Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG TO 1979. január 21., vasárnap ! „Vándor Bodrogközön megállj! A csendes Korcsa partinál55 (Tompa Mihály) A községet — a Bodrogköz egyik legrégebbi települését — mindig is legenda övezte. Még most is kitapinthatjuk itt a tündérek lábnyomát. A tündérekét, akik messzi magasságokból harangot hoztak, de elkéstek kicsit — emberlakta földön érte őket a virradat — s megtört varázserejük; a ha- ranq a mocsárba hullott . . . Hányszor elmondták ezt hajdan a fonóban; színes fantáziával, olykor borzongatóan. A rejtélyes vízi-nádi világ megtermékenyítette a szellemet. S oly jólesett a valóságból a mesék színes birodalmába menekülni. Mert a valóság korántsem volt tündéri. Korcsán 1924-ben épült az első kövesül. Addig az őszi, s tavaszi vizek idején megközelíthetetlen volt a község. A régi-régi oklevelek szerint 21 család foglalkozott itt földműveléssel. 14 fél- és 7 negyedtelkes jobbágy lakta a falut, a többiek zsellérek voltak. Pázsitos — vagyis réteket kaszáló, nádat vágó — és bal- tás — azaz erdőt irtó — zsellérek. A múltból maradt a mese — Nagy Géza, a 15 éves honismereti szakkör vezetője, 44 korcsaitól 500 mesét qyűjtött össze — s az utódokra öröklődött a karcsaiak nagy szorgalma. „Ha itthon vehetel szalmát — tartja a -korcsai szólás — ne menj más faluba szénáért.” Ami nemcsak a párkereső legényeknek jó tanács. A 30 éves Dózsa Termelőszövetkezet nem öregedett el; egyre többen jönnek vissza. Persze nem a szalmáért! Igaz, nincsenek jó adottságok — így hát mérleghiány van —, de működnek már a kisegítő üzemágak (elsősorban az asz- szonyoknak adva munkát) s reményekkel kecsegtet a juhtenyésztés is. A háztájiról nem is beszélve. A régi kis istállókban — nem egy helyen már önitatóval és fejőgéppel — 600 tehén egészíti ki a karcsaiak jövedelmét. Évenként 8—10 (palotának is beillő) ház épül, s ugyanennyit újítanak fel, tesznek korszerűbbé. A községben 38 gyerek született az elmúlt évben; van óvoda 63 növendékkel, az iskolában T3 tanulócsoport. A 23 pedagógus közül csak egy a képesítés nélküli. És jó, hogy sokan > karcsaiak közülük. Lipiczki Istvánná, a fiatal igazgatónő együtt tanít hajdani tanáraival és volt növendékeivel. Fiatal ember György Károly, a községi tanács elnöke is. Új ember még a faluban, de a lokálpatrióták buzgalmával tervezgeti a település jövőjét. A közelmúltban két. nagy lakást építettek, felújították a művelődési ház, illetve a könyvtár épületét, de még sok minden hiányzik. A jó és bőséges ivóvíz-ellátást a majdan felépülő ricsei vízműtől várják, az újabb járdaszakaszokról, egy ABC-kisáruházról, kisvendéglőről azonban — „házon belül" — kell gondoskodni. Sürgeti I a lakosság a ravatalozót is . . . És nem kevesebb, mint négymillió forint kellene a belvízrendezésre . A feladatok eqyébként egyre nagyobbak, hiszen 1969-től Karos község Tanácsa egyesült a korcsaival, 1977 januárjától pedig Pácin község köz- igazgatása is a tanács hatáskörébe került. Hideg téli napon jártunk a községben. Egy élet munkája „papírokon”. A település és az emberek élete megörökítve. Nagy Géza múltban és jelenben: a jövőnek dolgozott, dolgozik. „Anyukám jobban dalolt, apám inkább mesélt. Ila meglátok valamit, cigart lom; erről eay mesét költők ...” Pápai Istvánná, mindcuki Emma nénije, a n ')művészet mestere. Befútta, az utat a hó. A házakat, a helységjelző táblát is. Benn a községben, az otthonokban azonban köny- nyen tárulkoznak ki az emberek. Nincs takargatni valójuk. A múlt és a jelen, s már egy kicsit a jövő is. így. együtt köszöntik a községbe érkezőt Sátoraljaújhelyen született 197«. január f)-én, reggel 8 óra 20 perekor: 19 centiméter. 3 kiló 10 deka... A község első újszülöttje az új évben: Does irisztina. És boldog szülei: Dócs János és Does Jánosné Ardó Erzsébet. (A képen balra;) 4 messzi faluba messziről érkezett a körzeti orvos. A zalaegerszegi születésű, dr. Ferenezy satmor iíTÍ4. november 16-tól gyógyít e tájon. Naponta — átlagosan — nyolcvanon keresik fel az orvosi rendelőt. (A képen jobbra.) Melléküzemág és háztáji gazdaság. A Dózsa Termelőszövetkezet hetven asszonynak ad munkát, a háztáji gazdaságokban pedig gépesítés könnyít az asszonyokon. Ma már nem „csoda” a fejőgép, s mint Nagy Andráséluiál hallottuk, az ára sem megfizethetetlen. Mert egyébként... I • A hogy most végignézzük újra ezeket a képeket, megidézzük gondolatban a karosai találkozásokat — kettős szorítás szomorít el. Mennyi minden - amit e röpke találkozásokból, beszélgetésekből őrzünk — ami kimondásra, elmondásra oiztat: gondolatainkban rekedt. Milyen röpke idő jutott a beszélgetésekre, az ismerkedésekre — a tovább-menni- muszáj kényszere miatt. Békében tartja most a községet a hó fehérsége, a tél csendje. A celziuszok hidegsége azonban csak a testet biztatja beburjcolózásra. Az emberek „meztelen szívvel" fogadják az idegent is. Utcákon, otthonokban tiszta tekintettel köszönnek a szembejövőre, a bekopogtatóra; jó szóval búcsúznak a vendégtői. Egyszerű emberek . . . hogy agyonforgattuk e szavak értelmét. Megtanulni, úira tudni az igazit: jó volt a föld, a munka; legendák és valóság hordozói között . . . GYARMATI BÉLA, LACZÓ JÓZSEF, TÉNAGY JÓZSEF
