Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-16 / 39. szám
1979. féfcruór T6., péntek 6SZAK-MAGYARORSZÄG 3 Energia. Néhány évtizede csupán a műszakiak aktiv szókincsében élt e szó. Aztán kezdtük megtanulni az értelmét, a műszaki értelemben, vett jelentését. A későbbiekben újabb változatával ismerkedhettünk: energiatakarékosság. Alig figyeltünk a szó jelentőségére, hiszen távoli földrészek, távoli országok gondjait fedte a szóösszetétel. És hirtelen ocsúdnunk kellett: egyik napról a másikra a mi mindennapjaink gondjainak neto- • vábbját kezdte jelenteni a kifejezés. Ma már ismerjük a szó jelentését, ám még mindig úgy hisszük, ennek a szónak a felszólító módja sok más emberre vonatkozik — csak ránk nem. Pontosabban: nem éreztünk még rá a kifejezés ízére, nem érezzük a jelentőségét. Vályi Bélával, az Észak - magyarországi Áramszolgáltató Vállalat üzemviteli főosztályának vezetőjével a napi tennivalókról beszélgetünk. Mindenekelőtt azonban a takarékosságot. szükségessé tevő okokról esik szó— Mindenki tudja, hogy energiahordozókban szegény ország vagyunk. Ha önmagunkra lennénk utalva, nem tudnánk fedezni az ország villamosenergia-szükség- Jetét. Kevés lenne ehhez az ország 13 nagy és néhány kisebb, kapcsolódó erőműve. Ám, ha lenne is elég szenünk, akkor sem bírná az ország gazdasági ereje, hogy annyi erőművet építsünk, amennyire szükségünk van. A beruházás drága. Egy kilowatt villamos energia előállításához 80—100 ezer forint értékű beruházás szükséges. A KGST-országok egyesített energiarendszeréből élünk. Ez biztonságot ad, csakhogy ez a rendszer sem bír lei mindent, ez a készlet is véges. Ennek bizonyságául kaptunk is már némi ízelítőt. — Mikor, miképp? — Januárban, amikor Eu- rópa-szerte a legzordabb volt a tél. Energiahiány lépett fel a rendszerben. Mezőkövesd térségében automatikusan kikapcsolt a transzformátor, félórás áramszünet volt. A rendszer prágai diszpécserszolgálata jelezte hogy. csökken, fogy az energia- Ezek után újabb és újabb erőművek fagytak be az északi országokban. Ez volt az az időszak, amikor Lengyelországban, Csehszlovákiában szünetelt a tanítás is az iskolákban. — Ilyenkor mi a teendő? — Bekapcsoltuk a tartalék kapacitásokat és valamennyi ország elrendelte az energia- korlátozást. Országonként változik ennek a mikéntje. Nálunk 2(1 éve nem fordult elő hasonló, most rákényszerültünk. Mi az ipari üzemektől vontunk meg bizonyos mennyiséget, a Okosság egyelőre semmit sem érzékel a korlátozásból. — Másutt hogyan intézkedtek? — Az NDK például a kisfogyasztóknál kezdi a korlátozási. Ennek többféle módját alkalmazzák. Például: megszakítja műsorát a televízió és a bemondó felhívja a lakosságot hogy mindenki kajicsoljon ki a akásában egv-egy elektromos Készüléket. És mindenki engedelmeskedik! — Mi történne, ha valamely ország megtagadná a takarékosságot? — Ilyen a gyakorlatban nem fordul elő, éppen az egymásra utaltság miatt. De ha megtörténnék. szétesne a rendszer, amelynek újraépítése tetemes összegeket és igen hosszú időt igényelne. A híres New York-i áramszünetnél erről volt szó— Tudjuk, hogy időközben elkészült a 750 kilovoltos távvezeték. Mit jelent ez a számunkra ? — Sokat javított a rendszeren. Egy energiarendszer ugyanis annál stabilabb, rugalmasabb. minél nagyobb. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ma már rózsás a helyzet. A takarékoskodásról belátható időn belül nem szabad lemondanunk, sőt: a spórolás minden módját meg kell találnunk. A helyzet az. hogy az utóbbi években túlságosan „elszaladtunk” a villamosenergia- fogyasztásban. Az nem sokat mond, hogy az EMÁSZ tavaly 5 milliárd 130 millió kilowattóra energiát értékesített. de az már szemléletesebb, hogy 1960-tól 1978-ig 166-ról 067 megawattra növekedett a csúcsterhelés. Energiagazdálkodási hiányosságokat tükröz viszont, hogy 1976-tól romlik a villamos energia kihasználtsága. — Az a gond, hogy az ipari üzemek többségének önköltségében kis hányadot képvisel, kis szerep jut az energiának. Így van ez a Borsodi Szénbányák Vállalatnál, a Lenin Kohászati Műveknél és sok más helyen. Olyan üzemeket is sorolhatnák persze, így a vegyi üzemeket, a kriptongyú- rat, ahol az energiahordozók jelentős tételként szerepelnek az önköltségben. Nagyon sok energiát tudnánk megtakarítani, ha energianormákat dolgoznánk ki mindenütt. Nem is a jó szándék hiányáról, hanem a megfelelő ösztönzők hiányáról van szó — vélekedik a főosztály- vezető— Mit ajánl, milyen takarékossági formákat javasol a lakosságnak? — Az életszínvonal emelkedése hozta magával, hogy egyre több háztartási gépet, készüléket használunk. Ennek csak örülnünk lehet. Az egy főre jutó villamosener- gia-felhasználás tükrözi a lakosság életmódját, anyagi helyzetét. Kérésünk, áram- szolgáltatóknak az, hogy a családok vegyék figyelembe: a reggeli és esti csúcsidő- szakban már nem lehet tovább fokozni a teljesítményt, tehát igyekezzenek a nap más óráira programozni a készülékek üzemeltetését. Kérésünk nem túl nagy, hiszen tudjuk, hogy az alapvető háztartási munkák ezek. re az órákra esnek. Mi csak annyit kérünk, hogy lehetőleg ne eg.yidőben üzemeltessék az automata mosógépet, a porszívót, a televíziót, a kávéfőzőt és a kvarclámpát .. De ez nem elsősorban a mi vállalatunk, hanem az egész népgazdaság, a társadalom érdeke is. — Mennyi Borsodban az egy főre, pontosabban az egy kisfogyasztóra jutó villamos energia mennyisége? — Az egy kisfogyasztóra jutó országos átlag 1250— 1300 kilowattóra évente. A megyében ennél kevesebbet, 982 kilowattórát igényeltek tavaly. Ennek háttere az, hogy megyénkben sok a távfűtéses, a „melegvizes” lakás. tehát a £űtésre és a vízmelegítésre kevesebben igényelnek villamos energiát. S ha már az összkomfort és a jó mód fokmérőjeként használjuk a villamosener- gia-fogyasztást, nem hallgathatunk el egy érdekes adatot. Az azonos komfortfokozatú Kazincbarcika és Le- ninváros között óriási. 573 kilowattóra u különbség: ennyivel többel fogyaszt egy kazincbarcikai kisfogyasztó Ám nem hinnénk, hogy ez az életszínvonalbeli különbségből fakad. Inkább úgy gondoljuk: takarékosabbak a leninvárosiak. Lévay Györgyi Tíz évre szóló licencszer- zódést kötött a MGGÜRT es a Szerszámgépipari Műve,; a müncheni Knorr Bremse GmbH. céggel közúti járművek, elsősorban autóbuszok sűrített levegővel működő fékberendezéseinek, illetve fékrendszereinek gyártási és értékesítési jogára, a nyugatnémet licenc a'ap.ián gyártott fékeket egyrészt magyar haszonjármű vekbe szerelik majd be, másrészt a szerződés lehetővé teszi a berendezések exportját a világ számos országába. A licencszerződés a szakemberek szerint jelentősen hozzájárul a magyar autóbuszok további műszaki fejlesztéséhez. ■ 1 iölil minőségű papírért A miskolci papírgyárban az elmúlt év végétől február elejéig energiazavarokkal küszködtek a gyár dolgozói. A csökkentett gőzmennyiség már nem volt elegendő a gyár termelési kapacitásának fenntartására. \ Ez a tény azt jelenti, hogy mintegy 700 tön na papírral kevesebbel állítottak elő a tervezettnél, ami 2 millió forintos árbevételveszteséget, okozott. Január végétől az energiaellátásban mutatkozó zavarok megszűntek. A gyár kollektívája most már minden erővel az évi célkitűzések megvalósításán fárad«zik. Itt is a minőség került, előtérbe. Ennek javítása érdekében felülvizsgálták a gyártástechnológiai folyamatokat, az alapanyag-fogadástól a végtermék-ellenőrzésig. A vizsgálat eredményeként, ahol szükséges, szigorítanak a feltételeken, megszilárdítják a technológiai fegyelmetMjndjg büszkeséggel K fedezi fel az \ ember külföldön járva -a magyar Ikarus autóbuszokat, akár a Krím-félsziget üdülőhelyein vagy Irkutszkban és Novoszibirszkben, akár a Közel-Keleten, Teheránban, akár Kubában vagy az afrikai országokban. Az utóbbi 20 évben a között járműgyártás iparunk legerőteljesebben fejlődő ágazata lett- Mivel az autóbusz nálunk is és külföldön is számos más vállalat által gyártott fődarabból, alkatrészekből és különféle szerelvényekből „áll össze”, tehát a járműgyártásnak több száz szakma ég üzem termel és szállít., a végtermék átfogó képet ad az ország gépipari fejlettségéről és technológiai színvonaláról. A járműgyártóiparnak kiváló minőségű acélra, nagy teljesítményű motorokra, korszerű elektromos és más berendezésekre van szüksége. Ezért nem alaptalan a közgazdászok álláspontja: egy ország fejlettségi szintjét kézzelfoghatóan a járműgyárak kapuin kigördülő kés^ermék mutatja be. Autóbuszgyártásunk a magyar autóipar jelentős hagyományainak a folytatója. Nagyüzemi gyártás a felszabadulásig nem alakult ki, évente csupán mintegy 130 autóbusz készült az Ikarus- gyár elődjében. Az Ikarus- gyár 1947-ben kezdte el az autóbuszgyártást, a késztermékekben ekkoriban naponta csak egy készült el. Csak az 1948-as államosítás után kerülhetett sor arra az összpontosításra, amit a közúti közlekedés gyors fejlődése sürgetett. 1962-ben alakult kj a közúti járműgyártás fejlesztési koncepciója. Ebben az is közrejátszott, hogy a KGST a nagy befogadóképességű autóbuszgyártást hazánkra ruházta. De fontos volt a Szovjetunióval az ösz- szehangolt iparfejlesztés céljából kötött megállapodás is. 1969-től kormányprogram lett a közúti járműgyártás fejlesztése, ami gépiparunk szerkezeti ' átalakításának döntő tényezőjévé vált. Az Ikarus-gyár jelentősen kibővült, vidéki telepei jöttek létre, hazai és külföldi üzemekkel kooperációra lépett. Miután világszerte előtérbe került a tömegközlekedés korszerűsítése, járműiparunk számolhat azzal, hogy tovább nő az érdeklődés a magyar autóbuszok iránt a nemzetközi piacon- Nyilvánvalóan azonban csak állandóan javuló minőséggel maradhat a gyár terméke versenyképes. Az eddigi eredmények jók. Az Ikarus 200-as típusú autóbuszcsalád tagjai az évek során sok aranyérmet hoztak el a nemzetközi kiállításokról. Képünkön: az Ikarus 256 típusú luxuskivitelű, légkondicionált autóbusz a plovdivi vásáron. A magyar autóbusz itt is elnyerte a vásár aranyérmét Amikor az esztergályos milliméteres tűréssel gyárt munkadarabot, elegendő, ha tolómérővel ellenőrzi a pontosságot. Ha azonbaan ugyanez a munkás egy sokkal precízebb alkatrészt esztergál, akkor már műszert, mikrométert kell használnia a méréshez. A hasonlattal jól jellemezhetjük a vállalati belső ellenőrökre háruló tevékenység változását is. A hibák, tévedések. a szándékos szabály- és törvénysértések felderítésére hivatott vállalati fejügyeleti és belső ellenőrzési rendszer továbbfejlesztésére hozott határozatot a Minisztertanács az elmúlt ev közepén. — Az élet diktál, a vállalatoknak alkalmazkodniuk kell a körülményekhez — mondja Rozsnaiszky Nándor, a Diósgyőri Gépgyár belső ellenőrzési osztályának vezetője. — Manapság csak az a termelőegység érvényesülhet, vívhat ki magasabb pozíciót a piacén, ahol a hatékonyság fokozását, a minőség .javítását tűzik célul. Mj például új termékek gyártását tervezzük. s ez magasabb technológiát, körültekintőbb szervezettséget igényel. A fel idat teljesítése nem képzelhető el az ellenőrzés korszerűsítése nélkül. Az ismert gépgyárban jelenleg huszonhatan dolgoznak a vállalati belső ellenőrzésen- Az osztály három részlegből áll: leltározási, bérellenőrzési és revizori csoportból. A leltározók évente kétszer ellenőrzik a gyár mintegy 700 millió forintos készletét. A bérellenörök évente két alkalommal kötelesek felülvizsgálni, hogy a dolgozók fizetése megíelel-e a kollektív szerződésben foglaltaknak. A pénzügyi, számviteli csoport tagjai, ismertebb nevükön a revizorok a vállalat pénzügyi, gazdasági apparátusának munkáját vizsgálják. A DIGÉP belső ellenőrzési osztálya jól látja el a feladatát az említett területeken. A műszaki-termelési feladatok ellenőrzésénél viszont nem tudnak kellően átfogó munkát végezni. Erre ugyanis eddig nem volt szükség, s nincsenek hozzá megfelelő szakemberek. A Kohó. és Gépipari Minisztérium megbízásából az elmúlt évben például megvizsgálták egyes helyeken a termelés műszaki előkészítettségét, ellenőrizték a technológiai fegyelem, illetve a munkarend betartását, felmérték az élőmunkával való gazdálkodást. A vizsgálatokhoz más osztályokról kellett „kölcsönkérni” szakembereket, akik bizony nem szívesen vállalták a munkát, hiszen lehetséges, hogy az ellenőrzendő gyáregység vezetőinek közeli munkatársai voltak. — Ezek az ellenőrzések így tulajdonképpen csak részben érték el a céljukat — magyarázza Rozsnaiszky Nándor. — Feltártuk ugyan a hiányosságokat, de a miértre nem tudtunk rámutatni, s ezért az intézkedések sem lehettek kielégílőek. A pót- és normaórák ellenőrzésénél például láttuk, hogy túllépés van, de az okok megállapításánál már meg kellett elégednünk a helybeli gazdaságvezetők véleményével. A minisztertanácsi határozat nyomán a KGM elrendelte: „a gazdálkodó szervek a belső ellenőrzési Ivánkájukban különös figyelmet fordítsanak a törvényes munkarend és a technológiai fegyelem betartásának ''észlelés vizsgálatára, s hozzanak intézkedéseket a hibák, a hiányosságok felszámolására”- Külön felhívták a DIGÉP vezérigazgatójának figyelmét néhány olyan témára, amelyekhez fontos népgazdasági és vállalati érdekek fűződnek. Ilyenek például: „a tőkés export növelése érdekében hozott vállalati intézkedések végrehajtásának. a minőségszabályozás rendszerének, a kooperációs kötelezettségek teljesítésének, a termelőberendezések kapacitása kihasználásának, a társadalmi tulajdon védelmének ellenőrzése”. A vizsgálatok elvégzése természetesen megköveteli a belső ellenőrzés műszaki részének előtérbe helyezését. Régi igény teljesül ezáltal, s csak így válik teljessé a vállalati belső ellenőrzés munkája. Az osztályvezető három alternatívát dogozott ki a fejlesztésre, s ezekben megjelölte a szükséges tárgyi és személyi feltételeket. Á létszámot 7—10 fővel növelik majd, s a vállalattól kapnak kiváló műszaki szakembereket. Tervezik a készletellenőrzési csoport munkájánál: korszerűsítését is. A változtatásokra előreláthatóan az első negyedév végén kerül sor. — Az ellenőrzési osztály a jövőben tehát nemcsak azt vizsgálja, hogy a vállalat a gazdasági tevékenységet a jogszabályokon belül végzi-e, hanem a gyár alaptevékenységére vonatkozóan is megfelelő információkat ad a magasabb szervezettség eléréséhez. A belső elenőrzés ezután már valóban a vállalat termelésének, életének érzékeny szeizmográfja lesz. s tájékoztató rendszerével nagyban elősegíti a vezér- igazgatót döntéseinek meghozatalában. A gyár vezetői igénylik a munkánkat, hiszen a cél azonos: magasabb gazdasági eredményeket elérni a DIGÉP-ben — mondja befejezésül Rozsnaiszky Nándor. Kolaj László
