Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-30 / 75. szám
ESZAK-MAGYARQRSZAÜ 4 1979, március 30., péntek Tíz intenzív tanfolyamon A medikus Ma este mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház Bródy Sándor: A medikus cimü drámáját. Az előadás Halasi Imre főiskolai hallgató diplomarendezése. Képünkön a medikust játszó Matus György, és a Rizát megszemélyesítő Vándor Éva. Járrnay György (elvétele A cím kötelez Kiváló kollégium O Sárospatakon A művészetek felelőssége Színházi életünk A közművelődési párthatározat végrehajtása szükségessé teszi á közművelődésben dolgozók tokozott szakági képzését. továbbképzését. A Borsod hiegyei Rónai Sándor Művelődési Központ ezt a munkát már hosszú évek óta végzi és 1977- ben középtávú képzési terv készült, a főhivatású és tiszteletdíjas népművelők szakmai továbbképzésére. Ennek értelmében 1980-ig a „C”- kategóriájú minősítést adó szakági tanfolyamokat helyezték előtérbe, és a néptánc. a színjátszás, a díszítőművészet, a bábjátékren- dezői területeken, valamint az ifjúsági klubvezetői képzésben ezt a rendszert valósítják meg. A célkitűzésnek megfelelően teljesítették az elmúlt évi részfeladatokat, s ennek alapján tervezték meg ez idei tanfolyamokat. Mint a napokban megtartott társadalmi vezetőségi ülésen számot adtak róla, 1978-ban tíz különböző tanfolyamon végezték a továbbképzést. E tíz tanfolyam két csoportba osztható. Az egyiken a főhivatású és tiszteletdíjas népművelők, illetve népművelési ügyvezetők vettek részt, a másik csoportba hét tanfolyam tartozott, s azokon szakágak szerint szereztek ismereteket a résztvevők. Az elmúlt évben Miskolcon bonyolították le az évközi foglalkozásokat a művelődési központban, az intenzív ciklusos képzés pedig az Egyetemvárosban folyt. A tíz tliíolyamon mintegy 330 népművelő továbbképzéséről gondoskodtak, és a képzés keretében a folyamatosság és változás tenyere helyezték a hangsúlyt. A folyamatosság érvényesítése azt jelenti, hogy évről évre megindítják az egyes szakágak és szakterületek képzési lehetőségeit, másrészt a minősítést nyújtó, országos érvényű tematika feldolgozására helyezték a hangsúlyt. A tíz tanfolyam közül elsőként a művelődési házak főhivatású igazgatóinak nyári tanfolyamát említjük, amely elsősorban a szocialista életmód és művelődés ösz- szefüggéseire épült, és a III. miskolci nyári egyetemhez kapcsolódott. Ezen ötvenegyen vettek részt. A tiszteletdíjas művelődésiház-ve- zetők. ,klubkönyvtár-vezetők és népművelési ügyvezetők továbbképzésén az aktuális művelődéspolitikai témák szerepeltek: ezt a tanfolyamot tizenheten végezték el. A tiszteletdíjas igazgatók és népművelési ügyvezetők alapfokú tanfolyama vizsgára készített elő, ezen huszonegyen sikeresen sajátították el a szükséges ismereteket. A szakági tanfolyamok között a társadalmi szónokokat képző tanfolyamon a jelentkezett huszonháromból tizenki- lincen vettek részt; az ifjúsági klubvezetők tanfolyamán, amely egy kétéves képzésnek a záróaktusa volt, negyvenötén vizsgáztak eredménnyel. A néptáncoktatók „C”-kate- góriás minősítést szerző, kétéves tanfolyamának nyári intenzív szakaszán harminchétté n szerezték meg a szükséges ismereteket. Egyébként a résztvevők az elmúlt év végén eredményes vizsgát tettek. illetve közülük harminc szerezte meg a megfelelő minősítést. Hasonló jellegű volt a bábrendezők ,.C”-kategó- riás minősítő tanfolyama, amely ugyancsak kétéves és •e évben fejeződik be; a jelentkezett huszonháromból tizennyolcán vettek részt rajta. Igen kevesen, mindössze Uzenketten jelentele meg a pávakörvezetők tanfolyamán, de a képzés igen sikeres volt. A díszítőművészeti szakkörvezetők kétéves „C”-kategó- riájú tanfolyamán viszont a legmagasabb létszámmal találkoztunk, hetvenketten tanultak ill, s a kétéves tanfolyam iránti érdeklődés egyben a népi díszítőművészeti mozgalom iránti megnövekedett érdeklődést is jelzi. A termelőszövetkezeti kulturális bizottságok vezetőinek alapfokú képzésén az elmúlt évben huszonhármán jelentek meg, s ezzel az utóbbi két évben ötvenre emelkedett azoknak a tsz-eknek a száma, amelyeknek közművelődési munkáját a művelődési központ módszertanilag irányítani tudja. Az említett tíz tanfolyam igen fontos kulturális igényt elégített ki. Eredményességük és hatékonyságuk, bár rö- videbb távon nem mérhető, de egyes szakterületeken már érzékelhető pozitív hatásuk: a szakkörvezetők soraiban enyhült a fluktuáció, egységesebb lett a nevelő munka iránti szemlélet és javult a szakmai tevékenység színvonalai Míg 1976-ban 199, 1977-ben 211. 1978-bun 330 népművelő vett részt a tanfolyamokon, s ebben a növekedésben a tanácsi 'művelődési osztályok és a szak- szervezeti szervek szervezési segítsége is megmutatkozott. Felmérték az említett tanácskozáson a képzés hiányosságait is. Szóba kerüli — többek között — a színjátszórendezők képzésének némely hiányossága, a vizuális művészetek területén az intenzív képzés hiánya. Ugyanakkor pozitívumként említhető meg az elhelyezés, amely az Egyetemvárosban ideális. Az előző évi tapasztalatokra épül az idei nyári képzési terv, amely szerint a továbbképző és vezetői képző tanfolyamok csoportjában öt, a képzés, továbbképzés szak- tanfolyamok kategóriájában ugyancsak öt kurzus kerül megszervezésre. Valamennyi képzést az évközi foglalkozások egészítik ki, ‘ a művészeti ágazatokban pedig vasárnapi és egyéb hézagpótló megoldásokkal kísérleteznek. Itt, a gondok még nem eléggé megoldottak. A kialakult gyakorlatnak megfelelően, a nyári képzésben a főhivatású és tiszteletdíjas népművelők, klubvezetők, termelőszövetkezeti kulturális bizottságok vezetői vesznek részt az első kategóriában, a másodikban pedig báboktatók, díszítőművészeti szakkörvezetők, színjátszó-rendezők, fúvószenekari vezetők és a társadalmi ünnepek szónokai. Ez évben a megyei szemlék rendezése korlátozás alá kerül, ez azt jelenti, hogy a járási szemlékkel a szükséges koordináció megteremtendő, illetve tovább javítandó. A •népművelők intenzív továbbképzése meglehetősen költséges, nag3' feladat, de elengedhetetlen. Az eddigi évek -tapasztalatai azonban e tanfolyamok felmérhetetlen hasznosságát igazolják. Nem látványos munka, de a közművelődés előbbrevitelének nagy fontosságú, nélkülözhetetlen kiegészítője. (hm) Több éves, kiemelkedően eredményes kollégiumi nevelőmunkát ismert el nemrégen a KISZ Központi Bizottsága az Oktatási Minisztériummal egyetértésben, amikor úgy döntött, hogy a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola Kollégiumának a ..Kiváló Kollégium” kitüntető címet adományozza. A minősítés — indokoltan — nagyon sokrétű tevékenységet fejez ki. Hiszen szocialista kollégiumi nevelési rendszerünkben egyre általánosabban fogalmazódik meg az a társadalmi igény, hogy kollégiumaink olyan szociális- nevelési-oktatási intézmények, amelyek a főiskolai— egyetemi mozgalmi munka alapjaiba kommunista szakemberképzés nélkülözhetetlen segítői. Természetesen ez az igény nem valósul meg egyik napról a másikra. Sárospatakon sem volt ez másként. Évek következetes pedagógiai-szakmai törekvéseinek eredménye • a kitüntető cím. Az intézmény diákotthona mintegy tíz évvel ezelőtt érdemelte ki a kollégiumi minősítést. Kezdetben a kiváló szobaközösségek, mint alapsejtek kialakítása volt a fő feladat, ezekre épülhetett a kiváló kollégium. Ez már alapvetően minőségi változást is jelentett. A nevelőmunka színvonala, a hallgatók öntevékenységének és önkormányzati, képességének fejlettsége szerint legmagasabb a „Kiváló Kol- légium”-szint. A szocialista kollégiumi nevelés legigényesebb követelményrendszeréi nek feleltek meg a jövő tanítói és óvónői. Hosszan lehetne sorolni, bemutatni azokat a pedagógiai-szakmai és közéleti törekvéseket, kollégiumi tevékenységeket, ‘melyek napjainkban már valóságként hatnak. A kollégiumi közösség életében a szocialista önkormányzat és öntevékenység — a hallgatói pártszervezet és a KISZ irányításával magas fokú szervezettséggel és jó hatásfokkal valósul meg. A kiváló kollégium elérésének programjaként öt évvel ezelőtt kezdődött a kollégiumi tudományos-szakmai tevékenység. A szellemi erők észszerű felhasználása érdekében összehangolták a kollégiumi közösségek tudományos munkáját a főiskola tudományos diákkörének tevékenységével. A tanszékek oktatói módszertani segítséget adnak a hallgatók tudomá- nj'űs munkájához, amit az tesz sajátossá, hogy nem pályamű-központú. Ma már tizenhat kollégiumi közösség folytat a hivatással összefüggő tudományos munkát. A kutatás, az alkotó tevékenység a legkülönbözőbb témákhoz kapcsolódnak: így a világnézeti nevelés, a pályaválasztás, az anyanyelvi nevelés, az alsó tagozati osztály- főnöki órák. a szexuálpeda- gógia, az olvasóvá nevelés, a szocialista brigádok művelődése, a testnevelés módszertani eljárásai, hogy csupán néhányat említsünk. Rendkívül értékes az idegen nyelvtanulás, a kollégiumi hallgatók orosz, angol, francia, német és eszperantó nyelvet tanulhatnak. A tanítói-óvónői hivatásra való felkészülés, a lelkiismeretes tanulmányi munka a pataki kollégium kiemelt követelménye. A kollégiumi közösség határozata 3,30-as tanulmányi átlagban szabta meg a felvételt. Sárospatak, a történelmi iskolaváros és a diákhagyományok elválaszthatatlanok egymástól. Nem mehetünk el szó nélkül a tanítói és óvónői hivatással összefüggő, rendkívül sokirányú társadalmi-közéleti tevékenység mellett. Politikai és pedagógiai szempontból ezt azért is jelentősnek tekinthetjük, mert a feladatok tartalma a párt- határozatok „ megvalósítását segíti elő. Ilyenek többek között: a kisdobos- és úttörő- mozgalom segítése, a fizikai dolgozók középiskolás gyermekeinek felvételi előkészítője, a szakmunkás tanulók tanulmányi korrepetálása, a munkásművelödés segítése vagy a KISZ és a SZOT szervezésében évenként ismétlődő nyári gyermeküdültetés. A ..Kiváló Kollégium” minősítés egyben kötelez is! Kötelez az elért nevelési-oktatási szi-tet megtartó, azt tovább gazdagító közösségi tevékenységre, a pedagógus hivatásra való még eredményesebb felkészülésre. A kitüntető oklevelet és a sárospataki Csepel Gyáregység ajándékzászlaját a főiskola tanévzáró ünnepélyén adják át. Dr. Komáromy Sándor Szerdán délelőtt Drótos Lászlónak, a városi pártbizottság első titkárának elnökletével ült össze a megyei könyvtárban a színházi életünk kérdéseit tárgyaló művészetpolitikai aktíva. Bevezető előadást dr. Tóth Dezső, kulturális miniszterhelyettes tartott. A mai színháznak elsőrendű feladata — hangsúlyozta bevezetőjében —, az újszerű valóság tükröztetése, mégpedig megfelelő m inőségi igénnyel. Az új minőség elsősorban maiságot, illetve korszerűséget jelent. A korszerű színház megteremtésének igényével kell megfogalmazni — színpadra állítani — minden darabot. Napjainkban az jellemzi színházi életünket, hogy a sok jó produkció között valójában kevés a katartikus hatást kiváltó előadás. A színházművészet és a valóság kapcsolatának fontos közvetítője a mai magyar dráma.’ Örömmel vehetjük tudomásul, hogy a legutóbbi időszakban több fiatal drámaíró jelentkezett érdemleges alkotásokkal. Fontos, hogy ezek a szerzők színházi közegben váljanak igazi, erőteljes drámaírókká. A Nemzeti Színház 18 magyar írót kért fel, hogy a színházzal együttműködve hozzanak létre új drámákat. A fentiekből következik, hogy nagyon fontos feladat vár a jövőben a színházi dramaturgiákra. Pillanatnyilag gyenge színházainkban a dramaturgiai tevékenység. Márpedig az írók és a színház (dramaturgok, színészek, rendezők) szoros együttműködése közben .születhetnek csak igazán jó drámák és előadások. Fontos lenne, hogy más művészeti ágak is (elsősorban a képzőművészet és a zene) jobban integrálódjanak a színház- művészetbe. Több teret kell biztosítania a különböző orgánumoknak is a drámák számára. Biztató jel. hogy a Színház című folyóirat rövidesen drámamelléklettel jelenik meg. n h Részletesen taglalta a kulturális miniszterhelyettes a színházzal kapcsolatos elvi és elméleti munka tennivalóit; a kritika szerepét. Korábban — mondotta — irodalomcentrikus, tehát a dráma verbális matériáját vizsgáló, kritikák születtek nálunk, most viszont (eléggé egyoldalúan) csak a produkciót nézik a kritikusok. Pedig természetesen szükség lenne a tartalom (mégpedig a sokszor ellentmondásos tartalom vizsgálatára). Mindez persze csak következmény. Az alapvető baj az, hogy rossz a színház és a kritika közötti viszony. Felelős, nyílt vitákra, a kritika és a színház folyamatos párbeszédére van szükség. Ezek után az ország színházi ellátottságáról esett szó. Üj társulatok alakításával (nem pedig tájszínházi programmal) kell felszámolni a fehér foltokat. Éppen ezért társulat alakul Nyíregyházán és Zala megyében. s a már meglevő színházak új tagozatokkal bővülnek. Pécsett bábszínházzal gazdagodik a város, Győrben pedig létrehívják a színház balett-tagozatát. Természetes, hogy Egernek is önálló társulatot Mazsaroff Miklós festőművész egyike azon képzőművészeinknek. aki hosszú idő óta folyamatos kapcsolatot tart a megye termelőüzemeivel, gazdaságaival. A borsodszi- ráki Bartók Béla Termelő- szövetkezettel immár tizenkét éve áll szoros kapcsolatban, s több alkalommal mutatta be kellene kapnia, (ebben most már minden illetékes egyetért). most azonban még nincsenek meg az önálló egri társulat alakításának feltételei; továbbra is a Miskolci Nemzeti Színháznak kell ellátnia előadásokkal Heves megye székhelyét. A távolabbi jövőben arra is nyílik lehetőség, hogy operatagozatot kap Miskolc. Szó esett a nyári játékok rendszeréről, melyek biztosítják a színházi élet kontinuitását. Eger, Pécs, Gyula, Szeged után Miskolcra is az a feladat vár, hogy várjátékokat rendszeresítsen. Ennek a feltételeit sürgősen meg kell teremteni. De szorgalmazni kell a hazai vendégjátékokat is, amelyek jelentősen járulhatnak hozzá az országos színházi tudat kialakításához. Beszélt a miniszterhelyettes a színészfog- lalkoztatás kérdéseiről, az ezzel kapcsolatos aránytalanságokról. a színészhiányról és a művészképzés helyes arányainak kialakításairól. Szóba került a hazai színházi élet káderhiánya is. Dr. Tóth Dezső előadása után Csótai János, a városi tanács elnökhelyettese ismertette a tanács végrehajtó bizottságának közelmúltban hozott határozatát, mely megszabja mind a fenntartó, illetve felügyeletet gyakorló szervek, mind pedig a Miskolci Nemzeti Színház további feladatait. (A határozattal annakidején ezeken a hasábokon is részletesen foglalkoztunk.) A művészetpolitikai aktíva vitája az említett határozatok ismeretében bontakozott ki. Ezen a szélesebb körű fórumon is kiderült, hogy a nagy múltú művészeti intézmény tevékenységét joggal érik kritikák. A társulat felszólaló tagjai a művészi közérzetről, a foglalkoztatottságról, a tehetséggel való gazdálkodásról beszéltek elsősorban, s a műhelymunka hiányáról, mely nélkül nem képzelhető el korszerű, elevenen ható színház. A vitában felszólalt Rózsa Kálmán, a városi tanács elnöke is, aki — válaszolva a színház igazgatójának — hangsúlyozta, hogy a következőkben nem sértődöttségre és önigazolásra van szükség, hanem közös munkára, a tanácsi testület mindannyiunk számára érvényes határozatának megvalósítására, mely a többi között azt is kimondja, hogy javítani kell a színház vezetésének szakmai, színvonalát. Zárszavában ezt a gondolatot erősítette dr. Tóth Dezső is, aki kifejtette, hogy szembe kell nézni az adott tényekkel, nyílt viták légkörében — megteremtve az intézmény belső demokral izmusát —. léphet csak tovább a társulat. A művészetpoülikai aktíva Drótos László zárszavával ért véget, aki őszinte tenniaka- rást kért minden érintettől, és annak a reményének adóit kifejezést, hogy mielőbb bekövetkezik a Miskolci Nemzeti Színháznak egy új, felfelé ívelő szakasza. ott munkáit. Ma délután öt órakor Borsodszi rákon, a községi klubkönyvtárban nyílik meg újabb kiállítása, amelyen tizenöt rajzát és tizenkét festményét ismerhetik meg az érdeklődők. A tárlat mintegy három hétig tart nyitva. Gy— Ma nyílik: Mazsaroff Miklós tárlata Borsodszirálcon Népművelők nyári továbbképzése
