Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

ÉSZM-MAGYARORSZÁG 4 T979. március 21., szerda (Folytatás a 3. oldalról) nyílt összejátszásig, a kapi­talista világ vezető köreivel való szövetség szorgalmazá­sáig, a szocialista Vietnam elleni gyalázatos katonai tá­madásig jutott el. — A pekingi kalandorpoli­tikusok közvetlen céljaihoz tartozik a délkelet-ázsiai ter­jeszkedés, amelynek útjában áll a független és szuverén szocialista Vietnam. A mao­ista mániákusok távolabbi ábrándja a kínai világural­mi hegemónia. A szovjetel- lenesség a fő fegyverük, amellyel igyekeztek megsze­rezni és közvetlen céljaikra hasznosítani a tőkés hatal­mak elnézését, rokonszenvét és segítségét a szocialista Vietnam elleni agressziójuk­hoz is. — E kalandorpolitikusok korábban papírtigrisnek nyil­vánították az imperializmust. Jelenleg a pekingi taktika: összeölelkezni a tőkés hatal­makkal és kihasználni őket, közös szovjetellenes platfor­mot ajánlva nekik. — A Vietnam elleni kínai agresszió szemléletesen lelep­lezte a mai pekingi politika lényegét. Vietnam népe év­tizedes hősies küzdelemben csapást mért a japán és a francia gyarmatosítókra, majd az amerikai agresszorokra, és egyesítette hazáját, megte­remtette az egységes szocia­lista Vietnamot, s kivívta az egész haladó emberiség mélységes tiszteletét és nagy­rabecsülését. Az állandó kí­nai provokációk közepette visszaverte a kambodzsai maoista kalandorok pekingi ösztönzésre indított katonai támadásait, befogadta a Pol Pot-rendszer rémuralma elől menekültek áradatát, s tá­mogatta a népfölkelést a-tö- megmészárlásokat végrehajtó zsarnoki uralom ellen. Segít­ségével, amelyet a sokat szenvedett kambodzsai nép­nek nyújtott, egyben nagy szolgálatot tett a szocializ­mus ügyének és a délkelet- ázsiai térség biztonságának. S az elszántság, amellyel Vietnam népe szembeszállt a kínai agresszorokkal, tovább növeli iránta a világ népei­nek tiszteletét és nagyrabe­csülését. Nemcsak saját föld­jét védte és védi a kínai ag­resszorokkal szemben, hanem egyben útját állja annak a pekingi törekvésnek, hogy kiterjesszék a kínai fennha­tóságot Délkelet-Ázsia nagy térségeire. — Vannak, akik a kínai agresszoroknak Vietnamból való kivonulását egybekap­csolták azzal a követeléssel, hogy Kambodzsában állítsák vissza a Peking által támo­gatott és irányított Pol Pot- uralmat, bár tudják, hogy ezt csak újabb szörnyű tömeg­mészárlás követheti. A kínai hegemonista törekvések kambodzsai támaszpontjának visszaállítása egyben annak lehetőségével járna, hogy az ismételt kínai agressziót Vietnam ellen két oldalról indítsák meg. Bizonyos im­perialista körök ezt éppúgy nem néznék rossz szemmel, mint ahogy a februárban megindított kínai agressziót is reménykeltőnek tekintet­ték. Ezt Brzezinski úgy fejezte ki, hogy „nem sérti az ame­rikai érdekeket”. — A népek viszont fel­emelték tiltakozó szavukat ez ellen. S mindazokkal együtt, akik szilárdan Vietnam mel­lett állnak, a mi népünk is követelte a kínai csapatok haladéktalan kivonását Viet­namból, és követeli, hogy egyszer s mindenkorra' vége legyen a pekingi fenyegeté­seknek mind Vietnammal, mind pedig bármely más néppel szemben. A küzdelem a kínai agresszió ellen egy­ben küzdelem ama pekingi politika ellen, amely az új világháború elkerülhetetlen­ségét hirdeti. Az embei'iség békét akai): békét Vietnam­nak és békét a világnak! Kedves Elvtársak! — A világban végbement nagy változásokat gyakran kísérték éles konfliktusok, amelyeket át kellett hidalni, illetve meg kellett oldani, s amelyek megoldását az erő­viszonyoknak a haladó erők javára való eltolódása segí­tette. A további haladásnak is ez az útja. Ebben mind­inkább döntő szerepe van a fejlődő szocialista világnak, a szocialista országok és más antiimperialista ’ erők össze­fogásának, a béke biztosítá­sát sürgető valamennyi erő együttes fellépéseinek. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése korunk parancsa. A lenini politikát folytató szocialista országok, s más békeszerető államok is ennek jegyében lépnek fel az enyhülésért, 'a kölcsönösen előnyös gazdasági, műszaki és kulturális együttműködés fej­lesztéséért. Úgy véljük, hogy az eny­hülés őszinte hívei, bármi­lyen legyen világnézetük és politikai hitvallásuk, segítik saját népüket és a világ né­peit a béke nagy ügyének védelmében. — A magyar nép, a nem­zetközi haladás élvonalában haladva, a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal szorosan együtt­működve, méltón vette és veszi ki részét a békéért és a haladásért síkraszálló erők küzdelméből. Szocialista ha­zánk, amely büszkén vallja magáénak a Tanácsköztársa­ság történelmi örökségét, nagy eredményeket ért el. Vívmányaink s következetes lenini politikánk olyan szé­les körű nemzetközi elisme­rést és tekintélyt szerzett Magyarországnak, amilyen­nel történelme folyamán még nem rendelkezett. — Célunk és feladatunk, hogy az eddigieket új sike­rekkel gvarapítsuk. Ettől függ anyagi és kulturális fel- emelkedésünk, eddigi vív­mányainknak nemcsak bizto­sítása, hanem további növe­lése. — A Tanácsköztársaság di­cső hagyományainak ébren tartása, tapasztalatainak hasznosítása nemcsak a múlt küzdelmei iránti érdeklődés és tisztelet ügye, hanem egy­ben morális és politikai erő­forrás a cselekvéshez, ahhoz, hogy a Duna völgye első pro­letárhatalmának népe hősi múltjához, jelen vívmányai­hoz s a szocializmus nagy ügyéhez méltóan vegye ki részét a népek szabadságáért, a békéért, a boldogabb jö­vőért folyó küzdelemből — mondotta befejezésül az ün­nepi szónok. Nemes Dezső beszédét kö-- vetően Losonczi Pál mon­dott zárszót. Losonczi Pál zárszava — A Magyar Tanácsköz­társaság 60. évfordulója al­kalmából rendezett ünnepi megemlékezésünk végéhez értünk. Mindnyájunk nevé­ben megköszönöm Nemes De­zső elvtársnak ünnepi beszé­dét, amely megvonta a dicső 133 nap történelmi mérlegét, hazai és nemzetközi jelentő­ségét, a mához szóló és a jö­vőbe mutató főbb tanulsá­gait. — A múltat / idézve, mint mindig, most is a jövőre vet­jük tekintetünket: a teendők­re, a ránk váró és elvégzen­dő feladatokra. Bizonyosak tehetünk és vagyunk benne, hogy a tiszteletre, a megbe­csülésre és elismerésre mél­tó nagyszerű elődeink mutat­ta úton haladva, valóra vált­juk mindazokat a feladtokat, amelyekre pártunk mai nem­zedéke tette életét, adja ere­jét, felvirágoztatjuk szocialis­ta hazánkat, beteljesítjük egészében és maradéktalanul 19J9 merész és hősies hagya­tékát, örökségét. — Ünnepi ülésünket bezá­rom. Az i ünnepi ülés Losonczi Pál zárszava után az Inter- nacionálé hangjaival ért vé­get. Egy mozgalom elindult Tokaji öregdiákok Több mint negyedszáza­dos múltra tekinthet vissza a hajdani Petőfi Sándor, majd Tokaji Ferenc Gimná­zium. Sok százan fejezték itt be tanulmányaikat, s kapták meg az érettségről szóló bi­zonyítványt. Sokan talán már el is felejtették, hogy valamikor tokaji diákok vol­tak, de talán nagyobb azok­nak a száma, akik féltve őrizgetik bizonyítványaik sárguló lapjait, s büszkén emlegetik fiatalságuk egy darabjának eme színhelyét. Ök azok, akik szeretnék fel­éleszteni hajdani iskolatársa­ikban is a már-már hamva­dó tüzet. Az iskola mai ve­zetőségével. karöltve tettekre határozták el magukat, s ténykedésüket siker koronáz­ta. Felkutattak számos or­szágos, sőt európai hírű, va­lamikori tokaji diákot. Le­veleikre nemcsak válaszok, hanem erkölcsi és anyagi tá­mogatást nyújtó ígéretek is érkeztek. Ezek nem maradtak csak ígéretek, így kerülhetett az iskola udvarára Turcsányi Árpád szobrászművész Toka­ji Ferencet — az iskola név­adóját — ábrázoló mell­szobra. Az épület aulájában A Borsod megyei képző­művészeknek a Tanácsköz­társaság tiszteletére meghir­detett pályázatra beküldött rajzaiból nyüt kiállítás teg­nap délután Miskolcon, a Rónai .Sándor Művelődési Központban. Amikor Dariday Róbert szfhművész tolmácsolásában elhangzott Zelk Zoltán Mis­kolc, 1919 című verse, már zsúfolásig megtöltötték a ki­állítóteret a vendégek és az érdeklődők. Dr. Ladányi Józsefnek, a megyei tanács elnökének kí­séretében az elsők között ér­keztek meg az évforduló eseményei alkalmából me­gyénkben tartózkodó kelet­szlovákiai delegáció tagjai, Rudolf Blahonak, a Szlovák Kommunista Párt Kelet­szlovákiai Bizottsága titkárá­nak vezetéáével. Részt vet­tek az ünnepélyes megnyi­tón testvérmegyénk, Neu- branderburg delegációjának tagjai is, élükön Johannes Chemnitzerrel, a Neubran- denburgi megyei Pártbizott­ság első titkárával. Jelen jó hangulatot teremt a reg­gelente belépő diákoknak és tanároknak Bakallár József festőművész egész faiat be­töltő, színesen kavargó „Sár­kánytánc” című mozaikfala. Jelenleg bronzplakett készí­tése folyik, amely ugyan­csak az iskola névadóját áb­rázolja. Hosszasan lehetne még sorolni neveket és hoz­zájuk kapcsolódó tetteket, terveket. Ehelyett inkább a mozgalom kezdeményezői­ről, összefogóiról, így Sári Lajosról — aki ma az isko­la tanára —, Nagy Antalról, a gimnázium igazgatójáról essék szó. Külön figyelmet érdemel dr. Boros László, az egykori tokaji diák, majd középiskolai tanár, aki ma a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főisko­la adjunktusaként is szinte naponta figyelemmel kíséri kedves iskolája életét. Ök azok, akik legtöbbet tesz­nek azért, hogy e nemes szándékból hagyományt te­remtsenek. De az, hogy va­lójában hagyománnyá vál­jon az öregdiák mozgalom, az már csak rajtunk, volt tokaji diákokon múlik. Tuza Béla voltak az ünnepi eseményen megyénk párt-, állami és társadalmi szerveinek veze­tő képviselői is. Rózsa Kálmán, Miskolc város Tanácsának elnöke az üdvözlő szavak után ünnepi megnyitójának bevezetőjében a Tanácsköztársaság 60. év­fordulójára emlékezve annak történelmi szerepét hangsú­lyozta, s szólt arról, hogy a Magyar Képzőművészek Szö­vetségének Észak-magyaror­szági Területi Szervezete ez­zel a kiállítással tiszteleg a nagy elődök előtt; ünnepel­ve az első magyar munkás- állam megalakulásának 60. évfordulóját. — A Tanácsköztársaság — mondotta a továbbiakban Rózsa Kálmán — léte első pillanatától súlyos, életha­lálharcot vívott a külső in­tervencióval és a belső el­lenforradalmi szabotázzsal. Ilyen körülmények között is maradt ereje és figyelme arra, hogy munkások ezrei­nek képzését kezdje meg, hogy köztulajdonba véve a műkincseket és azok szépsé­A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltá­sának 60. évfordulója alkal­mából a munkásmozgalom­ban kifejtett több évtizedes tevékenységük elismerése­ként a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést ado­mányozta: Hidas Antal Kos- suth-díjas írónak; dr. Práth Károly nyugalmazott mi­nisztériumi főosztályvezető­nek; Sebes Sándor nyugal­mazott miniszterhelyettes­nek, az MSZMP KEB titkár­sága tagjának; Szerényt Sán­dornak, a Pártfőiskola nyu­galmazott igazgatójának, az MSZMP KEB titkársága tagjának. A Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést ado­mányozta : Havas Ernő nyugdíjas vállalati igazgató­nak; Somogyi Pál nyugdíjas személyzeti vezetőnek; Szó­bele András nyugalmazott miniszternek; Tombácz Imre nyugdíjas városi tanácsel­nöknek. A Szocialista Magyaror­szágért Érdemrend kitünle- .tést 29-en kapták meg. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést 60-an kapták meg, Borsod megyéből Barla Anna, nyug­díjas tanácsi előadó, E. Ko­vács Kálmán nyugdíjas ta­gét először mutassa meg ' a dolgozó tömegeknek. A Ta­nácsköztársaságot külső és belső erők elbuktatták, de hatását az élet egyetlen te­rületén sem tudták semle­gesíteni. A megnyitó után az Üj Miskolci Vonósnégyest hall­hatták az érdeklődők, s meg­tekinthették megyénk tizen­két alkotójának közel negy­ven rajzát, melyek a hagyo­mányok szabadabb lélegze­tű ápolásáról,- továbbfogal- mazásáról tettek — tesznek — tanúbizonyságot. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján adták át a pá­lyadíjakat. A megyei tanács díját Feledy Gyula, Miskolc városét pedig Lenkey Zoltán kapta; a Szakszervezetek Megyei Tanácsának díját Barczi Pálnak, a KISZ me­gyei Bizottsága díját Mezey Istvánnak ítélték oda. A Rajzok a Tanácsköztár­saság 60. évfordulója tiszte­letére című kiállítás április 8-ig tekinthető meg a me­gyei művelődési központ üvegcsarnokában. nár, Tóth Imre, a Kazinc- • barcikai Könnyűbetongyár üzemvezetője. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést 9-en kapták meg, Borsod megyéből Nagykismarczi Aranka, az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozója, Papp Gyula, a Volán 3. sz. Válla­lat művezetője. A kitüntetéseket Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke ked­den, az Országház Kupola- csarnokában nyújtotta át. Az ünnepségen jelen volt Kádár Janos, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Miniszter- tanács elnöké, Németh Ká­roly, az MSZMP KB titkára, a párt Politikai Bizottságá­nak tagjai és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. A kitüntetések átadásakor Losonczi Pál beszédet mon­dott Méltatta a Tanácsköz­társaság történelmi jelentő­ségét, majd hangsúlyozta: — Az itt levők között olyan elvtársaink vannak, akik nemcsak dicső tetteik alapján, hanem koruknál fogva is méltók arra, hogy a szocializmus veteránjaiként tisztelettel nézzünk fel rá­juk : a Tanácsköztársaság cselekvő résztvevőire, a Kom­munisták Magyarországi Pártjának egykori harcos tagjaira. Pártunk és álla­munk tisztelettel és nagyra­becsüléssel viseltetik a nagy múlt közöttünk élő harcosai iránt. Kifejezésre juttatja ezt azzal is, hogy ezen az év­fordulón kitüntetésben része­síti azokat, akiknek az ér­demeit az utódok sohasem felejtik el. Az Elnöki Tanács elnöke ezuíán arról szólt, hogy pártunkban — amely immár 60 éve vezeti a kommunisták harcát — a nemzetközi szel­lemben nevelt és nevelkedő nemzedék minden csoportja ott találhatók. Pártunk ere­jének egyik forrása éppen ez a sok nemzedék nyi tapaszta- latú összeforróttság. Termé­szetes, hogy amikor a Ma­gyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának jubileumát ün­nepeljük, akkor a veterá­nokkal együtt köszöntjük a párt harcában, -a szocialista forradalom győzelmében és a szocializmus megvalósításá­ért végzett munkában ki­emelkedő érdemeket szer­zetteket, függetlenül attól, hogy a régebbi vagy az új nemzedékhez tartoznak-e. Az érdemrendek átadását követően az Elnöki Tanács az Országház Vadásztermé­ben fogadást adott a kitün­tetettek tiszteletére. Turcsányi Árpád Tokaji Ferencet ábrázoló mellszobra A Tanácsköztársaság - rajzokban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents