Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-19 / 90. szám

ÉSZAK-MAG YÁRQRSZAG 4 «■ 1979, április 19., csütörtök Filmíevéí Kilencedik emelet E HÉTEN SZOKATLAN bőségben kínálják az új fil­meket a bemutató mozik, Jugoszláv, amerikai, bolgár játékfilmek jelentkeznek a vásznon és jelentkezik egy , magyar kisülni-összeállítás Gyarmathy Lívia díjnyertes dokunientumíilmjeinek soro­zata. Ennek az összeállítás­nak a címe — és egyben a csokor negyedik darabjának a címe is — Kilencedik eme­let. Erről kell kiemelten szól­nunk. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy filmforgalmazásunk mind gyakrabban mutal be kisíilm-összeállitásokat, egy- egy rendező kiemelkedő mű­veit csokorba gyűjtve kínálja a mozilátogatóknak. Különö­sen jó ez a nagyobb időtar­tamú dokumentumfilmek ese­tében, hiszen azok legtöbb­ször drámák magvait hordják magukban, nem egy közülük későbbi játékfilm kiinduló­pontjául is szolgált, s amikor játékfilm-művészetünkben rendkívül felerősödött a do- kumentarista jellegű ábrázo­lásmód, azaz a játékfilmek közelednek a dokumentum fele, természetes hát a doku­mentumfilmeknek a köze­ledése is, és az ilyen jellegű alkotások játékfilmekkel egy­forma bemutatása is. (Kísé­rőfilmként egyébként is. ne­héz ezeket bemutatni.) Ebből a meggondolásból válogatták össze Gyarmathy. Lívia négy értékes dokumentumfilmjét­Gyarmathy Lívia mind já­tékfilmjeiben. mind doku­mentumfilmjeiben az életnek olyan pillanatait ragadja meg es fogalmazza filmbe, ame­lyek a szereplők, illetve az általuk képviselt kisebb-na- gyobb közösség életében sors­döntő fontosságúak, életfor­maváltást tükröznek, a meg­változott körülmények közé kerülést érzékeltetik, korunk sok tekintetben átmeneti élet- jelenségeit tárják a mozinéző elé. Most játékfilmjeiről nem szólunk, csak az összeállítás­ban látható négy filmjét em­lítjük. Ebből három korábbi keletű, és nemcsak hazai és külföldi fesztiválokon szer­zett dijakat, hanem a hazai nagyközönség is ismeri és elismeri. A Kilencedik emelet a magyar közönséggel még nem találkozott, csak sző­kébb körű stúdióvetítéseken, de az elmúlt évben az ober- hausenl filmfesztivál fődíját már elnyerte. A sorozatban látható Öt­vennyolc másodperc című kisi'ilmet tizenöt évvel ez­előtt készítette diplomaíilm- ként, s az egy élsportoló úszó egy válságos időszakát idézi elénk. Az 1972-ben készült Tisztelt Cím! nyugdíjba vo­nuló postások búcsúztatása kapcsán arról beszél, hogy ez az életváltás, a nyugdíjba vonulás, mit jelent az embe­rek életében, mennyire válto­zik majd meg életük az év­tizedeken megszokott munka nélkül. Ez a filmje korábban miskolci .filmfesztiválon nyert dijat. Magányosok klubja cí­mű 1976-ban készült doku- mentuml'ilmje egy magára maradt idősebb férfi min­dennapjain keresztül részben a magányosok klubjának éle­tét mutatja be, részben pedig azt, hogy mennyire lehel tel­jesebbé tenni a kényszerű magányos életet is. Külön kell szólni, kiemel­ten méltatni a Kilencedik emelet című, 1977-es szánnal zású, 40 percnyi időtartamú dokumentumfilmet, amelyet, ha nem ebben az összeállí­tásban látnánk, dokumenta- í'ista eszközökkel készült, já­tékfilmnek is vélhetnénk. Eb­ben a 40 perces filmben ugyanis roppant dráma sű­rűsödik. Egy viszonylag jó anyagi körülmények között élő 'munkáscsalád bérházi, kilencedik emeleti otthonéba viszi be a nézőt Pap Ferenc kamerája és megdöbbentő érzékletességgel tárul fel a család élete. Ebben a család­ban korábban törés követke­zett be. Mire a korábbi, rend­kívül rossz lakáskörülmények közül ide, a kilencedik eme­letre költözhettek, az apa elhagyta a családját, a most a feleség a két serdülő gyer­mekkel és új élettársával él együtt. A fiú, aki ragaszko­dott apjához, teljesen „szét­esik’’. Olyannyira, hogy ha­verjaival rászokik a „kábító­szerre”, azaz a Technokol Rapid ragasztószel- gőzének a szívására. Ugyanakkor a hú­ga törekvő, rendkívül szor­galmas, igyekvő kislány. A kamera előtt ennek a család­nak sok gonddal-bajjal, nem kevés veszekedéssel teli min­dennapjai úgy tárulkoznak fel, hogy már-már azt hihet- né a néző, megrendezett já­ték pereg előtte. Ez a csa­lád egy valóságos, konkrét család. Mégis a hasonló mó­don szétesőben levő nem ke­vés más családot érzékelteti, bemutatva az effajta szétesés társadalmi veszélyességét. Valamiféle élveboncolás en­nek a családnak bemutatása, életének belülről történő megközelítése, rendkívül plasztikus elénk állítása. Rit­kán látható őszinteség árad ebből a filmből, s kimondat­lanul minden kockáján ott van alkotójának, állásfoglalá­sa, amelleíti kiállása, hogy az apa távozása, a családi élet felbomlása miatti nehéz­ségek következményeit nem szabad a gyermekekre hárí­tani. Még akkor sem, ha az egyik gyerek esetleg gyenge akaratú, már-már tévútra lé­pett, de talán — mint a test­vér példája is mutatja — ö sem veszeti el még végleg a társadalom számára. Kitűnő társadalomrajz. A másik há­rom kisfilmmel együtt, szí­vesen ajánljuk megtekintés­re. A HÉT TOVÁBBI filmjei közül kiemelkedik a bolgár Vilo Radev rendezte Elkár- hozott lelkek, a spanyol pol­gárháború idején játszódó rendkívüli emberi történet egy-angol arisztokrata nő és egy jezsuita orvos-szerzetes sajátos szerelméről. Akik a látszatizgalmakra épülő fil­met szeretik, jól tölthetik idejüket a Kaszkadőrök cí­mű amerikai film mellett, a partizánfilmek kedvelőinek pedig a Lányok hídja című jugoszláv filmet kínálják a mozik. Benedek Miklós I létfőn, Miskolcon: Szökteth a szerájból A, debreceni Csokonai Színház operatársulata mis­kolci vendégjáték-sorozatá­ban április 23-án, hétfőn es­te 7 órai kezdettel a Miskolci Nemzeti Színházban Mozart Szöktetés a szerájból című háromfelvonásos dalmüvét mutatja be Kertész Gyula rendezésében, a debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar közreműködésével. Vezényel Szabó László és Kovács Zol­tán. A szereposztásból meg­említjük, hogy Constánzát Marsay Magda, Ozminl Tré­fás György énekli. Egy nézőpont? És hány szempont? Figyelmet érdemlő sikerrel szerepelt az Egressy Béni Zeneiskola gyermekkórusa a v,asas kórusfpsztiválón az el­múlt napokban. S1 erre a fi­gyelemre már csak azért is szükség van, mert most Tam­perébe készülnek, ahová a város fennállásának évfordu­lója alkalmából rendezendő kulturális ünnepségekre ■ hív­ták meg őket. Tampere két­száz éves város; Miskolc finn testvérvárosa. Az ünnepségek június 1-én kezdődnek. Ám azon túl, hogy a Kul- túrkapcsolatok Intézete 40 ezer forintot ajánlott fel a ki­utazás költségeihez, itt Mis­kolcon még mindig semmi sem történt, húzódik a váro­si művelődésügyi osztály dön­tése, s amíg az hiányzik, út­levélért sem folyamodhatnak. Nos, többek között ezért is szükség van a ’ figyelemre. Legutóbb Vácott ugyancsak nagy sikerrel lépett föl a „miskolciak” képviseletében az iskola vonószenekara az ú11örözenekárok fesztiválján, amelyre eredetileg a megyé­ből a tibolddaróci „vegyes” (elektromos gitártól a furu­lyáig) úttörőzenekart dele­gálták, mert az Egressy Béni Zeneiskola zenészeit nem ta­lálták „eléggé felkészültnek” a szereplésre. Az országos úttörőelnökség külön kérésé­re jutottak el végül is Vácra, s a szereplő 14 vonószene- karból az öt legjobb teljesít­mény egyikét nyújtották; a 20 tagú zenekarból 11 gyerek szerepelt a záróhangverseny nagy, közös zenekarában. Az iskola mostanáig töb- bé-kevésbé berendezkedett a Palóczy utcai épületben, bár az átalakítási munkák meg­lehetősen elhúzódtak, rész­ben anyagi erők, részben ki­vilelezőkapacitás hiánya mi­att. Az elfogadható körül­mények azonban csak külső feltételei az eredményes mun­kának, a tanulók és tanáraik jó közérzetének. Többek kö­zött erről is beszélt az iskola igazgatója a város zenemű­vészeinek és zenetanárainak közelmúltban lezajlott aktí­vaértekezletén. S arról, hogy az eredményesség jóleső ér­zéséhez szükség van a sze­replésekre, a produkciók nyújtotta sikerélményekre. Ezek megvonása előbb-utóbb gátlóan hat vissza magára az oktatási munkára, mind a ta­nárok, mind a tanulók am­bíciójára, munkakedvére. A zeneiskola 21 továbbtanulásra jelentkezett növendékéből 12 nyert felvételt a zeneművé­szeti szakiskola különböző tagozataira; ez a szám is a színvonalas oktató-nevelő munka bizonyítéka. Amint az olyan eredmény is az, mint; dr. Kigyóssy Andrásné sikere a zeneiskolai tanárok Szekszárdon rendezett Liszt­zongoraversenyén, aki ott el­nyerte a zsűri különdíját. S még valami... Ha az Egressy Béni Zeneiskola sze­replésre utazó tanárai s nö­vendékei átlépik a város, a megye határát, akkor már egyben „miskolciak” is, akik sikerükkel a város zenei éle­tének rangját is emelik. S ha átlépik az országhatárt, ak­kor „magyarok és miskolciak” ... Egy-egy döntés, egy-egy szereplés engedélyezése és előkészítése idején nem ár­tana néha ebből a perspek­tívából is szemügyre venni a dolgokat. Papp Lajos MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN ESTE 8 ÖRAlG AZ ALÁBBI EGYSEGEINKBEN OLCSÖ ÁRUK HÁZA (Bajcsy-Zs. út 4.) KELENGYEBOLT (Széchenyi út 68.) MEZŐGAZDASÁGI BOLT (Aranykasza) MÜANYAGBOLT (Búza tér) DIVATÁRUBÓL'!’ (Ady Endre u. I.) Szentiványi Lajos - A V árnegyed A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának két új kötele Egy festőművészről és egy építészeti ’ egységről szóló könyvet adott közre a közel­múltban a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Az alábbiakban azokra hívjuk fel a figyelmet. A Mai magyar művészet című, igen népszerű kismo­nográfia-sorozatban, annak negyvenkilencedik darabja­ként jelent meg Szíj Rezső munkája, Szcntiványi La­jos festőművész bemutatása. A sorozat korábbi darabjai­hoz hasonlóan épült fel e kö­tet szerkezete is: a bemuta­tott művész életútja, mun­kásságának méltatása, néhány bibliográfiai adata, a róla szóló irodalom jegyzéke, va­lamint több művének repro- dukeója kapott helyet benne. Az öt évvel ezelőtt elhunyt kiváló festőművész több szál­lal is kapcsolódott a mi szü- kebb pátriánkhoz, Borsod­hoz és Miskolchoz. A felsza­badulást megelőző négy év­ben is hosszabb ideig tartóz­kodott és alkotott a régi mis­kolci művésztelepen, mint Benkhard Ágoston egykori tanítványa, többször járt To­kajban is, s mind miskolci és tokaji, mind egyéb borsodi élményei értékes alkotások­ban fogalmazódtak át a ké­sőbbiekben. A megyei tanács dísztermében levő nagysza­bású falikép, a tíz négyzet- méteres, a megye sokszínű életéi, társadalomszerkezetét szimbolizáló alkotás is az ő munkája. Ezt az alkotását a kötet igen részletesen elem­zi. Hasonló részletességgel mutatja be a szerző Szent- iványi Lajos életútját, érzé­keltetve, miként lett a haj­dani Károlyi-kormány erdé­lyi főispánjának, kormány­megbízottjának, később az ellenálló Bajcsy-Zsilinszky hívének fiából festőművész, miként bontakozott ki mű­vészete a felszabadulás után, s hogyan lett az utána kö­vetkező művészgenerációk nevelője. A kötetet tizenhat szövegközti és — a címlappal együtt — tizenhét színes rep­rodukció teszi még színeseb­bé. A másik kötet ugyan -nem kapcsolódik hivatalos soro­zathoz, de gyakorlatilag mégis annak darabja. Pere- házy Károly korábban ha­sonló kötetekben ugyanis be­mutatta már Tabánt, a Vá­rosligetet. A régi Óbudái — ezek egyben a kötetek címei is —, most A Várnegyed cí­mű kötetében — Élcsdy Ist­ván, a várban lakó festőmű­vész huszonhat akvarelljével színesítve — a budai Várpa­lota és a polgárnegyed törté­netét idézi fel a XIII. szá­zadtól napjainkig, azaz a vár alapításától kísérve nyomon ennek a történelmileg és épí­tészetileg egyaránt megkülön­böztetett figyelmet kívánó együttesnek életét. Hajdani leírások, forrásértékű fel­jegyzések és egyéb dokumen­tumok részleteit tanúkul idézve alakul ki a hatszáz esztendős történet, megerő­sítve a korábbi „tanúságtéte- leket” a műemléki helyreál­lítás és az ásatások tudomá­nyos eredményeivel, tapasz­talataival. A leírás rendkívül olvasmányos, mondhatni cse­vegő, szinte úgy érezzük, mintha egy szép várbeli sé­ta közben mondaná el a szer­ző, s talán az az olvasó, aki kevéssé ismeri ezt az építé­szeti együttesi, s kedvet kap megismeréséhez, jó kalauzul is használhatja Pereházy könyvét. Külön érdekesség Élesdy Károly festőművész, „a Vár festője” meleg hangú bemutatása. Élesdynek a könyvben található akvarell- jei külön, önálló értékek. A könyvet négy idegen nyelven — angolul, franciául, néme­tül és csehül — írt rövid summázat teszi a nem ma­gyar nyelvű érdeklődők szá­mára is érdekessé, hasznos­sá. (bm) Lengyel művészek tárlata Miskolcon A Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-magyaror­szági területi Szervezete és a Miskolci Galéria rendezé­sében két lengyel képzőmű­vész mutatja be munkáit Miskolcon: a Miskolci Ga­lériában (Kossuth u. 11.) áp­rilis 20-án, délután 4 órakor nyílik meg Jadwiga Kissel- Barnut festőművész miniatú- ráinak és Teresa Michalows­ka-Rauszer textilművész szőt- tesaplikációinak kállítása, amelyet Edward Debicki lengyel nagykövetségi taná­csos, a budapesti Lengyel Tá­jékoztató Kulturális Központ igazgatója nyit meg. A meg­nyitón közreműködik Stanis­law Góreczki zongoraművész. A tárlat május li-ig látogat­ható. Felhívjuk kedves vásárlóink figyelmét, hogy április 19-től kezdődően a csütörtöki bevásárlónapokon az alábbi utcákban üzemelő valamennyi iparcikkboltunk 20 óráig tart nyitva: Zsolcai kapu, Ady Endre utca, Bajcsy-Zs. út 2-ig, Széchenyi út, Tanácsköztársaság tér, Tanácsház tér, Marx tér. Herezeg F. utca VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT!

Next

/
Thumbnails
Contents