Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-11 / 8. szám

ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG 4 1979. január 11., csütörtök Nézőtéri meditáció Az USA-tól Indiáig i Egy sajátos „nyomozási” mozzanat a Detektív két tűz között című amerikai filmből lommal rendelkeztek. Azok Mérnökképzés Sopronban Beszélgetés az egyetem rektorával A ma kezdődő filmhéten szokatlan bőségben jelentkez­nek új filmek a miskolci premiermozikban. A válasz­ték is meglehetősen széles, az Amerikában játszódó ka­landos bűnügyi történettől az Indiában játszódó társadal­mi drámáig ez a kis skála és a két végpont között talál­ható még egy román hábo­rús történet, valamint egy gyermekeknek szánt szovjet film. ★ DETEKTÍV KÉT TŰZ KÖZÖTT a címe annak az amerikai filmnek, amelyet John Slurgcs rendezett és a főszereplője, a címben is jelzett detektív, akit itt Lón McQ-nak hívnak John Wayne alakjában áll előt­tünk. Remek mestermunka a maga műfajában. Fordula­tos, izgalmas. Még akkor is, ha néhány ismerős patent visszaköszön a vászonról és Lón MeQ detektív egy újabb variánsa azoknak az öreg rendőrségi rókáknak, akik­ben nem bíznak már főnö­keik, vagy éppen félnek tő­lük, hogy az ő gaztetteiket leplezik le. ezért félreállítják az útból, ők pedig logikával, ügyességgel, bátorsággal, s olykor ököllel kibogozzák az igazságot, bebizonyítják, nyorhozók ők még a talpu­kon, többet érnek, mint akik túl akarnak adni rajtuk. Magáról a történetről itt nem is illik többet elmonda­ni, a bűnügyi filmekről szóló jegyzetek íratlan törvényei szerint, csak azt ismételhet­jük el, hogy aki szereti a jó értelemben vett moziiz­galmat, kellemes időtöltést kap e film megtekintésekor. Helyenként talán esik a film tempója, de a sokfajta üldö­zés. az igen sok meglepő for­dulat feledteti ezt a nézővel. Ha húsz perccel rövidebb lenne, még izgalmasabbnak hathatna. ★ AZ ÉJSZAKÁNAK VÉGE a címe az indiai filmnek. A Shyam Benegai rendezte al­kotás egy merőben más vi­lágba kalauzolja el a nézőt, olyan világba,, amely nem­csak az előbb említett film Amerikájától tér el, hanem nekünk, a mi generációnk­nak is már idegen. Neveze­tesen a feudalizmus világá­ba jutunk, mert a történés idején, 1945-ben Indiában még korlátlan urak voltak a földbirtokosok, akik nem­csak a faluhoz tartozó föld gazdái, de az ott élő embe­rek felett is korlátlan hata­Hat műsorral várja az új év első negyedében a ..csil­lagos ég színháza”, a TIT bu- 'dapesti planetáriuma a csil­lagászat kedvelőit. Január­ban utoljára hangzik el a nagy sikerű Betlehemi csil­lagok című előadás. Felújí­tották a Négy évszak című műsort, amelyben a. plane­a nyomasztó feudális állapo­tok, amelyek e filmben fel­rajzolódnak, a mai nézőt szinte mellbevágják. Ma­gyarországon ilyen talán a jobbágyfelszabadítás előtt le­hetett. Ez azonban Indiában még nagyon közeli múlt, s ezért indokolt, hogy az in­diai filmművészek gyakorta visszatérnek ehhez a témá­hoz, legalábbis a hozzánk eljutó filmjeikből következ­tethetően. E filmben egy birtokos család és a falu kapcsolata elevenedik meg, kicsit naturális ábrázolásban, de megdöbbentő hitellel. Megismerjük a birtokos csa­lád fiainak élvhajhász életét, látjuk, amint a faluba ke­rült fiatal tanító szép fele­ségét is egyszerűen elrabol­ják és nincs hatalom, amely szembeszállhatna velük. Igen lassan érik be a tudatlan, vallásos, urat félő, ezpr tév­hittel terhelt falusi szegény­ség körében a lázadás gon­dolata, de amikor kitör — a tanító vezetésével —, elemi erővel söpri el a földesúri családot. A gazda családjá­nak tagjai íigyonverlen ma­radnak a földön. De vajon ezzel vége van-e az indiai éjszakának? Erre a film már nem ad választ. Említettük, hogy a film roppant hiteles. Az idősebb generáció egyes vonásaiban azonosságot ta­lálhat a hajdani hazai föl­desúri . világgal. De azt is megmutatja ez a film, hogy ahol az elnyomó hatalommal szemben nincsennek világos célok, tulajdonképpen a leg- gyámoltalanabh lázadás is nehezen bontakozhat ki. Ki­csit terjengős, hosszadalmas film. de olyan világot ismer­tet meg igen magas művészi szinten, amely számunkra alig-alig ismert, és néhány érdekes színészi alakításra is felfigyelhetünk. ir A HÉT TOVÁBBI filmjei között még két új található, mint említettük. Ezeket csak előzetes tájékoztatásként említjük meg. A Veszélyes zónában című román filmet Stefan Traiau Roman ren­dezte. 1945 márciusában, a háború utolsó napjaiban ját­szódik, egy háborús epizódot jelenít meg. A másik film a Nuki majom kalandjai című szovjet mű — Jevgenyij Osztasenko munkája — el­sősorban a legfiatalabb né­zőknek szerezhet örömet egy Nukinak nevezett majmocs­ka kalandjaival. tórium műszerei segítségével egy esztendő pereg le a né­zők előtt, bemutatva környe­zetünk évszakonkénti válto­zását — nappal és éiiel —, ismertetve a jelenségek csil­lagászati magyarázatát. Üj részletekkel gazdagítva látha­tó a földünk bolygó testvé­reinek mozgása. Nálunk északon — a kü­lönböző felsőoktatási intéz­ményeket emlegetve — meg­lehetősen kevés szó esik a Sopronban székelő Erdészeti és Faipari Egyetemről. Azt persze többé-kevésbé tudjuk, hogy ez az ország legrégebbi (s mint ilyen, híres) egyete­me, de arról mindeddig nem volt fogalmunk, hogy Borsod- Abaúj-Zemplén megye, mely­nek nem kevesebb, mint 120 ezer hektárnyi erdősége van, hány fiatalt küld Sopronba tanulni. Dr. Kecskés Sándor­ral, az egyetem rektorával — aki ezekben a napokban Mis­kolcra látogatott — a vezeté­se alatt álló intézmény kü­lönböző adatait tanulmányoz­va azonnal szembetűnt a nagy ellentmondás: Borsodból, az ország erdős vidékéről na­gyon kevés hallgató jelentke­zik a soproni egyetemre. — Nézzük talán mindjárt adatszerűén. — Tény, hogy a nyolcszóz hallgatónk közül mindössze huszonhármán származnak Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyéből; az első évfolyamun­kon nyolcán, a másodikon hatan, a harmadikon ketten, a negyediken hárman tanul­nak, s mindössze négyen vannak, akik az idén szerez­nek nálunk diplomát. Pedig az itteni erdőgazdaságnak rendkívül nagy a szakember- igénye. Elsősorban a dunán­túliak és a budapestiek je­lentkeznek egyetemünkre, s természetes, hogy ezek a hall­gatók mérnökként is szűkebb pátriájukba akarnak vissza­térni. Pedig ezeken a terüle­teken működő erdőgazdasá­gok, illetve faipari üzemek megfelelő létszámú és jól kép­zelt szakemberekkel rendel­keznek. Éppen ezért; köteles­ségünk, hogy a Duna bal partjáról, illetve mindazokról a vidékekről, ahonnan eddig kevesen jelentkeztek hozzánk, toborozzunk hallgatókat. — Nem kell hosszan ma­gyarázni, hogy ez népgaz­dasági érdek, hiszen olykor technikusokra kénytelenek gazdaságaink bízni jelentős erdőterületeket. Gondolom, Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében az is egyik oka az érdektelenségnek, hogy a pályaválasztó fiatalok nem ismerik eléggé a Soproni Erdészeti és Faipari Egye­temet. — Nos, azért vagyok itt, hogy némileg népszerűsítsem ezt a felsőoktatási intézményt. Hiszen tudom, hogy sokak­ban csak halvány elképzelé­sek élnek egyetemünkről. Legfeljebb annyit tudnak, hogy Sopronban képezik azo­kat a szakembereket, akik­re majdan az erdőtelepítő­művelő tevékenységek hárul­nak. Az erdőmérnökökön kí­vül azonban mi képezzük a jövő faipari szakembereit is, s nálunk szerezhetnek főis­kolai diplomát a földmérők. Tehát az egyetemen három kar működik. Az erdőmérnö­ki és a faipari karon ötesz­tendős a képzés, míg a föld­mérőknek három év után adunk diplomát. — Célszerű lesz köze­lebbről is megismerked­nünk (amennyire az idő engedi) egy-egy karral, il­letve a felvételi követel­ményekkel. — Az erdőmérnöki karon ötéves a tanulmányi idő; ma­tematikából és fizikából kell a jelölteknek írásbeli felvé­teli vizsgát lenniük, szóbelit pedig matematikából és bio­lógiából. A faipari karon mérnököket és üzemmérnö­köket képezünk (az utóbbiak tanulmányi ideje három év). Ezen a karon és a földmé­rőknél ugyancsak a matema­tika és a fizika a felvételi tárgy; mindkettőből írásbelit és szóbeli vizsgát tesznek a jelöltek. Ami a követelményt illeti, semmiképpen sincs ki­sebb igényünk, mint amit más egyetemek támasztanak. — Ennyit hát a „belé­pés" feltételeiről, de leg­alább ennyire izgalmas a majdani munka, vagyis, hogy a végzettek hol, mi­lyen körülmények között, s nem utolsósorban, milyen anyagi lehetőségek mellett dolgozhatnak majd a dip­loma megszerzése után. — Ezzel részletesen foglal­kozik a most készülő buleti- nünk, én most csak a leg- íontosabbakra szorítkozom. Az erdőmérnökökre várnak a telepítendő, a művelendő er­dők, a vadgazdálkodás, a ter­mészetvédelmi és a környe­zetvédelmi feladatok. A ná­lunk végzett faipari szakem­berek erdő- és fafeldolgozó üzemekben helyezkedhetnek el, de jelentős munkát vé­gezhetnek mint belsőépíté­szek, valamint különböző fa­épületek tervezői és kivitele­zői. Földrendezőink minden jelentős építkezés (üzemtele­pítés stb.) geodéziai munkáit végzik az ország egész terü­letén, ezenkívül rájuk vár a földmérés és földrendezés. Az anyagiakról csak annyit, hogy már a kezdő fizetések sem alacsonyak... — Amennyire erről a kü­lönböző publikációkból ér­tesülhettünk, nemcsak er­dőgazdálkodásunk, hanem faiparunk is új utakon jár. Nyilván ennek megfelelően módosul Sopronban a kép­zés. — Elsődleges célunk az, hogy az egyetemi évek folya­mán is szoros, szerves kap­csolatot tartsunk a termelés­sel, az üzemi munkával, hogy a hallgatók jól ismerjék, mi­lyen feladatok hárulnak majd rájuk. Állandó gyakorlóterü­letünk a 17 ezer hektáros Ta­nulmányi Állami Erdőgazda­ság, s a különböző fafeldol­gozó és bútorüzemek. Nagyon fontosnak tartom megjegyez­ni, hogy a fa — egész ipa­runkban — sokkal fontosabb szerepet tölt be, mint valaha. Nemcsak azért, mert a fel- szabadulás utáni időszak 12 százalékos arányához viszo­nyítva ma már 18 százalé­kos az „erdősültség” Magyar- országon, hanem azért is, mert a fa hagyományos fel­használásán kívül például fe­hérjetartalma miatt is (állati takarmányozás) ’ egyre jelen­tősebb. A fakémia térhódítá­sa mellett a környezetvéde­lem és a környezetkultúra is jelentős feladatokat ró az er­dészekre. Egyetemünkön a 27 tanszék 137 oktatója igyek­Csak este találkozhattam mister MacAreckkel, aki ki­használva a szép időt, pz egész napot sokkal kelleme­sebben töltötte, mint én. Szép Mereedesével egyszerű­en elutazott Miedzydrójba. Elképzelem, hogy egész nyáj tizenéves lány megpróbált kikezdeni a sportkocsi gaz­dag tulajdonosával. Ezúttal vacsoránk nagyon egyszerűen folyt le. Az isko­lai emlékek felidézése után kérdezgetni kezdtem. Henio nagyszerű hangulatban volt és szíves örömest felfedte életének néhány lapját, attól a pillanattól kezdve, amikor elég hűvösen váltunk el az Otwock melletti kis erdőben. A Makarek által vezeteti katonai egység több mini egy hónapig vándorolt dél felé. Ütlalan utakon és er­dőkön át vonultak éjszaka. Néhányszor fegyverrel a kézben kellett utat nyitni maguknak. Így mentek át Otwocktól egész Lengyelor­szágon. A Kárpátokban na­gyobb ütközetet vívtak a ha­tárt lezáró német katonai egységekkel. Ezután csaknem tíz napon át vonpltak Szlo­vákián keresztül. Ott a hit­leristákkal együttműködő szik felkészíteni a jövő mér­nökeit leendő feladatukra. Ezt a célt szolgálja a tanter­vi oktatáson túl a tudomá­nyos diákköri munka, mely­nek nálunk nagyon szép eredményei vannak, s a kü­lönböző külföldi egyetemek­kel való kapcsolat: oktató- és hallgatócsere, közös kuta­tási tevékenység. Arról nem is beszélve, hogy a tantervi követelmények szerint nya­ranként egy-egy hónapot gya­korlattal töltenek el a hall­gatók. — Az érdeklődök bizo­nyára kiváncsiak a szociá­lis, kulturális lehetőségek­re is. — Ezek miatt sem kell szé­gyenkeznünk, hiszen vala­mennyi hallgatónknak (a Sop­ronban lakók kivételével) kol­légiumi elhelyezést tudunk biztosítani, kezdetben három-, később kétágyas szobákban. Kitűnő az egyelem könyvtá­ra, nincs panasz az egyetemi menzára sem. A közelmúlt­ban hosszas beszélgetést foly­tattam a különböző erdőgaz­daságok és faipari vállalatok vezetőivel; szívesen ajánla­nak, adnak hallgatóink szá­mára ösztöndíjat. Ami a kul­turális lehetőségeket illeti, Sopron az ország egyik szel­lemi központja; végzett hall­gatóink nemcsak az alma ma­terre emlékeznek szívesen, hanem a városra is, mely szellemiekben jelentősen gaz­dagítja őket. — Ha jók az értesülé­seim, a felsőoktatási intéz­mény most éppen jubile­umra készül. — Mégpedig kettős ünne­pünk van, hiszen egyrészt a mostani, a 170. tanévünk, másrészt pedig a Tanácsköz­társaság soproni direktóriu­ma hatvan esztendővel ez­előtt fogadta be a Selmec­bányáról áttelepült egyete­met. Ápoljuk a múlt haladó hagyományait, s szeretnénk minél inkább a szocialista mérnökképzés központjává tenni Sopront. E téren na­gyon fontos feladatunk, hogy növeljük a munkás-paraszt származású fiatalok arány- számát, akiket öt vagy há­rom esztendő múlva szeret­nénk — korszerű ismeretek­kel jól felvértezetten — visz- szaküldeni szűkebb hazájuk­ba, így Borsod-Abaúj-Zemp­lén megyébe is, ahol (ne ha­ragudjanak ezért a személyes vonatkozásért) én is szület­tem, nevelkedtem .., (gyarmati) „Hlinka pap gárdája” üldöz­te őket. Végül még egy na­gyobb ütközet után eljutot­tak a magyar határra, ahol katonai táborba internálták őket. Makarek százados egy­sége itt fejezte be pályafu­tását, innen már mindenki egyénileg igyekezett kijutni a táborból, és menni nyugatra, a Franciaországban megalu leült lengyel hadseregbe. Makarek gyorsan megtet­te ezt az utat. Amikor Fran­ciaországban jelentkezett a katonai hatóságnál, nem ka­pott elismerést korábbi cse­lekedeteiért. Nem ismertékel az önmagának adományo­zott századosi rangot sem, sőt hadbírósággal fenyeget­A 19. miskolci filmfesztivál előkészületei — Hányat is kell akkor még aludnunk? — kérdezte némi iróniával kollégám teg­nap délelőtt, amikor hazain­dultunk a 19. miskolci film- fesztivált előkészítő bizottság megbeszéléséről. Komolyra fordítva a szót: a május 10-i fesztiválnyitá­sig ugyan bőven van még idő, az előkészületek azon­ban már javában folynak. Tegnap, a megyei művelő­dési központban tartott meg­beszélésen Csótai János, Miskolc város Tanácsának elnökhelyettese, a fesztivál előkészítő bizottsága elnöké­nek üdvözlő szavai után ezekről — a nevezésekről és az egyéb irányú előkészüle­tekről — György István filmrendező, a fesztivál igaz­gatója adott tájékoztatást. Bő a termés, nagyon sok nevezés érkezett — ezt je­gyezhettük fel először. Íme, a számok: a 141 benevezett 'alkotásból 29 híradós és ugyanennyi népszerű-tudo­mányos, 22 animációs, 47 dokumentum- és riportfilm vár az előzsüri — e héten látott munkához — döntésé­re. Ehhez jön még 14, úgy­nevezett hosszú dokúmen- tumfilm. Ha mindezt végig akarnánk nézni: csaknem 82 órát kellene a filmvászon előtt ülnünk. Most tehát az előzsürire vár az a feladat, hogy felére csökkentse az alkotásokat, pontosabban a vetítési időtartamot. így, várhatóan, a filmfesztivál öt napján — május 10. és 15-e közölt —, 42 órában látjuk majd viszont az elmúlt két év legjobb alkotásait. A vetítések ezúttal is a Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermében lesznek, délután (>\ és esle 8 órai kezdéssel. Az érdek­lődök bérlettel látogathatják majd az előadásokat. A teg­napi megbeszélésen szóba ke­rült az is: meg kell terem­teni az éjszakai előadások lehetőségét. A tervek szerint, ekkor mutatnák be a hosszú dokumentumfilmeket. A versenyfilmek vetítésén túl a szervezők három-négy „vidéki”, kihelyezett bemu­tatót is terveznek. Minden jel szerint, emlékesttel tisz­teleg majd a fesztivál Laka­tos Vince alkotói pályájának, s több szakmai ankétot is tartanak a filmfesztivál ide­ién. Igényként merült lel; hasznos lenne dokumentum- játékfilmek bemutatása, s ehhez kapcsolódó alkotó­közönség találkozó rendezé­ték meg. Végül Henio. mint egyszerű gyalogos indult út­nak az egyik újonnan ala­kult lengyel gyalogezredben. A „piszkos háború” még né­hány hónapig tartott. Henio jóslata Franciaország leveré­séről három hét alatt pont- ról-pontra bekövetkezett. Franciaországban a lengyel katonai egységek az utolsó pillanatig harcoltak. Maka- reknek sikerült elkerülnie a fogságot és eljutni Francia- ország meg nem szállt terü­letére. ahol n petaini ható­ság nem jó szemmel nézte a lengve! menekültek^' 1940 októberébe"' néhány francia és lengyel matrózzal megszervezte egy francia ha­(benedek) A csillagos cg színháza (t. n. j.) Jerzy EcBsey Mister MocAreelc üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents