Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-15 / 88. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1979. április 15., vasárnap Kádár János és dr. Gustáv Husák A magyar—csehszlovák kapcsolatok 30 éve Három évtizede, hogy Magyarország és 'Csehszlovákia első ízben barátsági, együtt- mőködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött. Rendkívül fontos lépés volt ez: hazánk és az északi szomszédország között a megelőző évtizedekben kedvezőtlenül fejlődtek a kapcsolatok. A Horthy-rendszer ellenségesen tekintett a polgári Csehszlovák Köztársaságra, irredenta propagandával uszított Prága ellen, s részt vett Csehszlovákia feldarabo- ! lásában is, A második világháború 1 után mind a két ország a népi demokratikus fejlődés útjára lépett: a kétoldalú kapcsolatok rendezésére azonban csak az után kerülhetett sor, hogy 194!! februárjában a Csehszlovák Kommunista Párt vezetésével az országban végbement a forradalmi fordulat, s a burzsoá politikusokat kiszorították a kormányból. Rendeződött a csehszlovákiai magyarság helyzete is. Az elmúlt három évtized- • ben dinamikusan fejlődtek a magyar—csehszlovák kapcsolatok, a 679 kilométer hosszú államhatár immár nem elválasztó, de összekötő kapoccsá vált. Bizonyítja ezt a tény: a hozzánk látogató külföldi vendégek, turisták legnagyobb csoportja (6.5 millió fő) a Csehszlovákiából érkezőké. Az államközi kapcsolatok magas szintjét jelzik a gyakori magas szintű eszmecserék, a párt- és kormányvezetők találkozásai. Legutóbb 1977-ben került sor találkozóra Kádár János és dr. Gustáv Husák között Budapesten. Természetesen számos alkalommal találkoznak a két kommunista párt különböző szintű vezetői, tárgyaltak egymással a parlamenti küldöttségek, a szak- szervezetek és az ifjúsági szövetségek ’képviselői is. Jellemző momentuma a kapcsolatoknak: mindkét országban ott vannak a munka „diplomatái”. Magyar építők emeltek szállodákat, diákszállókat Csehszlovákiában, s csehszlovák szerelők vettek részt a magyar vasútvonaluk villamosításában, ők építették a budapesti trolihálózat több új vonalát is. Ez is jelzi, milyen kiterjedtek országaink között a gazdasági kapcsolatok. Ma már nem csupán egyszerű árucseréről van szó, megjelent a közös gyártás, a kooperáció, számos terméket közös fejlesztés alapján állítanak elő. Jó példa erre az Ikarus és a prágai Avia- gyár kis, munkásszállító busza, és még számos hasonló kezdeményezés. Ami a kereskedelmi forgalmat illeti, az idén már megközelíti az egymilliárd rubelt. Mind a két fél szállít egymásnak különböző gépeket és komplett berendezéseket, például magyar buszokat a népszerű Skoda személy- gépkocsikért és teherautókért. Nemrég kezdte meg munkáját egy csehországi „magyar kenyérgyár”, s az épülő paksi atomerőmű reaktorának fontos alkotórészeit a plzeni Skoda Művek gyártja. A fejlődés irányát jelzi: 1980-ban már előreláthatólag az árucsere értékének 30 százalékát a kooperáció és szakosítás alapján gyártotC termékek teszik ki. Országaink részesei a nemzetközi szocialista gazdasági integráció nagy vállalkozásainak, de vannak kétoldalú kezdeményezéseink is. Ilyen például az Adria-kőolajveze- ték, s ilyen a Gabcikovo— Nagymaros dunai vízlépcső és vízierőmű-rendszer. A két ország polgárai közötti kapcsolatokra, a jó viszony alakulására utalnak a turisztika számadatai, de ta,.vegyes házasságok” is, amelyek ma már igazán nem jelentenek ritkaságot. Köztudott, hazánknak sok ezer szlovák nemzetiségű polgára van, s Szlovákia lakói közül 600 ezer vallja magyarnak magát. Nos, országaink bebizonyították: a nemzetiségek nem elválasztanak, hanem összekötő kapcsot, hidat jelentenek a szocialista államok között. Példázza ezt a közös könyvkiadás, a nemzetiségi oktatás, az egymás kultúrája iránti fokozódó érdeklődés. Budapesten a Csehszlovák Kultúra már több éve működik, az elmúlt esztendőben Prága történelmi belvárosában is megnyitotta kapuját a Magyar Kultúra palotája, irodalrríunk, zenénk képző- művészetünk csehszlovákiai nagykövetsége. Persze, nem „üres helyen” kezdték meg munkájukat kultúránk diplomatái. Az „arany Prága” Károly egyetemén, ott, ahol hajdan Húsz Jánost hallgatták a magyar diákok, régóta tanítja nyelvünket és irodalmunkat a Magyar Intézet tudós kollektívája. Miklós Gábor Ián a magyar—csehszlovák Lenifiyráili tanácskozás (Folytatás az h oldalról) A szocialista munkaver- seny-mozgulom mind erőteljesebben kifejezésre jutó vonása az internacionalizmus. Ennek egyik beszédes megnyilvánulása volt a Nagy Októberi SzociaLsta Forradalom 61). évfordulójának tiszteletére Csepelen kezdeményezett munkaverseny, amely rövid, idő alatt országos mozgalommá vált és más szocialista országokban is visszhangra talált, mélyítette valamennyi résztvevő internacionalista érzését, új lendületet adott a versenynek, előrevitte hazánkban a szocialista építés ügyét. Munka verseny-mozgalmunk továbbfejlesztésében jelenleg abban látjuk fő feladatunkat — és ez egyben a fő gondunk is —, hogy a mozgalmat, benne a szocialista brigádokat, még inkább az intenzív gazdasági fejlődés, a minőség, a hatékonyság javításának szolgálatára ösztönözzük. A szocialista munkaverseny, s benne a brigádmozgalom, mélységesen hazafias, szocialista és internacionalista mozgalom. Hazafias azért, mert résztvevői tudatosan arra törekszenek, hogy a termelékenységben, a termelési kultúrában mutatkozó elmaradást leküzdjük, országunk tekintélyét, hírnevét jó munkával aikotott, kellő mennyiségű és magas minőségű, hasznos gyártmányokkal, termékekkel öregbítsük. Szocialista azért, mert ez a mozgalom a szocialista tudatosságnak, a munkához való új, alkotó jellegű viszonynak a tettekben megnyilvánuló kifejezése, s egyben annak ösztönzője, további kiteljesedésének előmozdító tényezője. Internacionalista azért, mert a nemzetközi munkásszolidaritás talaján törekszik a testvéri szocialista országok együttműködéséből fakadó lehetőségek minél jobb realizálására, a szocialista közösség erejének gyarapítására. Megtisztelő számomra — mondotta befejezésül Győri Imre —, hogy a szocialista munkaverseny Szülőhazájában. a kommunizmust építő Szovjetunióban néhány gondolatot a mi tapasztalatainkról is elmondhattam, A magyar dolgozók nevében kívánom a szovjet embereknek, hogy munkájukat, kezdeményezéseiket a továbbiakban is kísérje sok siker. Táviratváltás a magyar-csehszlovák szerződés évfordulóján .vócídr János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke- a magyar— csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segítséa- nyújtási szerződés aláírásának évfordulóján az alábbi táviratban üdvözölte dr. Gustáv Husákot, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárát, a Csehszlovák * Szocialista Köztársaság elnökét és Lubomir Strou- galt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnökét. Kedves/Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, az egész magyar nép és a magunk nevében elvtársi üdvözletün. két és szívből jövő jókívánságainkat küldjük Önöknek és a testvéri Csehszlovákia népeinek barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésünk aláírásának 30. évfordulója alkalmából. A magyar—csehszlovák kapcsolatoknak az elmúlt három évtizedben végbement sokoldalú fejlődése meggyőzően bizonyítja, hogy az 1949. április 16-án aláírt szerződés új korszakot nyitott népeink több évszázados kapcsolatában. A marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveinek szellemében megvetette a magyar, a cseh és a szlovák nép testvéri barátságának szilárd alapjait, és kiindulópontja lett annak a gazdag és tartalmas együttműködésnek, "amely az élet minden területén kialakult, és állandóan fejlődik népeink, országaink között. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a magyar—csehszlovák kapcsolatok — a szerződés szellemének megfelelően — je. lentős fejlődési; értek el az elmúlt 30 esztendő alatt, jól szolgálják a szocializmus építését országainkban, és megbízható alapot képeznek pártjaink és kormányaink összehangolt nemzetközi tevékenysége számára. Mély meggyőződésünk, hogy pártjaink internacionalista kapcsolatai, népeink testvéri barátsága, országaink sokoldalú együttműködése a jövőben tovább fejlődik és gazdagodik, és ezáltal még eredményesebben segíti elő közös céljaink valóra váltását, szocialista építőmunkánkat, a szocialista közösség egységének erősítését, a béke védelmét, a haladás ügyét. Közös ünnepünk alkalmából kívánunk Önöknek, kedves elvtársak, további sikereket felelősségteljes munkájukhoz, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeinek pedig újabb kiemelkedő sikereket a fejlett szocialista társadalom építésében, hazájuk felvirágoztatásában. * Púja Frigyes külügyminiszter Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszterhez intézett üdvözlő táviratot. * Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök és Lubomir Strougal' miniszterelnök az évforduló alkalmából ugyancsak üdvözlő táviratot intézett a magyar vezetőkhöz, Kádár Jánoshoz, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárához, Losonczi Pálhoz, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökéhez és Lázár Györgyhöz, a Minisztertanács elnökéhez. A csehszlovák külügyminiszter szintén táviratban üdvözölte magyar kollégáját. tfrfo VILÁGHÍRADÓ Mi áll a SALT-tárgyalások hullámzásának hátterében ? Pontosan négy és fél esztendeje annak, hogy a vlagyi- vosztojd szovjet—amerikai csúcstalálkozón megállapodtak a SALT—2 megállapodás alapvető számaiban. A várakozásokkal ellentétben azonban hosszas és kínos tárgyalások következtek, amelyek során az Egyesült Államok megpróbált új és új feltételeket állítani, hogy egyoldalú előnyökhöz jusson. Ilyen alapokon természetesen nem jöhet létre a létfontosságú stratégiai érdekeket érintő szerződés. Ezért hiába mondták, hogy már csak öt, vagy két százalék maradt függőben, elhúzódlak a megbeszélések. Voltak ennek kétségtelen technikai okai is, miután a fegyverkezés nem állt meg, sőt nem is lassult a múló esztendők során, s állandóan új problémák jelentkeztek. De a megegyezés eddigi elmaradása mégis elsősorban annak tulajdonítható, h’ogy az Egyesült Államokban a katonai-ipari komplexum jelentős ellenerőket mozgósított s a hivatalos Washington habozott, amikor rá kellett volna szánnia magát e viszonylag hosszabb távú, a békés egymás mellett élést általában előmozdító okmány aláírására. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a SALT közös érdek. A tömegpusztító fegyverzet első ízben kerülne korlátozás alá, a közvetlen anyagi kihatásokat 40 milliárd dollárra becsülik (legalább ennyit lehetne megtakarítani), megnyílna az út egy újabb csúcstalálkozóhoz, s általában javulna a nemzetközi légkör. Ilyen előzmények után a hét elején olyan washingtoni nyilatkozatok hangzottak el, hogy a szerződés lényegében kész az aláírásra. Negyven- nyolc óra sem telt azonban, s befolyásos amerikai lapok kiszivárogtatták: az amerikai kormány újra bizonytalan, mert valószínűtlennek tartja hogy a szerződés megkapja a kongresszusi ratifikáláshoz szükséges kétharmados többséget. A törvénybeiktatás áthúzódhat 1980-ra, s ez nem egyszerű késedelem. Addigra tovább bonyolódhat a hadi- technika, s az elnökválasztási év általában nem a legmegfelelőbb a józan, kompromisszumos döntések keresztülvitelére. Most úgy vélik az Egyesült Államokban, hogy a május közepéig tartó időszak kritikus lehet a SALT szempontjából; ha addig megtörténik az aláírás, lehet még az idén ratifikáció. Mindenképpen sajnálatos, hogy a SALT ily módon szinte kiszolgáltatódott az amerikai belpolitikai küzdelem kusza világának, s a Carter- kormányzatnak sole esetben olyan kongresszusi visszahatásokkal kell szembenéznie, amelyeknek felkel téséhez maga is hozzájárult. Vannak amerikai vélemények, amelyek még azt sem tartják kizártnak, hogy a Fehér Ház a kongresszusi ellenzékre hivatkozva, talán új engedményeket szeretne kicsikarni. A SALT-hullámzás mindenképpen felveti annak szükséges- • ségét, hogy e valóban kölcsönös érdekeket jelentő szerződés előmozdításához az Egyesült Államok minden illetékesének nagyobb felelősség- ( tudattal és józansággal kell < közelednie. I A barátság szerződése
