Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-22 / 44. szám

1979. február 22,, csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 SPORT IKSffSlB SPORT SPORT / ' Járható utak Á tigazolni vagy nevelni? A kérdés komplex problémát ta­kar. Arról van szó ugyanis, hogy az élvonalbeli labda­rúgócsapatok szakvezetése úgy kívánja tartani a szintet, hogy — kedvenc szóhasználatukkal élve — „oldalági erősíté­seket” alkalmaz. Egyszerűbben fogalmazva: átigazol. Olyan .játékosokat szerez meg, akikkel hosszabb távon megoldhatja égető gondjait, s szervesen illeszkednek a szakvezetés csapat­építési elképzeléseibe. Persze, joggal vetődik fel az a kérdés, hogy miért nem nevelnek maguknak ezek a szakosztályok játékosokat, feltét­lenül szükséges-e mások gyengítése? És ezzel érkezünk el a címben jelzett problémához. Vajon természetes dolog-e az ál igazolás, amikor kínálkozik másik járható út is? A válasz ebben az esetben csakis az igen lehet. Elsősorban azért, mert a magyar labdarúgás szervezeti felépítéséből kö­vetkezik, hogy az élvonalban mindössze 18 együttesnek van hely. A többiek alacsonyabb osztályokban kergetik a labdát. Jogos az az igény, mely szerint az NB 1-ben, a legtöbb ked­vezményt, juttatást élvező csapatokban valóban a legügye­sebb, legtehetségesebb labdarúgók kergessék a. labdát. Az ér­veket felesleges lenne sorolni, annyit azért megemlítenénk, hogy a nézőszám és a szurkolói igények egyaránt alátámaszt­ják a fenti megállapítást. A mérkőzések látogatói belépőikért magas színvonalú találkozókat várnak, ezt pedig csakis ki­fogástalan erőnléttel és technikával, valamint taktikai érzék­kel rendelkező játékosok képesek (azok sem mindig) produ­kálni. Felelőtlenség lenne tehát „elkótyavetyélni” meglevő tehetségeinket az alacsonyabb osztályokban. Köztudott, hogy a második, harmadik vonalban szereplő együtteseknek van egyfajta nevelő feladataik. Saját érdekeiken túlmenően szem előtt kell tartaniuk az egyetemes magyar sport, s ezen belül a labdarúgás hazai érdekeit. Persze, vannak, akik csak az előbbire ügyelnek, s mindent elkövetnek a tehetséges játékos eltávozásának megakadályozása érdekében. Szerencsére, el­lenpélda jóval több akad. Mint ahogyan például a közel­múltban a Kazincbarcikai Vegyész vezetői is belátták: a me­gye reprezentáns klubjának, a DVTK-nak jelenlegi helyze­tében nagy szüksége van Szanyóra. A KVSE-t bizonyára ér­zékenyen érintette a veszteség, mégis kiadták, s a kék-sárgák ezzel tulajdonképpen egy új csapat építését kezdték el. Kétségkívül, sokkal hosszadalmasabb és fáradságosabb fel­adat a nevelés. Hiszen apró gyerekkortól figyelnie kell a szakvezetőnek a sportoló ifjú minden rezdülésére, változásá­ra, életkori sajátosságaira. A befektetett időn és anyagiakon kívül roppant felelősségteljes munka ez. Ráadásul gyakori az olyan eset, hogy a saját nevelésű fiatal nem, vagy csak későn kap bizonyítási lehetőséget az első csapatnál. Többnyire a „fakóban” kergetik a labdát, s köztudott, hogy a tartalék­csapat korántsem lélekemelő távlat az ifjak részére. Akikben van becsvágy, azokat nemigen elégíti ki az örökös kettőben való szereplés, s előbb-utóbb megunják, hátat fordítanak a nevelő klubnak. Ezzel pedig kárba vész az a sok éven keresz­tül ráfordított anyagi és szellemi energia, illetve más profi­tál belőle. E zért aztán különös tisztelet és elismerés kell, hogy övez­ze azokat a „kisegyesületeket”, amelyek következetesen járják évek óta útjukat. Sajnos, egyre kisebb a számuk. Az élvonalban „fehér hollónak” számít az FTC-hez hason­lító. a zöld-fehérekre jellemző utat választó klub. Igaz, mond­hatná valaki: könnyű nekik, mert nagy a vonzerő a gyere­kek körében irántuk. Valóban. Csakhogy ezt ki kellett az évek. hosszú során vívniuk. Ezért vannak manapság a töb­bieknél kedvezőbb helyzetben. A bevezetőben jelzett prob­lémakörhöz visszakanyarodva: átigazolás nélkül nem oldható meg nemzetközi szinten is helytálló együttes létrehozása, eteknek az együtteseknek viszont példát kell mulatniuk a nevelésben is. D. L. Röplabda Sima vereség TFSE—MISKOLCI VSC 3:0 (11, 11, 3). Miskolc, NB 1. női. 150 néző. Vezették: Ju­hász és Gallai. Az első játszmában a vas­utasok 3:0-ás előnyre lettek szert, de ezt pillanatok alatt le is adták, s 4:4-nél már együtt volt a két csapat. Ezt követően fej-fej melletti küz­delmet láthattak a nézők, 10:10-ig. Izgalmas volt a já­ték. s néhány pontatlanság miatt a vendégek 14 :ll-re el­húztak. Ekkor szinte pilla­natok alatt szerezték három pontjukat, ugyanazon a mó­don, az úgynevezett tyúklab­dákat követő pontos befeje­zésekből. A második játsz­mában a fővárosiak csak 2:0- ig engedték el a vasutaso­kat, aztán váratlan ejtések­kel 8:2-re fordítottak. A ha­zaiak nyitásokat is hibáztak, nem védtek területet, a játszma vége felé mégis szo­rossá tudták tenni az állást. A harmadikban semmi esé­lyük sem volt, hiszen a TFSE csak néhány nyitásra engedte át a kezdeménye­zést. Erős leütéseikkel szem­ben tehetetlennek bizonyult az egyébként igen tartaléko­sán kiálló vasutas gárda. Jók: Kutas, Fésűs, Bácskai R., illetve Szabóné, Puszta. J 11 ff Huszonhárom esztendeje az új év visszatérő angol könyvújdon- sága a ,.Guinncs Book”, amely a legkülönbözőbb emberi tevé­kenységek csúcseredményeiről, illetve a rekordok gazdáiról szá­mol be, s így természetesen a sporttal is foglalkozik. Az 1979- es kiadású „csúcsok könyve” a közismert sportágak mellett olyan furcsa verscnyszámokkal is foglalkozik. mint a szilva- evés, amelynek eddigi legsikere­sebb művelője egy angol fiatal­ember, aki 74 másodperc alatt 144 érett gyümölcsöt kebelezett be. Ugyancsak angol a sörivás világrekordcrc, bizonyos Peter Dowdeswcll, mindössze 6 má­sodperc kellett neki ahhoz, hogy két liter barna sört „leöntsön”. Az 19J0-es esztendő januárjá­ban indult, s 1916 decemberében pihent csak meg a román Dán Dimitru, aki mindez idő alatt 96 ezer km-t gyalogolt. Az amerikai Plenniel Wigo „csak” egy esz­tendeig „menetelt”, az 1932-es esztendőt szánta a cipőkoptatás­ra, s 12 900 kilométert hagyott maga mögött. A könyv a mai sporthősökkel is foglalkozik. így az olasz Sara Simeonival, a női magasugrás 201 centiméteres világcsúcsának gazdájával, aki —• mint kiderült — 1914-ben akár férfi világrekor­der is lehetett volna. Az NDK világhírű úszónője, Barbara Krause viszont az 55.41 másod- percef eredményével 1960-ban. Kómában akár érmet is nyerhe­tett volna a 100 méteres férfi gyorsúszásban. A hivatásos sportolók közül eddig a legtöbb pénzt — talán nem is nehéz kitalálni — az amerikai Muhammad Ali zsebel­te be. az összeget a könyv szer­zői viszont diszkréten elhallgat­ták. A milliomos Ali azonban sohasem tudta megvalósítani azt, ami 1938-ban honfitársának, Henry Armslrongnak sikerült: az egykori ökölvívócsillag egy esz­tendő leforgása alatt három súlycsoportban is a világbajnoki cím védője volt! Meg a birkózósport szerelme­sei közül is kevesen tudják, hogy William Cobb, a Georgia állambeli Maconból olyan ne­héznek bizonyult, mint három mai nehézsúlyú, ugyanis a mér­leg — ha ráállt — 353 kiló «alatt roskadozott.. . (Aki nem hiszi, járjon utána!) Azt is kevesen találnák el, hogy ki volt a világ eddigi leg­magasabb kosárlabda-játékosa. A 3,95 fontba kerülő, 19 nyelven, 35 millió példányban megjelent könyv erre is választ ad: a kí­nai Mu Tich-csu 2,38 méter ma­gasra nőtt, így aztán a gyűrű alatt nehéz volt útját állni. A „Guinness Book” szereplői között magyar is akad: például Németh Miklós, akinél még sen­ki sem hajította messzebbre a gerelyt. . . Válogatott tornaviadal Miskolcon? iótlásbázisokra van A TOUNASPORT borsodi fejlődésének objektív akadá­lya a létesítményhiány. Sem Miskolcon, sem a megyében nincs kifejezetten olyan tor­nacsarnok, amely csak c sportág művelőinek adna ott­hont. A Miskolci ÉMTE női szakosztálya aránylag jó kö­rülmények között dolgozhat­na a Ságvári utcai általános iskolában, hiszen az intézet tágas teremmel rendelkezik. A „munkások” viszont csak bérlők, így igazodniuk kell a váltott tanításhoz és az eset­leges egyéb rendezvények­hez is. A közeljövő végle­ges megoldással kecsegtet: a Diósgyőri VTK vívói vissza­költöznek a stadionba, a miskolci városi sportcsarnok edzőterme pedig a MÉMTE rendelkezésére áll majd. Az ország egyik legszebb léte­sítményében — köztudott — hétről hétre rangos esemé­nyeket rendeznek, bizonyos tehát, hogy a MÉMTE -női tornászai ott sem dolgozhat­nak majd zavartalanul — mégis előrelépés lesz szá­mukra, ha a jelenlegi albér­letet felcserélik. Sokkal nehezebb helyzet­ben van a DVTK férfi szak­osztálya. A stadion felújított tornatermét rövidesen meg kell osztaniuk a vívókkal. A teltársbérlet” csak átmeneti megoldás és mindenképpen hátrányos a tornaszakosztály szempontjából. Gondot okoz a vasgyáriaknak, hogy a nyolc-tízéves gyerekekkel nem tudnak edzés elölt és után szereket pakolni, a ta­lajszőnyeg és a többi szer rendszeres mozgatása szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a sportolókat. Nehéz lesz a délelőtti edzések ösz- szehangolása is, hiszen iga­zodniuk kell a tanórai kez­désekhez. Hegyi Mátyás, a Magyar Torna Szövetség fő­titkára javasolta a DVTK el­nökségének, hogy készítsenek részletes rajzot a stadion tornaterméről, s keressék az együttes munka lehetőségét. „Pontos időbeosztással és an­nak betartásával, az érdekek kölcsönös figyelembe vételé­vel, valamint az edzések összehangolásával eredmé­nyesen tevékenykedhet mindkét szakosztály!” — hangsúlyozta a szakember, a Borsod megyei Torna Szö­vetség közelmúltban meg­tartott elnökségi értekezle­tén. Egy biztos: a végleges és megnyugtató megoldásig sok türelemre és megértésre lesz szükség. A legjobb tárgyi feltéte­lekkel a Borsodnádasdi Ko­hász SE rendelkezik. Az 1979. február elsején megala­kult szakosztály kitűnő kö­rülmények között dolgozhat — már saját termük is van! Sárospatakon és Kazincbar­cikán sok nehézséggel kell megküzdeniük a sportág hí­veinek. A megyei szövetség célkitűzései között szerepel a leninvárosi és a mezőköves­di lornaélet jelentős fejlesz­tése, s az alapok szélesíté­séből csak profitálhat a sportág. Az előrelépést éveken ke­resztül hátráltatta a Borsod­ban dolgozó edzők közötti személyes ellentét, melynek megszüntetése érdekében a szövetség és a megyei sport- hivatal vezetői határozott lé­péseket tettek. A jövőben a tornasport helyi irányítói biztosítják a szakemberek és bírók továbbképzését, sőt szeretnék a már visszavo­nult versenyzőket is bekap­csolni a vérkeringésbe. Szükség lenne minél több tornaszakos testnevelő „meg­nyerésére”, s arra is, hogy az általános és közép­iskolákban tanító tanárok megkülönböztetett figyelrhet fordítsanak az alapsportág­ra. A testnevelők viszont ép­pen a munkaigényesség mi­att hátráltak meg ... Miskolc évek óta nem adott otthont rangos nem­zetközi tornaviadalnak, pe­dig a városi sportcsarnok al­kalmas lenne egy-egy válo­gatott csapattalálkozó meg­rendezésére. Hegyi Mátyás főtitkár ígéretet tett arra, hogy a Magyar Torna Szö­vetség több nemzetközi ta­lálkozót ad majd Miskolc- nak — erre a sportág nép­szerűsítése érdekében is szükség van. Szeptemberben minden valószínűség szerint a borsodi főváros sportsze­rető közönsége üdvözölheti az NDK—Magyarország női válogatott összecsapáson sze­replőket. Megyénkben éveken át nem tudták megoldani a fiatalok tömegesítését, ezen belül az egyetemes testkul­túra fejlődéséhez sem járul­tak hozzá kellőképpen, ör­vendetes; a megyei szövet­ség vezetése felismerte, hogy kizárólag az óvodás- torna széles alapokra helyezésével lehet előrelépni, megteremt­ve a szakosztályok megfele­lő utánpótlását. A megnö­vekedett követelményeknek viszont csak azok tudnak megfelelni, akik hajlandók az önképzésre, és lelkesen, fáradságot nem ismerve kí­vánnak dolgozni. AZ ÜJ ALAPOK felépíté­sekor elsősorban az iskolák segítségére és támogatására van szükség. Napjainkban a verseny torna hihetetlenül magas szintű, éppen ezért nagy az űr az élvonal és az ! utánpótlás között. A közép­út megtalálása, az együtt — egymásért elv általánosítása most a legfontosabb feladat. Kolodzey Tamás I Naptár 1979. február 22.. csütörtök A nap Kelte 6.39, nyugta 17.17 órakor A hold kelte 2.59, nyugta 12.29 órakor Névnap: Gcrzson Évforduló, Száztizenöt évvel ezelőtt, 1864. február 22-én született és 46 éves korában, 1910-ben halt meg Julcs Rcnard francia re­gény- és drámairó. Időjárás _______ V árható időjárás ma estig: kevés felhő, csapadék nélkül. Eleinte gyenge légmozgás, időnként kissé megélénkülő délke­leti, déli szél. Hajnalban néhány helyen köd. Várható legma­gasabb nappali hőmérséklet 0—plusz 5 fok között. — Elhunyt dr. Szcnási Géza. Hosszan tartó, súlyos beteg­ség következtében február 21-cn Budapesten elhunyt dr. Szénási Géza rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vet, a Magyar Népköztársa­ság volt legfőbb ügyésze. Temetéséről később intéz­kednek. — Téli járási spartakiád döntőre került sor Mezöcsá- ton asztalitenisz és sakk sportágakban. Tizenhárom községből 91-en álltak rajt­hoz. A sakkozóknál Svilla, Dósa és Pelyhe győztek, asz­taliteniszezésben Bankiné, Molnár, illetve az ároktői iérficsapat bizonyult a leg­jobbnak. — Újjáalakult a Borsod me­gyei Kosárlabda Szövetség elnöksége. Papp Gazsi Imre, az MTSH elnöke a követke­ző személyeket bízta meg a szövetségi teendők ellátásá­val1 elnök: Csótai József. El­nökhelyettesek: Mende Má­tyás és Bukta Bertalan. Ta­gok: Héresz Tibor, Karádi Norbert, Szemes Antal és Zákány István. — Két előadás szerepel feb­ruár 21-én a sátoraljaújhelyi városi-járási művelődési köz­pont programjában. Délután 3 órakor File András, a vá­rosi pártbizottság titkára gazdasági rendszerünk új vo­násairól, 6 órai kezdettel pe­dig dr. Szodoray Sándor a korszerű táplálkozásról tart előadást. — A szőlő metszéséről tart előadást a görömbölyi Budai Nagy Antal Művelődési Ház­ban Szabó András kertész- mérnök február 23-án, pén­teken 18 órai kezdettel. A mezőgazdasági könyvhónap keretében megrendezendő előadásra minden kertbará­tot szívesen várnak. — A gyermekek védelméről és jogaiknak érvényesülésé­ről tartanak tudományos konferenciát csütörtökön és pénteken, a Parlament Va­dásztermében. A nemzetkö­zi gyermekév magyarországi programjának keretében tu­dósok, pedagógusok, orvosok, jogászok, művészek, írók, if­júsági és úttörővezetök ve­szik számba a fejlett szocia­lista társadalom építésének jelenlegi időszakában a gyermekekkel és a család­dal kapcsolatos állami, va­lamint társadalmi feladato­kat. — Bács megyében, Tass köz­ség határában, az 51-es szá­mú úton Marjai Sándor 45 éves üzemvezető, tassi lakos személygépkocsival egy út­kereszteződésben összeütkö­zött a táblával védett útvo­nalon szabályosan közlekedő motorkerékpárral. A baleset következtében a motorkerék­pár vezetője, Bécsi Sándor 59 éves nyugdíjas, kiskun- lacházi lakos a helyszínen, felesége, Bécsi Sándorné 51 éves háztartásbeli a kórház­ba szállítás után meghalt. — Hafez Asszad Szíriái ál­lamfő fogadta a Szíriában tartózkodó Czinege Lajos magyar honvédelmi minisz­tert. A megbeszélésen szó volt a két ország közötti együttműködés fejlesztésé­nek kérdéseiről és a Uözel- keleti helyzetről. — Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára, szerdán a Hazafias Népfront budapesti székházában tájé­kozatta a Budapestre akii­re^, iáit külföldi tudósítókat a Hazafias Népfront VI. kongresszusa óta végzett te­vékenységéről és válaszolt a tudósítók kérdéseire. — Nemzetközi labdarúgó- mérkőzésen a Honvéd Papp J. SE gárdája 4:1 (0:1) ará­nyú győzelmet aratott a ju­goszláv Palics együttese el­len. — Pest megye közös gazda­ságai a tavalyinál .25 száza­lékkal több — mintegy 3600 tonna — korai zöldséget ter­mesztenek az idén. A több­ségét a főváros piacain érté­kesítik. A megye zöldségter­melői márciusban kezdik meg a korai saláta és a ka­ralábé, áprilisban pedig a nagyobb melegigényű papri­ka és paradicsom szállítását a piacokra. — Havasi Ferenc, a KB tit­kára kedden a késő esti órákban megérkezett Moszk­vába. A repülőtéren Vlagyi­mir Dolgih, az SZKP KB tit­kára, valamint a Központi Bizottság apparátusának ma­gas rangú képviselői fogad­ták. Jelen volt dr. Szűrös Mátyás, moszkvai magyar nagykövet. — Erdősi Ferencné 55 éves eladó, budapesti lakos a XIII. kerület Váci út és Dráva utca kereszteződésé­nél levő villamosmegállóban egy mozgásban lévő 33-as villamosról leugrott, a kere­kek alá esett és a helyszí­nen meghalt. — A hatvani vásártéren La­katos János 49 éves alkalmi munkás, lőrinci lakos lovas- togattal — amelyet figyel­metlenül hajtott — elütötte Vangó István 71 éves nyug­díjas, hatvani lakost. Vangó a kórházba szállítás után meghalt. — Komárom megyében, a naszályi Duna-völgye Mg. Tsz gt’ébicspuszlai kavicsbá­nyájában Berendi István 38 éves rakodó-gépkezelő, tatai lakos egy rakodógéppel egy vízzel telt gödörbe csúszott és a helyszínen megfulladt. — Több mint 1600 pecsenye- bárányt szállítanak ezen a héten a Lajta-hansági Álla­mi Gazdaságból Angliába és Líbiába. Az elmúlt hetekben is exportáltak már ezer bá­rányt. Húsvétlg a gazdaság 4500 bárányt szállít külföld­re.

Next

/
Thumbnails
Contents