Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-15 / 62. szám

É5ZAK-MAGYAR0RSZÁG A 1979. március 15., csütörtök Filmlevél Az erőd Egy izgalmas kocka a csupa izgalom filmből. Előtérben Tarján Györgyi. Alighanem olyan magyar film születeti, amely sokfé­le közönségigényi képes ki­elégíteni, és ennélfogva ta- lán-talán magyar film is nagy tömegeket vonz majd a mozikba az elkövetkező hetekben. Az erőd magas művészi szinten készült, ka­landelemekkel, izgalmas küz­delmeket ábrázoló képsorok­kal, nagyon sok látványos­sággal gazdag, és ami a leg­fontosabb, rendkívül fontos mondandói is hprdozó alko­tás. Szórakozást talál mel­lette a látványos filmre vá­gyó és a moziban az elgon­dolkodtató * élmény t kereső néző egyaránt. A film Her­nádi Gyula Az erőd című legénye alapján, az író és a rendező Szinetár Miklós kö­zös forgatókönyvéből Bíró Miklós operatőri munkájá­val, Presser Gábor, zenéié­vel. Szinetár Miklós rende­zésében készült. m Az erőd valahol egy nyu­gati országban, meghatároz­hatatlan helyen játszódik. Olyan helyen, ahol a máso­dik világháború valamely erődítményrendszerénekv egy darabja még fennáll, sőt azt luxusszállóvá alakították át, környezetét hermetikusan el­zárták a világtól, és most kalandkereső pénzes embe­rek számára rendszeresen rendeznek benne harci játé­kokat, azaz akinek pénze van és be tud ide fizetni, az részt vehet egy, a közel­ben felállított müeröd ost­romlásában. Az erődöt az üdülőt fenntartó cég zsoldo­sai »védik. Többségben hiva­tásos zsoldosok, akik a má­sodik világháborúban és az azóta lefolyt különböző ki­sebb helyi háborúkban sze­reztek tapasztalatokat, első­sorban a gyarmati világban. Mindenre elszánt kalando­rok ezek a zsoldosok, közöt­tük nemzetközileg ismert hi­vatásos gyilkosok is adód­nak. Mindez azonban csak az izgalmasságot fokozza, hi­szen akik drága pénzért ide­jönnek háborúsdit játszani, azoknak ez az izgalom kell. A jóléti társadalom, meg a revansista törekvések igé­nyeinek kielégítésére szü­letett ez a háborús játék, ahol a befizetett díjak el­lenében — mint máshol, egy szolidabb vadászaton, nyálra, itt — emberre lehet vadászni, meg lehet kínozni, szadista ösztönöket a végle­tekig ki lehet élni, és ha egy-egy turnusban egy-egy haláleset is adódik, azzal ■számolni kell. A filmbeli esetben rend­kívül vegyes összetételű tár­saság kerül össze a vendé­gek táborában. Az ostrom vérre megy. Sokan már meg­hátrálnának az alkalmi ha- dakozók közül, másokat — például a botcsinálta pa­rancsnokol is — megszédít a fegyver, a hatalom tudata, a vér szaga. Az aljas szadista indulatok törnek elő, és mind véresebbé, mind ko­molyabbá válik az eredeti­leg játéknak indult háború. Komoly küzdelem folyik, váltakozó hadiszerencsével. Már halott is van mindkét oldalon, sok a sebesült, akad „áruló” is, emberi kapcsola­tok bomlanak szét, míg vé­gül is a hatóságok figyelnek fel e furcsa szórakoztató in­tézményre, de a titokban működő és a telepet fenn­tartó társaságot nem kell félteni. Utolsó pillanatban a meghatározatlan ország had­serege veszi át e letartózta­tott személyzetet, hiszen ezeket a sokat tapasztalt zsoldosokat állami, célra is fel leltet használni. ' Szinetár Miklós rendezése roppant feszüli drámát ered­ményezett. A történet for­dulatai maguk meghökken­tően izgalmasak, a szerzők állal szándékolt mondandót — a zsoldóskatona minden­re kaphatóságát, és ezzel párhuzamosan bizonyos há­borús szándékú erők hata­lomra jutása esetén, azok gyilkos vágyainak nyílt elő­retörését, s e mikrovilágban azt a. veszélyt, hogy az ártó kézben, mit jelenthet a fegyver — igen markánsan érzékelteti. A rendezés na­gyon szuggesztív. Jóllehet, tudja a néző, hogy a film­beli, egyre véresebbé, váló játék alapjában mégiscsak játék, egyre feszültebb izga­lommal kell, hogy figyelje a fordulatokat, amelybe he­lyenként már-már ijesztő, majdhogynem riasztó ele­mek is vegyülnek, ugyanak­kor ezeket a nyomasztó kép­sorokat; elég sűrűn váltják a szép nők bájaival gazdag je­lenetek, s így i az izgalom okozta sokkolás fel-jeloldó­dik anélkül, hogy magának a rendkívül látványos, ka­landos történetnek a feszült­sége engedne. Óriási szereplőgárdát moz­gat a film. Az ismeretlen társaság képviselőjeként, mint az erődszálloda igaz­gatónője. Tanay Bella jele­nít meg egy halkszavúan kegyetlen, mindenre elszánt üzletasszonyt; a további sze­replők közül Bocs . Ferenc sokszínű vendégét, majd zsoldosát, Oszter Sándor zsoldosparancsnokát, vala­mint Rajhona Ádám, Né­meth Nóra, Hernádi Judit, Tarján Györgyi, Benkö Gyu­la, Benkö Péter, Madaras József, Haumann Péter, Har­kányi Endre, Balogh Emese alakításait kell kiemelnünk, de még igen hosszan sorol­hatnánk az emlékezetes sze­repformálásokat. A hét további filmjei kö­zött találjuk a lengyel For­radás című- filmdrámát, egy vegyikombinál építése körü­li visszásságot, illetve egy mérnök vívódásának törté­netét. A fiatalok is megta­lálják a héten szórakozásu­kat az Egy kezdő varázsló viszontagságai című. negye­dik osztályos gyermekek kö­rében játszódó NDK film- történetben. Benedek Miklós Debrecenben, március 15—18: XII. szinkronlilm* Közművelő a termelőszövetkezetben A „hórvölgyi jelenség szemle Természetesnek Jártjuk, hogy esténként a televízió­ban pergő külföldi film ma­gyarul beszél, s hogy a mo­ziban látott játékfilmek több­sége is magyarul szól hoz­zánk. Filmsorozatok hősei szinte összenőttek nemcsak alakítóikkal, hanem azokkal is. akik magyarították, azaz hangjukat kölcsönözték hozzá, s már-már idegenkedve fo­gadjuk a televízióban fehér hollóként ható. és a mozi­vásznon is meglehetősen rit­ka feliratos filmet, amelynél meg kell osztanunk figyel­münket a kép és a szöveg­felirat között, mert még a legjobb feliratozással is csak erősen csökkentve ismerhet­jük meg a film értékeit. A filmek magyar hanggal el­látása, a szinkronizálás az elmúlt évek során önálló, bár igen ritkán méltatott művé­szetté fejlődött. E filmművészeti ágazat igen nagy mennyiségű és roppant felelősségű munká­jának időszakos mérlegelése a szinkronfilm-szemle, amely­nek 1967. óta Debrecen ad otthonit s amelyet immár ti­zenkettedik alkalommal ren­deznek meg. ezúttal március 15—18-ig. A szemle szűkre- szabott időterjedelme termé­szetesen nem teszi lehetővé két év szinkrontermésének mérlegre tételét. Két szemle között, kétévenként a mozik és a televízió részére több száz film szinkronja készül el. így a két moziban tartan, dó bemutatók valójában csak reprezentatív válogatást ad­hatnak a gazdag kínálatból. A március 15-én kezdődő szemlén -tíz mozifilm szerepel a versenyprogramban, és egy új, a nagyközönség előtt még ismeretlen mű versenyen kí­vül. a televíziófilmek verse­nyében pedig tizenhárom al­kotás látható, nagy többség­ben olyan mű, amelyet ko­rábban a mozik már bemu­tattak feliratozással, vagy most újra megvásároltuk, s most készült hozzá a szink­ron. A szemle természetesen nemcsak a vetítések, illetve versenyzések napjainak so­ha, hanem feltehetően hasz­nos találkozóké is. A közön­ség találkozhat a filmek szinkronalkotóival, a színé­szekkel, s az idén is megren­dezik a szakmai tanácskozást, amely a szinkronművészet helyzetét és feladatait hiva­tott meghatározni. A szoci­alista országokból szakmai delegációk érkeznek ez alka­lomból hazánkba, illetve Debrecenbe. (bm) Meder Iván, a Hórvölgye Termelőszövetkezet közműve­lődési előadója mentegető­zéssel kezdte Bogácson: — Sajnos, nincs irodám, de . . . * Mielőtl befejezhette volna a mondatot, a vendégek — mintegy vezényszóra — „vi­gasztalni” kezdték, mondván: Az nagyon jó . .. úgysem az iroda és az íróasztal teszi a népművelőt . . . Végül is — a megyei mű­velődési központ módszerta­ni csoportjának munkatár­saival — az. elnökhelyettesi szobában rendeztünk honfog­lalást. Kíváncsiságunk oka: fehér holló még megyénkben a „hórvölgyi jelenség" — mondják modellnek is —; az tudniillik, hogy a termelőszö­vetkezet függetlenített köz- művelődési szakembert al­kalmaz és foglalkoztat. Nem ettől lesz persze egy termelőszövetkezetben köz­ügy a közösség közművelő­dése. Ez, a megindult be­szélgetésből, azonnal kitűnt. Meder Iván sem azzal kezd­te: „hogyan váltódik meg a világ” az ő kinevezésével, megbízatásával. Csupa olyan dologról beszélt, aminek, ter­mészetes körülmények kö­zött, jelen kell(i) lennie a mezőgazdasági termelőszövet­kezetekben is; amikor emle­getjük — mint én is már ki tudja hányadszor — a köz- művelődést. Ismeretek ter­jesztéséről, oktatásról, ba­ráti körökről, művészeti cso­portok működésének lehető­ségéről beszélt... Formai dolog csak, hogy a termelőszövetkezet elnökhe­lyettese, Erdős Károly is az utóbbi témához kapcsolódva kezdte, válaszolva a kérdésre: hogyan, miért határozták el magukat népművelő alkal­mazására? — A bogácsi és a szomo- lyai pávakörünk évek óta igen jól működik, Meder Iván vezetésével. Most újabb községben szerveződik ha­sonló kör. Ennek révén, de más téren is, szoros kapcso­latunk van a községi műve­lődési intézményekkel. Jónak láttuk tehát, hogy függetle­nített ember foglalkozzon e tevékenységgel. Á közműve­lődési előadó feladata a mű­velődési házakkal való kap­csolattartás, az oktatás meg­szervezése, a szocialista bri­gádok művelődési munkájá­nak irányítása, segítése; és egyáltalán mindaz, ami a közművelődés egészébe tarto­zik. Arról nem szólt az elnök- helyettes, hogy a gazdasági tevékenység, a termelőmun­ka gondjai mellett minderre a termelőszövetkezet vezetői­nek kevés ideje jutna. Pedig Különös auíogram-gyűjtemény Érdekes siokást honosítottak meg a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat szoboröntödéjében. Az ott kivitelezésre kerülő művek alkotói az iroda falán aláírásukkal jelzik müvük elkészültét. A különös gyűjtemény csaknem száz magyar és külföldi szobrász­művész aláírását őrzi. A fiatal kezdő művészek számára megtisz­teltetést jelent, hogy első müvük után aláírásuk a nagy művé­szek soraiban díszeleghet. A közelmúltban Eskulits Tamás Petőfi mellszobrát öntötték ki a vállalatnál, az ö neve is felkerült az autogramfalra. bizonyosan így van. Nem „divat” azonban a Hórvölgye téeszben, hogy a gazdasági emberek a szorosan veti munkaköri kötelességük tel­jesítésén túl, elzárkózzanak attól a közösségtől, amellyel együtt dolgoznak, amelyben élnek. Nem kitalált, kierősza­kolt formákban vallanak ali- birészvételt. hanem olt ..száll­nak be”, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Például: az ismeretterjesztésben. Ami ugyancsak nem íróasztal mellett megálmodott érdek­lődésre alapozott tematikával várja a „híveket”; hanem azzal az ismeretnyújtással, amire a tsz-tagoknak, a fa­lun élőknek alapvetően szük­ségük van. Ili például: sző­lő- és gyümölcstermesztés, állattenyésztés ... Meder Iván: — A községi művelődési há­zuk és a termelőszövetkezet eddig is közösen szervezték az ismeretterjesztő előadáso­kat. A községekben nagyon szeretik előadóinkat, mi pe­dig vigyázunk rá, hogy a „hely és idő” rendszerességéi biztosítsuk. Persze, szeret­nénk tovább is lépni. Jelen­leg a cserépfalusiak tervezik egy kertbarát.-kör létrehozá­sát, ezt a helyi művelődési ház szervezi, de a mi szak­embereinkre számítanak. Mi pedig a nők számára szeret­nénk előadássorozatot bizto­sítani : ebbe a lakáskultúrá­tól az egészségügyig sok minden beleférne ... Szerencsés helyzet — riion- dotla a téesz közművelődési szakembere. Valóban: sze­rencsésnek mondható, hogy a négy községei, — Bogács, Cserépfalu, Bükkzsérc és Szomolya —. átfogó mező­gazdasági termelőszövetkezet vezetősége kívánatosnak ta­lálta egy főhivatású népmű­velő alkalmazását; s hogy a települések művelődési in­tézményei is a szövetkezetre alapozva, azzal együttműköd­ve gondolkodnak közművelő­désről. Az elnökhelyettes az alig féléves múltra visszatekint­ve ezt mondta: — Ügy érezzük, helyeden cselekedtünk, amikor a köz­művelődési munka irányítá­sára és szervezésére népmű­velőt kértünk fel. Hogy mi­iyen eredményeket, ér el. — az még idő kérdése ... Barna Károly, a megyei művelődési központ igazga­tóhelyettese: — A mi törekvésünk az, hegy ezt a modellt erősítsük. Jó, ha a termelőszövetkeze­tekben főhivatású népműve­lő fogja .össze á közművelő­dési munkát. így több köz­ség is összefoghat; kisebb te­lepülések egyesíthetik erejü­ket. Nekem azért az is tetszik, amit az elején hallottam: hogy tudniillik: nem az iroda és az asztal teszi a népmű­velőt ... Tcnagy József ' Vezényelt: Kobayaski A zenei előadóművészei­ben a mű—előadó—közönség kapcsolatában — zenekari hangverseny esetén — a karmester személye megha­tározó. Egy-egy kiváló zenei adottságú dirigens tömege­ket képes a zenének meg­nyerni. Hazánkban a néhány év előtti karmesterverseny győztese Kobayashi Ken- ichiro különleges népszerű­ségre tett szert. Mindezt nagyszerű zenei adottságai­val, fiatalságával szerezte meg. Gyors népszerűségében közrejátszott a lévé, asol>- szőri nyilvánosság, de vitat­hatatlan zenei kvalitásai is. Emlékezetes, hogy a Sport- csarnokban tartott hangver­senye a zene iránt máskor közömbösek ezreit vonzotta. Ezúttal a Munkásbérlet so­rozat hangversenyét dirigál­ta a színházban. Szinte etó- ve minden garancia adott volt a sikerhez. Világszerte ismert, ki tudja hányszor el­játszott remekművek: 'Mo­zart Figaró házassága c. nyi­tánya, Schubert Befejezetlen szimfóniája és Dvorak VII. szimfóniája. Hogy az előbbi két remekmű mennyire nép­szerű, arra talán bizonyíték az is, hogy mióta Miskolcon (1906) képesek voltak sok fáradsággal elődeink szim­fonikus zenekart szervezni, ezek a művek sohasem hiá­nyoztak. Nem vonatkozik ez a Dvorák-alkotásra. Mostani zenekarunk szín­vonalú minden városi pol­gár igényét kielégítheti, si­kerrel szerepelt már a fővá­rosban is. sőt külföldön is, feltehetően a vendég kar­mester is sokszor vezényelte már e műveket, tehát a si­ker biztosított voll. S még­is — inkább elegáns, mint mély Scbubert-szimfóniát hallottunk. Minden a helyén volt és mégis — inkább a nagy rutint, semmint a szim­fónia már-már kétségbeesésig fokozódó megrázó szépségét éreztük. Karmesterünk láthatóan a Dvorak-műre koncentrált. Valóban, a VIIx szimfónia a XIX. századi cseh v mester egyik legragyogóbb alkotása. Dvorak tíz évig. mint zene­kari muzsikus kereste a ke­nyerét, önmaga erejével, mester nélkül fejlesztette zeneszerzői tudását az elért magaslatra. A tízévi zene­kari játék alatt bőven volt alkalma megtanulni a hang- szerelés ügyességét, bravúrt, csillogást, zenekari színek­ben való gondolkodási, nagy tehetségével. párosulva. A VII., a d-moll, életművében is megkülönböztetett helyet foglal el. Kobayashi minden szerencsés zenei adottságá­val szolgálta a mű szép megszólaltatását; olyannyira, hogy zenekari koncerteknél szokatlan tételismétlésre is sor került. Volt ennek a hangverseny­nek azért egyéb tanulsága is. A sorozat a Munkásbérlet címet viseli, feltehetően az­zal a szép céllal, hogy e re­mekművekkel új közönséget hódítson meg. A hangver­seny-látogatóban azonban mégis felébred a kérdés, ho­gyan lehel, az, hogy munkás­bérletekkel biztosított hang­verseny esetén, üres háztól kell tartani; s ezt megelő­zendő a Filharmónia kényte­len 20 Ft-os egységáron meg­határozatlan helyre szóló je­gyek tömegét kiadni? Ilyen­kor megkezdődik a keresgé­lés (hogy ne mondjam, lótás- futás) az üres helyek után. Végül is teljesen telt ház volt, csak nem azoknak, akiknek szánták, akikért a zene szólt... S.még egy-két apróság a zenei ismeretter­jesztésről. Nem hisszük, bár­kinek panasza lehetne. Min­denki megkapja írásban a művek rövid ismertetését, s még meghallgatja szóban is. Mindezek után tudhatja, hogy „a Scherzo nem vi­dám, inkább feszüli muzsi­ka”. A hangverseny után meg­kérdeztem egy rokonszenves, a hangverseny hallgatást, most kezdő házasnál’ véleményét, „Klassz volt” — mondta az ifjú férj. Bár a kifejezés nem éop idevágó, de talán mégis öröm. ha remekműve­ket is „klassznak” tartanak. V. Zalán Irén

Next

/
Thumbnails
Contents