Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-04 / 53. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 7

1979. m&wu$ 4« wjB&rog#

.Nézz rám, kisfiú!

(!) Szubjektiven-;

Azt mondták, a számokat már egészen százig ismered, de a betűket még nem érted. Csak szeptembertől kezded az ismerkedést az ábécével. Így is van jól, hiszen ez az írás rólad, ám mégsem neked szól’ A felnőtteknek inkább, akik akaratlanul is főszereplővé tettek játékukban.

Tudom azt is, amire te még — remélem — nagyon sokára fogsz rájönni, azt, hogy miért nincs apád. Ott voltam a bíróságon, amikor tagadtak és bizonygattak, ahol végül ítélet született, s ez az ítélet most csekkekben testesül meg.

Abban is vétlen vagy, mint a mostani ügyben.

(2) Monológ L:

— Csütörtökön megnéztem a fiamat, teljesen kék volt végig a lába. Olyannak látszott, mintha dobverővel ütötték volna. Kérdeztem tőle, mi történt, tán megvert az óvónéni? De ő nem válaszolt, csak hallgatott. Megfélemlítették ezt a gyereket. Mindig rosszkedvű, ideges, félrehúzódó. Pedig otthon mindene megvan.

(3) Helyszín:

A szikrázó téli napfényre szikrázó hó válaszol a külváros utcáin. Pár perccel kilenc után világos sört mérnek a kolónia kocsmáinak egyikében. Az őslakosok biztonsággal igazítanak el az óvodához vezető zeg. zugos utcákon.

— Panasz volna rá? — hitetlenkednek.

Amikor átléptem a küszöböt, megfog a falakból' is áradó gyerme'khangulat, és hihetetlenül pontosan villannak fel gyermekkorom óvodásévei.

— Igaz, hogy itt verik a gyerekeket?

(4) Monológ II—IIL:

— Ó, hát. már megint erről van szó? Higgye el nekem, több, mint öt éve vagyok vezető ebben az óvodában, de még ilyen anyukával nem talákoztam. Azok közé tartozik, akik nem szeretik a nyugalmat.

Mindenféle indokkal, vádaskodással, mindenfelé panaszkodik, feljelent bennünket, mert nem bírja ki nyugton. És olyan a szolgálati út, a felelősségre vonás, hogy mindig nekünk kell védekezni, kellemetlen kérdésekre válaszolni. Én a csoportvezető óvónőt régen ismerem. Több, mint 25 éve van a pályán, de még sohasem volt figyelmeztetése sem, nemhogy fegyelmije. Nem ezt érdemelné attól, akinek gyermekével mindennap törődik, foglalkozik.

*

— Én a legőszintébben elmagyarázok magának mindent úgy, ahogyan az igazán történt. Tavalyelőtt nyáron szinte egyfolytában egy hétig sírt a gyerek. Bármit is csináltunk, akárhogyan is szerettük volna megvigasztalni, nem sikerült. Nagyon furcsa volt ez nekem, mert amúgy nagyon mozgékony, eleven gyerek. Van néhány barátja, mindig a közelükbe kell lennem. mert pillanatok alatt összekapnak. verekednek, csépelik egymást. Az a csúnya kék folt is ebből származott. Szóval, akkor, egész héten sírt a kisfiú, Sajnos, mi tudjuk a legjobban, mostanában sok gyereket szükséges elvinni az idegorvoshoz. Szóltunk a mamának. de ő máskénoen reagált, miht azt vártuk. „Az én gyerekem nem idegbajos!” — kiabálta, és úton- útfélen mindennek elmondott engem./

(5) A beszélgetés:

A barna hajú, csillagszemű kissrácot behívjuk a játékból. Piros az arca és a keze s hogy rá ne melegedjen, levesszük a füles sapkát, a nagygombos kabátot. A teremben csak ketten vagyunk.

— Mondd csak, hogy vagytok itt az óvodában?

— Jól, bizony jól — bólogat mosolyogva.

— Nincs semmi baj?

— Hát... Semmi, semmi, csak megint...

— Igen?

— Csak mindig verekedünk a Sanyival, mert azt mondja, ő az erősebb. Ma sem akarta- ideadni a markológépet.-— És ki az erősebb?

— Van, amikor ő bír ki velem, máskor meg én. Mindig sokat birkózunk. Odavág a földhöz, de én is odavágom őt. De, ha ész- revesznek, széjjelszednek bennüket. Olyankor csendben kell lenni.

— Modd csak, az óvónénik megvernek téged?

A kisfiú elkomorul (ahogy a felnőttek szoktak), már nem mosolyog és elfordítja a szemét.

— Igen — suttogja —, bántanak.

— így görbülj meg?

Forgatja a fejét, nem

akar rám nézni, türelmetlen, toporog a lábával.

— Nézz rám!

Mint ahogy én, ő is begörbíti az ujját.

— így?

— Hót nem bántanak — nevet újra. — Csak a Sanyi a múltkor megrúgott, kék lettem tőle, s ezért otthon sokáig kérdezgettek.

(6) Nyomozás:

A körzeti orvost

— Valóban idehozták a gyereket,, látleletet kérve, de hogy mit állapítottam meg, azt nem közölhetem, mert köt az orvosi titoktartás. Azt viszont elmondhatom, amióta itt vagyok, senki sem kért meg hasonló vizsgálatra.

A városi tanács művelődésügyi osztályán:

— A bejelentés alapján szabályainknak megfelelően a vizsgálatot lefolytattuk. Megállapítottuk, hogy a bejelentés rosszindulatú volt.

(7) Szubjektiven:

Kisfiú, én is jártam óvodába. Egyszer örökös ellenfelem annyira „kibírt” velem, hogy betört és vérzett a fejem. Akkor azt hittem, ez lehet a világ legkeservesebb dolga. Ma, amikor már nem szemtől szembe, hanem álarcok ellen birkózom, s barátomnak hitt ember lehet egy pillanat alatt ellenségem, azt kívánom neked, soha nagyobb bajod ne legyen, mint az a kék folt, amit verekedés közben szerzel a lábadra.

Udvardy József

négy kötetnyi versben, s a férjhezmenetelére így emlékezik vissza:

Pokol nyílt alattam, mennykő hullt felettem,

Utált gyilkosomnak hogy rabjává lettem.

A kötet elé írt prózai előszavában is ezt vonja le keserű tanulságul: „

Molnár Borbála ezeket írta egyedül a végre, hogy a kegyes szülék tanulják meg azt. hogy a: ö magzatjoknak szíven erőszakot tenni ne kívánjanak.”

Sátoraljaújhelyből verses levelezést folytatott a Tokaiban élő „Fő-strázsames- ter Csili Istvánnal” 1794— 95-ben. Erkölcsi kérdésekről. ,.a világnak esméreté- rör’í az irigységről, haragról. bosszúállásról, kevélységről szólnak ezek az egymáshoz intézett verses levelek. antelyek közül kétségkívül a Molnár Borbála versei művészibb alkotások, mint a 77 éves íő-strázsa- me'téréi. (1797-ben Pozsonyban együtt mindkettőjük ver eit kiadták ..Wéber Si- íjnon Péter költségével és betűivel.")

A többi művét már nem Ü'helyben, hanem Erdélyben irta és jelentette meg. "gyanis Mikes Anna grófnő megismerve a versekből Molnár Borbála szenvedéseit és tehetségét, meghívta magához Erdélybe. Az újhelyi köliőnő műveltségével. kellemes társalgási modorával annyira megnyerte G grófnő tetszését, hogy társalkodónőként 22 évig ott marasztalta. Felváltva Egeres községben és Kolozsvárott laktak. Benső barátságot kötött Erdély jeles költőnőjével, Üjfalvy Krisztinával, akinek a sorsa sokban hasonlított aZ övéhez. Barátnője, Üjfalvy Krisztina csalódott első szerelmében rnert az mást vett feleségül. ezért dacból udvarlói közül kiválasztotta a legeszesebbet, egyszersmind a legcsúnyábbat, Máté Jánost. és feleségül ment hozzá. Újdonsült férjét azonban nem sokkal az esküvő után elhagyta, de amikor az súlyosan megbetegedett, 30 év múltán visszatért hozzá, és két éven át a haláláig gondosan ápolta Máté Jánost.

Költői levelezést folytatott Üjfalvy Krisztinával, s Molnár Borbálának ez a műve „Barátsági vetélkedés” címmel jelen! meg nyomtatásban 1804-ben „Kolozsvárott a Ref. Kollégyom betűivel.” A kötet alcíme: „A két nem hibái és érdemei” utal a témára, amelynek fejtegetése olyan gondolkodásra vall, amely azt mutatja, hogy a két költőnőt áthatották a magyar felvilágosodás eszméi. „A leányok művelet- lenségének az okai az anyak — olvashatjuk a kötet egyik prózai írásában —, de hát vajon az anyák ostobaságoknak nem az alyák-é a kieszköilöi? Akik az asz- szonyt nem egyébre, csak szerelmek s házi rabságok folytatására ítélték és sötétségre kárhoztatták azokat az

elméket, melyeknek Jcirnt- velésektöl függ mind a férjfiak társas boldogságok, mind pedig az egész emberi nemzet legépületesebb gyermeki időben való jól formálása.”

A továbbiakban — felváltva verses és prózai levelekben — a jó erkölcsöt, nemes érzelmeket és a tudományokban való jártasságot a nők legszebb tulajdonságainak tartják.

Ugyancsak 1804-ben a kolozsvári nyomdában jelent meg utolsó műve, egy 18 énekbe szedett verses elbeszélés „Sarolta és Sándor”, e boldogtalan pár szerelmének históriájáról. Szenti- mental izmusa, felvilágosult gondolkodás és ókori mitológiai elemekkel vegyes, áradó barokkos stílus jellemzi — a többihez hasonlóan — Molnár Borbálának ezt a munkáját is.

Pártfogónőjének, Mikes grófnőnek a halála után Hajdúbagosra költözött egyik fiához, aki a falu jegyzője volt. Ott is halt meg 1825. január 30-án. Erdélyi útja során, 1816-ban felkereste Molnár Borbálát „földije”, a korabeli magyar irodalom nagy tekintélyű literátora, Kazinczy Ferenc, s így méltatta az újhelyi „Minerva” érdemeit: ..Meg- lá'hatám vala. kit korunk asszony-írói közt mindig megkülönböztetéssel fog nevezni literatúránk...”

Hegyi József

ír

Ő

srégi település Mád, állítólag a honfoglaláskor alapították. A falu írásos története 1268-tál muradt fent, ekkortól számítják a létezését. A királyi birtokot házasság révén 1596-ban Rákóczi Zsig- mond kapta adományul. Mezővárosi rangra 1627- ben emelték, s fokozatosan bortermő vidékként vált híressé. A Rákóczi- szabadságharc bukása után olyan családok birtokolták Módot, mint az Orczyak, a Barkőczyak, a Szirmayak. A krónika szerint, az itteni Batthyá- ny-oincében fedezték fel a Martinovics-összeeskü- vést. A községet prédá!- ta a török, felégette a tűzvész, a lakosságot tizedelte a pestis, a kolera.

A legidősebb módi lakos, a 95 éves Németh Sándor bácsi i

gondolkozunk — mondja Késmárki Emil. a faluval való ismerkedés után. — Fejlődik az ásványbánya, s az itteni hegyeken terem a hegyaljai bor egyötöde Szeretnénk conni, leszünk még gazdagabbak, élünk meg jobb áll, s fel jegy éz. he' nek maid új, virágzó kori Mádon.

A messze földön híres, a vendégeket idecsalogatc és ittmarpsztaló, aranvlón sárga mádi nedűvel koccintva adjuk áldásunkat” az óhaj. ra: úgy legyen!

Vénségesen vén öregember. Áll az alacsony, rozzant hajléka előtt, s kimért nyugalommal szívja a hosz- szűszárú pipáját. Németh Sándor bácsi, Mád legidősebb lakója — ezért keressük fel.

— Ebben a házban születtem, 1884. július 15-én — tolja hátra fején a viseltes kalapot. — Amíg bírtam, kovács voltam a diósgyőri gyárban. Az első feleségem elvált tőlem, a második elhalt mellőlem. Egyedül élek, magamra mosok, főzök, takarítok.

— De hiszen Sándor bácsinak jó helye volt a tokaji szociális otthonban — kiabálja a nagyothalló férfi fülébe Késmárki Emil, a községi tanács vb-titkára.

— Csakhogy onnan megszökött.

— Meg bizony — nevet fogatlan szájával az öreg.

— Nem tudtam megszokni azt az idegenséget.

Már az utcán panaszolja a tanácstitkár:

— Az egyik legnagyobb gondunk a népesség csökkenése, elöregedése. Az utóbbi tíz évben ötszázzal fogyott a lélekszám. A lakosság egyhetede hatvan éven felüli, s százhúszan a 80. életéven is túl járnak.

Hiba lenne azonban a kihalásra ítélt falu jelzőjével illetni Mádot. Ennek első bizonyítéka a talpunk alatt hever. Az utóbbi időben hat kilométer pormentes, bitumenes utat építettek a községben, s tervezik további öt kilométer úttest korszerűsítését. Látunk sétánk során új házsort is.

Idősebb asszonnyal találkozunk. Vizet visz az utcai nyomós kútról.

Óvodások az udvaron, háttérben a babaház

Kóla; László Fotó: Laczó József

Az elmúlt év decemberétől üzemel a lalusi vizmű

— Tavaly decembertől üzemel a falusi vízmű — Gyárik Fcrenctől, a Szerencsi járási Pártbizottság munkatársától kapom a tájékoztatást. — A beruházás 14 millióba került, s a létesítmény 200 köbméter ivóvizet biztosit naponta.

A nyáron átadásra kerülő új ravatalozó előtt megállunk.

— A falubeliek 250 ezer forint értékű téglajegy vásárlásával járultak hozzá az épület költségeihez — mondja Draskóczi Sándor, a községi pártalapszervezet titkára, az általános iskola megbízott igazgatóhelyettese. — A borkombinát, a Rákóczi Szakszövetkezet, az ásványbánya szocialista brigádjaira is lehet számítani, ha segítségre van szükség. A kollektívák társadalmi munkában javították ki a villanyt, vezették be a vizet

a helybeli öregek napközi otthonába. Az önként vállalt munka értéke az elmúlt évben 700 ezer forint volt.

A 161 személyes óvodában boldog gyermekzsivaly fogad. Kihasználva a jó időt, a nagycsoportosok játszanak az udvaron. Megcsodáljuk a babaház színes mozaikkövekkel díszített falát, ami az óvónők keze munkája.

Az általános iskolába nem megyünk be, nem akarjuk zavarni az oktatást. Draskóczi Sándor mondja el. hogy a dupla osztályokban 400 gyerek tanul. Szándékoznak építeni a jövőben egy új. négy tantermes iskolát, tornacsarnokot. A műit dokumentumait szenvedé- lyesen kutató tanárember azt is elújságolja, hogy az 1790 körül emelt, copf stílusú zsinagógában kívánnak berendezni egy állandó helv- történeti kiállítást, egy könyvtárat, egy kisaalériát.

— Láthatja, távlatokban