Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-22 / 44. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. február 22., csütörtök Zenei krónika Ifj. Rőczey Ferenc zongoraestje nistagáida szintén élvonalbeli reprezentánsa, szintén a Zeneművészeti Főiskolán tanít. Ifjú Rőczey Ferenc a miskolci Zeneművészeti Szakiskolában Papp Gábor tanár és zeneszerző növendéke volt. jelenleg Szegedi Anikó főiskolai tanár növendéke, a Zeneművészeti Főiskola II. - akadémiai osztályán. Nagyszabású műsorán Bach: toccáta, Beethoven: Op. 22. zongoraszonáta, Kürtösi Elemér modern magyar szerző 3 darabja, s a Brahms Fantásia szerepelt. Műsora szünet nélkül, két órán át tartott; az ifjúság pazarló bőségével ontotta a szebbnél szebb műveket. És — ez az, amit nem szabad — „ráadásként” Schumann hihetetlenül igényes Karneválját és Hacsaturján Toceátáját játszotta. A műsor minden darabja megérdemelné az elemzést, méltatást, talán éppen azért, mert egy minden bizonnyal nagyívű pálya legelején vagyunk, de sajnos nem tehetjük meg. ) Az előadottak alapján úgy tűnik: máris sokoldalú művész, aki a klasszikus, romantikus modern művek kívánta igényeket egyaránt teljesíteni tudja. Előadásmódja korát meghazudtolóan érett. Az iránta érzett szeretetünk és felelősségünk mondatja velünk: a koncertező művésznek nemcsak önmaga teljesítőképességével kell tudni számolnia, hanem a hallgató közönségével is. A hang verseny ezésnek megvannak a maga kialakult, bevált hagyományai, amelyeket nem tanácsos átlépni. A sikeres koncert egyik legfontosabb előfeltétele a lélek és a test frissesége, de ez a közönségre is áll. Időt kell neki engedni, hogy a kapott élményeket magába fogadja. Ifjú Rőczey Ferenc nagyszerűen megoldotta a maratoni műsort, de (mert reméljük, pályája is az lesz) az időbeosztással is meg kell tanulni élni. Példát édesapja adhat. Mindent összevetve egy szép jövő első nagy állomásának lehettünk tanúi. Egyetemi bérlet Az Országos Filharmónia által rendezett Egyetemi bérlet harmadik hangversenyét hallhatták az egyetem díszudvarában az érdeklődők. Nem a szokásos hangversenykép fogadta a hallgatót. A zenekar ugyan frakkban, de a hallgatóság nagyobbrészt az egyetemi előadások után sietve, farmerban, pulóverben töltötte be a hangverseny céljára kijelölt teret. A „hangversenyterem” sem dicsekedhet ideális akusztikai lehetőségekkel, hiszen a ,,Sing-Sing” — ahogy egyetemi nyelven becézik eme fontos helyet, ahol 5 évi kemény munka, tanulás után kapják meg a diplomát —, 4 emelet magasságával még egy Berlioz-igényű monstre zenekart is elnyelne. És mégis van valami ebben a nem konvencionális, farmeres, pulóveres érdeklődő hallgatóságban, ami szívmelegítő. , A közönség élén ott ült az egyetem „magas prezídiuma”, az egyetem rektorával, dékánjaival és néhány professzorral. Mert csak,a példa ereje vonz. Nem elég jó szakembernek lenni, ismerni a gépészet, bányászat, kohászat nem kis tudományát. Ma többre van szükség, sokoldalúan művelt emberekre. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen 2100 hallgató tanul. 78 százalékuk kollégista. A 78 százalék az ország legkülönbözőbb részéből seregük ide, zömében jóval kisebb és szerényebb kulturális lehetőségekből, mint amit Miskolc nyúithat. Az az 5 év tehát, amit az egyetemen eltölt egy hallgató. nemcsak szakmai, hanem általános kulturális gazdagodására is szolgálhat. Természetesen csak. ha él a meglevő lehetőségekkel. A város, amely bőséges látni és hallani valót kínál — csupán néhány buszmegálló. Az egyelem közművelődési bizottsága is mind többet tesz azért, hogy „helyben” is színvonalas kulturális alkalmak legyenek. A 2100 hallgatóból 200 rendelkezik hang verse ily bér] ettél. Országosan a komolyzene-hallgatók aránya 5—10 százalék. Az egyetemi arány tehát nem rosszabb az országosnál. Az Országos Filharmónia hangversenyeinek műsorvá- lasztása és a szerenlők kiválasztása szerencsés. Szinte egyetemista korú tehetségeket léptet fel. S így válik szép igazsággá: mindegy, hogy valaki gépet tervez, ásványt kutat, vezényel, vagy muzsikál: „Jót, s jól — ebben áll a nagy titok”. A hétfő' esti hangversenyen Koncz Tamás vezényelte Brahms: III. szimfóniáját és Dráfy Kálmán adta elő Csajkovszkij: b-moll zongoraversenyét. Gazdaságos és igényes műsorösszeállítás. A müvek hangzását nem különíthetjük el a körülményektől, amely miatt úgy tűnt az egész hangverseny, mint egy gyönyörű festmény, amelyet egy kicsit messzebbről szemlélünk, s így a részletek, a finom részletek kicsit elmosódnak. Koncz Tamás kitűnő érzékére vall, hogy felismerve a hely hangzási adottságait, az adott körülményekhez a legnagyobb mértékben alkalmazkodott, s annak megfelelően engedte érvényesülni a zenekar színhatásait, hangzási arányait. A fiatal karmester elmélyült, biztos művészi ismeretről tett bizonyságot. A zenekar keze alatt, egységesen, hajlékonyán, érzékenyen szólt. A Brahms- szimíónia előadása szép volt, talán a IV. tétel, amely a mű csúcspontja, indult halványabban. A Csajkovszkij- koncert kíséreténél is engedte érvényesülni a szólistái: Dráfy Kálmánt. Eddig ismeretlen név volt, s most kiderült, hogy a zongorairodalom egyik leggyakrabban látszott, de egyik legnehezebb zongoraversenyét — korához képest — nagyszerűen képes előadni. A „b-moll” hatalmas zengésével lenyűgözi a hallgatót. Hibátlan technikát követel a zongoristától és hatásossága sohasem téveszt célt. Dráfy Kálmán ígéretes tehetség, akinek fi- talsága egyelőre a fortékban érvényesül. Egy-két ritmikai pontatlanság még fel-fel tűnik az áradó, temperamentumos iátékban. Legsikeresebb volt a 3. tétel. Tehetséges fiatal zongoristáink szép számmal vannak. Most már csak a még fellelhető „fehér foltokat” kell felkutatni, hogy pódiumho* iuthassanak... Az előadott műveket Balta. Péter zeneiskolai igazgató ismertette. V. Zalán Irén A Művészeti és Propaganda Iroda — amelynek értékes tevékenysége egyszer külön összegzést érdemelne — rendezte nemrégiben a most már „id.” Rőczey Ferenc 25 éves tanári és művészi működésének nagy sikerű jubileumi hangversenyét. A minap pedig a „fiú”, a máris nagy ígéretű, ifj. Rőczey Ferenc mutatkozott be. A város jelenleg legkitűnőbb hangversenyzongoráját a Kossuth utéa 11. szám alatti nagyteremben az érdeklődök, hallgatók sokasága ülte körül, tanúsítva a szeretetteljes érdeklődést az ifjú zongoraművész iránt, akinek „főpróba” volt ez a koncert a Budapesten tartott nagy bemutatkozás előtt. (Február 20-án tartotta első önálló hangversenyét a Zeneművészeti Főiskola nagytermében.) I A szinte családias hangulatú estet Bócz Sándor vezette be, s minden résztvevőn érződött a biztató várakozás. A szinte törékenynek látszó, ifjú művészben van fizikai erő. Művészi felkészültsége, virtuóz hangszerkészsége, zenei kifejező ereje, gazdag hangzás- és színvilága, formakészsége és felmutatott teljesítménye alapján a legszebb jövő állhat elölte. Így ő lehet immár a harmadik zongorista-jcles- ség, akit Miskolc a magyar zenei életnek ad. Ügy tűnik, még nem is régen volt, amikor Szűcs Lóránd ugyanilyen fiatalon, szőkén állt előttünk. Ma a Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető tanára, országos és nemzetközi hírű művész. S Falvai Sándor, a fiatal magyar piaNégy új filmet kínálnak napjainkban a bemutatómozik. Ezeknek egyike a Mama. élek! című színes NDK film — amelyből előzetesként fentebb mutatunk be egy kockát —, s amely négy német katonáról szól, akik a második világháború idején a szovjet hadseregben harcoltak. Ugyancsak előzetes tájékoztatásként említjük Az inspektor küldetése című szovjet filmet, amely napjainkban játszódó bűnügyi történet. Két további filmmel részletesebben foglalkozunk. * Ha a néző a plakáton azt a címet olvassa, hogy Zsaru, s azt is olvassa, hogy francia—olasz film. ráadásul a főszereplő Alain Delon, természetszerűen tudja, hogy krimit fog látni. Nos. ebben a filmben, amelyet egyébként Jean-Pierre Melville írt és rendezett, valóban találkozunk a bűnügyi filmek soksok kellékével, motívumával. Már az első képsorokban roppant izgalmasan bemutatott bankrablást látunk, lövöldözéssel. hogy aztán később teljesen el terelődjék a figyelem, mert hisz kábítószeres bűnözőkkel akad dolga a felügyelőnek, akit ez alkalommal Alain Delon személyesít meg. Jóllehet, a' címben is a zsaru szerepel. a főszereplő mégis háttérbe szorul, ami bűnügyi filmeknél nemcsak ritkaság, de nem is jó. Figyelmünket sokkal inkább maga a bűnözés köti le. olyannyira, hogy a helikonteres vonatrablásnál már-már a. bűnözőért izgulunk. hogy sértetlenül jusson vissza a helikopterre. Egvéb- ként is a nyomozást besúgók és jól irányzott pofonok segítik. Kevés szellemi izgalmi ad a nézőnek ez a film. zajhatásokkal kíván helyette sokkolni, helyenként már az elviselhetetlenségig fokozva a. decibelek erősségét. Igencsak középszerű bűnügyi történet, mire hazaérünk a moziból, elfeledjük. Mintha e héten a vonalzajos filmek időszaka lenne, a Zsófia című lengyel film — írója és rendezője Ryszard Czekala —, amelyet a film- baráti klubokban vetítenek, ugyancsak vonatzakatolással idegesít. Igaz. csak a film vége felé, mert úgy kétharmadáig szinte hangtalanul ballag a cselekmény. Igen, ballag, vagy cammog, hiszen szinte nem történik semmi és a kevéske történés is jóformán szavak nélkül pereg. Zsófia az öregek állami otthonában élő idős hölgy, aki kis pénzét gyűjtögeti, hogy karácsonykor meglátogathassa a lányát és annak családját, de nagyon hamar kitűnik, ő csak zavar ebben az együttesben. így csendben eltávozik. Egy ismeretlen vasúti vendéglőben tölti a karácsony estét, majd a vonaton szétosztogatja mindenét. és elviszi a vonat valahová. Eltűnik előlünk. Tagadhatatlan, nálunk is előadódik. hogy az új otthonhoz jutott fiatalokat már zavarja az idős hozzátartozó. úgy látszik, a lengyeleknél is így van. Ezt a gondot próbálta megfogalmazni halk szűkszavúsággal ez a film. de a visszafogottsága és drá- maisága unalomba váltott. S hovatovább érdektelenné vált a ’ néző számára Zsófia sorsa. <bm) Ma este 7 órakor a Miskolci Nemzeti Színházban vendégszerepei a Berlini Állami Operaház balettegyüttese. A vendégjátékra a hazánkban rendezett kortórs balettművészeti találkozó keretében kerül sor. A magyar kulturális kormányzat kezdeményező szerepet vállalt a kortárs ba'ettmüvészet megismertetésében, amikor meghívta a szocialista országok művészegyütteseit (a találkozó február 19-től 28-ig tart), hogy minél frissebb keletű ismereteink legyenek a különböző országok művészeti törekvéseiről. Miskolcon a Német Demokratikus Köztársaság első zenés színházának balettje szerepel. A társulat egyre jelentősebb szerepet tölt be nemcsak a német nyelvterületen, hanem az európai tánckultúra egészében is. Magyarországi fellépésére az együttes vendégkoreográfusok müveivel nevezett be. Képünkön: részlet a Négy vérmérséklet című kompozícióból. Vendégeknek Műteremlakás Sárospatakon Műteremlakást létesít Sárospatak város Tanácsa a Domján-gyűjteménnyel ösz- szefüggően. Erre a célra a múlt század elején épített Imre-kastélyt alakítják át, amelyet különös alakja miatt régóta „bagolyvárnak” neveznek a patakiak. A tanács lehetővé kívánja tenni, hogy a várossal kapcsolatot tartó képzőművészek — így az Észak-Amerikában élő Dómján József is — alkotó munkában bizonyos időt Sárospatakon tölthessenek. Nézőtéri meditáció A Zsaru < meg Zsófia 75 eve szüleied Nagy István romániai magyar író Hetvenöt éve, 1904. február 22-én született Nagy István romániai magyar iró, a két világháború közötti erdélyi munkásmozgalom kiemelkedő ■ személyisége. Tollát a munkásmozgalom érdekébe állította, már első regénye is (Földi Jánost bekapta a város) a városi proletár és a paraszt érdekazonosságát hirdette. A világháború előtt kapcsolatot talált a magyarországi baloldali mozgalmakkal. írásai egyre ismertebbek — és elismertek hazánkban is: írói munkásságáért magas román és magyar állami kitüntetésben ré- szcsült.
