Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-11 / 8. szám

VILÁG PROLETÁRJA!. EGYESÜL! ETEK1 XXXV. évfolyam, 8. szám Ära: 80 fillér Csütörtök, 1979. január 11. AZ MSZMP BORSOD-AB AÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA rmalizálcdás Kambodzsában Az új forradalmi kormányzat intézkedéseket lesz, hogy az otthonaikból elűzött kambodzsaiak visszatérhessenek eredeti lakhelyükre. Képünkön: Svcy Ricng tartomány falvainak lakói visszatérnek felszabadított otthonaikba. A Pol Pót—leng Sary- rezsim totális összeomlásá­nak újabb jeleként a Bang­kok Post című thaiföldi lap szerdán megerősítette, hogy leng Sary volt külügyminisz­ter és miniszterelnök-helyet­tes politikai menedékjogért folyamodott a thaiföldi ható­ságokhoz. Kriangszak Csamanand thaiföldi miniszterelnök szer­dán sajtóértekezleten közöl­te: „Az, hogy egy országban milyen fordulat történik, az illető ország beiügye. Nem tartjuk szükségesnek a be­avatkozást. Folytatjuk politi­kánkat, amelynek neve: sem­legesség.” Upadit Pancsarijangkhun thaiföldi külügyminiszter ki­jelentette, hogy leng Sary »rövid tartózkodásra” kap engedélyt Thaiíöldön, amíg egy harmadik ország be nem fogadja. Heng Samrin, a Kambod­zsai Népi Forradalmi Tanács elnöke rádióbeszédben kö­zölte, hogy a kormány „Kam­bodzsa egész területét ellen­őrzése alatt tartja.” Szavait lényegében megerősítette a New Yorkban tartózkodó volt kambodzsai államfő, Noro­A Szovjetunió és az Egye­sült Államok közötti normá­lis, pozitív kapcsolatoknak a békére és a háborús veszély dóm Szihanuk herceg is, aki a megdöntött rendszer érde­kében igyekszik kieszközölni a Biztonsági Tanács összehí­vását. Szihanuk közölte, hogy az új kormány ellenőrzi az országot, annak közforgalmi és vízi útjait. A Kambodzsából érkezett legfrissebb jelentéseket ösz- szegezve megállapítható: az ország felszabadítása teljesen befejeződött. Az ország új adminisztratív irányító szer­vének, a Népi Forradalmi Tanácsnak létrejöttével szer­vezetten folyik az élet nor­malizálása, a gazdasági ter­melés helyreállítására irá­nyuló munka. A Kambodzsai Nemzeti Egységfront kato­nai és biztonsági egységei­nek legfőbb feladata a bu­kott rezsim hadseregének, s a garázdálkodó bandáknak a felszámolása, az ország köz- biztonságának mihamarabbi megszilárdítása. Külpolitikai síkon figye­lemreméltó gyorsasággal szi­lárdul a forradalmi Kam­bodzsa helyzete. Magyaror­szág mellett elismerte már a Szovjetunió, Bulgária, az NDK, Vietnam, Laosz, Kuba és Afganisztán a Népi For­radalmi Tanácsot, az ország most létrehozott kormányzó kiküszöbölésére gyakorolt nagy jelentőségét hangsú­lyozta Leonyid Brezsnyev, amerikai szenátorokkal be­szélgetve. Az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke szerdán a Kremlben fogadta az amerikai szenátus több tagját. A küldöttség Howard Baker szenátor vezetésével az Interparlamentáris Unió szovjet tagozatának meghí­vására tartózkodik a Szov­jetunióban. A találkozón je­len volt Andrej Gromiko, az SZKP KB Poiitikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere is. A megbeszélésen a szovjet •—amerikai kapcsolatok és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. volt szó. Brezsnyev kijelentette: •— Korunkban minden ember­nek — poiitikai nézeteitől és meggyőződésétől függetlenül — egyesítenie kell erőfeszíté­seit a béke megőrzése, a ra­kétanukleáris katasztrófa el­hárítása közös óhajából kiin­dulva. A béke megőrzésének és megszilárdításának érde­keiből következik, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatait a felek egyenlőségének és egyenlő biztonságának alapjára kell felépíteni. A Szovjetunió kö­vetkezetesen állást foglal amellett, hogy ezen az ala­pon jussanak megállapodás­ra az enyhülési folyamat megszilárdításának konkrét kérdéseiről, a fegyverzet — mind a nukleáris, mind pe­dig a hagyományos fegyver­zet — korlátozásáról és végső soron felszámolásáról. Leonyid Brezsnyev meg­erősítette, hogy amennyiben az amerikai fél is kész erre, a Szovjetunió a maga részé­ről konstruktív, kölcsönösen elfogadható módon kívánja (Folytatás a 2. oldalon) Szerelőkészlet Az 1978—79-cs tanév második felében kerül az első- osztályosok kezébe az általános iskolai szerelőkészlet, amely az új tantárgy, a „technika” gyakorlati segéd­eszköze. A készlet hetven alkatrészt, öt szerszámot és feladatlapokat tartalmaz — segítségükkel harmincnál több szerkezetet lehet összeállítani. A szerelőkészlet a TANßRT 1. sz. Debreceni Mechanikai Gyáregysé­géből közvetlenül az iskolákba kerül. H A sötétben nehéz megbékélni a gondo­lattal. hogy reggel van, sürget a szolgá­lat és ez idő tájt, így janu­árban a világosság csak kés­ve kullog az óra után. 'Az őrjáratos kocsi vezetője min­dennap ötkor ébred, ébresz­tés és óra nélkül, de ponto­san. Szállongó hóban, széljárta mezők és ködben ülő rétek között visz az utunk, ahogy lekanyarodunk Vatta után, Harsány, .Kisgyőr és Mocso- lyás felé. Nehéz terepen hirtelen ereszkedő, vékony aszfaltcsí­kon gurul a kis teherkocsi, néha olyan erősen meglódul, mintha elfogyott volna az út előle. Pedig hát alig érünk a lejtő aljába, már íullasztó emelkedőre kaptat az út. Ká­tyúk, kanyarok, órák óta tar­tó zötykölődés, így aztán mind ritkábban gondolunk az elmaradt reggelire, inkább valami meleg ital kellene a hideg ellen. A Közúti Igazga­tóság őrjáratosa ugyanis egész nap járja az utakat., jelentést ad hóról, síkosságról, ködről, az útviszonyok alakulásáról. Ha szükséges. hívására nyomban elindulnak a szóró­kocsik. a hóekék. Egybefüggő hótakaró alatt alszik a határ, de a sózott utakon legfeljebb latyakot vágnak egymásra a szembejövő járművek. — A hármas út végig szá­raz, a látótávolság 500 mé­ter — jelzi az őrjáratos kocsi vezetője, most a harsányi, kisgyőri szakaszon haladunk. A kis autó fűtéséből csak alig érezni valami keveset, de a hideg megtalálja hoz­zánk a legkisebb réseket is. Bunda. bakancs, jégerrel hordott nadrág nélkül, fér­fias vállalkozás egy útszol- gálat. Mert. ha kidőlt oszlo­pot, jelzőtáblát kell lábra ál­lítani, hiába a gyors légka­lapács, a jó szerszámok, meg a nagy gyakorlat, az úton el­töltött időt duplán érzi az ember. — Sima táblacserénél, rög­zítésnél négy csavar, öt perc az egész — vágja ki katoná­san Demjén Béla gépkocsive­zető. aki az ilyen munkákban járatos útügvesek közé so­rolhatja magát. A tetőre érve száraz az út, szél hordja rajta a fátyolsze- rűen futó havat, de ez még nem csúszik meg a kerekek alatt. — Ólmos esők, fagyások után, mi vágunk neki első­Seprik a sáros havat a járdákról és az úttestről Miskolc belvárosában nek a szórókocsikkal. Aztán nem eleg, hogy síkos, mögöt­tünk a nagy rakomány só, salak, meg a türelmetlen autósok, akik kürtőinek, fényszóróznak, mert nincs ínyükre a lassúság. A kocsivezető szünetet tart, mert amit mondana, tudja, úgy sem írnám le, aztán így folytatja: — Aztán a szemük se reb­ben, amikor leintenek, hogy húzzam vissza a kocsijukat az útra, mert kicsúsztak. — Visszahúzza azért, nem? — Dehogynem! Apró fények tüzeskednek egy útszélre szorult teherko­csi alól, papírdarabok égeté­sével engesztelik a befagyott féket, hogy nekivághassanak a gazdaság majorja felé ve­zető lejtős, kanyargós útnak. Segítünk és indulunk tovább, mi is, ők is. Veréb- és galambrajok röp-' pennek fel az út széléről. Mocsolyásig már egyetlen jármű sem jön mögöttünk, csupán a néhány utassal be­álló autóbusz. Szállong, szi­tál a hó. de a száraz, sótól szürke úton könnyen söpri, sodorja a meg-megújuló szék Vége felé jár a délelőttös szolgálat, az UAZ nyergébe délután másik vezető ül, más utakra indul felderíteni a fagyásokat, a jegesedést, a ködöt, az itt-ott kialakult sí­kosságot. Éjjel sem pihennek, első­nek vágnak neki az ónos eső­től fényes tükör aszfaltnak, hogy mire megindul a forga­lom, már fogjanak a kerekele Nagy József Harcban a hideggel... Az ítéletidő — mint már annyiszor — nem törte meg, hanem elszánt óbbá tette az embereket. Láttuk, hallot­tuk, olvastuk, micsoda aka­rattal vették fel a harcot a dühöngő elemekkel. Határa­inkon túl tankok, lánctalpas jármüvek voltak segíti -n-e, idehaza pedig a szerelők, karbantartók kitartása bizo­nyult a tiszteletre legmél­tóbb fegyvernek, amellyel száz kilométernyire ítélet­időt okoz, holnap talán ben­nünket sem kímél. Százak halnak meg, Baranyában vi­szont , „csak” néhány ember esett áldozatul a télnek — mégis ezt hallgatjuk riad- tabban. Kutatva figyeljük az eget, hőmérőt, vajon itt, ná­lunk, az ország többnyire leghidegebb városában, Mis­kolcon, és a megyében sze­rencsésebbek leszünk-e déli szomszédainknál ? Eddig nem hiába remény­kedtünk. Igaz, tél tábornok bekopogtatott, de egyelőre csak tisztességesebb arcát mutatja. A hideget elhozta — nappal fogcsikorgatót, éj­szaka farkasordítót —, de „nehéztüzérségét” a méteres havat, orkánt, hófúvásokat másfelé vetette be. Elfogyott ereje. megmaradhattunk csendes, szerény hátország­nak támadásaitól. Mostanában az elmúlt évhez hasonlóan fon­tos az időjárásjelen­tés. Bármennyire ér­dekesek, vagy aggasztóak a külföld eseményei, mégis a meteorológust figyeljük, mi történik, történt déli me­gyéinkben, vagy Lengyelor­szágban, Csehszlovákiában, az NSZK-ban, Dániában. A határontúl politikai katonai frontjai most messze esnek, míg az időjárás frontjai test­közelben kavarognak, s a kisiskolás is tudja, az a cik­lon, anticiklon, ami ma pár Utcarészlet óhután (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents