Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-08 / 32. szám
ÉSZAK-MAGYARGRSZÁG 4 1979, február 8., csütörtök Filmlevél Angi Vera Tapp Veronika az Angi Vera címszerepében Ritka eset, hogy a játékfilm és a mellé kíséröfilm- nek beosztott rövidfilm any- nyira összetartozzék, mint az Angi Vera és a hozzácsatolt Fordulat. Mindkettőt Gábor l’ál rendezte, de az összekapcsolódást nem ez jelenti elsősorban. A Fordulat gyakor- ; iatilag összeállítás az 1948. évi filmhíradókból és a né- > hány másodperces vagy röf vid perces részletekből igen | érzékletesen rajzolódik fel a ( történelmi sorsfordulót jelentő esztendő, a fordulat éve krónikája. De a krónikán túl e mozaik igen jól érzékelteti annak az időszaknak a légkörét is. Az újjáépítés, a hároméves terv sok-sok j lelkesedéssel teli korszakát, j amikor a két párt egyesülé! sével a munkásegység is léti rejött, ugyanakkor azonban már előrevetette árnyékát néhány olyan mozzanat is, | amely később az ötvenes években vált egészében nyo- | masztóvá. Jó, hogy Gábor 1 Pál megcsinálta ezt az össze■ állítást és igen jó, hogy ezt az Angi Vera előtt vetítik. (Szeretnénk hinni, hogy minden előadáson vetítik, nemcsak a sajtóbemutatón.) Megkönnyíti ez a történelemidéző összeállítás a játékfilm, az Angi Vera társadalmi hátterének jobb megismerését. S ez a fiatalabb generáció számára igen fontos. * Az Angi Vera Vészi Endre azonos című kisregénye nyomán készült. Gábor Pál rendező nem először nyúl irodalmi alapanyagért Vészi Endre köteteihez. Moziban, tévében egyaránt többször láthattuk ez alkotói kapcsolat eredményeit. Ezek sorában az Angi Vera igen fontos helyet foglal el, úgy érezzük olyan film. született, amelyre fel kell figyelni, részben művészi értékeinél fogva, részben mert olyan korszakot mutat be hitelesen, amely művészi feldolgozásban eddig elléggé mostohán kezeltetett. A film 1948-ban kezdődik és 1949. elejéig tart. E korban élnek a film szereplői is, illetve a társadalomnak egy olyan kis „szigetén”, amely valahogy kiszakadt ebből a csupa bizalom légkörből. Egy pártiskolán vagyunk valamelyik vidéki városban, ahol sokadmagával Angi Vera, a lizennyolcéves segédápolónő is tanul. A lány úgy került pártiskolára, hogy egy kórházi gyűlésen nagyon bátran megbírálta a kórházigazgatót, külső pártszervek felfigyeltek rá, pártiskolára küldték. A nehéz sorsú, árva lány érdekes emberekkel ismerkedik össze a pártiskolán. Szinte az egész társadalom keresztmetszete ott van a tanulók soraiban; bányász, vasutas, a fegyveres erők tagjai, a legkülönbözőbb dolgozó kategóriák képviselői ülnek be az előadások;«,, hogy három hónapon keresztül ismerkedjenek a marxizmus—leninizmus elemeivel. E tisztahitü emberek valami fagyasztó légkörben élnek. A pártiskola elzártsága, rendkívül szigorú fegyelme, lélekölő aszkétiz- musa különbözőképpen hal a résztvevőkre, az iskolavezető és a központi küldöttek lassan kicsit félelmetes mumusokká válnak, a gépies kritika, önkritika az őszinte emberi feltárulkozás helyett valamiféle kegyetlen mérlegelés, embertelen ítélkezés lesz. A derűs, bizakodó országban roppant kontraszt ez a kemény, szigorú tanfolyam, pedig itt a további építésre hivatottakat kell felkészíteni. A fiatal Angi Vera ebben az iskolai légkörben nyitja fel szemét a világra, itt lesz szerelmes is, itt ismerkedik meg emberi kicsinyességekkel és igaz embei'séggel, s amikor az iskolát elhagyja, kis csodálkozással veszi tudomásul, hogy értelmiségi pályára szánják. Figyelmet érdemlő jelkép a film végén, hogy őt autóval viszik el, de Muskát Mária évfolyamtársa, aki nehezebben tört be a vakfegyelembe, biciklin küszködik a metsző téli széllel, és őt már nem is akarja észrevenni. Vajon, akik erről az iskoláról kikerültek, milyen emberekké lettek, hogyan állták meg helyüket az elkövetkezendő években? A kortárs nézőnek roppant ismerős minden. Hitelesnek tűnik a film minden kockája: az akkori roppant iskolásrendszerű pártszemi- nárium, illetve továbbképzés; az egymással való érintkezés sok-sok mesterkéltsége; az új élet ízlelgetése. Megéreztette ez a film, hogy ebben az időszakban a párt- iskola falain kívül is elkezdődik valami új, valami fordulat. A rideg, kaszárnyaszerű falak hideget sugalltak, valami olyan hideget, amiből nemsokára aztán a bizalmatlanság és elkedvetle- nedés fakadt. Jó film az Angi Vera, kitűnően idézi 1948—49. fordulóját. Igen jó színészi alakításokat sorakoztat fel, azok közül is feltétlenül kiemelendő a címszerepben Papp Veronika hiteles 1948-as fiatalt nyújtó játéka. * A hét további filmjei közül feltétlenül kiemelést kíván a filmbaráti körök mozijaiban látható Egy különleges nap című olasz—kanadai film, Ettore Scola alkotása, amely Sophia Loren és Marcello Mastroianni főszereplésével Hitler 1938-as római látogatásának keretében egy igen sajátos és rövid szerelem történetét mutatja be, a privát esemény hátterében éles kontrasztként érzékeltetve — csak rádióközvetítésben — a két fasiszta diktátor ünneplését. Különösen érdekes film. Megemlítjük még A bíró és a gyilkos című, a múlt században játszódó francia filmet, valamint A vadon kiáltása című kanadai természetfilmet, mint a hét újdonságait. Benedek Miklós „Tessék jönni, mérnök úr!” A ritmus jöjjön ki szépen Fellénís előtt néhány fontos utasítás a zenekarnak — A ritmust kérdezed? Szerintem érvényesül minden dologban. A városépítést irányító munkában éppúgy, mint a városépítő munka megjelenésében; tehát a városképben. S a színpadi produkcióban, a táncban is. Ez nyújtja az alapvető élményt. Maga a ritmus... Most meg kellene persze mondanom, kitől valók ezek a gondolatok. A névvel nincs is semmi problémám, régóta tudom: Rónay Ferencnek hívják. A titulusával vagyok bajban, s főleg, mert magam sem tudom; a városi tanács tervosztályvezetőjének tettem-e fel a kérdést — vagy a Hegyalja Népi Együttes művészeti vezetőjének. S még a beszélgetés helye sem igazít el a választásban: ezúttal éppen Sátoraljaújhely egyik büszkeségében, a Zemplén Szállodában találkoztunk. Kerestem korábban a városi tanácson, azt mondták: „Osztályvezető kartárs tárgyal.” Beruházókkal, tervezőkkel, kivitelezőkkel, hatóságokkal ... Kerestem a művelődési központban: nem kellett mondani, láttam: most éppen dolgozik, nem lehet zavarni. Indít, megállít; egyezkedik a zenekarral, veszekszik a táncosokkal (néha); int, mehet tovább. Figyel... Figyeltem már korábban is. „Hallgatóztam” osztály- vezetői szobájának előterében, miközben Sátoraljaújhely építésének, épülésének felelős gazdájaként érvelt, vitatkozott, töprengett, tárgyalt. Rémlett: milyen hasonlatosan szenvedélyes ez a fiatal ember; hasonlatosan táncos-magához, a folklór szerelmeséhez. — Sopronban szereztem erdőmérnöki diplomát, most fejezem be, kiegészítőként, az építésügyi-gazdaságmérnöki szakon a tanulmányokat. Egyébként hamarabb lettem a táncegyüttes művészeti irányítója, mint a tervosztály vezetője. Nem tudom megmagyarázni, hogyan és miért fér össze ez a két dolog... az ember nem keresi ennek a magyarázatát. Egyszerűen jó, ha az embernek mindig van „kapuja”, amelyiken kiléphet. Ha nem szűkül be ... Nem tudom miért éppen itt, előtolul egy közös utunk emléke. A városhoz közeli Alsóbereckiben látogattunk meg idős táncosokat. Beszélgettünk hagyományról, s arról, hogy ők is szerelnék és - akarják, hogy ne vesszen feledésbe kultúrájuk. Csak segítség kellene... S a beszélgetésekben sűrűn tértek vissza a szavak: „Tessék jönni, mérnök úr... tessék csinálni, kézbe venni... kire számítsifak...” Tapasztalhattam azóta is: nem sajnálja szabad idejét, szervez, irányít, vitatkozik ez ügyben is; érvel és lelkesít. lappén elég pedig a tennivaló a munkahelyen: — Az ötéves terv finisébe értünk, most a legkisebb hiba is súlyos hiányt, csúszást eredményezhet. (S míg erről beszél, a táncpróba egy mozzanata jut eszembe: ...leállítja a táncosokat, megmutatja a hibát: „Látod, mit tesz egy mellélépés? Egy mellélépés — és borul az egész... És nem kell agyonkiabálni, agyonszaladni a táncot lányok, fiúk... A ritmus jöjjön ki szépen. Akkor jó. Másképpen nem jó) .. . — Javában folynak a városban az építkezések, most lesz egyre jobban látható a munkánk. És ez nem kevés izgalommal jár, Ha tévedtünk; ha rosszul ítéltünk meg valamit, az most „megjelenik”, láthatóvá lesz . .. Ebben az évben a lakásépítés a legfontosabb feladatunk. 200-at kell átadnunk; a kórházban nagyon komoly új létesítményeket építünk, s amit talán a legnagyobb izgalommal várunk: hogyan fogadják majd az emberek az úi szlovák iskolát — ez komplex nevelési intézmény lesz —. amelyik ragasztott faszerkezetből készül ... És természetesen már a távolabbi jövő terveivel is foglalkoznunk kell. Amikor még előző este. a későbe nyúló próba után szól váltottunk, arról töprengett: hogy a környéken milyen fontos lenne a folklór gyűjtése, a még élő hagyományok megmentése. S hogy ebben milyen szerepet vállalhat együttese, a Hegyalja. Amelyiknek szintén van közeli-konkrét célkitűzése: az országos minősítésen elérni az „arany 11” fokozatot. Amikor erről beszélt, már lemásoltam azt a levelet, amelyik éppen aznap érkezett egyéb hivatali postájával: „Kedves Főmérnök Elvtársi A Kalocsai Népművészek Színpada évek óta folyamatosan bemutatja hazánk különböző tájegységeinek népművészetét. Főmérnök Elvtárs segítségét kéri osztályunk a soron következő bemutatóhoz, melyre szeretnénk meghívni a következő együtteseket: Karcsa, Pusztafalu. Cigand. Alsóberecki, Nyír. I-Iegyalja, valamint 2—3 népi énekest a sátoraljaújhelyi járásból ...” Biztosan erre az újabb feladatra is szakít időt. S felesége — szintén táncos volt — meg a két gyerek biztos elkíséri Kalocsára is. S együtt lesznek ezen a hét végén is. Mert a ritmusnak szépen ki kell jönnie ... Ténagy József Egészségnevelök fóruma Sárospataki diáknapok Minden páratlan esztendőben kerül sor három megye és három város: Borsod, Hajdú, Szabolcs megye, valamint Budapest, Debrecen és Miskolc város középiskolás diákjainak és szakmunkás- tanulóinak hagyományos, szép tavaszi fesztiváljára, a sárospataki diáknapokra. Az április utolsó és május első két napján megrendezésre kerülő diáknapokra a fiatalok már szorgalmasan készülnek. Az iskolai diáknapokat novemberben—decemberben lebonyolították. A továbbjutók számára január—február folyamán a területi, február 25. és március 15. között pedig a megyei diáknapokon való részvétel következett, illetőleg következik. A megyei—városi versenyek legjobbjai szerepelnek majd a tavaszi sárospataki diáknapok színes, hangulatos fesztivál-műsorán. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően a X. sárospataki diáknapokon is ' hat művészeti ágban mutathatják be tehetségüket a fiatalok. Ezek a következők: 1. Énekkar, kamarakórus. 2. Kamarazenekar, népi zenekar. 3. Néptánc. 4. Diákszínpad. 5. Pol- beat, folk-beat, városi népzene. 6. Vers- és prózamondás. Ezenkívül ötféle pályázati lehetőség közül is választhatnak az érdeklődők: 1. Fotópályázat. 2. Diapályázat. 3. Képző-, iparművészet és népi díszítőművészet. 4. Vers, novella, riport, kritika. 5. Honismereti, azaz helytörténeti és néprajzi pályázat. A diákírók, diákköltők műveiket már január 1-ig elküldték a sárvári Tinódi Gimnázium címére. A honismereti pályamunkáknak január 15-ig kellett beérkezni a KISZ megyei bizottságára. Ugyanide küldendők március 10-ig a képző-, ipar- művészeti és népi díszítőművészeti alkotások. A fotó- és diapályamunkák beküldési határideje március 8. Mindkettőt Pécsre kell küldeni, az előbbieket a Nagy Lajos Gimnázium, az utóbbiakat az 500. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet címére. © • Másnap reggel elutaztam Szczecinből. Megpróbáltam rábeszélni barátomat, Henryk Makarekel, hogy jöjjön velem Varsóba. Nem jött. Még valami dolga volt. Biztosan a Képzőművészeti Főiskola szép hallgatónőjével van randevúja. Megbeszéltük, ha Varsóba érkezik, azonnal felhív. Eltelt két hét. Végre megpillantottam a Marszalkow- ska utcán a Mercedest. Este már csöngött is a telefon. A barátom volt. Az Európa szállóban lakott. Másnap meghívott ebédre. Henio nagyszerű hangulatban volt. Elmesélte, hogy két hétig csatangolt a tengerparton a Képzőművészeti Főiskola szép hallgatónőjével. — Tudod — mondta, — amikor elköszönt tőlem Szczecinben, szegényke sírva fakadt. — Gondolom — bólintottam. — Hány dollárba került ez a kellemes együttlét? — Cinikus vagy. Nagyszerű kislány, nem érdekből tette. Mennyit kellett kérlelnem, hogy fogadjon el tőlem néhány száz dollárt, és vegyen magának érte- valami szép kis emléket. — Olyan kedves és érdek nélküli! — Európában ti rettenetesen gúnyosak vagytok. Senki Tegnap, szerdán délután egészségnevelőknek tartottak fórumot Miskolcon, a Semmelweis Kórház kultúrtermében. A találkozót —, amelyet a Borsod megyei Tanács V. B. egészségügyi osztályának egészségn'evelési csoportja és a Semmelweis Kórházsem hisz a tiszta szerelemben és az érdek nélküli barátságban. — Legalábbis nem egy húszéves lán3' és egy ötvenéves férfi között — vetettem oda. — Biztosíthatlak, hogy igazságtalanul vádolod. Az a néhányszáz dollár, amit rá- kényszerítetlem, jár neki, mint provízió. — Milyen provízió? Miért? — A jó üzletért, amit csináltam. Emlékszel, említettem neked, hogy minden országban muszáj valami jó üzletet csinálnom, hogy legalább az ott-tartózkodás költségeit megkeressem. Akkor nevettél, hogy igen, ahol lehet, de Lengyelországban nem sikerül. Ebéd után bebizonyítom neked, hogy iéRendelöintézet rendezett — dr. Jánvári Anna igazgatófőorvos nyitotta meg. Ezt követően előadások hangzottak el, többek között az egészségnevelés helyzetéről, megyénk egészségügyi hálózatának fontosabb tudnivalóiról, a falusi körzeti orvosok egészségnevelési tapasztalatairól. védték Kerestem, méghozzá sokat. — A cári koronából való briliánst vettél? Henio felnevetett. — Nem mondhatom, hogy magasra értékelsz. Te valóban azt gondolod, hogy engem olyan könnyen át lehet ejteni? Ebéd után mindent elmondok, és megmutatok. Egyelőre lássunk az ebédhez. Kellemes hangulatban költöttük el az ebédet. Amikor a pincér kávét javasolt, Henio kérte, hogy vitesse fel a szobájába. Amikor felmentünk, Henio megvárta, hogy a pincér előkészítsen mindent az asztalra. Csak akkor vette elő a szekrényből a különféle, jobbnál, jobb italokat. Végül is kíváncsiságom felülkerekedett és megkérdeztem: Jerzy ^ Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY
