Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-28 / 73. szám

1979. március 28., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kiiencvenéves a Gömöri Íz anil da várni k Szeretnék néhány mozza­natot feljegyezni a Gömöri pályaudvar történetéből. Lé­va,v Imre állomásfőnök ren­geteg iratot, feljegyzést át­nézett, de egyetlen jelentős adat: a Gömöri az idén tölti el,' „éleiének” kilencvenedik évét. Jelentősége főleg az utóbbi negyedszázadban nőtt meg: ma ez az ország máso­dik legnagyobb teherpálya­udvara. Szinte csodálatos, hogyan bírja a terhelést. 1968-ban például 41 ezer 668. s tavaly 48 ezer 606 vagont fogadtak, indítottak útba. Az adatokból nem tűnik ki, hogy tavaly több mint kétszer annyi áru érkezett, indult útba, mint egy évtizeddel ez­előtt. Énnek az a magyará­zata, hogy 1968-ban a ko­csik átlagosan húsz, tavaly — a nagy befogadóképessé­gű. négytengelyes kocsik be­szerzése nyomán — átlago­san 40 tonnásak voltak. A beszélgetést telefonber­regés szakítja meg. A főnök így tömöríti a lényeget: — A December 4. Drót­művekből telefonáltak. Sza­bad szombatra 28 vagont kér­tek, amelyet az önként je­lentkező szocialista brigádok raknak meg áruval. Velük igen jó kapcsolatban va­gyunk. Egyébként 28 iparte­lepet szolgálunk ki, nem is szólva azokról a vállalatok­ról, amelyek a Volán darab­áru-, valamint a vagonrész­legével vannak kapcsolat­ban. A vasúti „birodalom” meg­tekintésére indulunk. Utunk a darabárurészleg előtt vezet el. Lévay elvtárs harminc- három éve vasutas, tizenhá­rom* éve állomásfőnök, de nem emlékszik rá, hogy a raktáron bármilyen változ­tatást, bővítést végeztek vol­na. Ide vonatkozó korábbi adat nincs, de tavaly 1544 vagon áru érkezett ide, vagy indult útba. Egyetlen fej­lesztés: a raktár előtti utat aszfaltszőnyeggel terítették le. Az út túlsó oldalára eb­ből sem jutott, pedig jó 250 darab egytonnás konténer árválkodik a. vizes, sáros ta­lajon. Egy ifjú ember óriási katicabogár kinézetű, ügyes kis targoncával robog be a konténerek közé, s röpke idő múlva az egyikkel játé­kos könnyedséggel kanyaro­dik a rá váró daru elé. — Évente 5 ezer egyton- nás kontérter érkezik és in­dul innen útba. Hetven szá­zalékát a vasúton, a többit közúton szállítjuk — mond­ta Sterk Lóránd, a Volán 3. számú Vállalat darabáru- részleg raktárvezetője. Azon töprengek, hogy va­jon a kis, apró kerekű tar­gonca ki bír-e cipelni minden konténert? Erre gyors vá­laszt kapok: kerti traktor bukkan elő, amely hozzá van „szokva” a vizes, sáros ta­lajhoz. A traktor vezetője meghökkenésem láttán, de­rűsen ajánlkozik. — Megcsinálok én ezzel mindent, ha kell, elmegyek szántani is. A vagonrészleg a régi át­kot nyögi. Valaha a sínpá­roltat olyan távolságra rak­ták egymáshoz, amely ele­gendő volt a kordélvok szá­mára. | A Volán 3. számú Vállalatának nagy szállító­gépei elég nehezen tudnak a vagonokhoz i tolatni. A mun­kát megnehezíti, hogy las­san fél évtizede két sínpárt „lekapcsoltak” a konténer­pályaudvar építéséhez. Hosz- szú ideig az építőket nem lehetett látni sem. Az egyik sínpár már készen van. nyolc építőmunkás, s egy tömörítőgép a darupálya alapozását, készíti elő. A konténerpályaudvar megépítésé sürgős feladat. Tavaly 12 ezer 550 darab öttonnás, és 2361 darab húsz- tonnás konténert hoztak ide, szállítottak tovább vasúton, közúton. Valami ok miatt a vállalatok nem kedvelik a nagy konténereket, pedig 45 vadonatúj ilyen tartály kí­nálkozik a szállításhoz. Még alig értük el a delet, de két speciális közúti jármű már befejezte napi munkáját. Az egyik kocsi vezetőjével, Ba­lázs, Józseffel merülünk a beszélgetésbe. — Tizenhat éve dolgozom a Volánnál, s öt éve veze­tem a nagy konténert szál­lító kocsit. Sűrűn járok a papírgyárba, a FŰSZERT és a VASV1LL borsodi és hevesi egységeibe, az ózdi ruha­gyárba. A megrendelők elé­gedettek, hiszen a nagy tar­tályban érkező áruk nem sé­rülnek meg, ez megmenti az embereket az áru többszöri átrakásától, s egyébként is kevés a munkáskéz. Legszí­vesebben a TVK-ba és a DIG ÉP-be megyek, ott le tudják a kocsiról venni a konténert, több helyén vár­nom kell, amíg kiszedik be­lőle. vagy belerakják az árut. Az épülő állomásrész mel­letti sínpáron két daru eme­li ki a vasúti kocsiból a gömbacélkötegeket. A má­sik vagonban négy ember mérgelődik. — Mi a baj ? — kérdezi Szabó Lukács, a Volán va­gonrészlegének a vezetője. Ináncsi Ferenc, aki huszon­egyedik évét morzsolg'atja a cégnél, mondja el bosszúsá­guk okát. — A daruktól a másik ol­dalon nem jöhetett a gépko­csi a vagonhoz. Itt meg há­romnegyed óráig kínlódott a vezető, amíg valahogy ide tudott a szűk területen áll­ni. Csak kínlódunk, erőlkö­dünk, s nagyon kell vigyáz­ni, nehogy valakit balesel érjen. — Teljesítménybérben dol­goznak? — Nem. órabérben. — Akkor ez nem okoz anyagi veszteséget. — Órabér, nem órabér. Azért van itt az ember, hogy men­jen a szállítás. A vagonok jönnek, a megrendelők vár­ják az árut, mi igyekszünk, hogy hamar még is kapják. Az ő helyzetüknél most rosszabb a sókirakók sorsa. Nem tudjuk, hogy a meg­rendelők, vagy a külföldi partnerek hibájából történt, de egyszerre 10 ezer mázsa só érkezett a Közúti Építő Vállalat címére. Van rako­mány, amely nyitott kocsi­ban jött, ezt géppel kiszed­hetik, de a fedett kocsikból csak lapáttal lehet kiszórni, s a szél. kajánul, sófelhővel borítja be a rakodómunkást. A rakodótér másik szélén mintha egy másik világ len­ne. A vagon és a rakodó­part közé acéllemezt teltek, Ináncsi Gábor ezen át für­gén a kocsi belsejébe kor­mányozza a villástargoncát, s már jön is vele a rakodó­lapra rakott szállítmánnyal, amelyet emberi erőfeszítés nélkül, kis segítséggel a ko­csira rak. '■— Az lenne a jó — só­hajtják —. ha már minden áru rakodólapon érkezne, sok emberi munkát lehet így megtakarítani. ' Van-e bőven megrende­lés? Tóth Mihályné, a pá­lyaudvar fuvarszervezője el­mondja, hogy havonta felke­resik az ipartelepeket, s ösz- szehangolják a munkát. Kü­lönösen jó a kapcsolatuk a drótgyárral és a BVM-mel. — A napi igény — ma­gyarázza Vanczák József ko­csiintéző — száz üres kocsi. A legjobb akarat mellett se tudunk minden kérésnek eleget tenni. A drótgyár 20, a BVM 25—30 kocsit is meg­rak naponta. Ez a két vál­lalat, ha sürgős a szállítás, szombaton és vasárnap is rakodik. Előnyös a számuk­ra, hiszen szombat déltől hétfő reggelig kocsiálláspénz- fizetés nélkül rakodhatnak, s előnyös a mi számunkra is. hiszen már hétfőn útba indíthatjuk a megrakott ko­csikat. A feládat a vasutasoknál, a volánosoknál is szorongat. Ide illik Szabó Lukács tö­mör mondata: „a lehetetlent is megoldjuk, de az azon- nalra még néha várni keü ’j Csorba Barnabás Víztároló medence Poliészter betonnal kísérleteznek Barcson, a Kemikál Épí­tési és Műanyagfeldoigozó Gyárában. A korszerű techno­lógiával előállított „műanyag beton” kiváló tulajdonságok­kal rendelkezik. Húzó- és szakítószilárdsága többszöröse a hagyományos betonénak, ugyanakkor viz- és saválló is. A képen: a gyár jelenleg kis szériában csőelágazó ido­mokat készít a Fővárosi Csatornázási Müveknek. Az elmúlt év májusában készült el a gellérthegyi víztároló első, negyvenezer köbméteres medencéje. A Mélyépítő Vállalat dolgo­zói most a második, hasonló méretű medencét építik, melyet 1580-ban adnak majd át rendeltetésének. A képen: a víztároló belsejében.-----------------------------------------------------------—--------­Poliészter beton i A világgazdaság hírei A napokban megállapodást írtak alá Moszkvában, amely­nek értelmében a nyugatné­met Krupp cég 350 millió márkáért elektromos acélko­hászati egységet szállít a Szovjetuniónak. A gyárban évi 1,45 millió tonna nemes­acélt állítanak elő. A gyár 1982-ig készül el, a fizetés készpénzben történik. A Krupp hosszú ideig tartó tár­gyalások után és éles nemzet­közi versenyben nyerte el a megrendelést. A fentieken kí­vül a kurszkbeli Oskol acél­műhöz is szállít a nyugatné­met vállalat különböző be­rendezéseket. * Novemberre üzemképes ál­lapotba kerül az Adria olaj­vezeték 735 kilométeres ju­goszláv szakasza. Befejezés­hez közeledik a Gorski Ko- tar-i 1100 méter magassá­gon áthúzódó csőszakasznak az építése. Krk szigetén rész­ben már elkészült az omi- salji olajkikötő, valamint a szigetet a szárazfölddel ösz- szekötő 1160 méteres függő­híd, amelybe beszerelve hú­zódik a kőolajvezeték. A cső­vezeték kapacitása kezdetben évi 16 millió tonna, majd vé­gül 34 millió tonna lesz. Eb­ből a sisaki és a lendvai olaj- finomítók együttesen 10, a bródi 5, a két vajdasági (a pancsovai és az újvidéki) pe­dig 9 millió tonnát vesz át. A százhalombattai és a po­zsonyi finomítók összesen 10 millió tonnával részesednek. A Világbank és leányválla­lata. az IDA, több kölcsön folyósításáról döntött. A leg­nagyobb összeget, 145 millió dollárt Románia kapja két részletben agrárfejlesztési tervek végrehajtására. 75 millió dollárt kap ahhoz az összesen 435,5 milliót igény­lő tervhez, amelynek kereté­ben évi 200 ezer tonnával akarják növelni a sertéshús előállítását, a belföldi fo­gyasztásra és az export bő­vítésére. A sertéstenyésztés és a hús feldolgozásához Ro­mánia külföldi kereskedelmi bankoktól is felvesz hiteleket és kölcsönöket. A Világbank kölcsönét évi 7 százalékos kamat terheli, az IDA-köl- csönök kamatmentesek. * A francia állami gépkocsi­konszern. a Renault' Művek 20, százalékos részesedést vá­sárolt — 115 millió dollár­ért: — az amerikai Mack Trucks Inc. teherautó-gyár­ban. A gyár egyébként a Sig­nal Co. cég tulajdona. A Re­nault és a Signal megállapo­dást kötött az amerikai te­herautó-gyárban végrehajtan­dó közös beruházásokról is. Az év negyedik negyedétől kezdődően a Mack gyár fog­ja értékesíteni az észak-amg- rikai piacon a Renault 9—15 tonnás, Diesel-motoros teher­autóit. A megállapodás sokat lendíthet a Renault autógyá­rának helyzetén: az utóbbi időben a gyárnak a kedve­zőtlen piaci helyzet miatt sok munkást kellett: elbo­csátania. A vaspálya innenső oldalán Martintelep. A vaspálya in­nenső oldalán jó értelemben faluvá szelídül a város. A kőrengeteg, a beton és a ter­mőföld közötti arány itt az utóbbi javái'a módosul, ami­nek nyilván az erre élő em­berek igazából örülnek. A házakat kertek ölelik, s a kertek nem kopárak. Pedig — jómagam, aki itt éltem hu­szonöt esztendőt — állítom, ezek a földek nem a legideá- lisabbak a kertkultúra kiala­kítására. S mégis ... Régen is szinte minden utca, min­den családi ház mellett, mö­gött. sőt esetenként előtte is, fák lombja szűrte a köhají- tásnyira levő rendező füstjét, sőt, termést is hoztak. Mint ahogy azok a paprika- és pa­radicsombokrok, amelyeknek termése bekerült a szolgálat­ba induló vasutasok táskáiba, hogy a szalonnával nyersen, vagy a vasutaslevesben meg­főzve betöltsék azt a funkci­ójukat, amiért szerte a vilá­gon termesztik. S persze a virág! A hagyománya talán ennek volt a legnagyobb. Nem maradt el soha. egyet­len kiskertből sem a száraz­ságot:, port egyaránt jól tűrő tagetes, ahogy errefelé hív­ják, a büdöske, az oly ked­ves őszirózsa, tátika, krizan­tém, és sorolhatnám tovább. .. * — Amikor idejöttem a Gu­tenberg utcába lakni, itt min­denki kertészkedett. A kert, a szomszédok minket ts „kényszerítettek”. Persze sok­kal több volt bennünk a kedv, mint a kényszer ... Kövér Miklósékkal és kert­jükkel, a Martintelep egyéb­ként legvirágosabb utcájában ekképp indult az ismerkedés. A házigazda, aki húsz évig volt munkavédelmi felügyelő a SZOT-nál, így vallott e „nyugdíjkori szerelem” kez­detéről: — Annak ideji mun­kám során gyakran megfor­dultam mezőgazdasági üze­mekben is, s mindenütt ra­gadt rám valami hasznosít­ható ... Az újabb tudnivalókat pe­dig a Kerbolt Gyula vezette Rónai Sándor Művelődési Központ kertészeti szakköré­ben. valamint a Kertészet és Szőlészet szaklapból „szerzik be”. Sőt, a feleség, Irmuska néni tavaly még Budapest­re, a Kertészeti Egyetem tan­folyamaira is feljárt minden héten. Talán ezek után nem is csoda, hogy ebben a Guten­berg utcai kertben megterem mindaz, amire a nyugdíjas házaspárnak szüksége van. Még a rokonoknak is jut, sőt a piacra is kerül belőle. Kövér Miklóssal bejártuk a kertet, annak minden szegle. tél. A fóliasátor már több hete áll, alatta üdezöldek a tápkockás salátapalánták. — Ez a jövő hónapban szed­hető. és május 10-e körül ezer krizantémtő kerül a he­lyére. A kert tele fákkal. Az alma az uralkodó, ebből van a leg. több. Goidon és Red. Delici- ous-ek. jonatánok, de a kör­téből a Hardy vaj és a Har- denpont; téli vaj, az ősziba­rackból az I. H. Hale és a Champion sem hiányzik. Sőt. a leghatalmasabb egy cseresz­nyefa, ott a kerítés mellett. Germersdorfi óriás. — Ez a fa a régi martin­telepiek szerint van legalább százesztendős. De az idős kor ellenére is minden esztendő­re megtenni a másfél mázsa cseresznyét. A deszkakerítéssel párhu­zamosan magas törzsű kösz­métesor, a házigazda jogos büszkeséggel mondta: saját maga oltotta. Aztán arrébb ribiszke. Az ebből készült mélvbíborszínü. csodálatos zamatú bort a vendég jogán módom volt megkóstolni. Persze, ilyenkor tavasztájt a munkától ritkábban marad idő beszélgetésre, borozgatás­ra. Most is csak afféle ven­dégnek kijáró tiszteletből ke­rült rá sor, de aztán, akár a nap a rügyeket, a beszélge­tésbe való belemelegedés ha­sonlóan bontogatta ki a vá­laszokat, a gondolatokat. Miklós bácsi: — Kedven­cem a szőlő és az alma. Sze­retem megmunkálni, és per­sze gyönyörködni bennük. Amikor az almafáink a szír-, inukat bontják, meseszép a kert... Irmuska néni: — Én a kri­zantémokat szeretem a leg­jobban. Itt a Martintelepen ennek egyébkén! is nagy ha­gyományai vannak. Van egy krémszínű fajtám, Ondine, amikor virágzik, csodájára járnak. Egyébként a Rügen szigetén láttam egy sárga, póklábú sziromlevelű fajtát. Olyat szeretnék még szerezni, az rendkívül szép volt... Vallomás a kertről..: — Hogy mit jelent nekünk a kert? Nyugdíjasok va­gyunk. A férjem 70 éves, ép is alfélé haladok. A kert, a mozgás, egészséget, követke­zésképp nagy örömet jelent számunkra. Amikor tavasz- szal először érezzük meg a föld szagát, amikor virágba öltöznek a fák. amikor piros­uk a termés az ágakon, ez mind-mind olyan érzelmi in­jekció, ami jobb minden öregkori gyógyszernél. De ezt szavakkal elmondani nem is igen lehet. Egyszer itt járt nálunk a körzeti orvosunk, Molnár doktor úr (most ő a megyei sportfőorvos), ő mondta: Kövér néni, maguk­nak nem kell szanatóriumba menniük, maguknak ez a szanatórium. Az elvünk az, mindig csinálni valamit, áz időnkből tétlenül egy perc sem telik el. Ök mondták, én csak bó­logattam egyetértőén. Tehet­tem mást? — A fa, a növény megérzi, ha gondozzák, és cserébe há­lás. A hála „haszna” pedig az emberé, ez a haszon pénz­re nem váltható Annál sok­kal. de sokkal nagyobb kincs... * Mindezeket a vaspálya in­nenső oldalán, a Martintele- pen. egy nyugdíjas, kertész­kedő házaspár szájából hal­lottam. A városnak azon a részén, ahol pedig a földek nem a legideálisabbak a kertkultúra kialakítására. És mégis... Kövérék nincsenek egyedül. Sok errefelé a kertet műve­lő társ. Hajdú Imre le! a Mitett ill

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents