Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-15 / 38. szám

1979. február 15., csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Beszélgetés Tasnádi Emillel, az Országos Találmányi Hivatal elnökével

Hosszú és meglehetősen éles hcingú viták, már-inár az egész újitómozgalmat eiparentáló aggályoskodások és egy valóban aggodalomra okot adó mélypont után némileg megnyugodtak a kedélyek, évről évre emelkedik a benyújtott és hasznosított újitások száma. Egyszóval, úgy látszik, rendbejöttek a dolgok. De: valóban rendbejöttek? így indult a beszélgetésünk Tasnádi Emillel, az Országos Találmányi Hivatal elnökével.

— Való igaz, évről évre körülbelül 3—4 százalékkal több a benyújtott és elfogadott, illetve hasznosított újítások száma. Két éve, az újításokból származó gazdasági haszon — a tiszta haszon — 5 százalékkal növelte a vállalatok nyereségét, s hasonló adat várható 1978-ra is. S maradva még néhány mondat erejéig a számoknál: minden 100 munkavállaló közül nyolcán, kilencen valamilyen módon részt vesznek az újítómozgalomban; ezen belül a műszakiak aránya 30 százalékra tehető. A fizikai munkások aránya kedvezőtlenebb, mindössze 7 százalék. S még egy örvendetes adat: az újítómozga- lomban tevékenykedők 60— 70 százaléka szocialista brigádok tagja.

— Száz munkavállaló közül nyolcán, kilencen.., Nem kevés ez?

— A tulajdonképpeni kérdésre majd még térjünk vissza. Az adat átlagos arányt jelez, ágazatonként persze jelentős a differencia. A kohó- és gépiparban ugyanez a szám 20 százalék, de például a belkereskedelemben hiába is remélnénk a jelenlegi 3—4 százaléknál lényegesen magasabb arányt; az ágazat technikai felszereltsége, és sok egyéb körülmény érthetővé teszi, hogy itt nincs olyan sok lehetőség az újításra ... Ami viszont elgondolkodtató: az egyre inkább iparosodé mezőgazdaságban, jelesül a tsz-ekben, az állami gazdaságokban bizony nagyon alacsony színvonalú az újítómozgalom.

— Aligha kell külön és hosszasan bizonygatni, hogy az újítói tevékenységnek milyen fontos szerepe van a népgazdaságban; különösen manapság, amikor a gazdaságfejlesztés legfontosabb hatóereje ... mondjuk így: lenne ... a 'racionalizálás, a lehetőség monstre beruházások nélküli műszaki, technológiai fejlesztés, a létszámnövelés nélküli termelésbővítés, egyszóval a lehetséges tartalékok felkutatása és hasznosítása.

— Lehetőségei nlt érzékeltetésére mondom: az NDK- ban, figyelembe véve az ország lakosságút, a foglalkoztatottak számát, az ország gazdasági fejlettségét, a gazdasági egységek számát, s egy sor egyéb jellemzőt, s mindezt egybevet 'e a Magyarországon jelenleg ismert mutatókkal, évente körülbelül 300 ezer körül kellene mozognia a benyújtott újítások számának, tehát kb. háromszor annyinak, mint nálunk. De az NDK-ban évente 900 ezer újítást dolgoznak ki és nyújtanak be. s ennek megfelelően lényegesen magasabb — mintegy 600 ezer — az elfogadott és hasznosított újítások száma is. Ez a hazánkban hasznosított 70 ezer újításhoz képest lényegesen nagyobb és jobb eredmény. A példával csak azt akartam jelezni, hogy az említett 3—4 százalékos növekedés ellenére tincs semmi okunk az elégedettségre. mert a lehetőségeink ennél sokkal nagyobbak. A népgazdaság, ha úgy tetszik az áll am vezetés igen magas igényeket állított az újítómozgalom elé. Ezek az igények, konkret módon az ismert gazdasági tennivalókban fogalmazódnak meg: technikai fejlesztés, a termékszerkezet átalakítása, a versenyképesség és hadd ne soroljam tovább. Ezek az igények azonban csak akkor lehetnek kielégítve, ha a vállalatok határozottan, fegyelmezetten végrehajtják a számukra megszabott feladatokat, és fordulat történik az újítómozgalmat segítő munkájukban.

— ... s egyóltalón abban, hogy komolyan veszik- e oz újítómozgalmot, gazdasági, sőt: gazdaságossági tényezőként értékelik-e az újítók munkáját.

— Pontosan! Az újítómozgalom jelenlegi fejlődési üteme még nem mutat arra, hogy a vállalatoknál az újítómozgalom értékelése, kezelése tekintetében végbement volna a szükséges szemléletbeli változás. Számítunk arra, hogy már ez évben, jelentősebb mértékben pedig jövőre kedvező fordulat történik.

,— Mikre gondol?

— A KNBB országos vizsgálatot végzett az újítómozgalomról, s régi tapasztalat, hogy egy-egy KNEB-vizsgá- lat után, ha átmenetileg is, de élénkül a vizsgált terület tevékenysége. Aztán: élénkítő hatást jelenthet a Tudománypolitikai Bizottság határozata is. többek között arról, hogy az újítómozgalomban meghonosodott ösztönzési gyakorlaton változtatni kell, éppen a mozgalom fellendítése érdekében. Továbbá: rövid időn belül javaslatot kell elkészíteni a mozgalom egész irányításának módosítására, mert, ez is megoldatlan kérdés. Vagy: határozat született arról, hogy az, iparjogvédelmi oktatást — s ide tartozik az újítási szakemberek képzése is —, az állami oktatási rendszerbe kell beépíteni. Ismétlem: ezek az esemé- njrek csak később éreztethetik, remélhetően kedvező, hatásukat.-r- Jelenleg mik a legsúlyosabb gondok?

— A beruházási újítások száma — az itt alkalmazott rendkívül nehézkes és merev szabályok miatt —évek óta stagnál, s ez is késlelteti a beruházások megvalósítását. Továbbá: megoldatlan a bevált újítások széles körű hasznosítása. A vállalatoknak nincs érezhető érdekük abban, hogy egy-egy jó megoldást elterjesszenek. Régi javaslat, hogy szükség lenne az újításokat kivitelező és „árusító” vállalatra, vagy vállalatokra, ám ez mind máig csak javaslat maradt. jószerével senki sem veszi komolyan. Azzal, hogy a Tudománypolitikai Bizottság erről is határozott, most ismét, megcsillant a remény. Változatlanul nem veszilt komolyan az újítási feladattervek készítését és ismertetését a vállalatoknál.

Lehetőség van arra, .hogy egy-egy különösen fontos műszaki feladat megoldására pályázatokat írjanak ki a vállalatok, ám ezzel a lehetőséggel is csak elvétve élnek. Pedig a pályázatok esetében nem okozhat gondot az egyébként .sok vitára okot adó „munkaköri kötelesség” megítélése.

A legnagyobb gondot azonban az újítások anyagi elismerése, az újítási díjak megállapítása és kifizetése körül látom. 1977-ben 26 százalékkal emelkedett az újításokból származó gazdasági haszon az előző évhez képest, ám a kifizetett újítási díjak összege csak 2 százalékkal emelkedett. 1978- ban hasonló aránypárok várhatók és szomorú tapasztalatunk. hogy a gazdasági haszon és az újítási díjak közötti „olló” évről évre nagyobbra nyílik. Ez mindennek nevezhető, csak ésszerű takarékosságnak és hatékony ösztönzésnek nem... Ráadásul sokasodnak az olyan kísérletek, hogy miként lehetne nem fizetni az újítónak, vágj' csak minimális összeggel honorálni a fáradozásait Az utóbbira kedvelt módszer az úgynevezett eszmei díjazás. Valaki benyújt egy újítást, jónak találják, alkalmazzák is, s az újítónak felajánlanak mondjuk 1500 forint eszmei dijat. S mert ezt az összeget viszonylag gyorsan és különösebb bonyodalmak nélkül kifizethetik, a legtöbb újító elfogadja az ajánlatot akkor is, ha újításának kimutatható gazdasági eredménye alapján e díj többszörösét kaphatná. Ezután legfeljebb elhatározza. hogy ezért a pénzért aligha fogja újabb és jobb megoldásokon törni a fejét.

Nem volt szerencsés a közreműködői díjazás gyakorlati megszüntetése sem. Igaz: a jogszabály nem zárja ki ennek lehetőségét, de nem is foglal egyértelműen állást mellette. Így aztán a közreműködők díjazása lényegében megszűnt, illetve illegálissá vált: az újítók az esetek nagy részében zsebből fizetik a közreműködőket.

S végül: az egész újító- mozgalom irányítása is aggodalomra ad okot. Az Országos Találmányi Hivatalban összesen nyolc munkatárs foglalkozik — egyéb feladataik ellátása mellett — az egész ország újítási ügyeivel, mindenféle hatósági jogkör nélkül, szinte csak agitátorként. Központi irányítás tehát nincs, a tárcairányítás jelenlegi formájában és módszereiben hatástalan, lényegében tehát a vállalatok vezetőinek magatartásától, lelki ismeretétől függ. hogy az újítók milyen körülmények között dolgoznak és milyen eredményeket produkálnak. Alighanem a jelenlegi gondok megoldását a központi irányítás problémáinak tisztázásával és rendezésével kellene kezdeni.

— Mi tagadás, ez a helyzetmegítélés reális és bizakodással együtt is elégedetlenséget tükröz. Feltehetően azért, mert a szakembereket az évről évre tisztes szerénységgel növekvő eredmények nem nyugtatják meg. Jól tudják, hogy a mai eredményeket nem a néhány évvel ezelőtti mélyponthoz kell viszonyítani, hanem az újitómozgalomban rejlő lehetőségekhez; mely lehetőségek jó kihasználása — e beszélgetés alapján is úgy tűnik — még várat magára.

Vértes Csaba

A Tandberg norvég elektronikai cég leáll a szórakoztató elektronikai termékek gyártásáról, és a jövőben csupán a nyereséges elektronikai alkatrészek és taneszközök gyártását folytatja. Az állam tavaly 240 millió norvég korona támogatással próbálta megmenteni iparának egyik büszkeségét, s egyidejűleg átvette alaptőkéjét. is, a csőd azonban bekövetkezett. A közgazdászok a bukás okait elemezve kiemelik, hogy a Tandberg -cég nem kellő időben tért át a korszerű termékekre, így a hagyományos orsós magnetofonokról a kazettás készülékekre, illetve a fekete-fehér televíziókról a színes tévékre.

Az órák mennyiségi exportjában Hongkong tavaly kiszorította Svájcot és Japánt az első helyekről, viszont érték tekintetében továbbra is lemarad e két ország mögött. A múlt év első tíz hónapjában Hongkongból 38,6. Svájcból 32.2 és Japánból 20 millió órát exportáltak. A svájci kivitel értéke 1.15 milliárd, a japáné 752 millió, a hongkongi kivitelé pedig 330 millió dollár volt. Hongkong 27 óragyárában a külföldi befektetések értéke 27,4 millió dollár, a legtöbbet Svájc és Japán invesztálta. A koronagyarmat óráinak legnagyobb vevője az USA, amely tíz hónap alatt 126 millió dollár értékű órát vásárolt.

Kínai információk szerint az országban jelentős rézkészleteket találtak, feltárásukat és hasznosításukat az amerikai Fluor Corp. végzi. E munkálatok költségei mintegy 800 millió dollárra rúgnak, s siker esetén a világ egyik legnagyobb rézbányája kerülhet üzembe, a terveik szerint már 1984-ben. A bánya mellett építik fel a világ legnagyobb nézdűsító- üzemét is.

A klórozott polietilén gyártása a Borsodi Vegyi- kombinát. szabadalma. Legfőbb erénye, hogy a pvc időjárásállóságát; nagymértékben javítja. A szabadalom nagybani gyártására félmilliárd forintos költséggel új üzemet építenek a

kombinát területén. Az építkezés tempója még a gyors munkához szokott gyáriakat is meglepte. Ez év júniusában már az üzemszerű próbák megkezdését tervezik. A képen kívülről már csak a terep- rendezés hiányzik.

A nagycsarnokban a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakemberei „hajráznak”. Szabados György felvételei

Bundáról és bárányról

Megyénk mezőgazdasági nagyüzemeinek egyik leggyorsabban fejlődő ágazata a juhászat. Különösen a dombvidéken a birka hasznosítja legjobban a nagy kiterjedésű rét- és legelőterületeket, nem is szólva a melléktakarmányokat hasznosító, „sepregetö” tevékenységéről. Sok az olyan mezőgazdasági nagyüzem, ahol évente 10— 12 százalékkal is növelik az anyajuhok számát. Mind többen vallják, hogy érdemes, mert biztos ára van a „bundának”, azaz a gyapjúnak, keresett exportcikk a tejes- és pecsenyebárány, s legalább annyit ér a „te- nyészanyag” is.

De mert nagyok a különbségek (nem egyforma a hozzáállás és a hozzáértés), nem mindenütt jövedelmező a juhászat. A „miértre”, vagy legalábbis a „miértek” egy részére választ kaphatunk a Gyapjúforgalmi Vállalat miskolci kirendeltségének felvásárlási adataiból is. Kezdjük a „bundapénzzel”. Agócs Béla kirendeltségvezető :

— Az elmúlt évben 91,5 vagon, az előző évnél öt vagonnal több gyapjút vásároltunk fel a megye juhá- szataiban. A kilónkénti egységár is javult. A gyapjú javuló minőségének eredménye, hogy míg 1977-ben kilónként, átlagosan 96 forint 23 fillérért, tavaly 97,37- ért vásároltunk fel egy kiló gyapjút. Az idén a megye „gyapjutermelése” várhatóan eléri a száz vagont, s minden lehetőség megvan arra, hogy a kilónkénti ár megközelítse a 100 forintot.

Juhtartással foglalkozó gazdaságaink azonban nagyon

különböző mértékben .„osztoznak” ezen a várható, csaknem 100 millió forintos „bundapénzen”. Mert van, ahol 5 kilós a nyírási átlagsúly, s 115 forintot ér a jóminőségű gyapjú kilója, de jócskán akad még olyan juhászat is, ahol a csekélyke 3 kilós gyapjúátlag minősége is olyan silány, hogy kilónként a 85 forintot is nehezen éri el az egységár. Nem nehéz kiszámítani, hogy míg az egyik juhászatban mondjuk keréken ezer birka 575 ezer forint, a másikban csak 255 ezer forint értékű gyapjút termel. Pedig a 4 kilós nyírási átlagot és azt a legalább 90 forintos minőségű gyapjút, azaz ezer juhnál a 360 ezer forintos „bundapénzt” mindenütt illene elérni.

A juhászatok legszámottevőbb bevételét a hústermelés biztosítja. A júhhús értékesítési lehetőségei (jó áron!) szinte korlátlanok. Itt a felvásárlás többcsatornás. A „húsforgalom” mintegy kétharmadát bonyolító Gyapjúforgalmi Vállalat néhány adata:

— 1978-ban Borsodban csak mi 91 ezer darab juhot vásároltunk fel, s ebből 60 ezer darab ment közvetlenül exportra. Mintegy hétezer darab tenyészállatot is felvásároltunk. Az élő tejesbárány kilónkénti felvásárlási ára 60—70 forint, a pecsenyéé. hízott bárányé 50— 55 forint között mozog.

— Az idei januárt — a különböző gondok, a téli szállítási nehézségek ellenére — hatezer darabos bárányexporttal kezdtük. Februárban már mintegy tízezer húsbárányt exportálunk a megyéből, s márciusban megkezdődik a húsvéti tejesbárány szállítása is. Nagy a kereslet. Líbiába, Libanonba. Olaszországba, sót legújabban az NSZK-ba és Belgiumba is „utazik” a borsodi bárány.

És kiderül az is, hogy bár évről évre növekszik az export. még korántsincs kellő arányban az anyajuhok számának növekedésével. Hogy miért?

A szakember válaszul hosszan sorolja a tenyésztői munka, a tartástechnológia, a „kos-kérdés” hiányosságait. A lényeg: rendkívül alacsony a szaporulati százalék. A legjobb juhászatoka szakszerűen végzett sűrített elletéssel, jó hozzáállással és hozzáértéssel (maradjunk az ezres számnál). ezer anyánként elérik az évi 140(1 darabos bárányszaporulatot, de • az „alvégen” olyan is előfordul, hogy csak az ötszázat! Az összehasonlításnál ne ezt a legrosszabbat, hanem a már nagyon gyakori 85 százalékos szaporulati arányt (ezer anyától 850 bárány) vegyük figyelembe.

Egy „vegyes-számítás” alapján, amelyben az átlagos arányban szerepel tejes-, pecsenye- és tenyész- bárársy, hízott juh értékesítése. a 140 százalékos szaporulatot elérő ezeranyás juhászat „húsárbevétele” 1,5— 1,6 millió forint körüli. Ott, ahol csak a 85 százaléknál tartanak, jó ha elérik a 900 ezer forintot. Aligha szükséges részletezni, hogy milyen „tartalékok” vannak megyénk juhászatai- ban.

(p. s.)