Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-27 / 72. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 Y979. március 27., kedd A képernyő előtt Színészfoglalkoztatás és egyebek Annak ellenére, hogy az elmúlt hét műsorára a Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára emlékeztető, műsorok a jellemzők, a meghatározó jellegűek, egy másfajta adást kell először említenünk, a Nézőpont című magazin e havi jelentkezését. A szinészfoglalkoztatás, a színművészek sokféle leterhelése volt most az egyórás összeállítás egyetlen témája, s azt igen sokoldalúan, igen nagy részletességgel járta körül. Ez a téma annál is inkább megkülönböztetett figyelmet érdemel, mert éppen a képernyő előtt is gyakran felszisszenünk, ha vgyanaz a színész rövid időn belül újra elénk lép újabb alakban, vagy újra, meg újra egyazon színész hangját halljuk a szinkronizált filmek alatt. (A szerdai nap kitűnő példát adott erre — egészen véletlenül: A 39-es dandárban Szirtes Ádúmot, mint a Tanácsköztársaságért életét áldozó Nagy Jóskát láttuk, s közvetlenül ulána, az Utolsó üzenet című filmben már egy Horlhy-foglárt alakított: igaz, a két film készítése között kereken húsz év telt el.) A színész nemzeti kincs, vigyázzunk rá! — hangzott el a Nézőpont műsorában, mintegy vészjelzésként, hogy egyikmásik színművészünk mennyire sokat vállal, milyen nagy terhet visel. Nyilatkozott ebben a témakörben egy sor kitűnő színművész, elmondta véleményét a filmrendező és a színházi rendező. Interjúkból, riportokból rakódott össze előttünk néhány kitűnő színészegyéniség egy-egy napja. Adatok sorjáztak, be-bepillanthattunk a színészegyeztetők valóban bonyolult munkájába. Olyan kép rajzolódott tel előttünk, amelyből kitűnt, hogy a színházak, a három csatormán dolgozó rádió, a kétcsatornás televízió és a színészeket nagy tömegben „fogyasztó'’ szinkronizálás igényeihez képest valóban kevés a színész. Érdemes a Nézőpont adta képhez némi kiegészítést is adni: Mintegy egyezer színész van Magyarországon, igen kevés kivétellel a színházak állományában. Az állomány szerint film-, illetve szinkronszínészek szánta együttesen is a negyven alatt van! A szerződésben nem állók, a szabadúszók száma elenyésző. Gyakorlatilag a színészi létszám alig-alig haladhatja meg a színházak szükségleteit, így minden egyéb már túlmunkát kíván a színésztől. Természetesen nem oldható meg, hogy a színészigénnyel a számszerűségei állítsuk szembe, hiszen nem lehet semmilyen szerepet ..darabszámra'’ kiosztani, a feladatok aránytalanul oszlanak meg az ezer színész között — tehetséges, alkati adottságok, anya- színházi elfoglaltságok, vidékieknél utaztatási nehézségek és sok egyéb ok miatt —, s így áll elő az adásban megismert helyzet, amely szerint egyes színészek túlterheltek, a sokfajta feladatból nem tudnak mindent azonos — tehetségükhöz mért — szinten megoldani. Sok-sok igazságot, sok-sok valós nehézséget tárt fel a Nézőpont adása, pedig az anyagi vonatkozásokról, a külföldi művészek foglalkoztatásának szükségességéről alig-alig szólt. Színházi, film- és tévéművészen életünk egyre súlyosbodó gondjára, régóta talán legneuralgikusabb vonulatára irányította a közfigyelmet. Érdemes lenne erre a témára még visszatérni, s a vidéket is jobban figyelembe venni. Sokféle adás emlékeztetett a Magyar Tanácsköztársaság HO. évfordulójára kedden és szerdán, talán kicsit sűrítetten •is, váltakozó színvonalon. E két napon hat, egy későbbi alkalommal további egy műsor sorolható ide. Mindenképpen külön említendő közülük a Korvin Ottó börtönnaplója nyomán, Bohó Róbert és Sípos Tamás forgatókönyve alapján, Párkány László szerkesztésével és Csernyi Miklós rendezésében készült Utolsó üzenet, Jóllehet nem született a műfaji jelölésnek megfelelően tévéjáték, Korvin Ottóról olyan — sajátos formai megoldásokkal alkotott — portrét kaptunk, amely a biztos halál árnyékában rövid életével és munkásságával számot vető hősről ismert eddigi képünket értékes vonásokkal gazdagította. Még akkor is, ha elidegenítő törekvései esetleg nem kevés nézőnek szokatlanok. # Hasonlóan idegenkedő lehetett sokfelé az Imre című, Be- reményi Géza írta és Gothár Péter rendezte tévéfilm fogadtatása.. Egy elhalt öregember sajátos számvetése keretében — bár nehezen követhetően — alakul ki a groteszk kép egy családról, annak élete fonákságairól. A film közben úgy érezhettük többször is, mintha valami szokatlan drámai kísérletnek. lennénk együttgondolkodó nézői, de ez a kísérletezés igen érdekes, rokonszenves, figyelmet keltő. Megkezdődött és hat héten át tart az V. országos verses prózamondó-verserly a televízióban és a rádióban. Az első — igen ígéretes — adás után csak javasolni tudjuk: kísérjék ligyelemmel a további adásait. Benedek Miklós Mezőkövesdi muzsikusok Rodosz szigetén Színes üdvözlőlapot kapjunk Rodosz szigetéről. Görögországból, ' A mezőkövesdi származású, nagy hírű, világjáró pépzenész-család tagjaiból alakult zenekar nevében Suha Balogh Kálmán hegedűművész, az együttes prímása lapunk közvetítésével küldi üdvözletét Mezőkövesdnek, szülővárosa és Borsod, lakóinak. Suha Balogh Kálmán és zenekara világjúrása szüneteiben Budapesten, a Royal-szállóban muzsikál, most néhány hetes turnén szerez híveket a magyar népi muzsikának, benne szülőföldje dalainak a görög szigeten. • • Üzenet a 18. színházi világnap köszöntésére Este nyolckor minden kiderül, mondták egy emberöltővel ezelőtt. Akkoriban nyolc órakor ment szét a függöny a színpadokon. Ma már nem nyolckor kezdődik az előadás és sokszor függöny sincs, de este nyolckor — Budapesten hétkor, Párizsban fél kilenckor — most is minden kiderül. Több mint minden: nemcsak az, jó-e a darab, íütötte-e drámai hév az írót, van-e cselekmény, vagy ha nincs, pótolja-e a rendezői lelemény vagy látomás, embert teremtenek-e személyükön túlnőve a színészek., hanem kiderül az is, tudja-e a színpad még ma is azt a többet kínálni a nézőnek, amit csak a színművészet adhat: a lest és a szellem együttes jelénlélét, az eleven életet és annak ugyancsak élő tükörképét. Ezt a kölcsönös jelenlétet, a test verítékét és a szellem sugárzását a színpadon és a színpadról, a néző lelkiállapotát és testi hogylé- iét is, azt a két irányban keringő áramkört, amely az első színpadi szónál kezdődik és a függöny lehuiltá- val ér véget, nemigen lehet máshoz hasonlítani, mint a szerelemhez. A szerelmet sem pótolhatja a két szerető: kétdimenziós képe a kis vagy a nagy vetítőfelületen: hús. vér. bőr, rajongás, kudarc, gyönyör és csüggedés kölcsönhatása csak akkor valódi, ha igazi. Ezért a színház semmilyen más művészethez nem mérhető. Hiszen már az is elképzelhetetlen, hogy a földkerekség' minden mozijában, vagy tévéstúdiójá- ban, ugyanezen a napon, a színházi világnapon, lényegében ugyanazt a szöveget, vagy hasonlót olvassanak fel. Éppen az a kétoldalú kapcsolat, kimondhatatlan cinkosság szükséges, amely — mint a szerelmeseket — összeköti egymással a színpadot és a nézőteret. Ez a viszony teremthet — ha jó az előadás! — szórakozást, és megrendülést, mulatságot és megtisztulást. Nem tudom, más országban mit mondanak ebben az órában. Nemzetközi gyermekév van az idén, ezért biztosan megemlítik a jövő nézőit, hiszen a színházta- lan gyermekből nemcsak színházi néző lesz nehezen, de teijes ember is. Nálunk mégsem a jövő a fő gond, hanem a jelen: ez az évad és a következő. A magyar színházi világ stílusváltások, nemzedéki cserék, színpadi értelmezések és épületgondok között találja meg a helyét. Hogyan is felejtkezhetnénk meg gondjaink között a mostanában új- ráolvasott százhetvenöt éves Bajza József figyelmeztetéséről: „Nekünk magasabb célokat keil a színházhoz hozzákötnünk: a nyelvet, nemzetiséget.” A reformkori üzenetét továbbgondolva, ma hozzákötjük a nyelvhez a társadalmi haladás szolgálatát, a nemzetiséghez a tág nemzetközi látóteret. Ebben az összefüggésben kap új hangsúlyt Bajza intelme: „Figyelmet kél I tehát fordítani, a legnagyobbat; honi íróink termékeire.” Ebben az órában a világ többi színpadával és nézőterével együttlélegezve azt kívánjuk, hogy honi íróink termékei váljanak részeseivé a világ színpadainak, amiképpen a nagyvilág színpadi művei új hazát nyertek és nyernek a magyar színházakban — ezernyelvű tolmácsaiként annak, ami Goethe szavaival éive kimondhatatlan: a művészetnek. Boldizsár Iván Munkás vtírsmondók Az Üj Zenei Stúdió koncertje Szombaton délelőtt rendezték meg Miskolcon az , SZMT-székházban a munkások vers- és prózamondóversenyének megyei döntőjét. A versenyben 24-en vettek részt. Első helyezelt Horváth Regina ápolónő, saásodik Szűcs Bertalan ipari tanuló, harmadik Hajdú Katalin műszaki rajzoló, negyedik Fehéri Jenő autószerelő, ötödik Földi Ildikó édesipari szakmunkás lett. A verseny résztvevőit a Szakszervezetek megyei Tanácsa könyvutalvánnyal jutalmazta. A Miskolci Üj Zenei Műhely rendezésében a KISZ Központi Művészegyüttesének Üj Zenei Stúdiója ad hangversenyt március 28-án. szerdán esle (i órai kezdettel Miskolcon, a U. Rákóczi X^erenc Könyviár előadótermében. A koncert műsorán Sáry László Variációk, if j. Kurtag György ... és kontrollal miért nem gerjed?, valamint Csapó Gyula Az utolsó tekercs című kompozíciója szerepel. A művészetek felelőssége A marxizmus klasszikusai szerint a művészet nemcsak a megismerés, nem is csak a pihenés és szellemi felfrissülés forrása, hanem a művészet mindig kard és tőr volt a napi csatározásokban. a politikai, elméleti küzdelemben. Ha nem is pontosan ezekkel a szavakkal, de e gondolatokat fejezte ki azon a zenei taná-skozáson Drótos László, a városi pártbizottság első titkára, amely első állomása volt egy sorozatnak, amely sorra veszi városunk zeneművészetét, irodalmát, színházi életét, képzőművészetét és építőművészeiét. Az érdeklődés oly nagy volt a tanácskozás iránt, hogy Miskolc minden zene- pedagógusát és jelentős művészét láthattuk a Vasas Művelődési Központban. •Mi teszi annyira időszerűvé, hogy ezekről a kérdésekről ilyen érdeklődés mellett, ilyen fontossággal értekezzünk? Mint megnyitójában Drótos László elmondta: kulturális munka nélkül a szocialista átalakulás egyetlen feladatát, a szocialista állam egyetlen célkitűzését sem lehet végrehajtani. A szocialista forradalom kulcskérdése a hatalom kérdése, de a hatalom gyakorlásához, és megerősítéséhez, a teljes szocialista átalakuláshoz intenzív kulturális munka szükséges. Ebben a művészeteknek jelentős szerepük van. A szocialista építés minden mozzanata a legszorosabban összefonódik a kulturális tennivalókkal. Ez éppúgy vonatkozik a termelékenység emelésére, mint a szocialista demokrácia erősítésére. A szocialista feltételek között a szocialista átalakulás minden politikai és gazdasági eleme kell. hogy olyan kulturális és művészi magaslat felé törekedjék, amely az új, a szocialista ember megteremtésében éri el tetőfokát, aki minden testi és szellemi erejét, képességét, hajlamát teljes mértékben, szabadon és minden irányban kifejlesztheti. A megnyitót követően Péter Miklós, a Kulturális Minisztérium munkatársa érdekes, bár az ott levők nagy része előtt ismert gondolatot mondott el. mintegy folytatva a Zeneművész Szövetség nemrégiben rendezett beszélgetését. A bevezető után — csaknem 4 órás — vitában, beszélgetésben tárult fel városunk zenei életének minden gondja, és sok eredménye. Sokszor izgalmasan- szembesülve az elmélet, az igények és a jelen. Szó esett, — kellő hangsúllyal — a helyi kultúra meghatározó szerepéről. S ez éppen ebben a városban — amely főleg gazdasági oldaláról ismert, s ennek, súlya nemegyszer árnyékba borítja legszebb eredményeinket és gondjainkat is — nagyon fontos. Az elméleti igények — minden jogosságuk mellett is — nemegyszer ütköztek a tárgyi feltételek sajnálatos elégtelenségével. Ismert, hogy a színházon kívül a város nem rendelkezik megfelelő hangversenyteremmel. (Senki nem tette szóvá, hogy Miskoic- nál kisebb városokban mindez hogyan sikerülhet.) A tanács képviselői vázolták anyagi lehetőségeink erőnkhöz mért voltát, a valóban égető gondok enyhítésére teendő távlati intézkedéseket. De a sok gond között is felcsillant a remény. Lehet még jobban tanítani az általános iskolában igy, hogy az ének ne lelket sorvasztó nyűg legyen, hanem üdílő, nevelő, tiszta forrás, lehet jobban tanítani a zeneiskolákban, lehet hangversenyeket rendezni általános iskolákban és szakmunkásképzőkben (mint ahogy rendeznek is). A jövő közönségnevelése érdekében lehet a kevés és képesítés nélküli zenetanítók számára továbbképzést rendezni, lehet tovább folytatni a falusi kJubhangver- senyekel. De lehet és kell e terület, e művészeti ág iránt több figyelmet tanúsítani még akkor is, ha az igények fokozódása gondot okoz. Lehet és kell becsülni a hagyományt is éppen ebben a városban, ahol a zene gyökerei mélyebbek, mint sokan hiszik. Nemcsak a régebbi múlté, amelyet se nem ismerünk, se nem befcsülüuk, hanem a felszabadulás utánié is, amelyet sziptén elfelejtettünk. Jobban kell becsülni jelen eredményeinket, mert a jelen, holnap már múlt. * Ezek a művészeti tanácskozások, joggal reméljük, segíteni fogják, hogy itt is, „lent”, és ott is, „fent” jobban megismerjék e mun- kásváros sokszor „füst borította” eme szép oldalát is. V. Zalán Irén ' A B.-A.-Z. megyei Állat-forgalmi cs Húsipari V. Miskolci Gyárába autóvill. szerelő, > t , autószerelő, mérlegjavító, férfi segédmunkás (több műszakra), szakmával nem rendelkezőket betanulásra .Jelentkezés a vállalat központjában: nyolcas autóbusz végállomáson. tr/
