Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

1979. február 11., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Az ősfa Ügy mentem el mellette, bogy észre sem vettem. Pe­dig őt kerestem. Azt mond­ta rá egy 85 éves öregem­ber 1915-ben, hogy ez egy nagyon öreg fa. A fa leírása: a törzs csa­vart, korona gyér. Szemre úgy tűnik, hogy amikor egy-egy hatalmas ágát el­vesztette, a törzs, visszafor­dult, hogy egyensúlyát visz- szanyerje. A legenda alapja: a fiú ilyennek látta, az apja nagy­nak, a nagyapa még na­gyobbnak, a dédapa egyet­lennek. . Ügy mentem el mellette, hogy észre sem vettem. Va­lami nagyobbat kerestem, olyan világfa-formát hatal­mas törzzsel. terebélyes ágakkal, bár ésszel tudtam, ilyen nem lehet. Nevetve szóltak: — ez az. Nézem a felségsértést. Mert, ha igaz. ez a fa a gönci kajszi őse. A legré­gebbi. amelynek hajtásait vágva, darabolva oltották alanyokba, amelytől szár­mazhat a híres sárgaba­rack. Ügy körbe van pa­kolva az öreg fa használt léccel, mintha csak Védeni akarnák. Pedig az udvar­ban itt volt egyedül hely, ahová a hulladékanyagot pakolhatták. Az ősfa. tám- fa lett. Valamikor, jaj de nagyon védték. Kétméteres, kőből rakott kerítés védte a kas­télyparkot a kíváncsisko­dóktól, de nem tudta meg­védeni a gyerekhadtól. Pásztor Béla: —Gyerekkoromban egyedül itt volt a faluban kajszi. Remegő lábbal ugyan, de átmásztunk a ke­rítésen. Egy-két gyümöl­csöt lecsentünk, többet nem, mert valaki a félelemtől mindig elkiabálta magát, hogy jön az úr a puskával. Mi pedig usgyi. Szemben a portával ott áll a kastély. Egyszintes, nem különösebben szép épület. Ez a terület Gönc- ruszka ősi magva. A kas­tély valaha a Krajnyik csa­ládé volt. A házigazdám: — Az öregek mondogat­ták, hogy a Krajnyikok hozták be erre a vidékre a kajszit. Ök oltották be elő­ször a keserű mandulába. Ez a fa azért élt meg ilyen szép kort. Hogy hány éves az ősfa, azt senki nem tudja meg­mondani. Amíg ki nem vágják, megőrzi titkát. Mert sokak szerint a Kazinczyalc ültették. A legenda: — Az úgy volt, hogy az egyik Krajnyik-lányt Ka­zinczy Lajos vette el. Az a honvédtábornok, akit tizen­negyedik vértanúként kivé­geztek. Azután itt laktak, s könnyen elképzelhető, hogy a szemben lévő kastélyt maguknak építették. Mert mit tesz a sors, a közelben levő portán szán- j tás közben egy kastély alapjait találták meg. A két méter mély. másfél méter széles kőfalak kísérteties hasonlóságot mutattak az omladozó, szemben levő kastéllyal. Szépen fel is sze­degették kövenként ezeket a maradványokat, s be is éoítették az új ház falaiba. Mint a magas kőkerítést is, amelynek nyomai sehol sem találhatók. Ahogy elnézem, ez lesz a sorsa a volt Kraj- nyik-'kastélynak is. Elmond­hatjuk ezekről a középkor­ban kibányászott kövekről, hogy kiszolgáltak már sok emberi generációt. Igaz. a fa is, - amely most Pásztor Béla telkén áll. — Érdekes módon a kör­nyéken későn kezdtek el kajszival foglalkozni, Hogy miért? Szerintem senki nem értett a kertészkedéshez. Az oltáshoz. A felszabadulás előtt kévés barackfa volt. Azt is javarészt erről a fá­ról, a kastélypark fájáról oltották be. A karrierjét is egy véletlennek köszönheti. Annak, hogy mindenféle ringy-rongy hegyi föld volt a falu határában, És egy­szer Tóbiás Zoli bácsinak, a tanács elnökének—ahogy Pásztor Béla mondja — fel­ötlött a fejében, hogy oda kajszit kellene ültetni. Mert a népnek valamiből meg kell élni. Azt viszont 5 sem gondolta, hogv tizenöt év alatt ez a gyümölcs világ­hírű lesz. És az lett. Ahogy ez a fa is világfa lett. A megélhetés fája. — kármán — RÉVÉSZ NAPSUGÁR RAJZAI Tévés galambposta Érdekes, kedves esemé­nye lesz ezen a tavaszon a gyermekműsoroknak az a postagalambokkal való üzenetváltás, amelyet a nemzetközi gyermekév al­kalmából Sárospatak és Rostock gyermek galam­bászai bonyolítanak le egy­mással. Ugyanis a hazánk­ban és a Német Demokra­tikus Köztársaságban mű­ködő országos galambte­nyésztő egyesületek meg­állapodtak egymással ab­ban, hogy a gyermekév nemzetközi jellegének ki- domborilása érdekében bi­zonyos időközökben röpte- tést végeznek egy-égy ga- lambtenyésztéssel foglalko­zó magyar és német csa­lád gyermekei, hogy ilyen módon is erősödjenek a kapcsolatok a gyermekek között. A „zsűrizés” során sok település került szóba mindkét országban, míg végül Sárospatakot és Ros­tockot választották az ese- ménv színhelyéül. így a sá­rospataki és a rostocki gyermekek fognak röptet- ni. A röptetések kedves ese- ményeiről a berlini tévé félórás filmet készít, s eh­hez a pataki röptetést a Rákóczi-vár ágyúteraszáról fogják felvenni. A filmet a berlini és a budapesti té­vé egyaránt bemutatja majd. Az operatőrök ter­mészetesen — röptetés köz­ben — a két város neve­zetességeivel is megismer­tetik a nézőket / nak már a hajdanvolt le­gények, az egykori szépte­vők? Hol vannak, hová tűntek? Szeme elhomályo­sul, gondolataiban a múlt­ba réved, ahol a megtörténi és az álmodott, vagy csak hallott történetek összemo­sódnak, s egymáshoz ha­sonlókká, mér-már átélt élményekké formálódnak. Valamilyen belső pa­rancsra átlépi a kiskonyha küszöbét. Bemegy. Megle­pődik, mert az agglegény­ségéről, magánakvalóságá- ról faluszerte ismert férfi konyhájában rendet, tisz­taságot talál. A falakon tá­nyérok, a stelázsin lábosok, fazekak. Mintha kínálná magát: krumpli az asztal1 alatti fo­nott kosárban. Krumpli és hagyma vegyesen, itt-ott fokhagymák fehérlő girizd- je villan. Jár-kél, mintha örökké itt élt volna, s az első lépések után — nin­csen megállás. • Sürög-forog, tesz-vesz. Az udvarról rozsét hoz, s begyújt a sparheltbe, pe­dig ott a gáztűzhely is. Hasznosságát, előnyét nem tudja. Fellobban a tűz. Hagymát pucol, vízzel felereszti, később zsírt tesz egy piros lábosba, majd paprikát, s fel a kályhára. Később krumplit hámoz, s ezt is beleteszi a pirosló lébe. Amikor mindezzel elké­szül, kilép a kiskonyhából. Kezében kés, a kamra felé tart. Elfordítja a mindig zárva tartott kamra kul­csát, vár, hogy a sötétben meg tudja különböztetni a tárgyakat. A kamra hátul­jában szalonna, sonka, kol­bász. Odamegy, s a falhoz ■ támasztott kettős létra fo­kán fellép egyet, hogy a kolbászból jókorát vágjon. Visszabiceg a 'konyhába. Az illatozó kolbászt a krumpli közé szeli. Megte­rít, a tányérokat, kanala­kat, a nagy bögrében friss vizet tesz az asztalra, s nylonzsákból előveszi a ke­nyeret. A tűzhely elé ül, kezé­ben tartja a fakanalat. A kályhaajtó lyukain ki­áramló fény furcsán ját­szik ráncokkal szabdalt ar­cán. így találja a visszatérő gazda. — Ez mi? — kérdezi a férfi csodálkozva. — Főzök. Mikor vártak téged főtt étellel, te? A férfi tágra nyílt szem­mel nézi az öregasszonyt, és hirtelen lobbant mérge gyorsan párolog. Az orrát megcsapják a régen érzett illatok. Szájában összefut a nyál. — Szereted a krumpli­paprikást? — Attól függ, hogyan főzték. A férfi a tűzhelyen du­ruzsoló vízből önt a lavór-^ ba, s megmossa a kezét. Az öregasszony figyeli, s amint végzett, kezére adja a törülközőt — Ügy, mint hajdan nagyanyám. Az volt ilyen. ~ Itt állt készenlétben a tö­rülközővel, s várta, amíg befejeztük a mosdózást. — Isten nyugtassa sze­gényt! — így örzse néni, s kezét mellén összekul­csolva figyel. Kész a vacsora. Az öreg­asszony az asztal közepére teszi a gőzölgő lábost. — Vegyél — adja a me­rítőkanalat a férfinak. Kovács István szed ma­gának, majd örzse nénit kínálja. Eszik. — Jó — mondja később —j ez jó. Falja az ételt. Az öreg­asszony nézi, s mint egy madár, csak csipeget, s pa­rányi falatokat' rak fogat­lan szájába. Amikor befejezik a va­csorát, a férfi kimegy, s jókora szalonnával, kol­básszal tér vissza. — Vigye haza, megszol­gálta — mondja. Az öregasszony nemet int a fejével. — Majd máskor, ha meg­élem — hárítja el a kíná­lást. Fogja a görbe botját, ki­felé indul. A férfi nem kíséri. A ku­tyát hívja, örzse néni ma­radék ételét a bozontos ál­lat elé teszi. — Egyél Bundás, ritkán eszel főttet. FALU fehér és sárga kastéllyal A cím tartalma igaz gj® is. meg nem is Igaz «Bis annyiban, hogy a ra­gályiak a falujuk kél kastélyát ma is így külön­böztetik meg: fehér kastély sárga kastély. Ha viszont azt veszem, hogy jelen pil­lanatban mindkét kastély sárga ruhában várja ..sor­sat”, akkor mégsem valós az állítás. Ennek ellenére mj maradjunk az eredeti fehér és sárga kastély el­nevezésnél, s ragályi is­merkedésünket kezdjük a falu e két nevezetességével. Az élőbb „sorsát” írtam, s jogosan. Az 1820 körül épí­tett klasszicista fehér kas­tély ugyanis már-már az envcszeté. Ma a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát szend.rői kerületének tulaj­dona (négy család lakik benne), de a helyi tanács szerint a mezőgazdasági nagyüzem elzárkózik a fel­újítástól és szívesen átadná tanácsi • kezelésbe. Igaz, ez­zel semmi sem oldódna meg, a tanácsnak erre még úgy sincs pénze, mint a nagyüzemnek. Ezt bizonyít­ja az is, hogy az értéke­sebb, 1743-ban épült., 1900 körül erősen átépített neo­barokk kastélyra is (ez egyébként a tanács ottho­na) csak csipegetve jut pénz. Még a jelenlegi hely­zetben legfontosabb tető- felújítás is eltart esztendő­kön át. Egyébként a sárga kastély feltétlen felújítását építészeti értékein túl az is indokolja, hogy a tanácson kívül itt kapott helyet az óvoda, a kultúrterem, a KISZ-klub, a pártszervezet, a körzeti könyvtár, s a kas­tély körüli egyhektáros park faállománya még így, eléggé pusztuló valóságá­ban is értékes, még így, téli lemeztelenített állapo­tában is szép. Egyébként ez a mostani, téli, zölddel nem rejtett községkép többet láttat ma­gából, s valóságosabban, mint más évszakokban. Ezen a semmit nem tagadó kitárulkozáson nemcsak a kastélyok sorsát értem, ha­nem a havát vesztett határ szántatlan egyhangúságát, s kiskapuban éppúgy, mint a tűzhely melett, emberek hangos gondolkodását. A határ adatait a tanács­elnöktől. Eszlári Józseftől tudom: — Az egyénieknek van vagy huszonöt hektár területük, a téesz (múcsonyi Üj Élet) körülbelül ugyan­ennyit műve! szántóként, s mintegy százötven hektár­nyit legelőként használ. Gyorsan hozzátette: — Sajnos legelőként sincs hasznosítva. Ugyanő mondja: — Ami­kor még állami gazdaság volt itt. emlékszem, milyen jól ment erre a lucerna és a vöröshere termesztése ... — Most a legprímább földön is kóró terem évek óta. A rétet nem kaszálják le .tisztességesen, még az út mellett sem és legelő­ként sincs kihasználva. Itt annak idején, még a báró idejében lent, lencsét, bor­sót is vetettünk. Akkor megtermett? Akkor megér­te? Most nem? Ezek már egy negyven­ötös veterán kommunista Tóth Lajos bácsi kritikus szavai voltak. Ugyancsak 6 az. aki keményen bírálta a helyi fiatalok „tehetetlensé­gét” is. — Mi két világot éltünk élünk, van tehát mihez vi­szonyítanunk. A múltbar azt mondták: mozdulj, mer beléd rúgok, most pedif azt: legyen szíves megcsi­nálni. Ma a fiatal itt, Ra­gályban is mindent készet kap. s még sincsen megelé­gedve. Sír. hogy csak téva van, esetleg mozi. mef kocsma. Kérem, én hetvei éves fejjel is rendszereset járok a könyvtárba. De ot \ alig lótok fiatalt. Bezzeg : kocsmában annál többet.. Ragályon jelen pillanat­ban 91!l-un élnek. Munkale­hetőség hiányában a lakos­ság jórésze máshol keresi; kenyeret. A férfiak a bá nyánál, vagy a BVK-ban a nők ugyancsak a BVK- ban, illetve a kurityán Habselyemben. Ragályon évente 6—8 ú, lakás épül, a tanácselnöi szerint, de saját tapasztala­tom alapján js állítom: köz­ponti fűtéssel, cifra kerítés­sel, garázzsal, házi kivite­lezésű vízvezetékkel. A község földrajzi fekvé­sénél fogva, központi hely Annak ellenére, hogy ezi tudom, sőt azt is, hogy itt valósult meg a körzeti is­kolaközpont (tornaterem központi fűtés, napközi ott­hon nélkül, mínusz kéi tanteremmel), és van orvos: rendelője, gyógyszertára, ál­latorvosa. stb.. mégis kikí­vánkozott belőlem: van-e ennek a településnek jövő­je? Fejlődni fog-e Ragály? , Aki házat épít, nyilván bízik a jövőben. Egy közü­lük, LenJcey Józsefné: — Én a Habselyemben vagyok bedolgozó, a férjem a BVK- nál dolgozik. Miért épít­keztünk itt? Mert nem vá­gyunk el. Szeretünk ker­tészkedni, szeretjük a falu­si nyugalmat. Mindehhez írjuk le a la­kás adatait: kétszintes, négyszobás, központi fűté- ses, fürdőszobával, garázs- zsal épített. A tanácselnök: — Ügyi érzem fejlődni fog Ragály... Az indok? Inkább a „hiánycikkeket” sorolta. Mi is hiányzik? — Vízvezeték, nagyobb óvoda, étkezési lehetőség bővítése (tanúsíthatom, hogy „szűk keresztmetszetű”, én is a fűszerboltban ebédel­tem), gázellátás javítása stb. Egy asszony a felvégből: — Kellene egy presszó és még egy élelmiszerbolt... Soltész Erzsi, a fiatalok nevében: — Sportpálya és olyan ifivezető, aki össze tudná fogni a fiatalokat. Akire hallgatnának... (Tóth Lajos bácsi szavai ellen nem sok ellenérvet tud fel­hozni.) Minap fórum kereté­gw ben találkoztak a ra­■K* gálviakkal az edelé- nyi járás illetékes vezetői. Az előzetesen szétküldött kérdőívek alap­jár, 146 kérdés érkezett vissza a községi tanácsra. Volt tehát mire válaszol­niuk az illetékeseknek, s minden bizonnyal egyetlen kérdés sem maradt válasz nélkül. Illetve az egyetlen megmaradt kérdés csupán az: a fórumon elhangzott válaszok tartalma mennyid elégítette ki a sárga és fe­hér kastélyé falu lakóit? Hajdú Imre I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents