt), villog (túl ele- i ven, feltűnősködik), szivor- 1 nyázik (részegeskedik), pat- ! tog (indulatos)? Hallva a ' repeszt (száguld) szavunkat, | mögötte motorkerékpár éles i hangját hallom, még mesz. j szebbről, amint valaki egy i darab vásznát vagy deszkát 1 hasít ketté. A meg vagy ! buggyanva nem nagyon il- i ledelmes kifejezés, de gyö- | nyörű: anyám kétségbeesé- i sét idézi, amikor a főzelék [ a nagy melegben tönkre- i ment, megbuggyant. Mint 1 mikor fölforr az agya vala- [ kinek. .Nyilvánvaló, hogy ez a 1 szóteremtő leleményesség ] nem veszedelme a nyelv- i nek, hanem a használattal j van a baj. Nem az a hibás, i aki először mondta ki a ked- 1 vés, idétlen, euppantós cucc | szavunkat, hanem aki unos. i untalan ezt használja. Mint [ ahogy — hozzunk egy pél- i dát a szomszédból! — a hi- ] vatali nyelv döntő szava is , bűntelen, a bűnös az, aki 1 mindennek ezzel az egy szó- ] val akar nyomatékot adni. ! Mert hiszen nemcsak a i diákok, s nemcsak a fiata- ! lók beszédét sorvasztja a j divatos szavak egyhangúsá- i ga. Tán éppen az a hölgy, ] aki a vállalati büfében ki- i átkozza a fiatalok ciki sza. 1 vát, mondja minden máso- i dik mondatában azt, hogy ' cuki; a szép, a csinos, az [ elegáns, a formás, a muta- i fős stb. helyett —, továbbá j a klassz és a menő helyett. i Még tovább: a jellegtelen ' szavak — a jó, a nagy, a J szép — unalmas ismételge- i tésével is lehet szürkén, | egyhangúan beszélni. Csak- i hogy ez nem szúr szemet, | mint az expresszív, kiabáló i argószavak. ! Mondják, hogy éppen ez 1 a szándéka a fiatalok be- ! szédének: mint ahogy a tol- i ■ vajnyelv a rejtőzést, a tit- [ kosságot szolgálta, ez a íia- i talös argó épp a feltűnést | keresi, és a felnőttektől, a i köznyelvtől való elkülönü- ' lést. Talán ez is igaz. De [ szolgál egy nagyobb, ele- i mibb elvet is: a játékossá- | got. A játék elemi ösztöne a i nyelvi teremtésnek is erős | indítéka. A szóképektől a i becéző szóalkotásig, a finom 1 értelein módosítástól a sza- [ vak alkalmi, idézőjeles, ki­facsart használatáig csupa játék a beszédünk. S ebben az országos társasjátékban a beszélő közösség minden rétege részt vesz. ..Külváro­si'' nyelv? Rengeteg kifeje­zésünk a paraszti nyelvi já­tékosság szülötte. Percen­ként röppennek fel a szel­lemes (vagy idétlen) nyelvi sziporkák a hivatalokban, a művészklubokban, a kutató­intézetekben éppúgy, mini a gyárakban vágj' a falusi utcákon. A katonák surra- nónak nevezik az ormótlan bakancsot. Pedagógusok mondogatják: mosolyog, mint a jóllakott napközis. Az argó midannyiunké. Naponta ezer meg ezer nyelvi sziporkát röppentünk fel, de sorsuk hasonló az emberi csírasejtekéhez: mil­liók közül csak egy-egy szó- ötlet termékenyül meg, in­dul el útjára. Ki tudja, mi­ért éppen az, s ki tudja, melyik fog életben marad­ni? A minap hallottam, hogy viháncoló diáklányok így magyarítottál! meg a nálunk is meghonosodott meleg szendvics, a hot dog nevét: vau-vau. Megelég­szik-e a nyelv, hogy az ere­deti kifejezésből csak a morbid humor, a kutya,je­lentés maradt meg? A száz­éves szavak divatjával együtt divatoznak régi sza­vaink is az ifjúság ajkán: topán, nyoszolya, toportyán. Hátha ez a játék úijáterem- 1i őket? A rázósnak (veszé­lyes) nem sokat kell hajol­nia. hogy köznyelvivé le­gyen, olyan erős rokonság­ban van a ráz (valaki), a ráz (az elektromos áram) szavakkal. Nincs benne kü­lönlegesebb iátékelem, mint a babrál, bíbelődik, vagy a sertepertél szavunkban. Vannak számomra ellen, szén vés szülemények. A rongy (ezer forint), nyegle és cinikus, a buksza (nő) ízléstelen, lekezelő. A millió elhulló gyümölcskezdemény között talán ezek is elhul­lanak, a férgese. Három-négy új szó meg­marad, s egy-kettő szédüle­tes karriert csinál. Ez a di­vatmánia periódusa, az ar­gószavak életének legel len- szenvesebb szakasza, olyan, mint az ifjúságban a ka­maszkor. Ekkor úgy hatol­nak be beszédünkbe, mint a vírusok a szervezetbe, s elölik maguk körül az egész­séges sejteket. De majd a szavak is túljutnak ezen a mutálós korszakon, elmúl­nak a nyelv e pattanásai, vagy úgy, hogy elfelejtjük a divatszavakat (ki hasz­nálja ma már például az egykor kedves, festői pacák szót? Utódját, a nem kevés­bé látványos ürgét hallani még itt-ott, de ez is kive­szőben van) vagy úgy, hogy egyikük-másikuk fel­veszi a köznyelvi állampol­gárságot. s egyszer tán még a választékos szavak előke­lő testületének is tagja lesz. S akkor emlékezni se fog arra, hogyan született egy óraközi szünetben az iskola folyosóján, a falusi cukrász­dában, vagy az üzemi mos­dóban a zuhany alatt. Farkas László Kiállítás A miskolci pedagógus képzőművészeti stúdió tag­jainak kiállítása április 21. én, szombaton délután 5 órakor nyílik meg a mis­kolci 3. sz. Általános Iskolá­ban, az Avas-dél Középsor 3. szám alatt. A tárlaton 17 pedagógus képzőművész, félszáznál több munkája lát­ható. Megnyitót Dusza Ár- pádné, a Miskolci Galéria igazgatója mond. GYÖNGY /

Next

/
Thumbnails
Contents