Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-07 / 31. szám

1979. február 7., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 I A szocialista életmód Kibővített ülést tartott, a megyei pártbizottság A munka, a közéletiség és a családi élet hármas egyse' gének szempontjából vizsgál­ta meg a megyei pártbizott­ság február 5-én tartott ki­bővített ülésén a szocialista életmód fejlesztésével kap­csolatos Borsod megyei fel­adatokat. A témát a párt legfelsőbb fóruma már né­hány évvel ezelőtt a politika rangjára emelte, hiszen a XI. kongresszus is foglalkozott az életmód kérdésével. Öröm­mel tapasztalhatjuk, hogy tudomárIVos kutatóinknak is egyre inkább felkeltette ér­deklődését. De a „miből élünk, hogyan éljürjk?” kér­dése intenzíven foglalkoztat­ja közvéleményünket is. így hát szükségképpen került a téma a megyei pártbizottság napirendjére. Az életmód kérdése Bor­sodban is sokoldalú vizsgáló­dást igényel. Alapvető jelen­tőségű az életmód szempont­jából a szocialista termelési viszonyok uralkodóvá válása és fokozatos erősödése. Bor­sodban a termelőeszközök mintegy 90 százaléka szoci­alista tulajdonban van. Az utóbbi években tovább erő­södött a munkásosztály ve­zető szerepe, koncentráltsága. Jelenleg az aktív keresők 03 százaléka munkás, 9 százalé­ka szövetkezeti paraszt, 21 százaléka értelmiségi és al­kalmazott, s mintegy 2 szá­zalékra tehető a kisáruter- melők, kiskereskedők; szabad foglalkozásúak aránya. Ez a néhány tény már ön­magában is sok ellentmon­dást rejt. Egyet kell tehát értenünk azzal a vélemény­nyel, mely szerint az első és legfontosabb feladatunk ezeknek az ellentmondások­nak a felismerése, illetve el­ismerése. Vagyis bátran szembe kell néznünk az adott tényekkel, mert csak így tudunk változtatni a mostani helyzeten. A pártbizottság úgy ítélte meg, hogy — bár az élet­mód fogalmába az emberi élettevékenység egésze bele­tartozik — nem lenne célra­vezető, ha a téma megközelí­tésénél a teljességre töreked­nénk. Sokkal inkább annak van értelme, ha kiemeljük a szocialista életmód formá­lódásának néhány objektív és szubjektív feltételét és ennek a feltételrendszernek a kere­teihez kapcsolódva a politi­kai szempontból legfontosabb területek helyzetképét, illetve legidőszerűbb feladatait vá­zoljuk fel. Az életmód változásának i kétségtelenül legfontosabb feltétele a társadalom anyagi bázisának fejlődése. Ezért a szocialista életmód a jövő­ben is feltételezi az objektív társadalmi viszonyok továb­bi fejlődését. A szocialista termelési viszonyok tökélete­sítésére. a termelés tervszerű fejlesztésére kell töreked­nünk elsősorban. Meg kell oldanunk számos — jórészt a múltból örökölt — szoci­ális problémát. Feladatunk, a szocialista életmód gazda­sági, szociális és kulturális feltételeinek kiszélesítése, a szocializmusnak, mint politi­kai rendszernek állandó tö­kéletesítése és nem utolsó sorban a szocialista demok­rácia fejlesztése. Életmódunk szubjektív és objektív felté­teleit jól tükrözte az a je­lentés, mely a pártfórum elé került. Ebből — a többi kö­zött megállapítható —, hogy ma még a tudati viszonyok fejletlensége gátolja a szo­cialista életmód kiteljesedé­sét. A tudati változás termé­szetesen nem jön létre spon­tán módon; meg kell terem­teni ennek a megfelelő tár­gyi, és intézményi feltételeit. Tisztázandó egy nagyon fon­tos elvi kérdés is ezzel kap­csolatban: Mennyire szoci­alista mai életmódunk? Nos, objektíve az, hiszen a szoci­alista termelőmód keretei között élünk, ez azonban nem jelenti azt, hogy elju­tottunk már a szocialista életmód megvalósításáig. En­nek az életmódnak alapfelté­tele a munka. Mint ahogy a munka tette emberré az em­bert, úgy az egyre jobb munka teremti meg azt az embertípust is, mely képes új módon — a szocialista társadalom normatívái sze­rint élni. Társadalmunkban jól szervezett, következete­sen véghezvitt munkavégzés­re van szükség, a megfelelő demokratikus keretek között, x A szocialista életmód fej­lesztése komplex feladat, de a meghatározó tényezők kö­zül — a szocializmus építé­sével párhuzamosan — meg­nő a tudati eszmei-politikai kulturális nevelő munka sze­repe, illetve felelőssége. A XI. kongresszus hangsú­lyozta ennek a munkának megnövekedett jelentőségét, a szocialista tudatosság erő­sítésének követelményét. Fontos, hogy minden terüle­ten kritikusan vizsgáljuk meg lehetőségeinket, azok felhasználását, önkritikusan tárjuk fel a munka még meglevő gyengeségeit és nö­veljük az aktív tudatformá­lás szocialista életmódot ala­kító hatását. Vagyis a konk­rét helyzet, konkrét elemzé­sére van szükség. Ebben so­kat segítenek a Nehézipari Műszaki Egyetem életmód­dal kapcsolatos tudományos kutatásai; a pártbizottság in­dokoltnak és szükségesnek tartja a megyében ezek ki­terjesztését. Ugyancsak tá­mogatást érdemel a TIT me­gyei szervezetének rendez­vénysorozata. mely a miskol­ci nyári, egyetem keretei kö­zött vállalta és végzi a szo­cialista életmód témaköré­nek feldolgozását. De sokat tetiet a tömegpolitikai, az agitációs és propagandamun­ka, valamint a tömegtájékoz­tatás is a szocialista életmód fejlesztéséért. A demokratizmusnak kü­lönösen nagy ereje, hatása lehet termelő, társadalomépí­tő tevékenységünkben (meg­vannak ennek a megfelelő fórumai), tudnunk kell azon­ban. hogy a demokratizmus . nemcsak jogokat jelent, ha­nem kötelezettségeket is ró ránk. Arra van tehát szükség, hogy az emberek — az élet minden területén — nemcsak saját lehetőségeiket ismer­jék, hanem „népben, nemzet­ben gondolkodva” munkál­kodjanak jobblétük érdeké­ben. Milyen nálunk a munka társadalmi rangja? — ez a kérdés intenzíven foglalkoz­tatta a megyei pártbizottság kibővített ülésének résztve­vőit. Egyértelműen kiderült, hogy még korántsem tekint­hetjük a munkát a személyi- ' ség sokoldalú megvalósulá­sának eszközeként. Ennek egyik oka az, hogy a teljesít­ményeket nem differenciál­tan honoráljuk. Korábban ezt ,a kérdést tette fel — a magyar társa­dalom kiváló ismerője — Erdei Ferenc egy vitában: „Vajon elegendő kiterjedésű- ek-e. s különösen elég haté­konyak-e a jó munka meg­becsülését kifejező módsze­reink, s vajon kellő hatásuk lehet-e ezeknek a rossz mun­kához fűződő komolyabb kö­vetelmények nélkül?” „Vajon az egyéni — avagy ritkábban csoportos — ju­talmazások, premizálások, ki­tüntetések egész rendszere a szocializmus távolabbi pers­pektívájából. vagy akárcsak a mai gyakorlatból nézve helyes-e?” — tette fel a kér­dést Veres Péter. Ezek a kér­dések ma is aktuálisak. A társadalmi gyakorlat, ezen belül egy-egy munkahely gyakorlata orientál. Hogyan állunk az értékmérőkkel? Sajnos, gyakran ezek nem egységesek még egy üzemen belül sem. Magyarán: olykor a nem-dolgozóknak is (vagy a kevésbé jól dolgozóknak) ugyanúgy fizetünk, mint akik feladataikat becsülete­sen. gondolkodva — „fan­táziával — végzik. Így "ter­mészetes, hogy kevesen érzik az „én csináltam” örömét. Sürgős feladat tehát — mind a bérezésben, mind a pre­mizálásban — az egyenlősdi felszámolása. Csak így vál­hat társadalmunkban belső szükségletté a munka. Egyéb­ként az eléggé el nem ítél­hető fogyasztói szemlélet üti fel a fejét. Nagy szükség van tehát jó példákra (szocialis­ta brigádközösségek) és ezek népszerűsítésére. A példamu­tató közösségeket vonzóbban, színvonalasabban kell bemu­tatni, ábrázolni. Viszont na­gyon fontos, hogy csak azo­kat az efnbereket — időseb­beket és fiatalokat — nép­szerűsítsük, akik valóban rá­szolgáltak az elismerésre. Nincs igazuk azoknak, akik az anyagi ösztönzés fontos­sága mellett az erkölcsi haj­tóerők emlegetését csak frá­zisnak vélik és nem veszik észre az emberben rejlő ér­telmi és érzelmi lehetősége­ket. Ismeretesek a magyar nép­gazdaság egyensúlygondjai, amelyek tulajdonképpen ter­melési gondok. Ezeken csak ugv segíthetünk, ha a mos­taninál sokkal intenzívebbé válik az élet minden terüle­tén a munka, s ha az való­ban becsület dolga lesz. Va­gyis minden munka az egyén önmegvalósulása legyen. Tel­jes egészében csak akkor jö­het ez létre, ha — Marx sza­vaival élve — a termelésben minden ember nemcsak, „mint meghatározott módon idomított természeti erő”, de mint „minden természeti erőt szabályozó” szubjektum is jelen van egyben, ha az em­beri fantáziát, gondolkodást, kezdeményező erőt minél in­tenzívebben igénylő tevé­kenységgé válik a munka. Egyszóval az emberek al­kotó jelenlétére van szük­ség, s éppen ezért nagyon fontos feladat feltárni a szo­cialista közösségekben (a megyében 12 500 szocialista brigád van) rejlő alkotó erőt. Csak így lehet nálunk na­gyobb jólét, így teremtődhet­nek meg a tartalmasabb élet feltételei. Ebben a munkában nagy feladat vár a párt- és állami élet irányítóira, a gazdasági vezetőkre, a .tö­megszervezetekre, s nem utolsósorban a társadalom legkisebb egységére, a csa­ládra is. „A szocialista életmód csak a munka, a közélet és a magánélet harmonikus egységében fejleszthető” — hangsúlyozza a pártbizottság elé került javaslat — „s eb­ben jelentős szerepe van a családnak, mint az egyén és a társadalom közötti legfon­tosabb összekötő kapcsok egyikének”. Mindebből kö­vetkezik, hogy a jövőben — a szocialista életmód tenden­ciáit erősítendő — nagyobb gondot kell fordítani az új­szellemű családi közösségek kialakítására; az emberek személyes gondjaira. Erősí­teni kell a család és az is­kola kapcsolatát is ... Annál is inkább, mert. a ma iskolá­jának szocialista világnézetű, közéleti érdeklődésű elköte­lezett embereket kell nevel­nie, hiszen csak a másokkal való közösségben válik lehe­tővé az egyéniség kiteljese­dése, szabadsága. Progresszív történelmi múltunk vezérlő gondolata — „Hass, alkoss, gyara- píts...” — most is időszerű. TYK-stlípreci :éibsl készül A Kender-Juta új vcgyizsáküzcmc január 26-án megkezdte termelését. Az idén 12 millió vízhatan, tartós zsákot gyárta­nak a TVK polipropilén alapanyagából lölcg exportra. Ké­pünkön: a szövődé. A bérfejlesztésről tanácskoztak az LKM-ben Immár a harmadik fórum tárgyalta a Lenin Kohászati Művekben az 1979. évre szó­ló bérfejlesztést. A január végi műszaki-gazdasági kon­ferenciát és a február 2-i szakszervezeti tanácsülést követően tegnap az operatív végrehajtást végző párt-, szakszervezeti-, KISZ- és gazdasági vezetők, munka­ügyi szakemberek hallgatták meg Sötét Károly gazdasági igazgató tájékoztatóját a bér­fejlesztésekről. az egységes végrehajtásról. A vállalattal szemben tá­masztott hatékonysági köve­telmények, és az 1979. év terveinek figyelembevételé­vel mindkét állománycso­portban 5 százalék bérfej­lesztést irányoztak elő. A keretösszeg közös jellemzője mind a fizikai, mind a nem fizikai állományú dolgozók­nál, hogy az egységesen meg­határozón bérfejlesztésen kí­vül. rendelkezik a kategóriák alsó határának betartásáról és a differenciált felosztás­ról. Mindkettőt az egyéni munkavégzés alapján kell megállapítani úgy, hogy a helyes bérarányok kialakítá­sa mellett a magasabban képzett, többet, jobbat nyúj­tó szakemberek végzett mun­kájuk arányában részesülje­nek bérfejlesztésben. A tanácskozáson jóváha­gyott irányelveknek megfe­lelően a bérfejlesztést január elsejei hatállyal hajtják vég­re, és kifizetésére a februári zárfizetéskor kerül sor. A Csepel Művek nemcsak, a termelésben, hanem az ener­gia-felhasználásban is elsők közé tartozik az országban. A gyáróriás idei energiaköltsé­ge kb. egymilliárd forint. Tervszerű energia-gazdálko­dással, az energiát fogyasztó berendezések fejlesztésével, a vállalatok energia-felhaszná­lásának ellenőrzésével 1979- ben csaknem harminchárom­millió forint értékű energiát kívánnak megtakarítani. A képen: Az erőmű hőkicseré­lő egysége, innen indulnak a fűtővezetékek a Csepel Mű­vek gyáraiba. Szükség van rá! GyöiaölcstermelésüRk reitlszere Tudjuk róla, hogy van, már létezik, nevet kapott, de valahogy elsiklunk felette. Az elvekkel tisztában va­gyunk, s éppen ezért le mer­jük szögezni: szükség van rá, pár év múlva nélküle nem is boldogulunk. És ebben a fogalmazásban benne van; most még igen. Ezek után egy név: Borsodi Gyümölcs­termelési Rendszer. Jó egy éve, hogy megalakult, köz­pontja Sárospatak, gesztor gazdasága a Bodrogközi Ál­lami Gazdaság. Elfogultsággal lehet vádol­ni: (bárkit, akit illet), de ez a rendszer, ez a magasabb termelési szint, körzetre ter­jed ki és nem ágazatra. Ma­gyarán: a megyénkben belü­li gondokat igyekszik megol­dani. Nem fogja át több tu­cat üzemen keresztül az al­matermesztés egészét, ha­nem kiragad egy földrajzi­lag behatárolható vidéket, s azon belül minden gyümölcs­termesztési ágazatot képvi­sel, minden ágazatot tud fej­leszteni. Egy olyan megyé­ben. ahol híres a szomolyai cseresznye, ahol Szabolccsal versenyeznek az almaültet­vények, ahol a kajszibarack országos hírnevet vívott ki, ott tényleg szükség van egy olyan szervezettségre, ame­lyet csak rendszer tud bizto­sítani. Kérdés: miért? Vá­laszol: Rudolf Imre a Bod­rogközi Állami Gazdaság igazgatója: — Mert nemcsak az érté­kesítés, hanem a termelés és a feldolgozás egészére terjed ki. Vagyis átfogja a termelés egészét. Sokan mondják, az almaültetvényekkel addig jóformán nincs gond, amíg meg nem kezdődik a szüret. És itt nem a szervezéssel akadnak problémák, sokkal inkább a megtermett alma értékesítésével. Antikor az egész országban jó az időjá­rás, kedvezőek a feltételek, a nagy terméssel szemben a kereskedelem sokszor zavar­ba kerül, tehetetlen. Hogy lehet ezen segíteni? — Csak hűtőházakkal — érvelt az igazgató. — De, mi­vel beruházási költségei ak­korák, .hogy egy üzem nem bírja saját erőből felépíteni, egyetlen megoldás létezik: az összefogás. A rendszer erre jó lehetőségeket biztosít, hi­szen a meglevő 400 vagonos hűtőházunkat a közeljövő­ben 5500 tonnára tudjuk bő­víteni. Azt is tudjuk, hogy ez a mennyiség nem váltja meg a világot, röviden: nem tudja a rendszergazdaságok gondjait megoldani, ezért el­határoztuk, hogy a megye egy másik körzetében meg egy hűtőtárolót létesítünk. Persze ezek távlati tervek. De egy újonnan megalakuló, tapasztalatokat napjainkban szerző, termelést irányító rendszertől, amelynek csak kilenc tagja van, nem lehet várni, hogy egy megyei szin­tű gondot önmagában meg­szüntessen. Ráadásul akkor, ha egy másik eddig elveszte­getett lehetőséget, jövedel­met teremtő forrásként tud a tagok szolgálatába állítani. Az igazgató: — A minisztériumtól meg­kaptuk az engedélyt egy lé­üzem létesítésére. Ez az ezer vagon almalésűritményt elő­állító „üzemecske”, s amely­hez 45 millió forint hitelt ve­szünk fel, képes lesz arra, hogy a rendszer gazdaságai­ban, az eddig a fa alatt tönkremenő gyümölcsöt hasznosítsa. — Az elmúlt év végén a rendszer beindította a szer­vizszolgáltatást. Lényegében, a gyümölcsösben alkalmazott géphez, mi biztosítjuk az al­katrészellátást. Természete­sen könnyebb lenne, ha egy­forma típusú gépeket kellene ellátnunk, de a jövőben min­denképpen arra törekszünk, hogy a szövetkezetek, gazda­ságok gépparkja tipizált le­gyen. Tavaly viszont már beszereztünk 26 darab pne­umatikus metszőollót, ponto­sabban berendezést, amelyek megkönnyítik a gyümölcsös legfontosabb munkáját, a metszést. Előnye: nők is al­kalmazhatók az eddig ne­héz fizikai munkát kívánó metszésnél. Ennek a rendszernek lé­nyege: a jobb, az eddigiek­től jobb. Tudjuk: sokan ví­vódnak azon, hogy belépje­nek-e, vagy sem. Hogy a tár­gyalások. a rendszer és sok gazdaság között hosszú hó­napok óta tartanak. De mi­nek? A léüzem létesítésének ötletébe több szervezet, vál­lalat, gazdaság belépett, anélkül, hogy termő gyümöl­csöse lenne. Vajon, miért? Ha erre a kérdésre, válaszol­ni tudnának a habozok, ak­kor ... és ezt ne fejezzem be. — kármán —

Next

/
Thumbnails
Contents