Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-18 / 65. szám
JÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1979. március 18., vasárnap Két esztendővel ezelőtt színházi berkekben érdeklődéssel vegyes csodálkozással fogadták a hírt, miszerint a filmgyár éves szerződést kötött színészekkel. Saját társulatot szervezett. Pedig ez a megoldás nem várathatott magára tovább, mivel a színházak többségének kiszámíthatatlan műsor- és próbarendje — a néhány kivétel közé számít talán leginkább a Madách Színház, ahol a színészek fél évvel előbb tudják, hogy a következő hat hónap melyik nap-, ján, mikor próbálnak és mit játszanak — az egyeztetést, a „színészgazdálkodást” rendkívül megnehezítette. A rendezők amint végigolvastak egy forgatókönyvet, nem tudtak színészekben gondolkozni, hogy melyik szerepet, kivel játszassák, mivel kétséges volt, hogy mikor, kit és melyik szípház ad ki egy-, egy szerepre. , Az első éves szerződést Garas Dezső, Búj tor István, Monori Lili — ő • az egyetlen, aki azóta egészségi okok miatt kivált a társulatból —, Temessy Hédi, Szakács Eszter, Szerencsi Hugó és a két, frissen végzett főiskolás, Kis- honti Ildikó és Tarján Györgyi írták alá a filmgyárban. Ez volt tehát a „kezdőcsapat”, mely azonban korántsem oldotta, oldhatta meg az egyeztetési nehézségeket, s nem is az volt a cél, hogy minden magyar filmről ugyanazok az arcok köszönjenek vissza. Ezért már eredetileg az volt a terv, hogy a kezdeti, kísérleti időszak utón bővítik a társulatot. Az első év tapasztalatai igazolták, hogy bevált a hagyományoktól kissé eltérő kezdeményezés, s ma már a filmgyár színésze Apor Noémi, Bánfalvi Agnes, Meszléri Judit, Pásztor Erzsi, Sáfár Anikó, Soós Edit, Madaras József,, Ambrus András, Bencze Ferenc és Gera Zoltán is. S Gábor Pál filmes osztályából öt fiátalt szerződtettek gyakornoknak, hogy biztosítva legyen az utánpótlás. p ' .■ - 1 :V * , ' t ■ y j-■ : ! r**). v h i\'rií! Híd*’ í Ű^3í á ii nesz Garas Dezső a Mélyvíz című filmben Sándor Pál rendezővel A kérdés azonban vitathatatlan és kikerülhetetlen: Vajon a színpadhoz szokott színészeknek nem hiányzik-e a napi próbák lázas feszültsége, az esténkénti megújulás, a közönséggel való közvetlen kapcsolat és a taps sikerélménye? Ez az aggodalom azonban felesleges, mivel a filmgyári szerződés nem jelent egyet a színpaddal való szakítással. A filmgyárban ugyanis hónapokra előre, pontosan kidolgozott munkaterv szerint dolgoznak, így a színészek tudják, mikor érnek rá, s vállalhatnak színházi elfoglaltságot. S élnek is ezzel a lehetőséggel. A Vígszínházban játszik például Bujtor István, aki rövidesen átvesz egy szerepet a győri Kisfaludy Színházban is, a Pesti Színház új Örkény István-darabjában Garas Dezső nyújt emlékezetes alakítást, Pásztor Erzsi a Vígszínházban készül egy szerepre, Ambrus András nevét megtalálhatjuk a Thália Színház színlapján, csakúgy, mint a Játékszín plakátján. Sáfár Anikó a Radnóti Színpadon lép a közönség elé, Kishonti Ildikó pedig esztrádműsorral járja az országot. A MAFILM és a színházak kapcsolata az utóbbi években tagadhatatlanul javult, ennek alapján született az a szerződés is, melyet a győri Kisfaludy, a Pécsi Nemzeti és a budapesti Népszínházzal kötöttek, kölcsönösen egyeztetik a színészeket. így a színházak és a filmgyár is tudja, kire, mikor lehet számítani. A Népszínházban bemutatott, I-Iasfelmetsző Jack , című Hernádi-darab például közös produkcióban készült, a filmgyár nemcsak színészekkel, hanem szcenikusok- kal,. világosítókkal és műszaki személyzettel is hozzájárult a színpadra vitelhez. A MAFILM tehát nemcsak kér, hanem ad is. A színházi rendezők sem idegenkednek már a műfajváltástól, így Ádám Ottó és Sík Ferenc is rendezett már filmet, s az idén nyáron filmrendezők fogják színpadra állítani a gyulai várszínház produkcióit. A filmgyárban a színészt éppen olyan alkotóművésznek tekintik, mint a rendezőt, vagy az operatőrt. Nem köteles például valaki elvállalni egy olyan szerepet, melyről úgy érzi, nem neki való. Színházban ez viszont elképzelhetetlen, mivel a szerepvisszaadás munkamegtaga- dásnak minősül, s így köny- nyen szerződésbontással járhat. A filmgyár vezetői viszont azon vannak, hogy a színészek megtalálják az önmegvalósítás minden formáját. Ezek a színészek erkölcsi megbecsülésének jelei, de vajon milyenek a filmgyár anyagi feltételei? Minden színész a színházi gázsijának megfelelőjét kapja-e, s azt számítják át filmgyári napidíjjá, illetve parisaiévá. Vegyünk egy példát: ha valakinek történetesen havi ötezer forintos szerződése van, az egy évben hatvanezer forint. Ebből leszámítanak 5000 forintot, az egyhónapi szabadság gázsiját, a fennmaradó ötvenötezer forintért pedig annyi napot kell felvevőgép előtt töltenie, ahányszor a napi filmgázsija bennfoglal- tatik az 55 ezer forintban. Ha többet foglalkoztatják az illető színészt, természetesen külön napidíjat kap. de ha nem akad az egyéniségére elég olyan szerep, mellyel a kötelező felvételi napok számát teljesíteni tudná, a fizetését akkor is megkapja. A filmgyár elve, hogy csak szakmailag elégedett és emberileg kiegyensúlyozott színészekkel lehet valóban igényes alkotómunkát végezni. Az emberi kiegyensúlyozottság egyik el nem hanyagolható alapja pedig a szakmai elégedettség... Az 1818-as nehézkesen, üzleti szellem nélkül terjesztették: a példányonkénti eladást alig ismerték, előfizetéseket csak minden fél év elején fogadtak el. Tartalmukat is bizonyos konzervativizmus jellemezte, a friss híreknek, a szenzációs eseményeknek a közlését nem tekintették elsőrendű feladatuknak. A sajtószabadság március 15-i kimondása nagy változást jelentett. Nemcsak a reformeszméknek. a forradalmi gondolatoknak a dicsőítését, az abszolutizmus kíméletlen bírálatát tették lehetővé, hanem egy új típusú újságnak, első bulvárlapunknak, a Március Tizenötödikének az' alapítását is. A forradalmat követő napokban a lapindításhoz nem kellett engedély, kaució letevése, vagy más formaság. Ezt használta ki az ismert novellista, a 28 éves Pálffy Albert, Petőfi és Jókai ' barátja. Március 19-én reggel, séta közben eszébe jutott, hogy a radikális közvélemény irányítására napilapot kellene indítani. Elment a piarista házban működő Lukács-nyomdába, megbeszélte a tulajdonossal az új lap alakját, terjedelmét, példányszámát, árát, szerződést kötött vele, és azonnal tollat ragadott. Megfogalmazta az újság programját, írt két vezércikket, apróságokat az aktuális eseményekről, és elkérte Petőfitől pár nappal korábban írt, Mit csinálsz, mit varrogatsz ott? című költeményét. A lap címéül Március Tizenötödikét választatta. Egy nyomdászinas az el- észült cikkeket haladéktanul a szedőterembe vitte, : ott azonnal munkába vet- c. A nyomdatulajdonos '.ben rikkancsnak szerződéit néhány fiatalembert. ;k este 7 óra felé elin- tak a kész példányokkal. i.z utcáko1 hangosan kia- ták: „Itt a Március Ti- • ötödiké E<tu szám csak 3 :jcár!” É; a közönség vette az új lapot, vette aznap kíváncsiságból és vette érdeklődésből mindennap az év végéig, a Windischgrätz bevonulása előtti napig. A képviselők rendes tartózkodási helyükről, a német színház melletti kioszkból néztek ki, és vettek belőle, a Nemzeti Színház páholyaiból is lementek a bérlők, hogy vásároljanak egy példányt, s ezt olvasták néha még Szigligeti Csikósának vagy A velencei kalmárnak az előadása alatt is. A fővárosba látogató vidékiek egyszerre három-négy példányt is beszereztek, hogy szétoszthassák otthon ismerőseik között. A nagy sikernek több oka volt. Először: az újság szelleme. Pálffy a címlapon büszkén hirdette: „Nem kell táblabíró politika.”. Programjában hadat üzent: „mindazon elavult eszméknek, melyek a március 15-i dátumnál korábbiak”. Küzdött az „iszonyatosnak” nevezett rendi alkotmány ellen. A régi országgyűlést — hirdette — nem lehet a nemzet képviselőjének tartani, mert a képviselőket csak egy kaszt választotta, sőt, a legtöbb helyen azokból is csak pár ember. „Adózás tárgyában ezen alkotmány megengedte azt, hogy a leggazdagabbak minden teher nélkül maradjanak, s a teher annál nehezebb legyen, mentül szegényebb 'valaki”. Az igazságszolgáltatás terén megengedhetetlennek tartotta, hogy ..a bírák idöközönkint éspedig azok állal választatnak, kik felett az igazságot ki fogják, szolgáltatni”. Ha úgy látta helyesnek, keményen bírálta a minisztériumot is. Helytelenítette, hogy a minisztériumnak száz meg száz mondanivalója lenne, és még hivatalos lapot sem indított. Sürgette a demokratikus reformokat, a nemzetőrség felfegyverzését. Ostorozta a tétlenséget, azt, hogy „mindig csak azt mondogatják: nincs pénz. nincs katona. Erre a félelet az. hogy pénznél és katonánál még kevesebb idejük volt önöknek (a minisztereknek), és mégis önök mivel sem bántak pazarabbul, mint az idővel”. A Március Tizenötödike sok szempontból világosabban látott, mint a vezető államférfiak. így például felhívta a figyelmet a dualisztikus államformában rejlő ellentétekre, amelyek magukban hordják a kivihetetlenség magját. Akkor, amikor Kossuth is abban bízott, hogy a szabadság eszméje testvérként egyesíti az egész országot, rámutatott a nemzetiségi kérdés megoldatlan voltára. Erdély uniójával kapcsolatban Pálffy megállapította, hogy erről a románok nélkül nem lehet határozni. A kormánynak tárgyalás okait kellett volna kezdeni, propagandát kellett volna folytatni, hirdetni, hogy mindazokat, akik hozzánk csatlakoznak, szabadsággal, s az úrbériség elengedésével ajándékozzuk meg. „Erdély uniója az oláhok hozzájárulása nélkül oly munka, amelyhez kezdeni sem kell, az oláhokkal együtt országunkra, nézve a legnagyobb haszon”. A kis újságnak jóformán minden száma igazi szenzációt keltett — s ez sikerének másik titka. Ez a szenzáció azonban a későbbi bulvárlapoktól eltérően nem rablásokról, gyilkosságokról, szerelmi históriákról szólt, hanem a legfrissebb, legaktuálisabb politikai eseményekről. mégpedig a legélesebb hangon. A radikális eszméknek nemcsak szócsöve, hanem irányítója is volt. Cikkei sok embert visszariasztottak, még többet fellelkesítettek, de senkit sem hagytak közönyösen. Népszerűségének harmadik fő oka a stílusa volt. A szerkesztő és munkatársai óvakodtak attól, hogy üres szólamokat, szóvirágokat írjanak le. A lap élvezetes, színes nyelvével, szatirikus szellemével olyan hírlapírói stílust teremtett, amelyből sok tekintetben mai publicistáink is' tanulhatnak. A bulvárlap legtöbb cikkét a szerkesztő írta, de később egyre több cikk futott be kívülállóktól is, Petőfitől. Egressy Gábortól, Cser- nátony Lajostól és másoktól. A szépirodalmat egy-egy vers képviselte, de ez sem minden számban. A Március Tizenötödike 1849 elején a kormánnyal együtt menekült Debrecenbe, s ott február 14-étől május 1-ig jelent meg változatlan szellemben. Buda visz- szafoglalása után visszaköltözött a fővárosba. Utolsó száma akkor került ki a nyomdából, mikor a kozák csapatok már Pestet fenyegették. Az önkényuralom nemcsak a Március Tizenötödikéi szüntette be, hanem az általa képviselt lapfajtát is. Majdnem fél század telt el. míg a Magyar Esti Lap alapításával újból megjelent a rikkancsok útján terjesztett bulvársajtó. Vértesy Miklós Megnyí/ik MISKOLC, VÖRÖSMARTY U. 9—11. SZ. ALATT munkás 1wédoémi fGisz&tßeesek MINTABOLTJA 1979. MÁRCIUS 20-ÁN Kaphatók: védőkesztyűk, hegesztőés szegecselt kesztyűk, bőr- és műbőr kötények, tenyérvédők, ujjvédők, csuklószorító karvédők. lábszárvédők, bakancsvédők, hegesztőpajzsok, védőszemüvegek, munkaruhák, egyéb felszerelések. VÁRJUK SZIVES, ÉRDEKLŐDÉSÜKET! LENIN MGTSZ KESZTYÜÜZEME, CEGLÉD Most vásároljon, most időszerű! Férfi és fiú ballonkabdtvásár több színben és fazonban március 15-tól 31-ig a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat FÉRFI- ÉS FIORUHA KGNFEKCIÓ-SZAKUZLETÉBEN (Miskolc I., Széchenyi út 36. sz.) Lengyel import 442 Ft * Francia import 731 Ft Lengyel import 452 Ft Lengyel import 496 Ft Kamasz ballonkabát 372 Ft 427 Ft 586 Ft 455 Ft Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat A MISKOLCI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT felvételre keres „D”-vizsgával rendelkező gépkocsivezetőket, tehergépkocsi-vezetőket, 1 éves szakmai gyakorlattal, legalább 20 000 km vezetési igazolással. A „D”-vizsgával nem rendelkezők részére a KPM Autóközlekedési Tanintézetnél „D”-tanfolyamon való részvételt biztosítunk. Felvételre keres továbbá a vállalat autószerelőket. Szirmabesenyő, Kistokaj, Alsózsolca. Felsőzsolca községekből személyzeti járatok biztosítják a munkába járást. Bővebb felvilágosítás a vállalat munkaügyi osztályán, Miskole, Szondi Gy. u. 1. sz.