Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-28 / 49. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. február 28., szerda Zenei ankét, néhány tanulsággal 1977-ben a Zeneműkiadónál megjelent Strém Kálmán összeállításában egy nagyon érdekes könyv, a szakma, sőt a szélesebb érdeklődők számára: Hol vannak a magyar vonások? címen. A kötet azokat a hozzászólásokat és cikkeket tartalmazta, amelyek a Muzsika c. folyóiratban és más sajtóorgánumokban e tárgyban megjelentek. Karmesterek, zene- pedagógusok, zenekari tagok nyilatkoztak. A kötet összeállítója nagyon sok érdekes és sok munkát kívánó adattal egészítette ki a véleményeket. A zenei életben e lényeges kérdés előtérbe állítása kétségtelenül Strém Kálmán érdeme. Csali1 néhány fontos gondolat a kötetből. Nincsen elég hegedűsünk, sőt vonósunk, (annak ellenére, hogy a magyar. hegedűsiskola világhírű volt). Zenekarainkat muzsikushiány veszélyezteti. A hatékonyság nemcsak a köz- gazdaságtan, hanem a muzsika, a zenei élet törvénye is. A summázat: „Ha a könyvben levő . vitaanyag semm l- képp sem alkalmas zenei eleiünk tolón legégetőbb kérdéseinek megoldására, remélhetőleg hozzá fog járulni a tisztánlátáshoz.” Ezt a vitát folytatta csütörtökön a TIT Kazinczy Klubjában Strém Kálmán vezetésével — aki ma már a Zeneművész Szövetség ügyvezető titkára — egy kis csoport zenepedagógus (a zenei intézmények számához mérten igen mérsékelt számban), rajtuk kívül egy-két zenei szimpatizáns. Strém Kálmán rövid bevezetőjében a mór említett, könyvében megjelenteket állította középpontba. A magyar állam sokat áldoz a művelődésre. szükséges a meglevő értékek gazdaságosabb felhasználása. Helyes-e, hogy a zenei élet és a zeneoktatási intézmények nincsenek egy irányítás alatt? A tanácsok és a főhatóság kapcsolata erősítésre vár. Valóban érdekes, mi több, művelődéspolitikai szempontból fontos kérdések. Ez volt a kiindulás, amelyet szokás szerint folyondár módjára fontak át meg át a hozzászólások, nemegyszer mesz- sze elkanyarodva. De hát állítólag minden út Rómába vezet. A vitában szó esett arról, hogy nem elemezzük zenei eredményeinket: sok a zenét tanuló, de időközben lemorzsolódó tanuló. A zenetanárok nem tanítanak mindig kellő ügyszeretettel és igényességgel, hogy utánpótlás híján mesterséges kereslet áll elő zenekarainknál. A zenészek „társadalmi védettséget” élveznek, s ez nem ösztönzi őket. A vitát most néhány adattal hadd egészítsük ki, vállalva a statisztika sokféle módon értelmezhető voltát. Adataink 1976-ból valók. (Nincsenek frissebbek!) 1976- ban vidéken 1889 hangversenyt tartottak, 1965-ben 990- et. Huszonöt zenekari tag fizetése 1972-ben Miskolcon 2500 forint alatt volt. 1972 és 1976 között az átlagfizetés a miskolci zenekarnál 1200 Ft-tal emelkedett. A zenét tanuló gyermekek száma — Pest megyét kivéve — Borsodban volt a legmagasabb 1976-ban. Csaknem háromezer. Szó esett még a napközi otthon és a zenetanulás ösz- szeegyeztetésének nem köny- nyű voltáról, a hangszerre irányítás nehézségeiről. Felmerült a muzsikusok társadalmi megbecsülése, a szülők felvilágosítása, a hangversenyrendezés decentralizációja, a hangversenybérleti rendszer előnyei, hátrányai, a főiskolai intenzívebb előkészítés a zenetanításra. Ami a zenészek konjunkturális helyzetét illeti, — úgy tűnik, ebben „sajnos” nem állnak egyedül. Jelen gazdasági-társadalmi helyzetünkben van még néhány terület, ahol legalább ennyire „kedvező’ a helyzet. Szép álom lenne a rosszul dolgozó munkást, színvonaltalanul tanító tanárt, rosszul muzsikáló zenészt egyszeriben jobbal felváltani. Bármennyire is szeretnénk, hogy a zenét szerető, tanuló, hallgató tábor növekedjék, sok munka és türelem kell hozzá. És talán az a gyakorlat, amit a Miskolci Szimfonikus Zenekar folytat az iskolai hangversenyek tartásával. De ebben is türelem kívánatos, hiszen az ének-zene szakellátása a leggyengébb iskoláinkban. Hiányoznak tehát az „összekötő” láncszemek. A muzsikusok presztízse a fizetésben nem marad alul más foglalkozást folytatók mellett. Akad még néhány foglalkozás, hivatás, ahol hasonló gond joggal merülhetne fel. Egy ankét eredménye nem mérhető le, de, ha csak egy zeneóra lesz jobb, már akkor is megérte. V. Zalán Irén Magyar színházi napolt Varsód A Vígszínház társulatának vendégjátéka nyitja meg máiéi us elsején a| lengyelországi magyar színházi és zenei napokat E sorozat előadásait. hangversenyeit a magyarországi lengyel színházi és zenei napok viszonzásaként rendezik meg. Varsóban Csurka István: Házmestersirató című művének előadásával mutatkoznak be a vígszínházi művészek, majd Örkény István: Pisti és Hernádi Gyula: Királyi vadászat című művét adják elő. A tíznapos seregszemlén részt vesznek más magyar társulatok, művészek is. A veszprémi Petőfi Színház Varsóban és Jelenia Gorában Slowacki: Mazepá-ját. Mrozek: Emigránsok, és Sütő András: Káin és Ábel című drámáját játssza. A Pécsi Balett koreográfusai Eck Imre és Tóth Sándor — a poznani táncszínházban és operában mutatkoznak be két estén. Esélyek és pontszámok Az idei tanévben megközelítőleg 50 000 diák érettségizik, s ezekben a hetelftien kell eldönteniök, hogy milyen életpályát választanak. Várhatóan — a korábbi évekhez hasonlóan — ebben az évben is a végzettek több mint fele a felsőoktatási intézményekben szeretne továbbtanulni. A tavalyi adatok szerint — a korábban fel nem veitekkel együtt — ösz- szesen 35 697 diák próbálkozott, és közülük 16 000-en kezdhették meg tanulmányaikat az egyetemek, főiskolák nappali tagozatain. Közöttük 3700-an olyanok is, akik egy évvel korábban előfelvételivel biztosították a bejutást. Idén várhatóan hasonló lesz a jelentkezési arány, és a felvételi esélyek sem sokat változnak. Szinte minden felsőoktatási intézménybe több lesz a jelentkező — általában két és félszeres a túljelentkezés —, mint ahányat fel lehet venni, s így a felvételiken a szerzett és hozott pontszámok mellett ismét nagyon nagy szerepe lesz a pályára való alkalmasságnak és a tehetségnek. A korábbi évek, illetve a tavalyi év adatait elemezve egyre nő az érdeklődés a tudományegyetemek iránt, ezeken a legnagyobb a túljelentkezés. Különösen a bölcsészettudományi karon nagy a tolongás. Tavaly például különösen sokan jelentkeztek pszichológia, szociológia szakra, illetve a jogtudományi egyetemekre. Bár tavaly a korábbi évekhez képest valamivel kevesebben jelentkeztek az orvosi egyetemekre, mégis továbbra is csak azok pályáznak sikerrel, akik a felvételi vizsgákon is kiválóan szerepelnek. Az egyes karokra a bejutás esélyei azonban nem egyformák. A SOTE általános orvosi karára például három és félszeres volt a túljelentkezés, ugyanakkor a gyógyszerész és fogorvos karra jelentkezők száma lényegesen kevesebb volt. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen évek óta háromszoros a túljelentkezés, és a bekerüléshez szükséges pontszámhatár 14—16 között mozog. Az ELTE-n a túljelentkezés az állam, és jogtudományi karon négyszeres, a bölcsészkaron ötszörös, a természettudományi karon kétszeres. Ennek megfelelően a bejutáshoz szükséges pontszám legalább 16,5, 17—18,5. illetve 14—16. Szegeden és Debrecenben is hasonlóak a jelentkezési arányok és a felvételhez szükséges minimális pontszámok is azonosak. Kisebb a tolongás a természettudományi karokon, így a Budapesti Műszaki Egyetemen is, ahol másfélkétszeres túljelentkezés mellett 13—17 ponttal be lehet jutni. Biztató esélyek mutatkoznak a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, ahol szintén másfél-kétszeres és a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán is, ahol viszont alig volt az elmúlt években túljelentkezés. Kedvezőbbek az átlagnál a bekerülés esélyei a Pollack Mihály Műszaki Főiskola építőipari- és gépészkarán, illetve az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán is. Nem számít „menőnek” a fiatalok körében, ezért kedvező lehetőségeket kínál az agrár-felsőoktatás. A Debrecenbe jelentkezők például az állagszint teljesítése esel én is bizakodva várhatják na értesítést hozó postást. Az esélyek latolgatásánál, illetve a pontok számolgatásánál külön kell szólni egy nem elhanyagolható tényezőről. Azokról van szó. akiknek elsőre nem sikerült bejutni az egyetemekre és főiskolákra, és akik újra és újra próbálkoznak. Az elmúlt években több alkalommal is készítettek felméréseket az Országos Pedagógiai Kutatóközpontban. azt vizsgálva, hogy mi lett a fel nem vettek sorsa? Kiderült, hogy a megkérdezettek nagy többsége első kudarca utón is tovább akar tanulni. 73,7 százalékuk már a következő évben újra próbálkozik, 17,4 százalékuk későbbre halasztja a próbálkozást, és csak 8.9 százalékuk tett le véglegesen szándékáról. Az új jelentkezőknek tehát a felvételi rutinnal rendelkező társaik konkurenciájával is meg kell küzdeniük. Hogy a választott szak hogyan befolyásolja majd az idei esélyeket, arra vonatkozóan a korábbi évek tapasztalatai alapján készített táblázat alapján következtethetünk. A felmérések szerint a fel nem vettek újrajelentkezése az egyes szakok szerint a következőképpen alakult (százalékban): Újra jelent. Közülük felv. Lemond. szánd. Természettud. kar. 86.7 60 0 Orvostud. egyetem 97.1 51.4 0 Jogtud. egyetem 85.7 23.8 2,9 Közgazd.-tud. egyetem 85,7 35.7 9,6 Műszaki egyetem, főisk. 63.2 42.1 9.2 Agrártud. egyetem 70.7 21,5 10.8 Tanárképző főisk. 62.7 35.8 17.9 Tanító- és óvónőképző 78.8 51,5 9.1 Mindezekről az Oktatási Minisztérium által kiadott tájékoztató részletesebb eligazítást ad, ismertetve a keretszámokat, szakokat, szakpárokat. Egyet azonban e kiadvány nélkül is biztosan tudhatunk; kettesekkel, hármasokkal idén is teljesen célszerűtlen jelentkezni, mert csak egy fájó kudarcélménynyel lesz „gazdagabb” az önkritika nélküli pályázó. Kossuth-i vojnába’” Népzene és nemzetiség „Mikor vótam a DK. NEMCSIK PÁL, a Borsodnádasdi Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, a munkásfolklór kutatója munkásdalok gyűjtése végett, immár hat esztendeje járja Gömör megye falvaif a magyar—szlovák nyelvhatáron. A kétnyelvű településeken a nemzetiségi tudat jegyeit kutatta. Sokakat foglalkoztatott már e téma. többek között Bartókot és Kodályt, vajon mennyi az idegen stíluselem a magyar népzenében, miként érvényesül a magyarság zenei életének hatása a szomszéd népek folklórjában és műzenéjében. Munkúsdal- gyűjtő útjairól mondja dr. Nemesik Pál: — A zenei emlékek az adott társadalmi tudat elemeit is hordozzák. A melo- dikai és ritmikai kölcsönhatások mellett kimutatható az adott korszak emberének társadalmi tudata. Magyar— szlovák viszonylatban ez a zenei élet síkján is szemléltethető, egyrészt a monarchia nemzetiségi politikája, másrészt a szlovák nemzeti mozgalmak tekintetében. A zenei folklór, amely egyre nyitottabbá vált a kapitalizmus korában a város felé, századunkban már nem jelentkezhetett steril formában, konkrét politikai vonatkozások nélkül. Politikai áramlatok eszméi társulnak a zenei hagyomány egyes rétégéivé], A népdal szövege sok esetben lett társadalmi tudatunk alapeleme. Csaknem ezer dal gyűjtése és feldolgozása után adok számot arról, miképpen alakult a magyar—szlovák együttélés a zenei emlékezet tanulsága szerint. — Időben honnan indult el a feldolgozásban? — Szólok az 1848—49-es szabadságharc zenei hagyományairól, a közös hadseregbeli nemzetiségi katonák egzecírozásáról, a nemzetiségi törvények nyomán fellobbanó pánszláv mozgalomról. Bemutatom a magyar és a szlovák betyárballadák rokonvonásait, a magyar népies dalnak a szlovák népzenére gyakorolt hatását, a kivándorló magyar és szlovák munkások dalait és színjátékszerű szokásait. Nem hagyhatom figyelmen kívül az irredenlikus. reví- zionizmus eszméit hordozó dalokat, sem, mert éppen ezeknek az elemzése vezet el a marxista nemzetiségi politika ismérveihez. A munkásmozgalom biztosította keretek között mutatkoznak meg a nemzetiségek integrálódásának jelei, és a folklór a munkásosztály öntudatra ébredését és ezen belül a magyar és szlovák •munkás egymásra utaltságát is tükrözi. Bartókot hajdan a monarchia belső karhatalma gyűitőútiai során nemzetiségi izgatás miatt tartóztatta fel. Ma sem objektív, sem szubjektív tényező nem gátolta gyűjtőmunkámat. A magyar folkloristát a bizalom légköre vette és veszi körül a szocialista szlovák területen. A GYŰJTÖÜT során feldolgozott munkásíolklór- anyag Népzene és nemzetiség címmel kilenc részben hetenként kétszer jelentkezik a Kossuth-adó műsorán. Alcíme a műsornak: Fejezetek a magyar—szlovák nyelvhatár zenei életéből. A kilenc rész, illetve kilenc fejezet közül az első február 28-án 15.10-kor hangzik el a Kos- suth-adón „Mikor vótam a Kossuth-i vojnába’ ” címmel, s ez 1848—1849 zenei emlékeiről szól. Másnap, március elsején a közös hadsereg zenei életéről szóló „Hapták fiúk. doppelrajen. recht um!” című adás hangzik el. majd így követik egymást a heti kétszeri jelentkezések és jutunk el tartalmilag a nemzetiségi kérdésnek a munkásmozgalom dalaiban történő jelentkezéséig. Dr. Nemesik Pál újabb rádiós műsorsorozatára szívesen hívjuk fel olvasóink, az érdeklődő közönség figyelmét. (bin) MÁRCIUS 8-ÁN ^ n 'í#/f A NEMZETKÖZI NŐNAPON KEDVES AJÁNDÉK AZ ÉDESSÉG ot Mtáfea&í dZz(ÍMjAm^kű^eAke(k(?nw Itdddadat itt fátfaxté'tnßtfjvdü-dt' iMtjrkttasu, tvzMurt tocndcAot axt^ahy oc vdAát-ddófart'.
