Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-31 / 25. szám

1979. január 31., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

— Rác/, György vagyok. Járőrvezető a beosztásom, de írja inkább azt: csoportvezető. 1964 óta dolgozom, a MÁV miskolci villamos vo- nalíelügyelőségen. A szakmát 23 évvel ezelőtt a felsővezeték építési főnökségnél kezdtem, szerettem meg, aztán hogy a vasút villamosításával elértünk Miskolcig, itt is ragadtam. Munkánk bőven van, hiszen Vámos- györktől Görögszállásig 600 kilométer hosszú vezetéket kell karbantartanunk, megelőzni vagy éppen megszüntetni a hibát.

— Szép, de nehéz, veszélyes szakma a miénk, Itt csak egyszer lehet hibázni. Kéthetes szerelő voltam, amikor Almásfüzitőnél láttam a hiba következményét. Egy 45 éves, hatvani ember mászott fel az oszlopra. Figyelmeztették; vigyázzon, ne menjen, az oszlop másik oldalára, hiszen ott „el" a 16 kilovoltos vezeték. Ö túl magabiztos volt. Következménye: ágyúszerű dörrenés re- zegtette meg a környéket, méteres lángcsóva csapott át. A szerelő holtan zuhant a földre, és két fiatalembert is be kellett szállítani a kórházba, mert kisebb égéseket szenvedtek.

— Azt szoktuk mondani: itt egy tél megrostálja az embereket. Aki az első telet kibírja, az meg is marad. Legutóbb jelentkezeti; egy fiatalember. Lentről csak elnézte, hogy a felújítást végzők hogyan ülnek, kuporognak, dolgoznak a vezetékeken. Kijelentette, hogy ő oda bizony nem megy fel és a második héten be is adta a felmondását.

— Engem is megviselt az első próba. Amikor először dolgoztam a kereszttartón, a munkát ugyan elvégeztem, de —• félelemből, gyakorlatlanságból — a kifelé menéshez már nem. volt erőm. Ügy húztak ki a csigán, kötéllel.

— A mi műhelyünk teteje az ég. A hőség, a hó, a fagy, az eső, a jég mindig próbára teszi az embert, de a vezetékeket. is. A télen is voltak napok, amikor 6—12 óra alatt, 16—17 °C volt a hőmérsékletváltozás. Ez más és más hatással van a bronzvezetékre és az acéltartóvezetékre. Az acél érzékenyebb, hamarább elszakad, s ilyenkor gyakrabban törnek a gyárilag hibás szigetelők. Kihat rájuk a borsodi iparvidék szennyeződése is, mint például a kéngázok, emellett főleg Miskolc küdzúgos hely. Tessék csak elképzelni, hogy amikor január 17-én Nyék- ládházán „kirepült” a tarlókar, letört a villamosmozdony áramszedője, elszakadt a vezeték, a szerelők —19 fokos hidegben kezdték el a munkát, s 5 órán át dolgoztak.

— Igen, ez a tél. Az oszlop síkos, de lel kell mászni. Az embernek ki kell mennie a tartóvezetékre. Ugyanúgy kell mozognunk, mint az akrobatáknak, e- mellett dolgoznunk kell. Kesztyűben, a vezetékszerelő az apró csavarokkal, kulcsokkal nem tud dolgozni. A húszas anyát, főleg, ha be

van rozsdásodva, nagyon nehéz levenni. Van, aki nem is tudja ezt a munkát elvégezni. Az ember keze odaragad a fémhez. Nálam is előfordult már, hogy kezemről a bőröm egy része ott maradt. A legnagyobb gondot a szél okozza, ez kétszeres erőpróbára teszi az embert.

— Melyik a legemlékezetesebb munkám? Jó pár évvel ezelőtt ügyeletes voltam, mint most. A miskolci rendező pályaudvauon tolatás közben, este 6 óra tájban kidöntöttek egy oszlopot. Tóth Istvánnal, Tóth Lajossal. Geda Józseffel. Kiss Pállal, Harmati Mihállyal a munkát jóformán el se végeztük, ú.j feladat nyomako- dott elő. Jött a hír: Szerencs és Miskolc között két tehervonat összement, a kidőlt kocsik mindkét vágányon,

. oszlopokat, döntöttek ki. leszaggatták a vezetékeket. Egyhuzamban 24 órán át dolgoztunk az oszlopok beállításán, a vezetékek szerelésén.

— Volt egy másik nehéz eset is. A hatvanas évek vége felé növemberben. az egyik nap Miskolcra nagy köd ereszkedett. Ennek következtében a szigetelők nem bírták a terhelést; a 25 kilovoltos áram átívelt, dur- rogtak, törtek a szigetelők, elégtek a vezetékek. A Tiszai és a rendező pályaudvar szinte megbénult. Alig győztük a munkát. Délután 4 óra tájban már úgy látszott, hogy mindent sikerült rendbehozni. A rendező pályaudvaron volt egy kapcsoló, annak zárlatos volt a szigetelője. Odamentem a hiba megszüntetése végett. A íves vágányon megindult egy 424-es, hogy a gurítóra húzza fel a szerelvényt. A mozdony füstje a szigetelőket átvezetővé tette. Az áram átívelt, s a vezeték rászakadt a .mozgó vonatra, amely a IV-es vágány felső vezetékét magával húzta a gurítóra. Másnap délután 3 órára tudtunk végezni a helyreállítással.

— Igen. ez a kemény tél, a nagy hőmérsékletingadozás megviseli a felső vezetékeket. Bármennyire is különösnek hat, de most kevesebb a hiba, mint korábban volt. Ennek az a magyarázata, hogy tavasszal, nyáron, ősszel nagy erőt fordítunk a karbantartásra, a szigetelők tisztítására, a hiba megelőzésére.

— Az a jó, hogy sokat próbált, edzett szakemberekből álló törzsgárdánk van, amely hivatásának tekinti a felső vezeték karbantartását, szerelését, a hiba gyors megszüntetését. Ez gyakran nagy áldozatvállalással jár együtt. Igen sokan vagyunk, akik szeretjük ezt a munkát. Aki nem szereti, nem is tudja csinálni. Az ember örül. ha megelőzi, elhárítja a hibát. Jólesik látni, hogy robognak a vonatok, az embert megelégedés tölti el: benne van az én^ munkám is.

Feljegyezte: Csorba Barnabás

Komplex lelvásárlólelep Mezőkövesden

Szinte nem múlik el olyan év, hogy a Mezőkövesd és Vidéke Afész mezőkövesdi felvásárlótelepe ne gazdagodna valamilyen újabb létesítménnyel. Mindez azt bizonyítja, hogy az áfész vezetői jó néhány évvel ezelőtt tudatosan és ésszerűen többlépcsős kivitelezéssel tervezték meg az egy helyen kialakítandó komplex Celvá- sárlótelepet. Itt található ugyanis a központi palántanevelő, a 20 vagonos almatároló, különböző raktárak, mérlegház hídmérleggel, s ■tost épül, illetve részben

már el is készült az a 8 millió forintos beruházás, amelyben 40 vagonos burgo- nyatároló. zöldségfeldolgozóval és két hűtőkamrával ellátott 25 vagonos tartósító, valamint értékesítő raktár- tér kapott, illetve kap helyet. A burgonyatároló ugyanis már üzemel és jó ütemben halad a többi létesítmény kivitelezése is. A tervek . szerint az értékesítő raktárteret és a 25 vagonos tartósítót (hűtőkamrákkal, savanyítóval) ez év március 31-ig átadják.

A pajzsos fronton

Biztosító egysegek léptetése a szénbányában. Képünk, a lyu- kóbányai pajzsos fronton készült.

Eovüíles szakszervezeti ülés 3 BKV- nál

Együttes ülést tartott a napokban a Borsodi Hőerőmű Vállalat -szakszervezeti tanácsa és bizalmitestülete. Az ülésen részt vett Cseule- rics Sándor, a vasasszakszervezet alelnöke is. Vass László szb-titkár megnyitója után Molnár Gyula, a vállalat igazgatója ismertette a kollektíva 1979. évi gazdasági feladatait, s szólt a szociálpolitikai tervekről, a bérfejlesztési elképzelésekről.

A Borsodi Hőerőmű Vállalat jelenleg 2 millió kilowattóra villamos energiát. 6000 gigakalória hőt és 3600 köbméter ionmentes vizet termel naponta. Az élkövetkezendő hónapokban is tartani kell a szintet, s közben folytatni keli a folyamatban levő beruházásokat. Március

végétől már ismét üzemelnie kell az újjáépített 5-ös számú kazánnak, s a 6-os tüzelőberendezés rekonstrukciós munkáinak többsége is ez évre tartozik. Kazincbarcika hőszolgáltatásának bővítésére új tutőturbinát kell üzembe helyezni, egy régi turbina lecserélésével.

A vállalatnál az idén 5.2 százalékkal tervezik növelni a béreket, mégpedig az iparági létszámcsökkenésből adódó korrekció felhasználásával. A szociálpolitikai tervek megvalósítására az idén 12 millió forintot költenek a BHV-nál. Említésre méltó, hogy a vállalati szakszervezeti költségvetésből 10 millió forintot utalnak át a gyermekek nemzetközi évével kapcsolatos alapba.

Milliós tervek a Mák-völiyékn

Errefelé, Alberttelepen és környékén kél év híján száz esztendeje a szénbányászat a megélhetés egyik forrása. Az első bányát 1881-ben nyitották, Rudolf néven a Mákpatak völgyében, s azóta tucatnyi kisebb-nagyobb aknában fejtették a föld fekete kincsét. Napjainkban is három bánya termel ezen a vidéken, s 3370 embernek biztosít kenyeret. A Mákvölgyi Bányaüzem többször elnyerte már a kitüntető Élüzem címet, s a végelszámolásnál rendszerint ott van a legjobban dolgozó termelőegységek sorában.

Az elmúlt évben viszont mélyen a várakozáson alul termelt a bányaüzem. A hagyományokhoz méltatlan eredmény, az eredménytelenség főleg geológiai okokra, nehézségekre vezethető vissza. Az éves tervét mindössze 78,8 százalékra teljesítő edelényi aknában négy front is elült a vízben, a sárban, s a gépi berendezéseket úgy kellett kimenteni. Az alberttelepi bányában, az újonnan művelés alá fogott szénmezőben, valamint a ru- dolítelepi új pajzsos fronton is a bányászok ősi ellensége, a víz és a laza kőzetek akadályozták a dolgozókat a magasabb teljesítmény elérésében.

— Végül 136 000 tonna adóssággal zártuk az esztendőt — mondja Takács István üzemvezető. — Tervünk, hogy ismét felszínre küldjünk egy év alatt egymillió tonnát, megmaradt tervnek. Tavaly csak 849 000 tonna szenet adtunk az országnak.

Innen indult tehát az 1979- es esztendőnek a kollektíva. A tavalyi mélypontról azonban csak Mifelé vezethet az út. Az idén a korábbiakhoz képest mérsékeltebb termelési tervet kell teljesíteni, s ez 865 000 tonna.

— Feladatunknak feltétlen eleget akarunk tenni — jelenti ki Bíró Lajos főmérnök. — Ráadásul hétköznapi termeléssel. Emellett megközelítően húszezer méter vágatot is ki kell hajtanunk, hogy felkészüljünk az elkövetkezendő évek nagyobb célkitűzéseinek teljesítésére. Ez nálunk ismét csak az egymillió tonnás termelést jelenti.

Becsülendő az üzem vezetőinek ez az állhatatossága, többet akarása. Kérdés persze, hogy megtereinthetők-e a feltételek a mákvölgyi bányászkodás ilyen mérvű felfutásához. A főmérnök optimista, s igazolásképpen a fejlesztési elképzelésekét sorolja.

— Az edelényi aknában szeptembertől már üzemel az új lejtős akna. A szállítási rekonstrukció azonban csak 1981-ben ér véget, amikor 1400—1600 tonna lesz a napi termelés. Az új aknában üzemelő szalag a mostaninál nagyobb szállítási kapacitást tesz lehetővé, s lényegesen rövidebb úton jut fel a szén is a napszintre.

— Hasonlóan a szállítási teljesítmény fokozását tervezzük Rudolítelepen is — folytatja Bíró Lajos. — Új lejtős aknát akarunk kihajtani, melybe folyamatos üzemelésű szállítóberendezést szei'elünk be. A fejlesztés költsége 42 millió forint. Az új akna 1981 második léi évében lép be a termelésbe.

— A harmadik aknában, az alberttelepiben szintén korszerűsíteni szándékozzuk a szállítást. A megoldáson egyelőre gondolkodunk. Alap- követelmény, hogy az új rendszer csúcsidőben 1400 tonnát szállítson naponta. Vállalati és üzemi érdekből egyébként egyesítjük a ru- dolftelepi és alberttelepi akna szénmezejét, s összevonjuk a szállítási rendszereket is. Hangsúlyozom: az intézkedés nem jelent bezárást.

utána sem akarjuk csökkenteni a munkáslétszámot.

A szenet ugyanakkor ki is kell termelni, ehhez megfelelően előkészített fejtési mezőkre van szükség. A gépesítésnek tehát az elővájáso- kon és a tömegtermelő munkahelyeken is igazodni kell a szállítási rendszerek korszerűsítéséhez. A tervekről ezeket mondja az üzem két műszaki vezetője:

— Az alberttelepi aknában még az idén szeretnénk beindítani egy pajzsos frontfejtést. Hasonló bányagép üzemel már Rudolítelepen. így az egyesítés után két komplexen gépesített front termel majd a szénmezőben. Az edelényi bányában is két nagy teljesítményű front üzemeltetésével számolunk. A vágathajtás gyorsítására elővájó gépeket kértünk, s tervezzük a kézi elővájáso- kon a rakodás gépesítését.

Eddig a tervek, amelyek megvalósításával lehetőség nyílik az üzemben az évi egymillió tonnás termelés újbóli elérésére. Szén van á föld mélyében, üzemi szinten 39 millió tonna a leművelhető. A későbbiekben pedig ott a „hideg-tartalék”, az ötös telep szénmezeje. Ezen a vidéken, a Mák-völgyében tehát még az ezredfordulón is tudnak szenet bányászni.

Kolaj László

Egymillió forintos létrafokok

ti érdi

11

rre»>

az üzemre

Mondják, a tennelöszövetkezet megint veszteségre áll. Nézek: itt-ott parlagon hagyott nadrágszíj-parcellák. Kerítésmaradványok, eldőlt oszlopok, eldőlt remények. Az itt lakók fejet hajtottak a legnagyobb úr, a természet előtt. A mezőgazdaságból nem igen lehet megélni. De akkor miből? Ezt a mi- bőit a hegyközi Pálházán úgy nevezik, hogy ipartelep. Csak el kell hagyni a falut, követni kell a kisvasutak s máris ott vagyunk, ahol a vágányok szétosztódnak. s ahol a rakodók jelzik a műszaki erdészet, a perlitbá- nya, s a fűrészüzem határát .

Fűrészüzem. Más néven: a Károlyi-féle fűrésztelep. Több mint ötvenéves. A gépeinek zöme is. A múltkoriban csendes gúnnyal, „működő múzeumnak" nevezték. Fekete István az üzemvezető elmosolyodott:

— Sok helyen .szeretnének olyan múzeumot, amely évente 16 millió forint nyereséget termel. Ennyit termeltünk meg tavaly. Hatvan- milliós termelési érték helyett pedig 72 milliót mutathattunk fel. Ezek után szabad úgy beszélni az üzemről. mint régmúltról? —És helyeslést várva, széttárta a kezét.

— De a tények... — kezdtem, mire rögtön félbeszakított:

— Igen. a tények. Ha a korszerűséget nézzük, akkor itt már nem is szabad termelni. Az a kazán, amely ma energiával látja el a telepet, ötvenéves. Régebben

két települést, Pálházát, s Füzérradványt is ez a gép látta el árammal. Fűrészeink zöme is túlkoros. Százforintos eszményi áruk van.

— Akkor ennek köszönhető?

Az üzemvezető visszakérdez: — Az eredmény? Lehet, a válasz: is-is! Mert igen is, és nem is. Vitathatatlan, hpgy érték nélküli gépeken olcsóbb a termelés. De ezek a berendezések kilenc évvei ezelőtt is elavultak voltak, s akkor veszteségesen, 400 ezer forint ráfizetéssel termelt a fűrésztelep. Azóta minden évben, minta létra fokai, egy-egy millió forinttal emelkedett; a jövedelem.

Ezek után csak az a kérdés marad: — hogyan ? Hogyan sikerült ilyen eredményt elérni? őszintén megmondva a válasz meglepett:

— Ha csak az utolsó évet tekintem. akkor annak, hogy megszüntettük a harmadik műszakot, s nyolc emberrel kevesebbet alkalmazunk.

Elismerve az éjszakai műszak gazdaságtalanságát, a munkásszállítás többletköltségét. a 40 százalékos pótlék kifizetését, akkor sem érthető, hogy kevesebb munkáskézzel. hogyan tudotl többet termelni az üzem. Fe- kete István:

— Egyszerűen. Megpróbáltuk, az oly sokszor hangoztatott hatékonyságot növelni, a belső tartalékokat feltárni. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy legnagyobb gépünkön kicseréltük a. laposszíjat ékszíjra, s így a legnagyobb meghibásodást jellemző okot kiszűrtük a termelésből. Kevesebb. minimális lett az állásidő. Változtattunk a szervezésen. A nagy teljesítményű gépeken csak fűrészárut, a kisebbeken pedig parkettát, bútorlécet állítottunk elő. Lényegében ezeknek az intézkedéseknek köszönhető, hogy 25 500 köbméter helyett 27 800 köbméter fát dolgoztunk fel.

Sokak szerint a fűrészüzem halálra van ítélve, s nemcsak azért, mert eljárt felette az idő. Sorsa a vasúttól függ.

— Ha megmarad a hegyközi kisvasút, akkor megmarad az üzem is. Hiszen létét az indokolja. hogy ..rádől'1 az erdő. De ha nem tudjuk innen olcsón elszállítani, vagy ideszállítani a fát. akkor vége a fűrészüzemnek.

Ha megszűnik a kisvasút, számítások szerint olcsóbb lenne az olasríiszkai üzemet fejleszteni, a pálházit pedig megszüntetni. Ezek gazdasági érvek. Vitába szállni velük logarléc nélkül nem lehet. Viszont próbálkozni, érdek ellen érdeket helyezni, kicsit kényszer is. Mert

mi lesz a sorsa az itt dolgozó 222 embernek?

Első számú változat: ha a kisvasút megmarad: az üzem továbbfejlődik. Korszerűsödik, megújhodik. Hogy a kisvasút továbbra is szállítson, azt indokolja a perlit- bánya évenkénti 80 ezer köbméternyi ásványménny i - sége. az erdészetek 20 ezer tonnányi faáruja, a mező- gazdasági üzemek számba nem vehető termékei, a iu- részüzem 20 ezer tonnányi fűrészáruja.

Második számú változat: ha a síneket megtámadja a rozsda, a pályát felveri a gaz, talán még akkor sem célszerű az üzemet áttelepíteni. Hiszen megszűnik 222 jól begyakorolt ember munkaviszonya. A bejárás nehézségeit aligha vállalják az itt dolgozók. Olaszliszkán pedig munkáskezet találni, legalábbis ennyit — álom.

Valaki kiszámolta, hogy hattonnás teherautóval 22 ezerszer kell megfordulni az erdőgazdaság termékeivel az erdő és a sátoraljaújhelyi vasútállomás között, ha egyszer a kisvasút megszűnik. Igaz. a fűrészüzem termékeit naponta két tíztonnás teherkocsi elviszi. Pardon, elviheti. ha nem szüntetik meg az üzemet. De talán mégis ez a parányi mennyiség mutatja azt. hogy az üzem mindenképpen jó helyen van ott. ahol van. Hiszen szinte „rádőlnek” a fák. És kenyeret jelc-M 222 családnak. mert a férfiak itt iói kereshetnek.

Visszafelé jövet arra figyeltem fel. hogy a parlagon hagyott földeken, az ekét nem látott földeken itt- ott sarjadzik az erdő.

— kármán —