Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 5. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 10 1979. január 7., vasárnap I „Mint befagyott tenger, olyan sík a határ, alant repül a nap, mint a fáradt madár...” — Petőfi sorai a magyar puszta téli hangulatát idézik. A róna kihaltságát. ahol „most uralkodnak a szelek, a viharok”. Százharminc éve íródott ez a szép költemény, mely hű képei fest az Alföld akkori világáról. Azóta sokat változott a taA Városföldi Állami Gazdaság szürke-magyar gulyája szabadban tölti a telet nyasi élet: a havas bugaci pusztán kinn járatják a racka juhokat, ott van a guyla< „méla kolompjával”, s kinn telel a ménes is — ökrösfogai hordja a takarmányt. A tanya sem csendes, a gémeskút körül egy csapat baromfi kárál. vigyázza őket a jó öreg. puli félszeme rajtuk. A képen: A kiskunfélegyházi Lenin Tsz bugaci ménese. Látták a gyötrelmeket és a fájdalmakat Túlélők a guayanai Jones-szekta tömeges öngyilkosságáról — Amerika szorong Soha nem akartam ennek az ismeretlen országnak a dzsungeljében élni — mondta a 18 éves Brenda Park, az egyik életbenmaradott. Szüleim azonban meg voltak győződve arról, hogy ez a Jim .Jones „egy jobb világot épít fel”, ahol nincs szegénység, veszély, diszkrimináció, életveszély és állami felügyelet, ahol az emberek testvérek lehetnek és ahol a háború lehetetlen. Apám mindig arra tanított minket, hogy „egy jobb, emberibb társadalom felépítésében” kell közreműködnünk. Először Kaliforniában, azután ez év elejétől Guaya- nában, e pokoli hely éden- kertjében. Most, amikor megszabadultam a borzalmaktól és fáradtan, összetörtén egy Georgetown-i kis hotelban rendőri felügyelet alatt állok, számomra még mindig megfoghatatlan az, amit saját magam és ezer más hivő testvérem nap mint nap végigcsinált. Már 3 nappal Guayariába történő érkezésünk után apám felismerte a veszélyt. El is panaszolta Jonesnak, hogy az ültetvényeken folyó napi 12 órai munka, s ehhez még a 35—40 °C árnyékban, s több mint 90 százalékos páratartalom nagyon veszélyes lenne anyámra nézve. Soha életemben nem felejtem el, ami ezután történt. Jones, akit minden gyerek „Papinak” szólított, hívta a tábori rendőrséget és megparancsolta apámnak, hogy üljön fordítva egy konyhaszékre. A testőrök megfogták a kezét és a lábát, s egy 60 éves vak néger nő addig verte ápám arcát és fejét a botjával,. amíg el nem ájult. Ez egy gondosan ki tér-veit megaláztatás volt. Egy öreg, vak néger nő üt egy erős, fehér embert, aki semmi mást nem tett, csak felesége érdekében szólt. A vak nő ütéseit Jones irányította, kiabálva neki: „Nagyobbat, erősebbet, menj egy kicsit vissza, inkább balra!” Könyörtelenség a fekete asszonyokkal Robert Paulnak, aki szintén túlélője a tömeges ön- gyilkosságnak, de felesége, kilenc-, nyolc- és egyéves fia azonban életét vesztette a Jonestown-i tragédiában. Az ő története így szól: Jim Jones felszólította Robert Pault, hogy engedje át feleségét, Janicet a harmincéves Lawrence Schach inak, a tábor orvosának, s az legyen a doktor szeretője. Az ilyen eset gyakran előfordult, mindenekelőtt azért, mert Jones fehér testőrei könyörtelenek voltak a fekete lányokkal. Tudom, hogy a hét hónap alatt, amíg én a dzsungelben voltam, 40 félvér gyerek született, s a legtöbb nő megőrült azért,' hogy Jonessal háljon. Paul azonban vonakodott attól, hogy feleségét szeretőként feláldozza. Ezért a vonakodásáért. az összegyűlt hívők , előtt kellett felelnie. Jones felállíttatta őt egy emelvényre és féktelenül gyalázni kezdte a fiai előtt az apát: „Nézzétek őt! Ezt szedtem én fel a nyomornegyedben. ezt a szemetet, akit akkor pusztítok el, amikor csak akarok. Esízel szemben Schacht doktor utánam, az »■Apátok« után közösségünk legértékesebb tagja.” Janice Paul, Robert felesége, Jones parancsa szerint három gyereke ellenére sem maradhatott állandóan férje mellett, hanem alá kellett vetnie, magát dr. Schacht akaratának. Jones magánkívül volt. Eg : testőre előrántotta revolverét, csövét Paul halántékára szegezte és mondta: „Testvér, véged van!” Janiee zokogva' esett össze, a két idősebb fiú pedig sírt. A tömeg azonban, s ezt sajnos, meg kell említenem, ordította és követelte a férj halálát, aki megszegte Jones törvényeit. Kattant a revolver, miután a testőr harsogó nevetésben tört ki. A revolver ugyanis nem volt megtöltve. Félreértés mentette meg életét Ahogy Robert Paul később elmesélte, hogy mi mentette meg az életét. Amikor Jones parancsot adott a tömeges öngyilkosságra. s amikor az első haldoklók már a földön feküdtek, s a testőrök fegyverekkel, revolverekkel és mérgezett nyilakkal a menekülők után lőttek, Paul megpróbált elmenekülni, de egy fegyver csövével találta magát szemben. Éppen az az embert állt előtte, aki annak idején revolvert szegezett a halántékára. Paul csak nehezen mondta ki: „Én most meglépek”, tudva jól, hogy ez a mondat az életébe kerülhet. A testőr azonban félreértette öt, kinyújtotta a kézét és ezt válaszolta: ..Jó, akkor viszlát egy másik világban.” Ezzel megfordult és elment. Ekkor Paul fogta magát és elrohant, bevetette magát a dzsungelbe, s ott élte túl a szekta tagjainak lemészárlását. További példák a borzalmakra. Axel Thorer feljegyezte például azt is, hogy olyan partikat rendeztek, amelyeken a testőrök arra kényszerítették a 70—80 éves nőket, hogy teljes kimerülésig Boo- gie-Woogie-t táncoljanak, egészen addig, míg össze nem estek. Jones egyik éjszakába nyúló szónoklatában a következőket mondta: „Én, mint újjászületett Isten, feladatom abban áll, hogy még akkor is űzzem ki tagjaink testéből a rossz maradékait, ha ők ezt nem akarják. Ha tehát én egy gyereket megütök, az isteni cselekedet.” Ezért fordulhatott elő az, hogy maguk a véresre vert emberek mosolyogva emelkedtek fel a kínpadról és súgták Jonesnak: „Köszönöm, Apám!” Idővel az. emberek telje- . sen érzéketlenné váltak mindennel szemben. Túl kevés étel, a hőség, a moszkitók, a testőröktől való félelem, s a drill miatt. A családokat rendszerint elszakították egymástól. A gyerekek nem lakhattak a szüleikkel együtt, és. a testvérek sem egy fedél alatt. Jones szétrombolta mindazt, amj számára veszélyes lehetett. Hat órakor reggel testőrök dörömböltek az ajtóikon. Hét órakor már a földeken voltunk, és úgy dolgoztunk, mint a béresek. Este 6 órakor tértünk vissza. Este 7 órakor kaptuk a rizst, s este nyolc órától gyakran egészen hajnali négy óráig kellett a farönkökön ülni és hallgatni Jones „Papa” szónoklatait, aki egy kényelmes széken ülve prédikált nekünk. Mégis a legnagyobb félelem akkor volt, amikor Jones „Papa” a hírhedt éjszakán váratlanul összehívta a hívőket... ® Amerika szorong, nem ok nélkül — az ilyen és ehhez hasonló esetekre alig több mint harminc év távlatából még emlékeznek az európai történelemből. <—sb) libáéit, loszoä, lilások — A könyvem legalább olyan közel áll hozzám, mint állnak képeim — mondja Vankóné Dudás Juli. Egyedülálló vállalkozás a Pest megyei múzeumok igazgatóságáé. A Studia Comita- tensia — Tanulmányok Pes1 megye múzeumaiból — év- könyvsorozatban jeleni ette meg Vankóné Dudás Juli „Falum Galgamácsa” című könyvét. — Amióta az eszemet tudom. mindig lejegyezgetlem azt amit szüleimtől és másoktól hallottam — mondja Dudás Juli. — Különös gyermekkorom, életem volt. Amikor születtem, ötvenévesek voltak a szüleim, s nekem úgy kellett sírnom, nevetnem, ahogy ők engedték. Engem babonával gyógyítottak. Különösen érdekesek a libajegyei. Marsán a kislibák talpát ollóval megjegyezték, amikor még nem vérzett és nem fájt nekik, hogy el ne vesszenek. ; Duaás Juli 17 libajegyet ír le, és 12-t rajzol le könyvében. Könyvének lapjail boszorkák, rontó asszonyok, lidér- cek népesítik be. „1838-ban leégett az; egész falu, csak hét ház maradt meg. Azt az utcát még ma is Hétházsornak hívják. . Egy kuruzsló asz- szony füstölte a tehenét az istállóban gyógyítás céljából, vagy razsbálkodott vele, hogy több tejet adjon ... Nem vigyázott, leesett a parázs, leégett az\utca. Páratlanul csodás, szép képet fest Dudás Juli az édesapjáról. aki „hős” volt. Újra és újra visszatér a könyv lapjain alakja, akitől „még a koldus is da'olva távozott”. Rendkívü' erős ember volt, nagyon szerette az igazságot. „Nagy bajuszt viselt szegény, akkora jégcsap fagyott rá, mint egy szörpös üveg”, és Szt. György nap előtt minden gyíkot, amit meg tudott fogni, áteresztett a kezein, hogy hasznos legyen a keze...” > Bugaci tanya
