Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-15 / 88. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1979, április 15,, vasárnap idegen zászlók a Jatt Amoco Cadiz: a világ eddigi legnagyobb olajkatasztrófája. 1978. március 17-én 231 ezer tonna olaj szennyezte Brest- nél a francia partokat. Zátonyra futott a napokban Gibraltárnál a 67 ezer tonna olajat szállító, Grey Hunter nevű angol tankhajó. Az olaj egy része a tengerbe ömlött, de — a jelentések szerint — a szennyeződést sikerült lokalizálni. A világ hírügynökségei szinte naponta közölnek híreket tankhajók baleseteiről. A Lloyd biztosító statisztikája például kimutatja, hogy 1977-ben 340 olajszállító hajót ért baleset; közülük 19 óriás tankhajó elsüllyedt. 1979 elején, az írországi Bantry-öbölben kisebb robbanás rázta meg a Betel- geuse nevű francia tankhajót. Éppen hozzáláttak, t hogy a . 281 méter hosszú j| hajóóriás tartályaiból a 120 J ezer tonna olajat kiszivaty- J tyúzzák. A hajó tűzoltó leéli szülékéi elégtelennek bizo* nyúltak a fedélzeti tűz el- J fojtásához, és néhány óra J múlva bekövetkezett a má* sodik robbanás. A láng- » nyelvek az égig csaptak, 1 emberi testek repültek a J magasba. A hajó derékba * tört. Négy tengerész és hét * kikötői munkás vesztette { életét. Az olaj a tengerbe 2 ömlött, és megfertőzte az J öböl vizét. Szerencse, hogy J a kikötő 18 tartályában tá■ rolt egymillió tonna olajg a hoz nem jutottak el a lan- 2 gok... 2 Az olajkikötőt 1968-ban J létesítette — a halászok és J környezetvédők minden,til- i takozása ellenére — a Gulf ■ Oil, a világ negyedik leg- ! nagyobb olajtársasága. Az- J óta 24 hajó került itt a J hullámsírba, és szennyezte i a kiömlő olaj az ír partok i vizét. A francia Total hajó- J társaság főnöke, Louis j Bouzols „érthetetlennek” < nevezte a katasztrófát. Gil1 bért Bredel, a francia ten- ! gerészszakszervezet titká- J ra azonban a Quick című 2 magazinnak adott nyilatko* zafában rámutatott, hogy a 1 Betelgeuse-t, mint a társa2 ság más hajóit is, rossz ál- J lapota miatt mór nem egy '• kikötőből kiutasították. A ■ i katasztrófa tehát nem vé- ■ letlen szerencsétlenség. Az emberek általában azt hiszik, hogy a tankhajók olajtömege jelenti a veszélyt. Ez nem egészen így van. Néhány éve a Pacific Glory nevű tankhajó ösz- szeütközött az Allegro nevű olajszállítóval. A Glory gépháza az ütközés következtében felrobbant, a fedélzetet a tűz elpusztította, de a színültig telt tartályokban a 77 ezer tonna olaj nem gyulladt ki. Nem a kőolaj, hanem az abból kipárolgó gáz a robbanás- veszélyes. Ez akkor keletkezik, ha a tartály nincs egészen tele. Rendszerint a ki- vagy berakodáskor, vagy a tisztításkor keletkezik veszélyes helyzet, ilyenkor valóságos gázfelhő borítja a fedélzetet, s akár egy csavarkulcs leesése is robbanást okozhat. 1969 decemberében, az afrikai partok közelében, első útja alkalmával, felrobbant és elsüllyedt -a 200 ezer tonnás Marpessa nevű Shell-szupertankhajó. Két hét múlva testvérhajóját is ugyanez a sors érte, majd a következő napon, a King Hakoon VII. nevű, 220 ezer tonnás norvég óriáshajó járt ugyanígy. Mindhárom hajón a tartályt tisztították a katasztrófa pillanatában. Angol szakértők szerint a tisztításhoz használt vízsugár súrlódása váltotta ki a robbanást. Megoldás lenne, ha a keletkező gázokat megfelelő szerkezet segítségével elvezetnék. Ez azonban költséges eljárás és a Betelgeuse tulajdonosai erre nem voltak hajlandók. A hajót ugyanis egy görög társaságnak akarták eladni, s ilyenkor már a biztonság terhére is takarékoskodnak a tulajdonosok — mutatott rá a tengerészeti szakszervezet képviselője. „Halálpart”-nák nevezik a tengerészek az észak- spanyolországi La Coruna város sziklazátonyos partvidékét, ahol 1976 májusában a 110 ezer tonnás Urquiola, 1978 utolsó napján pedig a 200 ezer tonnás görög Andros Patria járt szerencsétlenül. A hajósok mégis ezt a zátonyos szakaszt használják, mert ez a legrövidebb tengeri út. A profit érdekében — mindent. Az olajhajózás kezdettől fogva veszélyes mesterség volt. A világ 4500 tankhajójából csupán 700 tekinthető első osztályúnak. Míg a normál kereskedelmi hajók rendszerint 2—4 hajtóművel és 2—8 kazánnal vannak ellátva, a világ legnagyobb tankhajóit csupán egyetlen gépcsoport hajtja. Főleg a japán hajógyárak jeleskednek a takarékoskodásban. Így kevesebb üzemanyagot fogyaszt és több lehet a hajó hasznos terhelése. Ha aztán a gép meghibásodik, leáll, megszűnik a hajón a világítás, nem működik a mélységmérő, a lokátor, sőt a tűzoltó készülék sem. A 300 méter hosszú óriások kor- ínányozhatatlanná válnak, és beüt a katasztrófa. A dél-afrikai partok előtt például a mentöhajók állandó készültségben várják, a veszélybe jutottak hívójelét. A Holland Hajózási Intézet megállapítása szerint a világ tankhajóállományának kétharmada kétes hírű társaságok kezében van, amelyek hajóikat — főleg az alacsony adók és a laza biztonsági követelmények miatt — legtöbbször libériái, panamai, máltai és más zászlók alatt közlekedtetik. Ehhez járul még, hogy nincsenek egységes előírások a tengerészek, sőt a kapitányok szakképzettségére vonatkozóan sem. 1972-ben csupán a hajók egyharmada közlekedett „olcsó” zászlók alatt, ma mór 75 százalékuk, s köztük nem egy a 200 ezer tonnás óriás. A profitéhség naponta emberéletek, értékek tömegét veszélyezteti, s közben szennyezi a tengerek éltető vizét. Gáti István ■ i i i i i Urquiola: a spanyol tankhajó a „halálparf-nak nevezett atlanti-óceáni partok előtt sziklának ütközött, felrobbant. 90 ezer tonna olaj szennyezte be a tenger vizét. A menyasszony negyvenliármas férficipőt visel, a nászhintó is lehetne díszesebb. De minél furább, annál jobban mulatnak a nézők. Dalolva-táncolva köszöntik a tavaszt. M áshol a maskarázás farsangkor van, kizárólag Galgamá- csán húsvét hétfőjén, mint ahogy a májusfa ünnepét is pünkösd szombatján, és nem a szokásos május elsején tartják. Hogy a Galga menti kis falu népszokásai fennmaradtak és ma is élnek, Vankóné Dudás Juli népművész munkájának eredménye. Juló néni a falu szülötte, kislánykora óta rajzolja, gyűjti a régi paraszti élet szokásait, közösségi megnyilatkozásait, s a fiatalokból csoportokat alakítva továbbplántálja a hagyományokat. 1956-ban megkapta a Népművészet mestere címet a népi életet ábrázoló rajzaiért, népdalok, népszokások gyűjtéséért, tánccsoportja működéséért. Falum Gal- gamácsa címmel könyve is jelent meg. Ebben hű krónikása szülőfaluja életének. Milyen volt a húsvét régen ebben a kis nógrádi faluban ? Virágvasárnapra megvarrták a lányok Kisze Kata díszes ruháját, és a zsúpszalmából készült bábut dalolva vitték végig a falun. A határban elégették, vagy a folyóba dobták. Annak jeléül, hogy vele együtt megszabadultak a téltől, ami a betegséget, a gonoszt, a szerencsétlenséget jelentette. Ezután következett a nagyhét, a húsvéti előkészületek ideje. Előző héten már bevetették a virágoskerteket, mert azt véleményezni virághéten kellett, hogy egész évben szép legyen. Virágvasárnap aztán virágos ruhákba öltöztek a lányok, végre kibújhattak a sötét téli ruhákból... A nagyhéten mázoltak, tapasztottak, meszeltek. Akkorra már elkészültek a keményre vasalt ruhák: slin- gelf kendők, fehér alsószoknyák. (A fejkendők tiszta fehérek voltak, fehér madeira hímzéssel. Pirossal csak a név. kezdőbetűit, meg egy ötágú koronát varrtak a kendő sarkába. Juló néni szerint: ez valami jobbágyi maradvány volt. De akadt olyan öreg néni, aki a királyi koronát látta benne. Ezt az összes Galga menü falvak így viselték. E nélkül egy zsebkendőt sem készítettek ...) Nagyszombat este aztán hangos lett a falu. A legények bandástul vonultak végig az utcán, énekeltek, har- monikáztak. A lányos házak előtt — ahol megfelelő térség volt — táncoltak, mulatlak este tízig. Húsvét vasárnapján nem lehetett duhajkodni. De hétfőn a locsolás sok vidám huncutságra adott alkalmat. Korán keltek ilyenkor a lányos házaknál, mert a legények szerették ágyban meglocsolni a leányt. Régebben nagyon durván ön- tözködtek. Oduvitték a lányt a kúthoz, átöleltették vele a kútgémet és vödörrel zúdították nyakába a jéghideg vizet. Ha az anyja védeni akarta, ő is kapott egy vödörrel. Öntözés után felöltöztek a legények maskurának. Alakítottak medvét, boszorkát, csendőrt, orvost, bakteri... Kosárba gyűjtötték a friss tojást Náluk nem piros tojást szoktak ajándékozni, hanem fehéret. Néha összer gyűlt ezer is, azt' eladták és este elmulatták az árát. A mulatságot a legénybirök irányították. Ok nem öltöztek maskurának. ők voltak a legények eleje: vigyáztak a tekintélyükre. Ráncolt bő gatyában mentek a mulatságba a legnagyobb hidegben is, legfeljebb nadrágot vettek alá. Vállukon vitték a faragott rudat, amelyre a lányok sonkát-szalonnát akasztottak. Este a bálban ebből vacsoráztak a zenészek ... Amint a felvételek mutatják: GalgamácSán ma is élnek a húsvéti népszokások. Igaz, másként, mint régen. Vödör víz helyett megteszi a szagos víz is. S ha a tánc- csoport tagjainak van is fehér alsószoknyájuk, a keményítőbe ma már nem tesznek bóraxot, hogy csörögjön, ha beráncolják . De ma is beöltöznek a hagyományos maszkákba: masku- ráznak. szedik a tojást, és dallal-tánccál köszöntik a tavaszt. Lássuk: mennyi gyűlt össze... Tojásszámolás az árokszélen.
