Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-10 / 34. szám

1979. február 10., szombat

ESZAK-MAGYARORSZÁG 3

Ilii primőr, jel Biniség,

bőséges áruválaszték

Mit tervez, mit vár és mit ígér a ZÖLDÉRT?

— Legyen több primőr áru, bőséges választék zöldségből, gyümölcsből és lehetőleg ne drágán, ne drágább áron vásároljunk mint tavaly. — Ezt várja és reméli a háziasszony, amikor az idei kívánságokról kérdezzük.

— A cél és a terv, hogy

több és ne drága primőr és tömegárut biztosítsunk;

egész éven át folyamatos legyen az ellátás és ne panaszkodjon a lakosság az árakra

— ezt mondja Mattak Zoltán, a megyei ZÖLDÉRT vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese az éves elképzelésekről, szándékokról szólva. íme: az igény és az akarat teljes egészében megegyeznek. Ha közbe nem szól valami, és ez a valami az időjárás lehet

Jó év volt, de jobbat várnak

A holnapot tervezve nem lehet figyelmen kívül hagyni a tegnapot. Mi is az egy évvel ezelőtti beszélgetésre, az akkor kimunkált előrejelzésre és a valóság alakulására fordítunk először néhány percet az igazgatóhelyettessel:

— Amit akkor terveztünk, végeredményben meg is valósult, — mondja. — Bár sokkal nehezebben, sokkal rapszodikusabban és bizony nagyobb anyagi áldozatokkal, amit a vásárló is érzett, de a vállalat, a népgazdaság is.

Tény, hogy a mennyiséget tekintve alig háromszáz va- gonnyi eltéréssel „hozta” a vállalat az értékesítési tervet. S a néhány száz vagon megmaradt áru egyértelműen objektív jellegű okból következett: bőséges volt a burgonya-, káposzta- és vöröshagymatermés. Az év elején 5ÓU vagon körüli biztonsági rátartással kötöttek szerződést a termelő gazdaságokkal. A szerződöttnél még néhány száz vagonnyi- val többet is átvettek, innen nagy a készlet. Ez azonban e „szakmának” a velejárója.

— Aligha lehet elképzelni; hogy a zöldség- és gyümölcsellátás területén egyhamar pontosan meg lehet tervezni a termelést, értékesítést, eladást, készletet, árat, — mondja Matlők Zoltán. —

r\ Az időjárás sajnos még valóban nagy .úr, nehéz kifogni rajta. Ennek ellenére nem volt rossz az elmúlt év, csak nehéz.

Számadatok, központi értékelések mutatják, hogy megyénk múlt évi zöldség- és gyümölcsei látása. — az árak alakulásával együtt — országos viszonylatban, pontosabban : országos összehasonlításban igen jó volt. Csak éppen sokszor napokon ót áruhiánnyal küzdöttek a nyár elején, mert az eső'* a hűvös idő miatt nem 't áru, nem tudtak szedni t •. szállítani a gazdaságok. Később pedig már nem kellett az uborka, paradicsom.

— És az idei esztendő?

Nem lesz drágább,

mint Budapesten

— Több kedvező változásról és megítélésem szerint számos jó előjelről tudok számot adni, — mondja a

ZÖLDÉRT megyei igazgató- helyettese. — Különösen néhány olyan intézkedésnek örülünk, amelyek az ellátás és az árak tekintetében egyaránt kedvezően érintik megyénket.

Az új központi intézkedések lényege, hogy a termelést, ellátást tekintve hátrányos helyzetben levő területeken élő dolgozók e hátrányt ne érezzék folyamatosun, zsebbevágóan. Eddig az volt a helyzet, hogy amikor az ország déli részén és a fővárosban már volt bőségesen és elfogadható áron primőr áru, nálunk és más északi fekvésű területeken még alig-alig akadt, s ami akadt, azt bizony meg kellett fizetni. Most a ZÖLD- ÉRT-központ úgy intézkedett: az árak egységesek lesznek, központi megállapítás alapján. De nem befolyásolja-e ez majd hátrányosan a szállítást? Lesz-e elég áru ?

A mennyiség alapvetően a megtermett mennyiségtől, a termelés sikerétől függ. Ha lesz áru, Borsodban, Miskolcon és más városokban is lesz, mert a ZÖLDÉRT-köz- pont a társmegyékkel kötött szállítási szerződések teljesítésének megfelelően attól függően, alkalmazza az anyagi ösztönzőket a megyei vállalatoknál. Tehát, ha a szerződéskötés jó, az áruterítéssel sem lehet baj. Reméljük így is lesz.

Jó kapcsolatok, jó együttműködés

Megyénk ZÖLDÉRT vállalatának vezetői, szakemberei az idei termeltetési és értékesítési tervet úgy alakították, hogy az mennyiségben szolidabb, mint tavaly, — ez a gazdaságosság alakulását kíván‘a szolgálni. — de biztonságos. Az állandó partnergazdaságokkal —. mint a putnoki, sajópüspöki, igrici, nagybarcai, fancsali termelőszövetkezetek — a kapcsolat igen jó. a kölcsönös bizalmon és megbecsülésen alapszik. De ezek mellett egyre jobbak, a szó legszorosabb értelmében gyümölcsözők a kapcsolatok egyes áfészekkel is. Matlák Zoltán szerint:

— Az áfészekkel kialakult és erősödő kapcsolatok, nemcsak Miskolc, hanem a megye más városainak, nagyobb településeinek ellátását is jól segítik. A mezőkövesdiekre, a miskolciakra, a le- ninvárosiakra, de más áfé- szekre is nyugodtan támaszkodhatunk és támaszkodunk. Részben már összefogják, s megpróbálják még szervezettebben összefogni a kistermelőket. akik a fólia alatt egyre több primőrt és később tömegárut is adnak.

— Mire számíthat a lakosság az árakat tekintve?

— Erre még nincs konkrét központi döntés, de acél: lehetőleg ne legyenek magasabb fogyasztói árak. • mint tavaly. Ez persze csak úgy érhető el. ha, mint tavaly és eddig is: az állam jelentősen segít anyagiakkal. A törekvés, a cél persze az, és mind a termelés, mind az értékesítés területén erre kell törekednünk. hogy minél kevesebb központi dotációra legyen szükség. Természetesen meghatározó az. hogy a lakosság ellátása jó, egyre jobb legyen. Ezt célozzák a mi idei terveink is.

Barcsa S.

Ilj eletapsító

a VillamosszioeíeEő- és ItppLi

A Villamosszigetelő- és Műanyaggyárban január 31-én átadták rendeltetésének a szovjet gyártmányú új lineáris elckt- rongyorsító berendezést. Ezzel a gyár megteremtette a lehetőségét a világszínvonalú korszerű kábelcsövek szigetelő műanyagok gyártásának. A képen: a sugárzó területre haladó huzal feszességét ellenőrzik.

Kelendő

termékek

Űj piacot szerzett a futómüvekkel a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár. Amerikába már útnak indította az első szállítmányt, és szerződést is kötnek. Ez tízmillió dollárral növelheti a gyár tőkés exportját. Az Egyesült Izzóban eleget tesznek a vevők külön kívánságainak és rövidesen már nemcsak a hagyományos, a fehéren izzó, hanem kék, zöld. piros és sárga fénycsöveket is gyártanak exportra. Az idén már termékeik 60 százalékát vásárolják doll árelszámolású

piacokon. Az idei esztendőben már saját alapanyagból állítja elő egyik legkeresettebb exporttermékét, a fur- furil-alkoholt a Péti Nitrogénmüvek. Péten új üzem épült, ahol 7500 tonna l'urfu- rilt gyártanak évente, ennek 90 százalékát exportálják.

A fokozódó energiahiány napjainkban világjelenség. A korszerű berendezések, technológiák mind nagyobb igényt támasztanak az energiaiparral szemben. Hazánkban tavaly az energiahordozó források 53 százalékát hazai termelésből, 47 százalékát pedig importból fedeztük. Figyelembe véve az 1979. évi népgazdasági célkitűzéseket, az idén a hazai energia- hordozók 3,8—4,2 százalékos növekedésével kell számolni. Ma már ténykérdés, hogy az energiaszükséglet biztosítása egyre nehezebbé válik, költségkihatása pedig gyors ütemben növekedik. Borsod, mint a hazai petrolkémiai ipar bázisa, nem szűkölködik

vegyipari létesítményekben, s ebből következik, hogy igen számottevő a megye energiafogyasztása.

A mai gazdasági helyzetben elengedhetetlen, hogy' takarékosan gazdálkodjunk az energiával. Megyénk nagy- vegyipari vállalatánál, a Tiszai Vegyikombinátban évek óta nagy súlyt helyeznek az energia gazdaságos felhasználására. Fontos helyet foglal el a takarékosság a kombinát ez évi munkaverseny- programjában is. A közelmúltban pedig vállalati szintű tanácskozás napirendjén

szerepelt az energiatakarékosság. Szénási Tibor műszaki igazgatóhelyettes vázolta azokat a feladatokat, amelyeket a tárca vezetői írtak elő a vállalatoknak. Az igazgatóhelyettes egyebek között elmondotta, hogy a TVK éves szinten mintegy 12 millió kilowattóra villamos energiát tud megtakarítani, amely 8 millió forint költségcsökkentést eredményez.

Szólt arról, hogy a villamos fűtőtestek használatának csökkentése révén, s a villamos meghajtású gépek hatásfokának javításával

iwzer vendég

Megkötötték a szerződése-; két a fizető vendéglátó szop; gálát bérbe vehető nyaraló-; szobáira a Balatonnál. A tó partján a nyári főidényben a vendégek egy részét a fizetővendéglátó szolgálat magánk nyaralóiban helyezik el.

A fizetővendéglátó szolgád latot idén kiterjesztik a tóparttól távolabb eső ré-' szekre, az úgynevezett második vonal néhány kedvelt településére és a Bakony idegenforgalmi helyeire is. A SIÓTOUR például az idén főleg Balatonberényben bérel újabb helyeket.

A Balaton környékén és a* üdülővidékhez számítható idegenforgalmi helyeken, körülbelül ötven kisebb-na- gyobb településen a nemrégen megkötött, illetve megújított szerződéseknek megfelelően az idén már egyszerre csaknem 50 ezer vendég elhelyezéséről gondoskodj hatnak a szolgálat vezetői.

ugyancsak jelentős megtakarítást lehet elérni. Nagy lehetőségek rejlenek a gőz- és hőenergia felhasználásába» is. A számítások szeri n#

évenként 127 000 tonnával lehet csökkenteni a gőzvásán- lást. Vizsgálják annak a W hetőségét is, hogy az olcsóbb, ugyanakkor azonos eredményt biztosító víztisztító» eljárások bevezetése milyen megtakarítást eredményez. Az eddigi vizsgálatok megerősítették, hogy az ipari víz gazdaságos felhasználásával újabb milliókat leltet megtakarítani.

ff - W

Önként, tiszta szívből

A sokgyermekes Rózsavölgyi J ózsef tele kétségekkel, kicsike reménnyel keresi meg a szakszervezeti titkárt.

— Építkezéshez kezdtem, de a súlyos, hónapok óta tartó betegségem miatt nem tudom folytatni. Közeleg a tél. nem lesz a fejünk felett tető.

Az szb-titkár a központi műhelyben dolgozókat keresi meg. Kérésére .gyorsan válaszolnak.

— Húsz éve dolgozik velünk, segítenünk kell.

A Béke forgácsoló, az Ady akkumulátoros, asztalosbrigád tagjai ki-kiutaztak Fel-, sőzsolcára. S hogy most 150 vagy 200 órát dolgoztak nem ez a lényeg, hanem az, hogy a 3 szobás lakás időben elkészült, s a népes család a tél előtt birtokába vehette.

Ez csak égy mozaik a 3-as számú ÉPFU dolgozóinak, az 1056 szocialista brigádtag emberséges tetteiből, önként vállalt munkájából. Tavaly közel 40 ezer óra társadalmi munkával szépítették, csinosították a telephelyet, s a ki- rendeltségeket, fuvaroztak Miskolc szépítése végett, óvodákat, iskolákat patronáltak. Dolgoztak kommunista műszakban, s a munkáért járó pénzt, — több, mint 100 000 forintot — átadták a városi tanácsnak a gyermekintézmények fejlesztésére.

— No. fiúk kezdjünk hozzá — mondja Halász Lajos munkatársainak. Az izmos férfikarok csákányt, ásót, lapátot ragadnak, s a 25 ember 110 méter hosszú árkot vés a földbe az új acélműhöz szükséges kábelek lefektetéséhez. Máskor a Majálisparkban találjuk meg őket, rendbeszedik az ünnepi rendezvények, kirándulások színhelyét. A Lenin brigád tagjai nem építők, hanem a diósgyőri kohászat középhengerművének hengerészei. Termelésben is vállalják a többletet; két kommunista műszakban vesznek részt a közel 400 órát kitevő társadalmi munka melléit.

Egy brigád is sokat tud tenni, de a Lenin Kohászati Művekben 1164 ilyen közösség dolgozik, így megsokszorozódik a tettek eredménye. A többletet vállaló emberek tavaly két kommunista műszakban 178 479 órán át dolgoztak. A város szépítését, az óvodák, az iskolák fejlesztését közel 25 000 órai munkával segítették. A gyáron belül végzett egyéb tevékenység mellett a fiatalok 10 000 és a középkorúak ugyancsak 10 000 órai munkával gyorsították meg az új acélmű építését. A miértre Halász Lajos ezt mondja:

— Ügy kell nekünk az acélmű, az anyag, az acél, mint a mindennapi kenyér.

Bükkszentkeresztnél a fiatalok tisztes csoportja özön- lik ki az autóbusz ajtajain. Vidámak, jókedélyűek, s az aktatáskák, csomagok azt sejtetik, hogy kiadós szalonnasütésre készülnek. Ez egyelőre elmarad. A CSIV ongai gyárának KlSZ-esei szerszámot ragadnak, egyengetik a földet, vízvezetéket szerelnek. faházat állítanak össze, kerítésoszlopot állítanak be.

— Mit építenek?

— A nemzetközi gyermekév alkalmából úttörőtábor készül. Mi is hozzátesszük a magunk erejét.

Más pillanat: a műszak véget ért, de jó néhány fiatal bennmarad az üzemben, s hulladékanyagból 150 méter kerítést készít az úttörőtáborhoz, s utána a kerítést a helyszínen felszerelik. Másik csoport marad tovább, az eredmény több száz méter hosszú kerítés. Az ongaiak hat iskolát, több községet patronálnak. A megyaszói iskolához korábban készítettek kerítést, ez a legyesbényei kultúrházhoz kell. A 300 méter hosszú elemet november első napjaiban fel is avatják a helyszínen.

A gyárban felépült az F. I-es csarnok. A környezete csúnya, riasztó. Nem sokáig, önként vállalkozó emberek szerszámot ragadnak, megszépítik. otthonossá, virágossá teszik a környezetet.

— Tavaly a brigádnaplókban összesen 15 000 óra társadalmi munkát írhattak be. Ezen túlmenően az ongaiak 16 000 órát dolgoztak kommunista műszakban. A munkáért járó bért a dolgozók lakásgondjainak megoldására fordították. A kommunista műszakokban mindig ott vannak a gyár vezetői is. Hol targoncán szállítják az anyagot a .gépekhez, hol olyan vizsgálódást végeznek, amely az elfekvő anyagok, a fáradt olaj újbóli hasznosítását segíti elő.

Mondanunk sem kell, hogy a BÁÉV dolgozóinak bőven van munkájuk, ráadásul az időjárás is próbára teszi őket. Hol a hosszan tartó esőzés. hol a szokatlan hideg akadályozza az építést Keményen dolgoznak, rájuk fér a Iáét végi pihenő, mégis több ezer ember vállal különmunkát. Felújítják sm óvodákat, a bölcsődéket, dolgoznak a Gyermekvárosban. Az ottani szereplés mindig együtt jár megrázó pillanatokkal. Az árva, vagy az irgalmatlan szülők áltál eltaszított, gyermekek, égő, vágyakozó szemmel néznek minden idejövő emberre.

— Bácsi, labdázz velem egy kicsit! Ugye csak velem, egyes egyedül velem törődsz? ... Ugye bácsi te vagy az én apukám? —, s kicsorduló reménnyel ölelik át a gyermekek az izmos férfilábakat.

A nagy' épitőszervezet dolgozói, a 344 szocialista brigád 3760 tagja 16 000 óra társadalmi munkát végeztek Miskolcon és szerte a megyében. Három kommunista műszakot tartottak, s az érte járó bérből 680 000 forintot fordítottak a dolgozók lakásgondjainak megoldására és 125 000 forint jutott a KISZ* eseknek a közösségi célok megvalósítására.

Csak néhány brigádról, négy vállalatról készítettünk gyors „vázlatot”. A feljegyzett esetek, adatok azt dokumentálják, hogyha szép szóval, nemes tettekre kérik az embereket, ezer és tízezer dolgozó áldozza fel szabad idejét, hogyr segítsen embereken, kisebb-nagvobb közösségek gondjainak megoldásában. Hihetetlenül nagy erő ez, s nem minden esetben és helyen értékelik úgy. ahogy az alkotó embertömeg ezt megérdemli. Dicséretet, elismerést érdemelnek, hiszen — olykor a lógó, a hanyag társaik helyett is dolgozva — önként, tiszta szívből az átlagostól többet vállalnak, több értéket alkotnak, nagyobb terhet rakrtik önmaguk vállára. Munkájuk gyümölcse a nagy' közösség asztalára kerül.

Csorba Barnabás