Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-18 / 14. szám

1979. január 18., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Mi 3 daliunk? Talajminta-vizsgálat Évente mintegy harminc­ezer talajmintát vizsgálnak meg a Borsod megyei Nö­vényvédő és Agrokémiai Ál­lomás ,új laboratóriumában. E vizsgálatok eredménye­ként Borsod és Heves megye mezőgazdasági üzemei pon­tos útmutatást kapnak a szükséges m üt rágyaadagokra vonatkozóan. A képen: a mű­trágyázás! „receptekhez” szükséges úgynevezett tala.i- szürleteket készíti a labora­tóriumban Szabó Irnréné, Szűcs Szilvia és Danes Zsu­zsa. Fotó: Sz. Gy. Percnyi pontossággal érlezil az őziiina II sok, a jó, meg a szop Mindig magasra csapnak az indulatok, ha bármilyen fó­rumon Miskolc belvárosáról, a történelmi városmag re­konstrukciójáról esik szó. Jószerivel csak abban értenek egyet, a „laikus” városlakók és a tervező, kivitelező, beruhá­zó vállalatok szakemberéi, hogy legalább tiz évvel ezelőtt hozzá kellett volna látni a munkához, ha másként nem, ap­ró lépésekben, házanként, tömbönként haladva. Nehéz len­ne hirtelenjében összeszámolni, hány tanulmány és terv ké­szült az évelt során, azt viszont annál könnyebb az ujjúnk­ra szedni — bőven elég hozzá a két kezünk —, hogy hány középülettel gazdagodott a belváros. Most ismét van egy vitára érdemes tanulmány — sokak szerint minden eddigi­nél jobb, hiszen készítői nemcsak az eddigi tervek gondo­latait, hanem a tavalyi országos pályázat eredményeit is hasznosították. A társadalmi munkameg­osztás alapján sokféle a dol­gunk és azt sokféleképpen végezzük el. Van. akinek a kisebb jövedelmet adó, jól fűtött, tiszta hivatal jelenti a olaíont, másnak a huza­tos. nem mindig tiszta, de jóval nagyobb kenyeret adó benzinkút. Mindannyian dolgozunk valahol és a legfontosabb ta­lán, hogy mindennapi fel­adatainkat a lehető legjob­ban lássuk el. és ha látunk különbséget, főleg a teljesít­ményre figyeljünk, ne a kö­peny színére. A nagy ABC-áruházban különös párbeszédre figyel­tem fel. amikor a papa go­rombán szólt a gyerekére, miért rakosgatja egymásra a bevásárló kosarakat a pénz­tár mögött. Meglenödött a szorgoskodó gyerek és a vá­laszból is csupán annyira fu­totta. hogy kivágja: ,.A né­nik is ezt csinálják, össze­gyűjtik a kosarakat.” „Nekik az a dolguk fiam, azért kap­nak fizetést” — csattant el a megfellebbezhetetlen. A pénztáros kél tétel be­ütése között keserűen nézett hátra, aztán folytatta a mun­káját, mert néki meg az a dolga. Vajon, mit szánhat magá­ban fiának a mások munká­ját lebecsülő szülő, mi kész­teti arra, hogy a gyerek se­gítő szándékát, őszinte meg­nyilatkozásait nyesegesse? Mi lesz a - dolga majd felnőtten ennek a kisfiúnak, ha en­gedi, hogy később is a papa állapítsa meg, miben serény­kedhet és miben nem? Jó lenne, na felnőtt létünk­re olykor fel tudnánk emel­kedni a gyerekek őszintesé­géhez, nem riasztanánk őket minden eszközzel, ha a friss kenyér illatáért két éven át úgy gondolják, csak egy pék­ségben tudnák eltölteni az életüket, vagy csak és kizá­rólag villamosvezetőként. Meghagyhatnánk az ál­maikat felnőttes lekezelés, kigúnyolás nélkül és ha úgy érzik, segítettek valakinek,. aki egész nap cipekedik, számol, mér és bosszúságo­kat takar a mosolya mögött, hagyjuk meg számukra azt az örömöt, hogy ismerked­jenek a munkával, hogy mi­nél pontosabban tudják majd a felnőttkor elején, mi is a dolguk: N. ,T. I 1 ' ■ zen jut be. Szerencsém volt. A pénzem és a nevem réven ézt is elértem. így egy esztendő alatt ké­szen álltam az első nagy ug­rásra. Ez pedig igy történt: A nagy amerikai hajótár- saság, a President’s Line, már régen hirdetett minden sajtóban. „Milliomosok ki­rándulása. 45 gondtalan nah a legnagyobb luxusban. Lá­togatás a Hawaii, Filippt- sxigeteken és Japánban. A legelőkelőbb társaság, a leg­jobb konyha, nagyszerű ki­szolgálás. Mindennap saját kiadású tőzsdelap. Mindez a 27 000 tonnás „President Roosevelt”- hajón három­ezer dollárért. Használja ki az alkalmat.” Hosszú sor elegáns autó érkezett a San Franciscó-i kikötőbe. Csodálatosan öltö­zött nők és elegáns urak szálltak ki belőlük. A hajó- inasok ügyesen szedték el a sofőröktől a kitömött bő­röndöket. A vendégek fel­mentek az óceánjáróra. A bejáratnál a másodliszt üd­vözölte őket. Udvarias moz­dulattal mutatta a nagy sza­lonba vezető utat. ahol az üdvözlő koktél volt. Itt a kirándulás részvevőit maga a kapitány várta. A pincérek ügyesen hórdták a pezsgős­poharakat és a különböző színű koktélokkal megrakott tálcákat. Senki semmi miatt nem aggódott. Mindenki tud­ta. hogy amikor a hajó el­indul hosszú útjára, minden az utasok kabinjában lesz, kicsomagolva, kivasalva. Végre megszólalt az indu­lás. jelző sziréna. Két von­tató kihúzta a hajót, a kikö­tni medencéből. A zenekar Mesébe illő a környezet, s a hozzá fűződő történet is. Emberhez, technikához sze­lídült őzmama sétálgat gidai­val a dübörgő gépek, a szik­lakatlan hatalmas térségében liliputinak tűnő kőfejtők kö­zölt. A helyszínen a Komá­rom megyei Tardos erdőövez­te vörösmárvány-bányája, ahol napról napra lejátszó­dik ez a Disney filmek .vilá­gába kívánkozó jelenet. A vérbeli erdölaleó őzmama rendszeresen, szinte percnyi pontossággal bukkan elő er­dei rej tekéből, hogy találkoz­zon barátaival, az emberek­kel. Nem zavarja a munka­gépek zaja, a köbányászok közül bárki közelébe mehet. Hagyja magát megsimogat­ni. s kegyesen fogadja a ven­dégnek kijáró nyalánkságo­kat. Mint a kőfejtők mesélik, négylábú' vendégük csak ak­kor szünetelteti a bányabeli látogatásokat, amikor anyai örömök elé néz. Ilyenkor jó­időre elmarad a vizit, de csak az őzgidák felcseperedéséig. Ezt követően azonban ..őz­asszonyság” ismét társasági életet él, s mintegy elővezeti, bemutatja kőfejtő barátainak kicsinyeit. vidám melódiát játszott. Az egesz társaság a teuelzei se- tanídján gyűlt össze, hogy megcsodálja a nagyszerű va­ros, San Francisco ki Kötőjé­nek szép panorámáját. Az eloitelo társaság ezt követő­en elfoglalta helyét az ebéd­lőben. Az eisó eoed 'rendkí­vül ünnepélyes volt. Eoéd után- az urak bementek az egyik bárba egy italra, a hölgyek pedig visszahúzód­tak kabinjaikba, hogy pi­henjenek egy keveset, hogy megigazítsák frizurájukat a szépsegszalonban és felfris­süljenek az egész éjszakára meghirdetett Kapitányi bál előtt. Az utasok közül kitűnt egy rendkívül csinos, elegáns férfi. A hajószolgák az uta­sok kérdezósködésére el­mondták, hogy az az úr egy bizonyos mister Henryk MacAreck, egy dúsgazdag ül­tetvényes fia. Ű maga, tet­ték hozzá bizalmas hangon a szolgák, legutóbb nagy si­kerrel. játszott a New York-i tőzsdén. Ez a felvilágosítás telje­sen elegendő volt. Hiszen a hajó utasai közül elég so­kan mindennapos vendégek voltak a New York-i tőzs­dén. Minden nehézség nél­kül felismerték a jellegzetes arcvonásé férfit, akit gyak­ran láttak a tőzsde liánjá­ban. Biztosan gazdag és sze­rencsésen játszott, ha i" van a hajón, ahol maga a jegy háromezer dollár, hi­szen a jegy ára még a fele sem a teljes költségeknek. Különben a neve: ..Mac­Areck”. határozottan árról tanúskodik, hogy az isme­retlen nem azok közül való, Immár hatodik éve tart a kőfejtők’ és az őzmama ba­rátsága. Érdekes, hogy már nem olyan kezesek-szelídek csemetéi, mint az anyjuk. Amikor ivaréretté válnak, el­hagyják mamájukat, az em­bereket, s a maguk világát élik a Gerecse erdörengete- gében. Nemrégiben még az előb­binél is teljesebb volt a tar- dosbányai idill. Bozsó, a sze­lídített vaddisznó volt a’kő­bánya prominens sztárja. A közéli erdészet dolgozói csí­kos kismalac korában vették pártfogásukba az elárvult sörtést. Felnevelték és hagy­ták, hogy szabadon járjon- keljen. Bozsó élt is a lehető­séggel, s akárcsak őzriválisá­nak, neki is kedvenc tartóz­kodási helye volt a márvány­bánya. De túlságosan is ott­honosan érezte magát az em­berek között, az irodában tett rendszeres látogatásait a sző­nyegek bánták, miután kör­meit élesítgette rajtuk. Nem­rég azonban elköltözött az élők sorából. A hozzáértők azt gyanítják, hogy a falánk­ságára fizetett rá. Agyonetet­ték. akik most özönlenek Euró­pából Amerikába. MacAreck úrnak jó hely jutott az ebédlői asztal mel­lett. Nem messze a kapitá­nyi asztaltól, ahol csak a leggazdagabbak és a legis­mertebb milliomosok üllek. Asztala szerényebb volt ugyan, de az ott ülök is az ipar mágnásai voltak és nagy bankbetétekkel ' rendelkeztek. Aszlaltársa volt a Murphy házaspár, a híres „Murphy— Association”, az Eszak-Ame- rikiít elárasztó önkiszolgáló bárok hálózatának tulajdo­nosa. Ott ült a Wheeler há­zaspár a lányával; mister Wheeler az „United Fruits Company” egyik igazgatója volt. .MacAreck úrral szem­ben az idős Slade úr, a chi­cagói ..Thornes Slade and Junior” bank tulajdonosa foglalt, helyet. Ebben a tár­saságban újgazdagként, is­merték el a Politik házas­párt, Nincs ebben semmi cso­dálatos, hiszen húsz évvel ezelőtt érkeztek az USA-ba. és az első milliójukat a má­sodik világháború után a Csang Kaj-seknek szállított fegyvereken keresték. Az ilyen újgazdagokkal Wheeler asszony ntég beszélgetni sem akarl. Ellenben MacAreck úron az első pillanatra lát­szott. hogy arany bölcsőben született a széles alabamai mezőn. Néhány nemzedékkel korábban élő ősei biztosa" nem tudták, hogy mi az a szeeA,tvség és a nehéz, mun­ka. Ez a gentleman kétség­telenül azt az ideált kéovi- selte. • amelyet ..amerikai életstílusnak neveznek”. MacAreck úr mellé az első liszt, aki ennél az asztalnál A közelmúltban a Miskolci városi Pártbizottság város- politikai munkabizottsága a Magyar Építőművészek Szö­vetségének helyi csoportjá­val együtt cserélt véleményt a szóban forgó tanulmány­tervről. Sem a programot, sem a vitát nem áll szándé­komban részletesen ismer­tetni. Mindössze két véle­ményt idézek bevezetőül, ha úgy tetszik mottóul a továb­biakhoz. „A megye építőiparának tevékenysége alapvetően a miskolci házgyárra épül. Üzembe helyezése, azaz 1968 óta, a Miskolcon épült laká­sok 88—89 százalékát ház­gyári panelekből szerelték össze. Ha ebben az időszak­ban hozzáláttunk volna a belváros rekonstrukciójához, akkor már tele lenne szórva a főutca és környéke ugyan­olyan szürke, egy kaptafára készült házgyári épületekkel, mint lakótelepeink. A kése­delemnek tehát van haszna is.” „Egyhangúak, sőt. — mond­juk ki — csúnyák a lakóte­lepeink. de azért nem lehet a házgyári technológiát hi­báztatni. Számos példa van rá országszerte, hogy az ipar- szerű termelés nem szegi szárnyát az épitészíantáziá- nak. Házgyári panelekből is lehet például olyan szállodát építeni, ami Miskolc "belvá­rosában is megállná a he­lyét. Intézményeink egyéb­ként is egyedi tervezéssel és elnökölt, egy szép. . brilián­sokkal ékesnetl idős hölgyet ültetett. Dufay asszonynak a hajón a legszebb gyémánt- juhiak kellett lennie. A fér­je.' Wheeler asszony bal ol­dalán foglalt helyet, Dél-Aí- rikában egy gyémántbánya tulajdonosa volt. A kapitányi bálon Mac­Areck űr kifogástalanul vi­selkedett, Teljes szolidaritást vállalt asztaltársaival. Min­den hölggyel táncolt, még Mrs. Polliikkal is. Ez már talán egy kissé túlzás volt... A büféből pezsgőt hozott a hölgyeknek, elmondta a leg­újabb európai vicceket, ahonnan nemrégen tért visz- sza. Rendkívül érdekes tör­téneteket mesélt el arról, ho­gyan mossák a tányérokat a nagy éttermekben; és hogyan kell kirakni a gyapotbálákat a hajóról; A'hölgyek úgy ne­vettek, hogy könnyük csor­dult a fantasztikus anekdo­tát hallgatva. A- férfiak is elégedettek voltak. Hölgyeik nem panaszkodtak. hogy nincs sikerük. Ami pedig a fiatal ültetvényest illeti, el kell ismerni, hogy bírta . az italt és ismerte is. Rögtön szemrehányást tett a pincér­nek. aki ..Balantine” whisky helyett a ..White Horse” üvegből öntött italt meré­szelte neki hozni. És amikor mégparancsolta, hogy ezüst vödörben hozzák oda a leg­drágább italt, ami a hajón van — polish vodkát —. még a merev Slade úr is felengedett és ivott „my dear Henry MacAreck” egészsé­gére. (Folytatjuk) kivitelezéssel készültek a megyei könyvtártól a Cent­rum Áruházon át, egészen a Diósgyőt i Vasas Művelődési Központ ig.” * Ha az országhatáron innen nézelődünk és főleg azokban a városokban, melyeket mos­tanában példaként emleget­nek, tetszésünk szerint akár cáfolhatjuk, akár igazolhat­juk a fentebb idézett véle­ményeket. Debrecenben nem idegenkednek a házgyári technológiától akkor sem. ha a belvárosban keli lakóhá­zat, boltot, egyebet építeni. Kecskeméten viszont csak­nem teljesen kialakult az új — sokat dicsért — város- központ, mielőtt odatelepí­tették volna a házgyárat. Salgótarján csodált központ­ja is egyedi tervezésű épü­letekből áll. Es mit lát az építész kül­földön? Mit lát például a Szovjetunióban, ahonnan házgyárainkat importáltuk ? Szovjet barátainknak sike­rül-e egységes, szép városké­pet kialakítani, össze tud- ják-e egyeztetni a régit az újjal? A kérdés azért is iz­galmas, mert sok éves elő­nyük van a házgyári tech­nológia alkalmazásában %és náluk is politikai program a lakáshelyzet gyors javítása, azaz a tömeges lakásépítés. Klie Zoltán, a Borsod me­gyei Tanácsi Tervező Válla­lat iránvító-tervezöje nemré­giben részt vett egy Moszk­vában rendezett szakmai ta­lálkozón. Mielőtt véleményt cseréltek a szocialista állat mok építészdelegációi, tízna­pos tanulmányútra vitték őket. Jártak egyebek között Leningrádban, Minszkben és természetesen körülnéztek Moszkva új negyedeiben is. A frissen szerzett élmények hatása alatt szólalt fel az említett miskolci vitában Klie Zoltán. Minden összehasonlítás csalóka kissé, hiszen- más anyagi és egyéb feltételek között építik 1 eszem azt Le- ningrádot. mint Miskolcot. Más a lépték is. hiszen a Néva-parti városban évente 80—85 ezer lakást hoznak tető alá, Miskolcon pedig ta­valy „csak” 1500 készült. Mégis érdemes odafigyelni a Szovjetunióban szerzett ta­pasztalatokra. ha másért nem. hogv végérvényesen 1« - számoltunk egv hamis. <>nál­tató nézettel, miszerint a tö­megtermelés és az esztéti­kum összeegyeztethetetlen. * Klie Zoltán sem a felszó­lalásában. sem később, ami­kor négyszemközt beszélget­tünk élményeiről, nem akar­ta elhitetni, hogv csunn szén és jó építészeti megoldással találkozott. A vendéglátók maguk is felhntták a nem­zetközi társaság figyelmét rá, hogv például a szakipari munkák minősége még kí­vánnivalót hagv maga után. Azt sem állították, hogy min­den városban sikerült töké­letes összhangot teremteni a történelmi műemléke "'fitte­sek és a modern lakóte’enek között. Sok minden még a kísér'etpzés. a keresés, kuta­tás stádiumában van náluk is. hiszen nem volt könnvű elszakadniuk az 50-es évek­ben. de még a 60-as évek elején is kísértő sematizmus­tól. Mint Klie Zoltántól hal­lott’'in, számos 15—20 évvel ezelőtt épült lakónegyed ha­sonlít azokra, amelyeket ná-t lünk „szocreál” stílusúnak nevezünk, ha egyáltalán he­lyes ilyen értelemben stílus­ról beszélni. Gondoljunk pél­dául a miskolci Petneházy bérházakra! A házgyári épít­kezéseknek a Szovjetunióban is meg volt a „tanulási” kor­szaka, ám ennek következ­ményeit inkább csak az épü­letek, semmint a városköz­pontok hordják magukon. A nagyvonalú városrendezés az emberi léptékű térarányok, azokat a negyedeket is jel­lemzik, melyeknek az épü­letei — egyedileg — nem kü­lönbek a mieinknél. Mi az, amiben előttünk járnak? Többek között az előkészítő munkában. A ma­gyar építészek — úgy látszik nemcsak miskolci probléma ez! — többször is rákérdez­tek: megelözi-e a közműve­sítés és az úthálózat kiala­kítása a lakásépítést? Ha a szóban adott válasz nem elé­gítette volna ki őket, akkov meggyőződhettek róla a sa­ját szemükkel, hogy tervsze­rűbben, körültekintőbben ké­szítik elő a szovjet szakem­berek a beruházásokat. * Azt is megfigyelhették, hogy pusztán a szintmagas­ság variálásával is változa­tosabbá lehet tenni a lakóte­lepeket. Pedig ott sem tart­ják másodlagos szempontnak a költséget, az építési terü­letek 'gazdaságos kihasználá­sát. És ha már a területet emlegettük... A magyar küldöttek — jó esteiemben vett — irigységgel tapasztal­ták, hogy az új lakónegye­dek tervezői nem fukarkod­tak a zöld felületekkel, sport­pályákkal. S a kertészeti munkák sem hosszú késede­lemmel követik a lakásépí­tést ! És nemcsak a sok növény, virág színesíti az új negye­deket. Színesek maguk a há­zak is. A lakások „vizes” helyiségeit, azaz a fürdőszo­bákat a padlótól a mennye­zetig kőagyaglappal burkol­ják. Ugyanez a burkolat — változatos színekben — meg­jelenik a házak külső hom­lokzatán is. Sok helyen lát­tak ezenkívül több emelet magas mozaikképeket is, a lakóépületek falán. A homlokzatok színezése, burkolása természetesen nö­veli a költséget. De ez nem­csak esztétikai kérdés. Mind­máig senki sem tud meg­nyugtató választ adni arra, hogyan lehet majd felújíta­ni, megtisztítani a 1 portól, koromtól, egyéb szennyező­déstől a panelházak szem­csés felületű homlokzatát. Vagy bele kell törődnünk, hogy szép lassan megszür- küínek, majd megfeketed­nek lakótelepeink? * Körülnéztek építészeink a lakásokban is. Minszkben például azt tapasztalták, hogy a lakások 44 százaléka kettő-, illetve háromszobás, 19 százaléka pedig egyszobás. A nagy létszámú családoknak építenek 4. sőt 5 szobás ott­honokat is! A lakások tágas étkezőkonyhával vannak el­látva. és már a kétszobásak­ban is külön alakítják ki a W. C.-t. A mieinknél vala­mivel tágasabb a közlekedő* helviség is. Rend, tisztaság uralkodik az űj lakóteleneken. csak­úgy. mint a régi városré­szekben. Aki Moszkva utcá­in földre dobja a papírgala- csint. vagv a cigarettacsik­ket. az csaknem biztos, hogy külföldi turista. A metró, a vonatfülkék, állomások rend­je után elszomorító volt a miskolci Tiszai pályaudvar, mondia Klie Zoltán. „Ami­kor meSroonnntak a talnaro alatt a söröskuoakok. arra gondoltam, bog" bár sok és ioeos kritika érheti város- fejlesztőinket, nemcsak ők okolhatók érte. ho<a> néha pátriánkban sem érezzük otthon magunkat”. Békés Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents