Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 6

1979. március 25., vasárnap

Egyike azon keveseknek, az oiy tavornan tűnő XVI— XVII. századokból, akikről — hála a személyének és a szerencsének — viszonylag sok maradt ránk. Fáradhatatlan életének, munkásságának minden eredményét gondosan összegyűjtötte, és kötetekbe másolta, ezért hála magának a személynek; a szerencsének viszont azért köszönet, mert valóban szerencse, hogy a közbeeső századok vérzivatarjaiban is fent maradt minden általa-írt tollvonás. Ha Miskolczi Csulyak István irodalmi munkásságát röviden jellemezni akarjuk, akkor valóban azt kell kiemelnünk, ami elsősorban sajátossága költészetének: a provinciális alkalmi költészet formai és tematikai változatosságát. A 44 magyar nyelvű versének legnagyobb része alkalmi költemény, saját magának, vagy másoknak házasságára, gyermekei születésére, stb. készültek. Magyar nyelvű versei mellett, latin nyelven is faragta a szép szó'; beszédei, életrajzai, esperesi jegyzőkönyvei pedig a kor gazdag művelődéstörténeti dokumentumai.

Éleiét két évszázad, a XVI. és a XVII. század mondhatja magáénak. Ö maga pedig 70 esztendőt. Erről az időben sem rövid életútról, kellő részletességgel ír latin nyelven, a Cur- riculus vitae című művében, amely az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött Diarium Apodemicum szerves része.

Miskolczi Csulyak István elöneve tanúsága szerint, egy Miskolcról származó család sarja, 1575. október havában pillantotta meg a napvilágot”... a tolcsvai parókián, egymérföldnyire Sárospataktól”. Apja János, az akkori tolcsvai lelkipásztor, anyja pedig nemes Póli Éva volt. A család 1578- ban Liszkára költözik. A gyermek 1580-ban itt kezdte meg iskolai tanulmányait. Részlet ebből az időből: „Volt akkor többek között, egy Lignárius (Bognár) János nevű iskolatársam. Az ő apjának kertjében, amely a2 iskola tőszomszédságában volt, egv szalmakazal átlőtt. Csábítására nébáov ó-ára elhagvtam az iskolát és a kn-mlban játszadoz- tv Tanítóm beárulta tá-' vo’téten-et apámnak ...” ..Tanul'' társammal. Tardi Jánosai vetélkedtem ve-s- mondásban ... Amikor én mMorv) g győztes, a rektortól jutalmul két adag napi-őst kaptam.”

Amikor 1584-ben apia me^al, anyjával, testvéreivel Úihelvbe költözik, s tana1 mánvait itt folytatja. További állomásai - -Patak Űj- he!y, Debrecen. Újhely, Deb_ récén és ismét Újhely. 1505- ben a jezsuiták znióváraljai kollégiumába készül, de nagybátyja eltéríti szándékától. „ ... mint az a tékozló fiú atyjához, úgv kellett nekem anyámhoz visszatérnem”. A felsőbb osztályokat 1800-ig ezután Bodrog- keresztúrban. Patakon, majd Űjhelyben végzi el. Siderius János abaúji esperes ajánlására 1600-ban a fiatal Thökölv Miklós nevelője lesz. Egy évig Patakon, majd 1601-től a gör'- litzi gimnáziumban tanulnak. Magasabb tanulmányait 1603-tól a heidelbergi egyetemen folytatja és itt Ifi fejezi be.

Idehaza első állomáshe- j. lyeként rövi-ben a tarcali j iskola rektori székét foglal- : ja el. „Június 11-én felajánlottam szolgálatomat a tarcali iskolának... Az iskolába lépve július 5-én az : egyháziak és az egész ta- ; nács jelenlétében' beszédet tartottam. Tárcái városát dicsértem és magasztaltam ...” Egy év és három ! hónap után Rákóczi Zsig- mond ajánlatára elvállalja a szerencsi gyülekezet vezetését. Szerencsről 1612- ben Miskolcra távozik. „Március 2-án minden holmimmal átköltözve, már- . cius 7-én este 6 órakor a moldvai ártány, amelyet a szerencsiektől fizetésül kaptam, amikor szelíden meg akartam simogatni, megsértette a jobb kezemet a gyűrűsujjam fölött. Ez rossz előjel volt arra nézve, hogy j házam népe köréből ebben í a tisztségemben, súlyos igazságtalanság ér. És a jel nem csal. Volt itt ugyanis egy diakónusom, Gönczi i Pétéi-, azelőtt borbély; i minthogy botrányosan élt i és azért nem tűrhettem a gyülekezetemben, a népet fellázította, és egyeseket felfegyverzett ellenem .. ” j • Miskolci működése alatt beteljesedett a mondás: •.egy próféta sem kedves az ő hazájában”. Ehhez járult még az is, hogy 1613. november 30-án az Egerben állomásozó törökök Miskolc városára ütvén, őt is ki- fosztják jószágaiból. Ebben | a városban írta egyébként j a következőikét sort; (Tő- lem a doktortól issza' Mis- I kolc az Isten igéit, Míg a tél a Szinvát négyszer fedi be jéggel.)

1616-ban Liszkára megy prédikátornak, és ott is ma. ad 1645. december végéig, haláláig. Liszkán temették el ’1646. január 4- én. Az ő nevéhez fűződik a liszkai templom tornyának építése, melyről Har- sányi István így ír: „Föl- jegvzésre méltó dolog, hogy a templomépítéskor senkinek, még az iskolás gyerekeknek sem volt szabad a j templom felé jönni-menni, c:ak abban az esetben, ha a toronyhoz ki-ki legalább egy darab követ vitt és vetett valahonnan”.

Mit mondhatunk még el Miskolczi Csulyok életéről?

Hatszor nősül, valameny- nyi felecégét betegség miatt veszti el. Tíz gyereke születik, de hét már gyermekkorban meghal. Jó barátság fűzi Szenczi Molnár Albert- ht erről nyolc fennmaradt levele is tanúskodik. Volt zempléni esperes is, s püspöki hatáskörrel rendelkezett,. Versei felkerültek a parókia kapujára, a lakásban az ajtók fölé. Ha a me- ; zővárosi polgárok valamilyen alkalomból, például j bíróválasztásra összegyűl- tek, előbb Csulyaknak erre az alkalomra írt énekét hallgatták meg. Igen nagy műveltséggel rendelkezett, a kulturális szervező munkában és a mezővárosi érdekek védelmében komoly érdemei voltak.

Jogosan írta róla Szerencsi Nagy István: „Igen vidám elméjű, tudományt szerető, tudós és munkás oszlopember volt, amint könyveinek ma is meglevő katalógusa, s munkái mutatják”.

Hajdú Imre

I

Kalász László:

R

a—i

és hangja is repedt amin a szelek furulyáznak

nem kapkodják ujjaikat: mintha folyton megbénulnának

hiába mind a lyukra lyuk csak süvölt minden: se zene se ritmus s csak dőlnek az álmok

semminek sincs már üteme?

Hogy legelőször melyik szülő akasztotta a gyereke j nyakába a lakáskulcsot —. ij pusztán praktikus okból.

I

" hogy el ne veszítse —. nehéz lenne kitalálni. Mindenesetre, e tény országos jelenséggé vált, olyannyira, | hogy a nyakba akasztott | kulcs hovatovább szimbó- ' lummá vált. Jellemzi ped* * *9 ji azokat a gyerekeket — számuk nem is kevés —, akik a városi lakótelepeken délutánonként csellengenek, játszanak. S ha még tudnak játszani a szülők távollété- ben, az csak jó. Mert ez azt jelenti: van hol. Ám ismervén nagyvárosi lakótelepeinket, az ilyen lehetőség bizony még kevés.

A tény tudomásul vétele, mén nem viszi előbbre az ügyet. Feltárni az okokat, megkeresni a magyarázatokat, már segít valamit. De a változás csak akkor születik meg, ha a megoldás szándékát a megvalósítás cselekvése követi. E cél in- dítattatta a Hazafias Népfront megyei elnökségét, amikor tanácskozást hivott össze a pedagógiai, nő- és rétegpolitikai munkabizottságok vezetőinek, aktíváinak részvételével, hogy együttesen szóljanak a lakótelepi gyermekek helyzetéről, a néDÍrontbizottságok feladatairól. A kedden, Miskolcon megtartott fórumra —, amelyre hét, borsodi városból érkeztek a részt vevők —, Csőregh Évát, a Magyar Tudományos Akadémia pedagógiai kutató csonortjának munkatársát hívták meg, tartson tájékoztatót a lakótelepen élő gyerekek körében végzett vizsgálatairól. Az előadáshoz a résztvevők számos, megyei tapasztalatokat is fűztek, s nem egy értékes javaslat hangzott el, amely közelebb vihet a szemléletmód, a mostani helyzet megváltoztatásához.

Hogy a téma mennyire élő, s mennyire foglalkoztafia társadalmunkat, nem szükséges különösképp bizonygatni. Elég csak egyetlen adatot lejegyezni: az országban minden hatodik ember lakótelepen él. (A prognózis szerint tíz év múlva az ország lakosságának felével kell számol nunk.) Nem kétséges, a lakótelepi építkezés városfejlesztésünk jelenlegi egyetlen útja. Számos előnye mellett — nem titok — ellentmondásukkal is terhes. Az építkezés ritmusát ma még az óvodák, iskolák, közművelődési intézmények sínylik. Borsod megyére] ieliemző: a napközi ottho nos ellátás jelenleg 26,3 százalékos. Érthető, hogy a lakótelepeken ■ nagyobb gond a gyerekek elhelyezése, a délutáni felügyelet megoldása, ha azt vesszük figyelembe, e területekre is az országos normatíva vonatkozik: ezer lakásra nyolc iskolai tanterem jut. Nvolc tanteremhez pedig két napközi otthonos termet építenek. S azok a gyerekek, akik nem jutnak be a napközibe?

Ma még azt mondjuk: túl ideális szabad idő központokról, játszóházakról beszélni a lakótelepeken, hiszen elegendő játszóterük sincs. Sokszor és sokan hiányoltak már a betonren- getegben egy szemernyi zöld területet. De nem egy példát tudunk a megyében arra: ott, ahol lehetőség volt, maguk a lakóte’eDi emberek alakítottak ki Játszóteret a házerdőben. Tulajdonképpen az az ötlei is Kolumbusz tojása, hogv a la' óházak kihasználatlan szárítóhelyiségeiben, mosó- konyhájában jó játékteret lehe* kialakítani a gyere keknek. Miért ne működ-| hetnének itt gverekklubok?! A kérdés mellé viszont rög-j tön egv másik kívánkozik:! igen, de ki vigyázzon rájuk? Nos, hallottunk már arra példát, hogy egy ház nyugdíjas lakói, gyes-en levő kismamái szívesen el vállalták egy-két órára a gyerekek felügyeletét...

A tanácskozáson az egyik hozzászóló mondta: az még önmagában nem baj, hogy a szülő a gyermeke nyakába akasztja a kulcsot. Igaz. A baj az. ha a gyerek cselleng, csavarog. Ez ellen nemcsak a szülői szemlélet, hanem a társadalom szem-, leletének megváltozás^ is tehet.

(mikcs)

Az iparváros pá• lyaudvarát megülte a köd és a csend, ez a természettől idegen állapot, mely nem is tarthatott soká. Nagymesz- sze — mintha összebeszéltek volna — egyszerre szólaltak meg a gőzdudák, valamint a személypályaudvar megafonja: „Az első vágányra szerelvény áll be! Az első vágánynál kérjük vigyázni !n A figyelmeztető felhívás egyre távolodott, ugyanis a harmadik, hatodik, nyolcadik és a kilencedik vágányra is szerelvény húzott be. A pályaudvar felkészült a bejáró dolgozók hazaszállítására. 22 óra volt.

A peronon megjelent egy alacsony, sovány férfi. Valósággal vonszolta magát, azt nem lehetett tudni, honnan jön, csupán azt, merre indul. Az első vágányon álló szerelvényt vette szemügyre. Azt fontolgatta, melyik kocsiba szálljon, hogy megkímélje magát a fölösleges gyaloglástól odahaza. iía másképp tervez, mondjuk, az első vagy Utolsó kocsira lép fel, megszabadul a véletlenek láncreakciójától.

Jóformán még meg se melegedett, kivágódott az' ajtó. A lány szinte beesett a kupéba, s bár kicsi volt. szinte még gyerek, úgy tűnt, elegendő ereje van ahhoz, hogy magával rántsa a télikabátjába ragadt, termetes férfit. Az átellenes sarokba huppanva,

Gulyás

Mihály:

kebléhez szorítva tömött aktatáskáját.

— Hagyjon nekem békét! — Hangja rémült, ugyanakkor elszánt, keményen elutasító.

Az utas kétségbeesetten tekintett órájára — messze van még a „felmentő sereg”, a bejárók tömege most szállja meg a buszokat, legalább fél óra, mire elöntheti a peront. Maga az örökkévalóság!

Perce sincs, úgy érezte, semmi se tudná kimozdítani letargikus állapotából. Reggeltől úton, egyik vonatról le. másikra fel, közben megtéve négyszáz kilométert, s éppen a „célegyenesben” teszik próbára megfáradt idegeit. 15 kilométerre az ágytól. Tenyerébe bámul, a gombostű- fejnyi cseppekre, melyek felizgatott pólusaiból törnek elő, annak bizonyságaként. hogy már nemsokáig képes féken tartani indulatait. Legjobban tenné, ha odébbállna egy házzal, mert ha kitehetné innen a lábát, a csibész alighanem észhez -térne. elhúzná a csíkot. De hál kcp- telen megmozdulni, reszket minden porcikája. A min- denit a kölykének! Mi keresnivalója van itt ily kései órán ?! Régen ágyban volna a helye. ,

A férfi tudomást se vesz róla, a fölösleges harmadikról; a táskát igyekszik kitépni a lány kezéből, hogy bizonyos testrészéhez férkőzhessék. Hörgésszerű hangokat hallat. Mivel a táskával nemigen boldogul, a lány. keményen összezárt térdét kezdi feszegetni.

— Menjen innen, mert sikítok!

— Itt aztán hápoghatsz, pipikém, a kutya sé hallja!

Ez már több a soknál, még kutyába se veszi... Vagy nem vette volna észre elvakultságaban. hogy ő ott ül a sarokban?! Lehetetlen, két méterre sincsenek egymástól.

Az erőszakoskodó felpattan és felülről rohamoz, szinte ráomlik a lány vállára, s vicsorgó fogai talán belemarnának a nyakába,

ha az utasból nem tör fel a vad. eszelős ordítás.

Megragadta a huligán orkándzsekijét. teljes erőből rántott rajta. — Hagyjon békét ennek a gyereknek, maga gazember!

A visszakézből, tenyérfej- jel lekent pofon pontosan oda kerül, ahová szánták, az utas arcának jobb oldali felére, s csak azért érhetett ily remekül célba, mert ez a szerencsétlen flótás gyakorlatlan volt a verekedésben, a düh elvette eszét, esetlenné, kiszolgáltatottá vált, pedig ha lekapja a fejét. az ütés elszáll a semmibe. Már ugyanott volt, ahonnan elrúgta magát, a helyén, s csak azért nem vágódott el. mert az ablak megfogta.

Mivel sorsa, békés természete megkímélte válságos helyzetektől, leggyöt- rőbb álmai se sodorták ekkora veszedelembe — el- kiíizott egykedvűséggel meresztette szemét a kikattintott bicskára melynek hegye csiklandósan a gyomrát böködte.

Wei 3 iiicpeii

___________l_ C 1 -_I I .11 '